Febru-dal

Febru-dal szól februárnak,

Bár ha hamis Febru-dal,

Kórustársak bottal várnak,

Karmester meg ebrudal.

Pedig lelkes vagyok ám én,

Haddhajja és hallássa

Jó közönség, még ha rá mén

Is abszolút hallása!

Dalhoz nem kell kotta nékem,

Víg szívemből zengek én,

Hangom színes, mint a kék M

S gyufalángban zsenge kén.

Kár, hogy zendítve az O sol-

-e mio!-ra, Verne kell

Megírni, tömeg hogy oszol,

S Febru-dalnál vernek el…

„Kedves költő úr! A tömeg- és csatajelenetek nem az én asztalom, erre inkább May Károly kollégát kérje fel! Bár ő sem varjúként károgó dalnokok jogos agyonveretéséről, hanem indiánok által megskalpolt sápadt arcúakról írt, de mindkét esetben happy end a történet vége.” /Verne Gyula (1828-1905), francia sci-fi író/

„Rám ne uszítsd, Gyula, rám ne uszítsd, mert megkerestetlek a legjobb embereimmel, a Winnetouval és az Old Shatterhanddal, oszt’ lesz kínzócölöp meg egyéb nemulass! A Nagy Manitou kornyikáltassa a füledbe minden éjfélkor a Frady Endrét!” /May Károly (1842-1912), német vadnyugati író/

„Szerintem az elhibázott brüsszeli szankciók miatt van ez...vagy a Kodály módszer?! A mazochizmus kifinomult formája, amikor van neked önkritikád, csak sportszerűségből nem használod.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem baj, ha nincs kotta a dalhoz, mert akkor nem lehet ráfogni, hogy a Gyurcsányé. A népharag megfékezésére mégis jó lenne, ha bevezetésre kerülne egy fő-, de legalábbis egy al-kotta. Na, mondjuk nem az, ami ezt a művet alkotta...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

Tengermélyen tisztelt mérnökkollégák, mintha két sírós-sáros Soros ügynök felelgetős duettjének librettóját olvasnám! Lehet, hogy mindketten az anyatejjel szívtátok magatokba a kopaszodás közepette is őszes Lenin összes megzenésített művét? Zeneszerző: Bartók Bella, a világhírű zajboy méltán eltitkolt unokahúga?!” /F. Endre, a fenti zakkant kollégák műegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Más is tudja ezt, nem csak én,

Bizony kéklánggal ég a kén.

Földet túrnak mélykék ekék,

Úgyhogy roppant szép szín e kék.”

/Setétkék Sebőné Világoskék Vienetta, a Biogazdaságban Üzemszerűen Kéklánggal Kénégető Fiatalok Alapítványa (BÜKKFA) rímtechnológiai szakreferense/

„Öröm olvasni azt a felismerést, amikor a Költő ráébred, hogy hallgatni Arany!” /Dr. Ház, Juiorkonyha-díjas Arany-ásó/

„Ház úr, midőn mélyre ások,

Nem hallgat az Arany bennem,

Bár ezt hazudozzák mások,

Ám a jin-jang és a zen nem.

Engem ebben megerősít

Ugor csakra és a finn csí,

Aranygaluskát, az ősit

Amíg falom, mivel fincsi.”

/F. Endre, költőgigász/

„A versről csak annyit, hogy ha a februári Febru-dal is olyan hamis, mint a februári rügyfakadás, amit fagy követ, akkor nem csoda, hogy fagyos a hangulat, és a korán kirügyezett bottal vernek ki a kórusból...” /M. András, a költő legállandóbb és legabszolúthallásúbb kommentelője/

„eM úr, ha Ön mazochista

Lenne, meg emellett amish,

Nem húzná fel rossz hanglista,

És hogy a Febru-dal hamis!”

/Almás Álmos, a süketnéma amish gyermekkórus borfülű karnagya/

„Költő úr, maga provokatív célzattal kihagyta a címből az szócskát?! Csak nem a nem létező inflációra akart utalni?! Csak nem csupán a rémhírekben terjedő áremelkedésekkel akart megvezetett tömegeket hergelni?! Maga a sorosista spekulánsok kezére szeretne játszani, amikor botfülű brüsszelitaként bérretteg, mint betonbirka a lemezmezőn?! Aki nem mond árat, hamar bérszegény lesz! Na, hajoljon ide a vésőmhöz, oszt’ magának is vájt füle lesz, mint Vazul polgártársnak az ólombányában! Jól figyeljen a ritmusomra, mert sose hall többé ilyen gyönyörű nótaszót!” /Csávás Kálmánné Kávás Csálmánka fővésnök, a Dalaikkal Ártó Nemzetellenes Degenerált Dögevőket Államilag Náspángoló Gárda (DÁNGDÁNG) brutális bunkócskája/

„Pont Valentin napon kell hozzászólnom a nevemet a beteges szótagszámkényszer Prokrusztész ágyába beleszabdaló vershentes-mészáros fülsüketítő rikácsolásához?! Most legyenek az emberek hallássérültek, amikor inkább szerelmeseknek és vadul költekezőknek kellene lenniük?! Juszt se szólok egy szót se! Pláne nem ingyen!” /Február, a megcsonkítatlanul is legrövidebb hónap/

„Mi ez a fülsértegető önfényezés, ez az irodalmi vadkancsörtetés?! Ennek az elmeroggyant vastagbéltükörvakító rímsarlatánnak eddig legalább a verscímei voltak érthetőek, de olyan szó, hogy febru, nincs is! Jelenleg már a cím is totálisan értelmetlen, a színvonal pedig onnantól kezdve folyamatosan gyorsulva hull alá! El sem tudunk ugrani előle, mert úgy fröcsög elő az internet minden szegletéből, mint szitává lőtt western antihősből a sok kis gennyes vérspricc! Ha szegény anyám fatüzelésű NDK import zseblámpája Frady Endre szellemi fényerejével világítana, akkor a nyári napfordulón ebédidőben bekapcsolva olyan sötétség borulna az országra, hogy a született vakokon kívül mindenki más arcon szúrná magát és a körülötte ülőket evés közben a villájával! Olyan sikoltozás törne ki országszerte, mintha Frady Endre szomszédai visítanának, amikor ez az audioterrorista ártány kornyikálni kezd a zuhany alatt! Halál rá, vagy bármi más, ezzel egyenértékű!” /Puzsér Róbert, villával fültőn szúrt vérző kritikus/

„Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, fogat fogért, vájt fület vájt fülért. Én viszont azt mondom nektek, ne szálljatok szembe a nehéz kővel, hanem aki megszúr villával a jobb arcodon, fordítsd oda neki a balt is!” /Ál-Jézus Krisztus SuperStarWarKapitány, magyar hangja ál-Kautzky Armand/

„A hallásom - önmagamhoz hasonlóan - annyira abszolút, hogy ahhoz képest még az Absolut Vodka is olyan relatív, hogy még Albert Einstein is fénysebességgel csavarodik fel tőle a téridőre.” /Chuck Norris/

Mózes Lévi

Vörös nevű tengerparton
Öregember botot emel.
Bot nem új már, nincs rajt’ karton,
S monogram van benne: M.L.

Tűznél, melynek nem volt üszke,
E két betűt maga véste,
S eme tettre máig büszke.
Írtam róla verset. És te?

„És te?! Ki az a te?! Talán én?! Nekem csobogsz, kispatak?! You talk to me?! Szóltál, vagy csak a szél lebegtette a szádat?! Örülj neki, hogy írtál verset, más úgysem örül neki! Legyél büszke a leégésed üszkére! Na, húzzál innen biocsíra, mert lezúzlak, mint repülő malomkő a munkavédelmi sisak nélkül szájtátó szép magyar vitézt és aranyos leventét! Juszt sem írok verset! Idióta!” /Toldi Tivald, kortárs költő és betanított tánc- és illemtanár/

„Ha benne van az M.L. monogram, akkor az a bot az enyém! A bot is! Ahogy minden más is! Minden az enyém, illetve majdnem minden! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Mészáros Lőrinc, multimilliárdos víz-gáz szerelő/

„"Héber írás megtévesztő!"
szól, tarol, hisz' sosem veszt ő:
"Jobbról balra M.L.: L.M.,
Ezért ezt mind elemelem!"”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú, mán, tyű, ez a kófic mérnökizé rájött, hogy elszúrtam! Fordítva véstem a monogramomat! Talán az egyiptomi neveltetésem keverte meg bennem az ó-héber nyelvtant! A fáraó monnyonle! Ja, már nem tud, mert vízbe fúlt! Na, ennek annyi, mehetünk a pusztába kirándulni! Nóta, indulj: manna manna tutturu tuttu, manna manna tutturu tuu…” /II. Mózes, lévita próféta/

„Hát, ha az életben maradás ennek az ó-héber kornyikálásnak a hallgatását jelentette volna, akkor nem is bánom, hogy a seregemmel együtt belefulladtam a Vörös-tengerbe!” /valahányadik Ramszesz, néhai fáraó/

„Mi se! Mi se!” /a fúlt sereg/

„Mise? Türelem, mindjárt kezdjük, csak előbb még átváltoztatjuk a kannás vizet kannás borrá. Lajtos atya, hol a tabletta?!” /Ostya atya, szárazvörösvári bíboros/

„Manna mia! Micsoda tápláló müzli hull az égből! Egy-két-háromra megpróbálunk minél többet összegyűjteni! The winner takes it all! Sose hagyjuk abba!” /ABBA/

„Igric úr, mi ez a liberálsorosista klapancia, ami csak a tudjukkiknek íródott, he?! Vagyok olyan éber, mint egy héber! Vigyázzon magára, mert visszakézből lesz itt akkora córesz, hogy ajvé! Na, tűnés a stadionba közmunkában focit nézni! Eddig verseket költött, mostantól meccsjegyre fog!” /Csávás Kálmán kőagy, a Közvagyonból Összeharácsolt Pénzen Ősrégi Csellengő Értelmiségieket Szekírozó Egylet (KÖPŐCSÉSZE) zenitje és nadírja/

„Íme, itt a cáfolata annak, hogy Mózes írástudatlan lett volna! Ezzel bizonyítást nyert, hogy igenis önmaga írhatta mind az öt saját könyvét! Költő úr, a történeti teológia örökké hálás lesz önnek! Apropó, nincs valami hiteles verse Józsué jerikói falfirkáiról?” /Dr. Késztény Kösztöny, a világegyetem Hagyjuk Istent Teremteni (HIT) tanszékének adjunktusa/

„Mi ez a totális tehetségtelenség szűrőjén átpasszírozott ószövetség massza?! Ha én rendezhetnék egy Mózesről szóló filmet, biztosan Frady Endével játszatnám el azt a sivatagi sziklát, amelyből Mózes erőteljes botütésekkel fakaszt vizet, és ezt a jelenetet legalább százszor újraforgatnám! Anyám szerint a fizikai erőszak a sehovába vezet, de én pont azt akarom, hogy Frady Endre a seholban legyen! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is száraz lábbal szoktam átkelni a Vörös-tengeren, mert a víz sosem mer hozzám érni.” /Chuck Norris/

Kert végébe...

Kert végébe baktat a
Kavicsúton agg tata.
Budi felé jőve ken
Talpzsírt szét a köveken.

„Jaj, a rötyi retesze
Vajon keresztbe tesz-e?!
S rozsdás-e a vasa rajt’?!”
Siet, mint kit hasa hajt.

„Tyű, a mocsok beragad!”
S bottal ütést mer’ agg ad,
Retesz végleg akad ám…
S bebarnul a makadám.


„Nem állítom, hogy a magas művészetnek viktoriánus módon el kellene fordítania szemérmes tekintetét az emberi test alulnézetétől, ugyanakkor be kell látni, hogy ebben az univerzumban kifejezetten ritkák a szupernovák. Azt mondják, mind a csatornában úszunk, de vannak, akik közben a csillagokat nézik.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Ez az, ez kell az őrjöngő olvasói tömegeknek, hogy valaki keményen rávilágítson és megalkuvás nélkül utat mutasson! Makadám utat! Viva, viva la F. Petike!” /F. Endre, költőgigász/

„A makadámút tömörített kőzúzalék-borítással rendelkező műút, amely annak feltalálójáról, azaz rólam kapta a nevét. Kikérem magamnak, hogy egy fabudiig leszórt kavicssávot makadámnak nevezzenek! Vagy ha igen, akkor fizessenek jogdíjat a használatáért!” /F. John Loudon McAdam, skót mérnök/

„A szétkent talpzsíromon csúszkálva kimentem a kert végébe, mert hajtott a szükség, de a nyavalyás beragadt zár miatt nem nyílt ki az ajtó, és mialatt megpróbáltam szétverni a botommal, közben becsináltam! Nagydolog! Bárkivel előfordulhat! Minek ennek ekkora feneket keríteni?!” /F. Frici bácsi, nyugdíjas lúdtalpbetét készítő/

„Na, mi van költő úr, bement a dolog, mert nem ment ki időben?! Nem volt bekészítve az éjjeli a nappaliban?! A fő kérdés azonban az, hogy muszáj volt mindezt megírni?! NEM ENG.!” /F. Afej Alajos, a Nem Engedélyező Testület (NET) főcenzora/

„Az emberiség két részből áll: akik már álltak belsőleg feszítve és külsőleg feszengve egy zárt toalett előtt, illetve akik még nem szobatiszták. F. Endre, a már-már naturalizmusba hajló állítmányi költészet konszolidálhatatlan fenegyereke, a rusztikus rögvalótlanság ihletett ítésze ismét és immáron sokadszorra keményen elénk tárta a tudomásul vehetetlenség indiszkrét szubsztanciáját. Őszinte önkivetülése folytán a világ immár nem csak neki fáj, hanem nekünk is. A groteszk jajlíra kategória csimborasszója!” /F. Gőz Gézáné F. Técé Teca, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/

„Ha én művész vagyok, akkor F. Endre valódi vész. Mindannyiunkra nézve.” /F. Zámbó István, festő, grafikus, szobrász, zenész/

„Szétkent talpzsír a jobban teljesítő F. Magyarország keményen dolgozó kisemberének verejtékkel kiérdemelt nyugdíjából épült saját tulajdonú közlekedési infrastruktúráján?! Aki magyar, annak nem telik lábbelire?! Kigúnyolni azt, aki végre nem pesszimista bérrettegő és jajve- nélkül -székel?! Na, költő úr, akkor most jó keresztényként tartsa csak ide előbb az egyik, azután a másik orcáját is! Négyszer!” /F. Csávás Kálmán vezérőrmester, az Agyatlan Poétáknak Ujjdenagypofonokat Kiosztó Alapítvány (APUKA) lapáttenyere/

„Ha magam alá dőlnék és lecsinálnám magam, akkor sem tudnám elérni azt az alpári mélységű szellemi fertőt, amelyben ez a megkergült zugpoéta a költészete révén önfeledten dagonyázik. Anyám szerint senki sem léphet bele kétszer ugyanabba a szétkent talpzsírba, ám a csupa kisbetűvel írandó f. endre mindig úgy lép, hogy az minél többünknek a lehető legjobban fájjon! Ez az evolúciós zsákutcamaradvány nem más, mint az irodalom virágos kertjében vitustáncoló fém stoplis birodalmi lépegető! Hogy az F. Darth Vader büdösödjön meg a belsejében!” /F. Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer tengeri úszkálás közben egy-egy ragadozó hal harapott rá mindkét lábfejemre. Nem csoda, hogy ideutazó brit tudósok kimutatták, hogy a parttól a házamig vezető úton szétkent talpzsírom nyomokban cápákat tartalmaz.” /F. Chuck Norris/

„Ki tiltja meg, hogy F. Endre elmondja mi bántotta hazafelé menet?
Az útra éppen langy sötétség szállott, mint bársony permeteg...”
Hááát, az önéletrajzi ihletésű közléskényszer nagy úr.
/F. Péter, aki még mindig a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

A táncikáló páva

"S rajtam táncikál a páva!" /az öreg néni felvétele/

Kocsim elé lép egy páva,
Tövig nyomom gázpedálom,
Ámde fölszökell a gyáva,
S eztán jön a rémes álom!

Szélvédőn lő pottyaival,
E trutymón át alig látok,
S rám egy harcos anyó rivall
Ablaktörlőn fekve: „Átok!”

Ütése nem öreg nénis,
Orrom kráter, vérem láva.
Fáj a botja s fájok én is...
S rajtam táncikál a páva!