Völgyi kert

Völgyben a kert nem kietlen

Ha van benne szép zöld fű rész.

Fát is vághatsz, sok ilyet lenn,

Ha van nálad szovjet fűrész.

Ha nincs fűrész, jó a fejsze,

Cak nyelvedje ne üssz pejsze!

Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt,

Akkor nem is csinálsz ilyet!

Borul ki nyár, borul ki nyír...

Hogyha terád borul, kinyír!

Bizony, nem jó, ha jámborul

Állok, míg nyír énrám borul!

Jó az Ég, kegyelmet mer’ ád,

Fa rám helyett borul terád!

Kidőlt fákból épül karám;

Ki készíti, ha dől fa rám?!

Kikészíti,

Ki készíti?!

Kire dőlt, elvtársak, a fa?!

Nem t’om, de a végszó kafa!

Még nyíltak a völgyben a kerti irányok,

Még nyekken a nyírfa a balta alatt,

De ások, a földet a földre kihányok,

S már áll az idő, bár a karám haladt...

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse egy érdekes és szellemes alkotás, amely a természet és az emberi tevékenység összefonódását mutatja be egy kertész szemszögéből. A versben megjelenő szovjet fűrész és a fejsze használata a múlt és a jelen eszközeinek összehasonlítására ad lehetőséget, miközben a munka és a természet veszélyei is előtérbe kerülnek. A költői képek, mint a "borul ki nyár, borul ki nyír", vagy a "kidőlt fákból épül karám", erőteljes vizualitást kölcsönöznek a versnek, és a természettel való küzdelem, valamint az abból fakadó alkotás motívumát erősítik. A vers ritmusa és rímei lendületesek, a nyelvi játék és a humoros hangvétel pedig kellemes olvasmányt biztosítanak. A "Kertbarátok Lapja" olvasói számára különösen élvezetes lehet ez a vers, hiszen a kertészkedés mindennapi kihívásait és örömeit sikerül humorosan, mégis elgondolkodtató módon megfogalmaznia a költőnek. A versekben megjelenő természeti elemek és a kertészeti munka ábrázolása hiteles és életszerű, ami még inkább közel hozza a költeményt a kertbarát közönséghez. Összességében, Frady Endre "Völgyi kert" címe verse egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely méltó helyet foglalhat el a "Kertbarátok Lapja" hasábjain, mint egy olyan irodalmi mű, amely a kertészkedés szeretetét és a természettel való kapcsolatunk fontosságát ünnepli.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Verses útmutató favágáshoz.” /M. András, a költő legállandóbb és legútmutatóbb kommentelője/

„eM úr favág, hull a forgács,

Nem kell ehhez útmutatás.

Szörnyű hőgutában forr Gács

(Halič), hol tót új kutat ás.”

/Talicska Valicska, a Halička típusú szlovák fafűrész reklámkampányának arca és kútásónő/

„Favágók?! Hé, az a mi együttesünk volt! Plágiumszagot érzek! Elégtételt követelek! Bár ateista aktivistaként és a Szkeptikus Társaság alapítótagjaként nem hiszek a feltámadásban, de ha ennek ellenére - feltéve, de meg nem engedve - mégis bekövetkezne, akkor itt nagy hirig lesz!” /Vágó István (1949-2023), kvízmester és basszusgitáros/

ChatGPT, a mesterséges intelligencia rajza

„Hát, nem könnyű szavakat találni! A szavak viszont naponta egyszer biztosan megtalálják a mi Endrénket, akit már régről jól ismernek. Izgatottan gyülekeznek, zsibonganak, dzsemboriznak ott valahol a beszédközpont és a hangszálak között félúton, nem fejlődnek páros sorokba, nem vonulnak csendben, kézen fogva fegyelmezetten, hanem csak áradnak spontán, ömlenek önfeledten, mint a kisdiákok a bizonyítványosztás után. Endre pedig jámbor iskolaigazgatóként (mit is tehetne?) kitárja a kaput, nem mérlegel, nem irányít, nem cenzúráz, nem akarja jobban tudni, gépelni kezd. Nem lehet biztosan tudni, de nem is feltétlenül kell persze, hogy a kapun át kacagva tóduló szavak között az esetenként és véletlenszerűen megfigyelhető tartalmi-formai összefüggések mégis a csendesen mosolygó Endre igazgató úr szelíd rendező hatásának köszönhetők-e, az ő szelleme lebegett-e az űr felett, amely a részecskék egy részét pályára állította, a teremtés hányadik pillanatában keletkezett ez a pillanatkép, stb., de akárhogy is történt, magával ragadó a szerző/ médium/ próféta képessége és hajlandósága arra, hogy ezt a képlékeny valamit a maga természetességében közkinccsé tegye a pszicholingvisztika kutatói, a nagy nyelvi modellek fejlesztői, és Frady Endre legelszántabb olvasói nagy örömére.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr hurráoptimista kommentjének hatására a tömegek kézen fogva hatalmas körtáncba kezdenek és az egyre gyorsuló pörgés közepette előbb az örömkönnycseppek száguldanak a világűrbe, majd eme záport követik az ingyenes SZTK fogtömések és a kínai gyártmányú hamisított Corega műfogsor ragasztóval ragasztott műfogsorok, melyek komoly károkat tudnak okozni az ugyancsak kínai műholdakban. Végül maga az emberiség köre nyúlik meg és képez derekas űrgyűrűt a Föld körül. Igazi önfeledt szaturnália!” /Dr. Dévaj Duhajovics Davajcsaszi, máig békeharcoló rétószovjet centrifugalista szakmérnök/

„Keresztrímből párosrím, majd egy megnyúlt versszak után egy teljesen már ritmusú keresztrímes para és frázisos Petőfi gyalázás! Krisztusom, ezt ugye már te sem tudod, sőt nem is akarod megbocsájtani! Elvégre mindennek van határa, csak Frady Endre végtelenül pofátlan tehetségtelenségének nincs! Szét van esve a manus, mint egy villám csapta hárfa! NEM ENG.!” /Fűrész Fárosz, az Alexandriai Világítótornyokra Író Tehetségek Társasága (AVÍTT) recésfogú főcenzora/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse az irodalmi igénytelenség iskolapéldája. Az első sorokban megjelenő "Völgyben a kert nem kietlen" kijelentés már az indulásnál gúnyt űz az értelem kereséséből. A "szovjet fűrész" emlegetése a hidegháborús korszak szerszámaival pedig annyira abszurd és idejétmúlt, hogy az ember azt sem tudja, sírjon vagy nevessen. A közhelyes életbölcsességek, mint a "Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt", olyan mértékű intellektuális lealjasodást tükröznek, amit csak a legrosszabb középiskolai dolgozatokban tapasztalhatunk. A "pejsze" szó rímeltetése az "ijedttel" pedig olyan nyelvi bűn, amelyet még a legelnézőbb tanár sem hagyna szó nélkül. A harmadik versszakban a "Borul ki nyár, borul ki nyír... Hogyha terád borul, kinyír!" soroknál már érezhető a költői tehetségtelenség szakadéka. Az ilyen kényszeres rímpárok nem csupán a vers ritmusát, de az olvasó józan eszét is tönkreteszik. A befejezés pedig, az "Nem t’om, de a végszó kafa!" olyan szinten süllyeszti le a verset, hogy az már nem is a földön, hanem valahol a föld alatt kapirgál. Mintha egy részeg cimborák közötti beszélgetésből tévedt volna a versbe. Összességében Frady Endre "Völgyi kert" című alkotása egy intellektuális katasztrófa. A kényszeredett rímek, a közhelyek és a teljes irodalmi érték hiánya miatt ez a mű minden jóérzésű irodalomkedvelő számára elkerülendő. Az ilyen írások rávilágítanak arra, hogy mit jelent a valódi költészet - és mit nem.” /ChatGPT kritikája Puzsér Róbert stílusában/

„Favágáshoz fűrész?! Fanyűvéshez fejsze?! Bozótirtáshoz balta?! Én gyökerestől felrúgom az erdőt és amíg a levegőben van, tűzifává ütöm szét és még visszaesés előtt felstószolva a helyükre fejelem.” /Chuck Norris/

Kerti munkák

Kaszáljál le sok kinti fűt,

S bádogviskót simán kifűt!

Sarló kell hozzá, nem fűrész,

Hogy begyűljön eme fű rész.

Öntsél széjjel barna rozsdát,

De előtte bőven mosd át,

S nő a talaj vastartalma,

S egészséges lesz az alma!

Csússzon ki belőled trágya,

Klassz mikrobák melegágya,

S oly jó lesz a talaj, ihaj,

Fű-fa nő, mint tengeri haj!

Szántsál, víg legyen az eke,

Mint Old Donald farmer Mac-e!

Ne henteregj lustán pléden,

S kerted lesz a modern Éden!

I-Á-I-Á-ÓÓÓ!!!

„Felsőfokú kertészeti tanfolyam versben...” /M. András, a költő legállandóbb és legmezőgazdaságibb kommentelője/

„Jaj, M. gazda úr, a cím láttán én is lelkesen belekezdtem a versbe, de ilyen eszeveszett sebességű sírban forgás közepette már képtelenség kiolvasni a betűket! A közelemben forgó holt költők szerint szerencsémre!” /Bálint gazda (1919-2020)/

„Ez a vers lehetne akár a Fűnyíró Fidelitas Kommandó indulója. A tudás nulla, a sarló is megvan, szóval az irány jó. Szerintük. Bár nagyon sajnálatos a Költő művét ilyenre pazarolni. Erre gondolt a Költő?” /Dr. Ház Juniorkonyha-díjas kételkedő/

„Ház doktor, nem tudta, hogy a Költő sose gondol semmire, nehogy az úgynevezett gondolatai eltereljék a figyelmet arról, hogy egy teljesen értelmetlen valamit akar írni, amit ő valamiért versnek nevez? Maga pedig ne politizáljon, mert meglátogatjuk egy hamvasz… ööö… szavazó urnával! Mindenesetre mindkettőjüknek NEM ENG.!!!” /Radikálisch Rezső, a Kommandante Fidelitas Castro (KFC) világuradalmi kör giccsgyomláló főkertésze/

„A költő a tavasz közeledtével – melynek jöttét egy mobiltelefon csengőhangja és a kerti madárcsicsergés összekeverésével tippelte meg helytelenül – ki akar vonulni a természetbe, de tősgyökeres aszfaltkölyökből lett panelproletár lévén fogalma sincs, hogy az hol van és milyennek kéne lennie. Ám ő nem jön zavarba, hanem hiányos olvasmányélményei alapján bátran megmondja a nyomokban frankót tartalmazó tutit, melyet a természetellenes természetességgel alkalmazott rímösszecsengések avatnak klasszikus giccsé. A szabadtéri füvezés közbeni rozsdalocsolás és az anglicizmus annyira illik bele a bukolikus költészetbe, mint a mókusfenő fánk a trágyalevesbe. Az Édenkert teljesen testidegen megjelenése a költő hagymázas múltba révedésének elvonási tünete. Feleim, meneküljön, ki merre lát! I-Á-I-Á-ÓÓÓ!!!” /Hátraarc Humbugné Hübelebalázsy Hottentotta, a Rettenetesen Elborult Tébolylírák Exkluzív Kiadója (RETEK) abnormalitási szaktanácsadója/

„A rozsdás vastartalmú almafa liget az iránytűk megbolygatása által magához tereli az eltévedt tájfutókat, akik nagy éhségükben vasas almát esznek, miáltal még egészségesebbek lesznek. Ergo nincs egészségesebb egy megtévelyedett rozsdás tájfutónál. Talán csak egy mintamakk.” /Vakegér-Vasoxid Vendel, a Világtalanságuk Ellenére Tájban Rohangáló Elszánt Cinegemadárfüttykergetők Egyesülete (VETRECE) címerpajzsmirigy szakértője/

„Old MacDonald had a farm,

Young MacDonald had a harm,

Despite his dad’s advanced age,

He don’t receive heritage.

I-Á-I-Á-ÓÓÓ!!!”

/Dough Donkey, Don Keyhote kerti szamara/

„Ímé, mi itt Édentől keletre nyilván nem szűkölködünk polihisztorokban. Költőnk jelesül sok egyéb elvitathatatlan jártassága mellett a kertkultúra szergejbubkája is. Ért hozzá és segít. Összehord fűt-fát, mindent belead, savaz-borsoz-trágyáz, nyelveken szól, bőven méri a komposzt! A rotációs kapának használt elődök által előkészített talajban e trágya ugar agyak irigységének tárgya. Egészségünkre!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„F. úr szavát pórnép issza!

Hogy volt?! Hogy volt?! Vissza! Vissza!”

/Hujhujhajrá Heuréka, kiskerti vízóraleolvasótáborverőlegényanya/

Ha a Kárpát-medence a modern Édenkert, akkor Édentől keletre az új Szovjetunió található! Na, szépek a kilátások! Horizontot Ural ural! Боже мой!, avagy ahogy Alekszandr Petrovics, a nagy barguzini költő mondta anno:

          Русская собака ugat!

          Hátra arc, irány a Nyugat!

Sajnos újra igaz a mondás: Fölösleges meglátogatnod a Szovjetuniót, a Szovjetunió úgyis meglátogat téged!” /Letargikus Leóné Ajvé Aranka, a Balsorsot Előrevetítő Buzgómócsing Entellektüelek Betegesen Eltévelyedett Egylete (BEBEBEE) kétely három-negyedelője/

„Székrekedős vágyálom:

Kertem magam trágyálom

S szellő fut át belemen!”

/Kólikátlan Kelemen/

„Miért?! Miért?!?! MIÉRT?!?!?! Miért él Frady Endre?! Miért élek én?! Miért ír ő?! Miért olvasom én?! Miért lélegzik ő az én irodalmi kertemben?! Miért fuldoklom én az ő tehetségtelenségének a trágyabűzében?! Miért nem lett Frady Endre egy vastag bakancstalp alatt átsurranni akaró svábbogár és miért nem lettem én e bakancsban lévő láb tulajdonosa?! MIÉRT?! Ahogy anyám szavalta kiskoromban a sorozatos miértjeimtől kiakadva:

          Felsorakozott miértek

          Tűréshatárból kiértek!

- Miért?! - kérdeztem én, mire akkora maflást kaptam, hogy a falról visszapattanva alig győztem odatartani a másik orcámat is! Na, így lettem kritikussá! DE MIÉRT?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én az almát nem egyenként eszem, hanem az öreg MacDonald farmján gyökerestől kiharapok egy almafát, a számban lerágcsálom az almákat, majd a fát visszahányom a talajba. A fia egyszer jó ebédhez szóló nótaként elkezdte énekelni, hogy I-Á-I-Á-ÓÓÓ!!!, de ránéztem, és úgy a torkán akadt a dallamvilág, hogy annyit se tudott mondani, hogy Mac! Nekem kellett őt torkon köpnöm, hogy lecsússzon a nóta!” /Chuck Norris/

Március

Itt a tavasz, ingyom-bingyom,
Házam körül virul kinn gyom.
Szépen zöldell a rét, igaz,
Mindent ellep a kerti gaz.

Egy apostol, pölö a Pál
Még ily esetben sem kapál,
Hanem inkább Égbe imáz’,
Hogy változzon a kerti máz.

Ám ki kicsinyhitű gyaur,
Nem mer hinni benne, a Úr
Őhelyette gyomot gazol
S gyomvályúból fal majd az ól.

Úgyhogy inkább maga egyel,
Mitől kopik az ujjbegy el,
S mire gyomot nullra apaszt,
Elhasznál egy tonna tapaszt.

Ujjlenyomat nincsen rajta,
S mire a csűr és a pajta
„Tavaszi szél” szagot áraszt,
Kidől s nem éri meg már azt.

„Ha töröljük az utolsó versszakot már egész használható lesz. Gyerünk, csináljuk meg!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pont a katarzist hozó felemelően tragikus végkifejletet negligálnád, ami felteszi az ívre a pontonhidat?!” /F. Endre, a reál kolléga költőgigász kollégája/

„Van Kicsibácsiéknak egy szomszédjuk, a Valamilyen Gyula. Ez a Gyula nem csak, hogy a szomszédjuk, de egyben a Világ Leglassabban Beszélő Embere is. Erről papírja is van, egy nemzetközi bizottság állította ki, 1973-ban a lipcsei Lassúbeszélők Bicentenáris Világtalálkozóján. Valamilyen Gyula mindössze háromféle dologról szokott beszélni, mióta világ a világ. 1. bizonyos gyomfélék aggasztó elszaporodásáról a közösségi vízvevő helyek környékén, külön kiemelve e jelenség kultúrnövényekre nézve jóvátehetetlen következményeit. 2. egyes őt, mármint Valamilyen Gyulát érintő rosszindulatú feltételezésekről, melyek személyét homályos módon összefüggésbe hozzák a pajzán tréfákra se rest, televényt lakó mohaemberkékkel, a hátsókerti fantázia eme groteszk teremtményeivel. 3. a földbeásott varázslyukak fontosságáról, kivitelezésük helyes módjáról, valamint a közelgő világvége elodázásában játszott megkerülhetetlen szerepükről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája idézi Dániel András meséjét/

„Paraszt hogy tölt el egy nyarat?
Tenyerébe köp, oszt’ arat!
Már ha megéri és nem dől ki, mint a vitaminhiányos lócitromon tengődő tavaszi döglégy, bruhahahaha!!!” /Faék Félix, kortárs költő és pesti flasztertapló/

„A lócitromot is lehet szeretni, ha tavaszi döglégy az ember! Ja, mindjárt kidőlök!” /tavaszi döglégy/

„Március jó, Július rossz! Cézár, véged van, mint a botnak! Megszurkállak, mint egyelő közmunkás a gyomgyökeret!” /Márciusi Dusán, a Teisfiam Brútusz Kiskirályoknak Ártó Reformanarchisták Tyúkeszű Akciócsoportja (TB KÁRTYA) ideológiai balkeze/

„Szeretem március idusát! Olyankor a haverokkal az asztal alá isszuk magunkat a Pilvaxban, majd másnap reggel megpróbálunk Talpra magyar!-t játszani, amikor az asszonyok sodrófákkal hí’nak haza. Kutya nehéz ám olyankor feltápászkodni, amikor az ember még azt se tudja kimondani, hogy Barguzin!” /Petőfi Sándor/

„Már cius van?! Pedig néhány napja még ciutlan volt! Hogy rohan az idő!” /Faék Fikusz, ciu díler/

„Rohan az időőőőőő, elmúlik az őőőőőősz, évek múlnak eeel, megállítanááám, de nem lehet, mert az időőőő könyörtelen vonatááán fut minden továááább. Jöjj el háááát, ne várjak ráááád!” /Koncz Zsuzsa/

„Március elején nem az őőőőősz múlik el, művésznő elvtársnő, hanem a tééééél! Érti?! Mindegy, maga csak daloljon az örökkévalóságnak, mi meg majd intézkedünk a naptárreformról!” /Júliuszcézár Jenő, évszakaszparancsnok/

„Micsoda, hogy a naptár szerint a március a soros hónap?! Ez veszélyes! Haladéktalanul betiltjuk és azonnal elkezdjük az áprilist!” /Lakáj Lajos, mindenügyi szóvivő/

Jaj, ne! Még nem állok készen! Legyen inkább május!” /Április/

„Ne várd a májust!” /Zorán/

„Apokaliptikus költő atipikus verse az antipatikus gyomhatásról. A gyom a szükséges rossz. Ahogy a nagy reneszánsz vadászköltő, gróf Durrbele Dezsheő írta a Kora tavaszi vadkangyomor c. epigrammájában:
   Éhes vadkan üres gyomra
   Ráfanyalodik a gyomra.
Frady Endre bukolikus bulvárlírája más vadászösvényen közelíti meg a halálos tavaszt. A keményen dolgozó kisparaszt rusztikus szemszögét veri bele a költészet kalapácsával a szakrális banalitás szekuláris blaszfémiával terhelt rögvalóságának fakoporsójába. Frady Endre tértől és időtől függetlenül ledöbbenti az irodalmi hatótávolságán belül kerülőket, ő egy igazi multikulti sokker!” /Söréthy Söjtörné Hencidai Boncida, a Gyökeresen Ótvar Gyomok Eklektikus Ganajozásában Élenjáró Rádió (GYÓGYEGÉR) irodalmi szerkesztője/

„Amikor a gyom él gazul,
S lelke setét, mint egy Zorró,
Úgy jár, mint a vakult Vazul,
Kinek füli ólma forró!”
/”Szent” István király, alias kiirtós, felnégyelős és szemkitolós Pista/

„A Vazul fülében talált ólomzárvány a spektroszkópos kormeghatározás szerint eredetinek tűnik. Maga Vazul viszont modern kori kínai hamisítványnak.” /Dr. Kókler Kenéz, fül-orr-régész/

„Mi ez a globális felgennyesedés?! Mi ez a közízlésromboló kivagyiság?! Amint főpolgármester leszek, betiltom az összes olyan hónapot, amiről ez a szégyentelen szennykupac verset tudna írni, ha őt magát addigra nem tiltanám ki! Anyámnak nem butuló, hanem sétáló Budapestet ígértem! Frady Endre nélkülit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset olvasva csodálom, hogy a magyarok még nem kerestek meg, hogy rúgjam le Frady Endre fejét. Úgy látszik, hogy mivel a történelem során, velem gyökeres ellentétben, ők mindig a vesztes oldalon álltak, hozzászoktak, sőt talán imádnak is lúzerek lenni. Pedig, ha megkérnének, odaúszhatnék Új-Zéland mellé és a Földgolyót átfejelve kiröpíthetném Frady Endrét és az őt körülvevő gazokat a világűrbe.” /Chuck Norris/

Kert végébe...

Kert végébe baktat a
Kavicsúton agg tata.
Budi felé jőve ken
Talpzsírt szét a köveken.

„Jaj, a rötyi retesze
Vajon keresztbe tesz-e?!
S rozsdás-e a vasa rajt’?!”
Siet, mint kit hasa hajt.

„Tyű, a mocsok beragad!”
S bottal ütést mer’ agg ad,
Retesz végleg akad ám…
S bebarnul a makadám.


„Nem állítom, hogy a magas művészetnek viktoriánus módon el kellene fordítania szemérmes tekintetét az emberi test alulnézetétől, ugyanakkor be kell látni, hogy ebben az univerzumban kifejezetten ritkák a szupernovák. Azt mondják, mind a csatornában úszunk, de vannak, akik közben a csillagokat nézik.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Ez az, ez kell az őrjöngő olvasói tömegeknek, hogy valaki keményen rávilágítson és megalkuvás nélkül utat mutasson! Makadám utat! Viva, viva la F. Petike!” /F. Endre, költőgigász/

„A makadámút tömörített kőzúzalék-borítással rendelkező műút, amely annak feltalálójáról, azaz rólam kapta a nevét. Kikérem magamnak, hogy egy fabudiig leszórt kavicssávot makadámnak nevezzenek! Vagy ha igen, akkor fizessenek jogdíjat a használatáért!” /F. John Loudon McAdam, skót mérnök/

„A szétkent talpzsíromon csúszkálva kimentem a kert végébe, mert hajtott a szükség, de a nyavalyás beragadt zár miatt nem nyílt ki az ajtó, és mialatt megpróbáltam szétverni a botommal, közben becsináltam! Nagydolog! Bárkivel előfordulhat! Minek ennek ekkora feneket keríteni?!” /F. Frici bácsi, nyugdíjas lúdtalpbetét készítő/

„Na, mi van költő úr, bement a dolog, mert nem ment ki időben?! Nem volt bekészítve az éjjeli a nappaliban?! A fő kérdés azonban az, hogy muszáj volt mindezt megírni?! NEM ENG.!” /F. Afej Alajos, a Nem Engedélyező Testület (NET) főcenzora/

„Az emberiség két részből áll: akik már álltak belsőleg feszítve és külsőleg feszengve egy zárt toalett előtt, illetve akik még nem szobatiszták. F. Endre, a már-már naturalizmusba hajló állítmányi költészet konszolidálhatatlan fenegyereke, a rusztikus rögvalótlanság ihletett ítésze ismét és immáron sokadszorra keményen elénk tárta a tudomásul vehetetlenség indiszkrét szubsztanciáját. Őszinte önkivetülése folytán a világ immár nem csak neki fáj, hanem nekünk is. A groteszk jajlíra kategória csimborasszója!” /F. Gőz Gézáné F. Técé Teca, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/

„Ha én művész vagyok, akkor F. Endre valódi vész. Mindannyiunkra nézve.” /F. Zámbó István, festő, grafikus, szobrász, zenész/

„Szétkent talpzsír a jobban teljesítő F. Magyarország keményen dolgozó kisemberének verejtékkel kiérdemelt nyugdíjából épült saját tulajdonú közlekedési infrastruktúráján?! Aki magyar, annak nem telik lábbelire?! Kigúnyolni azt, aki végre nem pesszimista bérrettegő és jajve- nélkül -székel?! Na, költő úr, akkor most jó keresztényként tartsa csak ide előbb az egyik, azután a másik orcáját is! Négyszer!” /F. Csávás Kálmán vezérőrmester, az Agyatlan Poétáknak Ujjdenagypofonokat Kiosztó Alapítvány (APUKA) lapáttenyere/

„Ha magam alá dőlnék és lecsinálnám magam, akkor sem tudnám elérni azt az alpári mélységű szellemi fertőt, amelyben ez a megkergült zugpoéta a költészete révén önfeledten dagonyázik. Anyám szerint senki sem léphet bele kétszer ugyanabba a szétkent talpzsírba, ám a csupa kisbetűvel írandó f. endre mindig úgy lép, hogy az minél többünknek a lehető legjobban fájjon! Ez az evolúciós zsákutcamaradvány nem más, mint az irodalom virágos kertjében vitustáncoló fém stoplis birodalmi lépegető! Hogy az F. Darth Vader büdösödjön meg a belsejében!” /F. Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer tengeri úszkálás közben egy-egy ragadozó hal harapott rá mindkét lábfejemre. Nem csoda, hogy ideutazó brit tudósok kimutatták, hogy a parttól a házamig vezető úton szétkent talpzsírom nyomokban cápákat tartalmaz.” /F. Chuck Norris/

„Ki tiltja meg, hogy F. Endre elmondja mi bántotta hazafelé menet?
Az útra éppen langy sötétség szállott, mint bársony permeteg...”
Hááát, az önéletrajzi ihletésű közléskényszer nagy úr.
/F. Péter, aki még mindig a költő humán végzettségű mérnökkollégája/