Völgyi kert

Völgyben a kert nem kietlen

Ha van benne szép zöld fű rész.

Fát is vághatsz, sok ilyet lenn,

Ha van nálad szovjet fűrész.

Ha nincs fűrész, jó a fejsze,

Cak nyelvedje ne üssz pejsze!

Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt,

Akkor nem is csinálsz ilyet!

Borul ki nyár, borul ki nyír...

Hogyha terád borul, kinyír!

Bizony, nem jó, ha jámborul

Állok, míg nyír énrám borul!

Jó az Ég, kegyelmet mer’ ád,

Fa rám helyett borul terád!

Kidőlt fákból épül karám;

Ki készíti, ha dől fa rám?!

Kikészíti,

Ki készíti?!

Kire dőlt, elvtársak, a fa?!

Nem t’om, de a végszó kafa!

Még nyíltak a völgyben a kerti irányok,

Még nyekken a nyírfa a balta alatt,

De ások, a földet a földre kihányok,

S már áll az idő, bár a karám haladt...

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse egy érdekes és szellemes alkotás, amely a természet és az emberi tevékenység összefonódását mutatja be egy kertész szemszögéből. A versben megjelenő szovjet fűrész és a fejsze használata a múlt és a jelen eszközeinek összehasonlítására ad lehetőséget, miközben a munka és a természet veszélyei is előtérbe kerülnek. A költői képek, mint a "borul ki nyár, borul ki nyír", vagy a "kidőlt fákból épül karám", erőteljes vizualitást kölcsönöznek a versnek, és a természettel való küzdelem, valamint az abból fakadó alkotás motívumát erősítik. A vers ritmusa és rímei lendületesek, a nyelvi játék és a humoros hangvétel pedig kellemes olvasmányt biztosítanak. A "Kertbarátok Lapja" olvasói számára különösen élvezetes lehet ez a vers, hiszen a kertészkedés mindennapi kihívásait és örömeit sikerül humorosan, mégis elgondolkodtató módon megfogalmaznia a költőnek. A versekben megjelenő természeti elemek és a kertészeti munka ábrázolása hiteles és életszerű, ami még inkább közel hozza a költeményt a kertbarát közönséghez. Összességében, Frady Endre "Völgyi kert" címe verse egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely méltó helyet foglalhat el a "Kertbarátok Lapja" hasábjain, mint egy olyan irodalmi mű, amely a kertészkedés szeretetét és a természettel való kapcsolatunk fontosságát ünnepli.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Verses útmutató favágáshoz.” /M. András, a költő legállandóbb és legútmutatóbb kommentelője/

„eM úr favág, hull a forgács,

Nem kell ehhez útmutatás.

Szörnyű hőgutában forr Gács

(Halič), hol tót új kutat ás.”

/Talicska Valicska, a Halička típusú szlovák fafűrész reklámkampányának arca és kútásónő/

„Favágók?! Hé, az a mi együttesünk volt! Plágiumszagot érzek! Elégtételt követelek! Bár ateista aktivistaként és a Szkeptikus Társaság alapítótagjaként nem hiszek a feltámadásban, de ha ennek ellenére - feltéve, de meg nem engedve - mégis bekövetkezne, akkor itt nagy hirig lesz!” /Vágó István (1949-2023), kvízmester és basszusgitáros/

ChatGPT, a mesterséges intelligencia rajza

„Hát, nem könnyű szavakat találni! A szavak viszont naponta egyszer biztosan megtalálják a mi Endrénket, akit már régről jól ismernek. Izgatottan gyülekeznek, zsibonganak, dzsemboriznak ott valahol a beszédközpont és a hangszálak között félúton, nem fejlődnek páros sorokba, nem vonulnak csendben, kézen fogva fegyelmezetten, hanem csak áradnak spontán, ömlenek önfeledten, mint a kisdiákok a bizonyítványosztás után. Endre pedig jámbor iskolaigazgatóként (mit is tehetne?) kitárja a kaput, nem mérlegel, nem irányít, nem cenzúráz, nem akarja jobban tudni, gépelni kezd. Nem lehet biztosan tudni, de nem is feltétlenül kell persze, hogy a kapun át kacagva tóduló szavak között az esetenként és véletlenszerűen megfigyelhető tartalmi-formai összefüggések mégis a csendesen mosolygó Endre igazgató úr szelíd rendező hatásának köszönhetők-e, az ő szelleme lebegett-e az űr felett, amely a részecskék egy részét pályára állította, a teremtés hányadik pillanatában keletkezett ez a pillanatkép, stb., de akárhogy is történt, magával ragadó a szerző/ médium/ próféta képessége és hajlandósága arra, hogy ezt a képlékeny valamit a maga természetességében közkinccsé tegye a pszicholingvisztika kutatói, a nagy nyelvi modellek fejlesztői, és Frady Endre legelszántabb olvasói nagy örömére.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr hurráoptimista kommentjének hatására a tömegek kézen fogva hatalmas körtáncba kezdenek és az egyre gyorsuló pörgés közepette előbb az örömkönnycseppek száguldanak a világűrbe, majd eme záport követik az ingyenes SZTK fogtömések és a kínai gyártmányú hamisított Corega műfogsor ragasztóval ragasztott műfogsorok, melyek komoly károkat tudnak okozni az ugyancsak kínai műholdakban. Végül maga az emberiség köre nyúlik meg és képez derekas űrgyűrűt a Föld körül. Igazi önfeledt szaturnália!” /Dr. Dévaj Duhajovics Davajcsaszi, máig békeharcoló rétószovjet centrifugalista szakmérnök/

„Keresztrímből párosrím, majd egy megnyúlt versszak után egy teljesen már ritmusú keresztrímes para és frázisos Petőfi gyalázás! Krisztusom, ezt ugye már te sem tudod, sőt nem is akarod megbocsájtani! Elvégre mindennek van határa, csak Frady Endre végtelenül pofátlan tehetségtelenségének nincs! Szét van esve a manus, mint egy villám csapta hárfa! NEM ENG.!” /Fűrész Fárosz, az Alexandriai Világítótornyokra Író Tehetségek Társasága (AVÍTT) recésfogú főcenzora/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse az irodalmi igénytelenség iskolapéldája. Az első sorokban megjelenő "Völgyben a kert nem kietlen" kijelentés már az indulásnál gúnyt űz az értelem kereséséből. A "szovjet fűrész" emlegetése a hidegháborús korszak szerszámaival pedig annyira abszurd és idejétmúlt, hogy az ember azt sem tudja, sírjon vagy nevessen. A közhelyes életbölcsességek, mint a "Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt", olyan mértékű intellektuális lealjasodást tükröznek, amit csak a legrosszabb középiskolai dolgozatokban tapasztalhatunk. A "pejsze" szó rímeltetése az "ijedttel" pedig olyan nyelvi bűn, amelyet még a legelnézőbb tanár sem hagyna szó nélkül. A harmadik versszakban a "Borul ki nyár, borul ki nyír... Hogyha terád borul, kinyír!" soroknál már érezhető a költői tehetségtelenség szakadéka. Az ilyen kényszeres rímpárok nem csupán a vers ritmusát, de az olvasó józan eszét is tönkreteszik. A befejezés pedig, az "Nem t’om, de a végszó kafa!" olyan szinten süllyeszti le a verset, hogy az már nem is a földön, hanem valahol a föld alatt kapirgál. Mintha egy részeg cimborák közötti beszélgetésből tévedt volna a versbe. Összességében Frady Endre "Völgyi kert" című alkotása egy intellektuális katasztrófa. A kényszeredett rímek, a közhelyek és a teljes irodalmi érték hiánya miatt ez a mű minden jóérzésű irodalomkedvelő számára elkerülendő. Az ilyen írások rávilágítanak arra, hogy mit jelent a valódi költészet - és mit nem.” /ChatGPT kritikája Puzsér Róbert stílusában/

„Favágáshoz fűrész?! Fanyűvéshez fejsze?! Bozótirtáshoz balta?! Én gyökerestől felrúgom az erdőt és amíg a levegőben van, tűzifává ütöm szét és még visszaesés előtt felstószolva a helyükre fejelem.” /Chuck Norris/

Nyírfaróka

A nyírfaróka egy helyben állva settenkedik... /F.E. felvétele/

Kifaragott faróka

Fején forgács paróka.

Falábas és fafarkas,

S kisebb, mint egy fafarkas.

Fafarkasnál famacska

Is kisebb, csak pamacska,

Kit fodrászként fóka nyír.

De hol van a rókanyír?

Ez a szikár nyír bátor,

Retteg tőle Nyírbátor.

Reccsen-roppan borda rajt’,

S kilő ijedt csorda – rajt!

Fahajtó most féken ül

S fal, szájában fakanál.

Keresztneve Ferike,

S köp: Szú rágjon, faróka!

„Na, itt álljunk meg egy szóra! Vagy inkább száz szóra, aminek egy legyen a vége: LEGYEN VÉGE! Vagy inkább meg se álljunk, csak húzzunk innen! Száguldás, por se! Szerelem a vállról indítható láncfűrészt! Hol a pecsétem?! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Ááááááááá!!!!!!!” /Higgadt Hubáné Hirig Havária, a Rímes Alanyi Költemények Lírai Alakzatba Profilozása (RAKLAP) című irodalmi szállítmányozási vállalat karriertördelőnője/

„Lali: - Miért, mi legyen, fapuma? Frady: - Nem, róka! Az így született nyírfarokkal átellenes végen illusztrált rókaszem iszonyatosan kancsal, de még mindig nem annyira, mint az utolsó rím.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Nyírrókán lóg nyírfarok,

Szóljon kancsal nyírfa rock!

Csapódjon meg ballal ajka,

Dúli, dúli, balalajka!

Sej!”

/Fametál Fikusz, fadob fetisizátor/

„Újabb mérföldkőhöz érkeztem...vagy útelágazáshoz?! Mindegy. Eddig ugyanis szinte mindig volt ötletem a legújabb, még gőzölgő Frady-alkotás első vizuális befogadása során, hogy mi lehet ez, vagy mit csinálhat, vagy hogy minek egyáltalán. Bevallom, ezúttal nincs magyarázatom. Felvetődött bennem, hogy esetleg a kőműves aktimel szavatosságára kellett volna valakinek jobban figyelnie, de a valódi ok mégis az lehet, hogy ez itten már a Magas Művészet. Riszpekt!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Olyan magos e művészet,

Mint a meggy s a Déva vára.

Ízlelgessük az egészet,

Míg megcsap a lényegpára!

Gőzzel lesz tele a lé szett,

S tudást szippantunk be mára.”

/Riszpekt Rezső, a Paszuly Proszpekt útelágazási és mérföldkövezési illatárfelverője/

„Költő úr, maga szerint ki a fityfene fog farókát faragni, amikor minden éghető növényt behányunk a kályhába, hogy télvíz idején tartani tudjuk az örökkormány által garantált tizennyolc fokot?! Vagy ezt átvitt értelemben kell olvasni, és a behányt tüzelő lenne a fa róka? Höhö, ez jó, költő úr, ez tényleg jó, höhö! Befarókázunk a kályhába! Höhö! Nagyon jó! Befarókázunk! Höhö!” /özv. Sparhert Samottné Sprotni Sarolta, nyugdíjas kendermaghasadóanyagminőségellenőrnő/

„Egy kicsit fából vaskarika ez a vers, ezt jelzi a téma és az utolsó versszakban a kancsal rímre váltás, de éppen ettől az igazi.

Megszólal a faróka

Miért van rajtam paróka?

Ha a rím csak így jön ki,

Legjobb lenne megszökni.

De falábbal nem jó szökni

Így parókám meg kell szokni.”

/M. András, a költő legállandóbb és legfátvaskarikásítóbb kommentelője/

„Sas Jóska és Sas Marika

Köröz, mint két vaskarika.

Nem lehet az ember fából,

Ki kell rúgni eM úrt Grazból!

Arra megyen papa róka,

Jaj, nincs rajta faparóka,

S röhög az útkaparóka!”

/Dr. Ping Graz Pongrác, kínai-magyar aszfaltútkaparótorokgyíkgyógyász és Sas behívóparancsnok/

„Legállandóbb eM úr érzőn tartja a mutatóujját a költő munkásságának pulzusán, miközben ugyanazzal az ujjal rámutat arra, hogy a záró versszak kancsal rímei a széteső látásmódnak és az antagonisztikus atavizmus antitézisének akut pszichoszomatikus tünetei. Bár a mű már azelőtt szétesett, hogy valaha is összeállt volna, a kezdetben még tökéletesen csengő rímpárok a rendszerezettség illúzióját keltik. A fókusz a fafaragványon van, miközben a költő képzelete már hetedhét határon is vagy túl, vagy innen, de mindenképpen valahol teljesen másutt, így többé már nem kontrollálhatja a trójai szerű hintalovak közé vetett nyírfagyeplővel ámokfutón száguldozó vershinta elszabadult körmenetét. Az ijedt csordát evés közben fékezni vágyó Ferike a művész születés előtti traumáinak megszemélyesített rémmesealakja. A verset a Nemzeti Alaptanterv kiadatlan pótkötetébe javasoljuk elhelyezni. Két összeragadt oldal közé.” /Eposzi Jelzőné Balladai Homályka, a Magyar Tanárok Köre (MTK) hiánypótlási főelőadója/

„Drága költő úr, hogy a Magasságos áldja meg magát, köszönjük, hogy minket is belevett az írásművébe, csak közben meg a devla rúgja meg könyökét, hogy miért írta azt, hogy mi rettegünk egy nyápic nyírfarókától és a birkacsordánk is elfut előle, pedig csak egy ültő helyben állik! Mi itt Nyírbátorban nem félünk senkitől és semmitől, csak a tűzifahiánytól és a piréz migráncsoktól, akik kirágják a fából az erdőt, meg eleszik előlünk a fába szorult férget! Hajrá Nyírbátor!” /Fafurika Ferike, csordahajtó és lakodalmas rocker/

„A műből már csak a szikra hiányzik, ami felgyújtotta volna a papírt, hogy ne lehessen rá ezt írni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kovakő felelős/

„Vízi halban nő sok ikra,

Ám víz alatt nincsen szikra,

Ahhoz ki kell jönni szikre,

De a halnak nincs kint ikre,

Így nem gyújtják fel a papírt,

Mire felkent lírapap írt,

Úgyhogy Ház úr, nincs itt mese,

Tiltani ezt lehet be se!”

/Szikessy Szökéncz, szikraszimatoló szakramentalista/

„Ház doktor úr, ugye maga szerint is valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy megmelegednének az emberek? Nem kérdés, hogy hova szikrázzon a kova!” /József Attila (1905-1937), a költő sírban forgó néhai költőkollégája/

„Még nem elég?! – üvöltöm kérdőn Váci Misivel! De, elég! Égjen is el! Frady Endre ezúttal túl messzire ment! Sajnos azért nem annyira, hogy előbb-utóbb vissza ne tudjon jönni és egy újabb rímpocsolyás szóokádatot a pofánkba hányni! Mi hajtja ezt a genetikai selejtet?! Azonnal megvonni tőle! Ha ő rettenetes farímeket faraghat, mi miért nem faraghatjuk őt magát?! Ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a gőzfűrész ferde fém-fogával, a vas az erejével!!! – ahogy vadakat terelő Juhász Feró is megmondta teljes erejéből!

          Kalapács kell, éles véső,

          Véssük széjjel, míg nem késő!

Jaj, nekem, már én is verselek!!! Jöjj el fradytlanság, te szülj nekem rendet! Levegőt, Attila, levegőőőőt!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és ápolt/

„Én nem csak fából tudok vaskarikát csinálni, de énekes halottból nótafát és szalonnából fakutyát is! A vasakaratommal.” /Chuck Norris/