A következő címkéjű bejegyzések mutatása: faróka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: faróka. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 14., péntek

Nyírfaróka

A nyírfaróka egy helyben állva settenkedik... /F.E. felvétele/
Kifaragott faróka
Fején forgács paróka.
Falábas és fafarkas,
S kisebb, mint egy fafarkas.

Fafarkasnál famacska
Is kisebb, csak pamacska,
Kit fodrászként fóka nyír.
De hol van a rókanyír?

Ez a szikár nyír bátor,
Retteg tőle Nyírbátor.
Reccsen-roppan borda rajt’,
S kilő ijedt csorda – rajt!

Fahajtó most féken ül
S fal, szájában fakanál.
Keresztneve Ferike,
S köp: Szú rágjon, faróka!

„Na, itt álljunk meg egy szóra! Vagy inkább száz szóra, aminek egy legyen a vége: LEGYEN VÉGE! Vagy inkább meg se álljunk, csak húzzunk innen! Száguldás, por se! Szerelem a vállról indítható láncfűrészt! Hol a pecsétem?! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Ááááááááá!!!!!!!” /Higgadt Hubáné Hirig Havária, a Rímes Alanyi Költemények Lírai Alakzatba Profilozása (RAKLAP) című irodalmi szállítmányozási vállalat karriertördelőnője/

„Lali: - Miért, mi legyen, fapuma? Frady: - Nem, róka! Az így született nyírfarokkal átellenes végen illusztrált rókaszem iszonyatosan kancsal, de még mindig nem annyira, mint az utolsó rím.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Nyírrókán lóg nyírfarok,
Szóljon kancsal nyírfa rock!
Csapódjon meg ballal ajka,
Dúli, dúli, balalajka!
Sej!”
/Fametál Fikusz, fadob fetisizátor/

„Újabb mérföldkőhöz érkeztem...vagy útelágazáshoz?! Mindegy. Eddig ugyanis szinte mindig volt ötletem a legújabb, még gőzölgő Frady-alkotás első vizuális befogadása során, hogy mi lehet ez, vagy mit csinálhat, vagy hogy minek egyáltalán. Bevallom, ezúttal nincs magyarázatom. Felvetődött bennem, hogy esetleg a kőműves aktimel szavatosságára kellett volna valakinek jobban figyelnie, de a valódi ok mégis az lehet, hogy ez itten már a Magas Művészet. Riszpekt!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Olyan magos e művészet,
Mint a meggy s a Déva vára.
Ízlelgessük az egészet,
Míg megcsap a lényegpára!
Gőzzel lesz tele a lé szett,
S tudást szippantunk be mára.”
/Riszpekt Rezső, a Paszuly Proszpekt útelágazási és mérföldkövezési illatárfelverője/

„Költő úr, maga szerint ki a fityfene fog farókát faragni, amikor minden éghető növényt behányunk a kályhába, hogy télvíz idején tartani tudjuk az örökkormány által garantált tizennyolc fokot?! Vagy ezt átvitt értelemben kell olvasni, és a behányt tüzelő lenne a fa róka? Höhö, ez jó, költő úr, ez tényleg jó, höhö! Befarókázunk a kályhába! Höhö! Nagyon jó! Befarókázunk! Höhö!” /özv. Sparhert Samottné Sprotni Sarolta, nyugdíjas kendermaghasadóanyagminőségellenőrnő/

„Egy kicsit fából vaskarika ez a vers, ezt jelzi a téma és az utolsó versszakban a kancsal rímre váltás, de éppen ettől az igazi.
Megszólal a faróka
Miért van rajtam paróka?
Ha a rím csak így jön ki,
Legjobb lenne megszökni.
De falábbal nem jó szökni
Így parókám meg kell szokni.”
/M. András, a költő legállandóbb és legfátvaskarikásítóbb kommentelője/

„Sas Jóska és Sas Marika
Köröz, mint két vaskarika.
Nem lehet az ember fából,
Ki kell rúgni eM úrt Grazból!
Arra megyen papa róka,
Jaj, nincs rajta faparóka,
S röhög az útkaparóka!”
/Dr. Ping Graz Pongrác, kínai-magyar aszfaltútkaparótorokgyíkgyógyász és Sas behívóparancsnok/

„Legállandóbb eM úr érzőn tartja a mutatóujját a költő munkásságának pulzusán, miközben ugyanazzal az ujjal rámutat arra, hogy a záró versszak kancsal rímei a széteső látásmódnak és az antagonisztikus atavizmus antitézisének akut pszichoszomatikus tünetei. Bár a mű már azelőtt szétesett, hogy valaha is összeállt volna, a kezdetben még tökéletesen csengő rímpárok a rendszerezettség illúzióját keltik. A fókusz a fafaragványon van, miközben a költő képzelete már hetedhét határon is vagy túl, vagy innen, de mindenképpen valahol teljesen másutt, így többé már nem kontrollálhatja a trójai szerű hintalovak közé vetett nyírfagyeplővel ámokfutón száguldozó vershinta elszabadult körmenetét. Az ijedt csordát evés közben fékezni vágyó Ferike a művész születés előtti traumáinak megszemélyesített rémmesealakja. A verset a Nemzeti Alaptanterv kiadatlan pótkötetébe javasoljuk elhelyezni. Két összeragadt oldal közé.” /Eposzi Jelzőné Balladai Homályka, a Magyar Tanárok Köre (MTK) hiánypótlási főelőadója/

„Drága költő úr, hogy a Magasságos áldja meg magát, köszönjük, hogy minket is belevett az írásművébe, csak közben meg a devla rúgja meg könyökét, hogy miért írta azt, hogy mi rettegünk egy nyápic nyírfarókától és a birkacsordánk is elfut előle, pedig csak egy ültő helyben állik! Mi itt Nyírbátorban nem félünk senkitől és semmitől, csak a tűzifahiánytól és a piréz migráncsoktól, akik kirágják a fából az erdőt, meg eleszik előlünk a fába szorult férget! Hajrá Nyírbátor!” /Fafurika Ferike, csordahajtó és lakodalmas rocker/

„A műből már csak a szikra hiányzik, ami felgyújtotta volna a papírt, hogy ne lehessen rá ezt írni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kovakő felelős/

„Vízi halban nő sok ikra,
Ám víz alatt nincsen szikra,
Ahhoz ki kell jönni szikre,
De a halnak nincs kint ikre,
Így nem gyújtják fel a papírt,
Mire felkent lírapap írt,
Úgyhogy Ház úr, nincs itt mese,
Tiltani ezt lehet be se!”
/Szikessy Szökéncz, szikraszimatoló szakramentalista/

„Ház doktor úr, ugye maga szerint is valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy megmelegednének az emberek? Nem kérdés, hogy hova szikrázzon a kova!” /József Attila (1905-1937), a költő sírban forgó néhai költőkollégája/

„Még nem elég?! – üvöltöm kérdőn Váci Misivel! De, elég! Égjen is el! Frady Endre ezúttal túl messzire ment! Sajnos azért nem annyira, hogy előbb-utóbb vissza ne tudjon jönni és egy újabb rímpocsolyás szóokádatot a pofánkba hányni! Mi hajtja ezt a genetikai selejtet?! Azonnal megvonni tőle! Ha ő rettenetes farímeket faraghat, mi miért nem faraghatjuk őt magát?! Ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a gőzfűrész ferde fém-fogával, a vas az erejével!!! – ahogy vadakat terelő Juhász Feró is megmondta teljes erejéből!
          Kalapács kell, éles véső,
          Véssük széjjel, míg nem késő!
Jaj, nekem, már én is verselek!!! Jöjj el fradytlanság, te szülj nekem rendet! Levegőt, Attila, levegőőőőt!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és ápolt/

„Én nem csak fából tudok vaskarikát csinálni, de énekes halottból nótafát és szalonnából fakutyát is! A vasakaratommal.” /Chuck Norris/