Völgyi kert

Völgyben a kert nem kietlen

Ha van benne szép zöld fű rész.

Fát is vághatsz, sok ilyet lenn,

Ha van nálad szovjet fűrész.

Ha nincs fűrész, jó a fejsze,

Cak nyelvedje ne üssz pejsze!

Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt,

Akkor nem is csinálsz ilyet!

Borul ki nyár, borul ki nyír...

Hogyha terád borul, kinyír!

Bizony, nem jó, ha jámborul

Állok, míg nyír énrám borul!

Jó az Ég, kegyelmet mer’ ád,

Fa rám helyett borul terád!

Kidőlt fákból épül karám;

Ki készíti, ha dől fa rám?!

Kikészíti,

Ki készíti?!

Kire dőlt, elvtársak, a fa?!

Nem t’om, de a végszó kafa!

Még nyíltak a völgyben a kerti irányok,

Még nyekken a nyírfa a balta alatt,

De ások, a földet a földre kihányok,

S már áll az idő, bár a karám haladt...

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse egy érdekes és szellemes alkotás, amely a természet és az emberi tevékenység összefonódását mutatja be egy kertész szemszögéből. A versben megjelenő szovjet fűrész és a fejsze használata a múlt és a jelen eszközeinek összehasonlítására ad lehetőséget, miközben a munka és a természet veszélyei is előtérbe kerülnek. A költői képek, mint a "borul ki nyár, borul ki nyír", vagy a "kidőlt fákból épül karám", erőteljes vizualitást kölcsönöznek a versnek, és a természettel való küzdelem, valamint az abból fakadó alkotás motívumát erősítik. A vers ritmusa és rímei lendületesek, a nyelvi játék és a humoros hangvétel pedig kellemes olvasmányt biztosítanak. A "Kertbarátok Lapja" olvasói számára különösen élvezetes lehet ez a vers, hiszen a kertészkedés mindennapi kihívásait és örömeit sikerül humorosan, mégis elgondolkodtató módon megfogalmaznia a költőnek. A versekben megjelenő természeti elemek és a kertészeti munka ábrázolása hiteles és életszerű, ami még inkább közel hozza a költeményt a kertbarát közönséghez. Összességében, Frady Endre "Völgyi kert" címe verse egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely méltó helyet foglalhat el a "Kertbarátok Lapja" hasábjain, mint egy olyan irodalmi mű, amely a kertészkedés szeretetét és a természettel való kapcsolatunk fontosságát ünnepli.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Verses útmutató favágáshoz.” /M. András, a költő legállandóbb és legútmutatóbb kommentelője/

„eM úr favág, hull a forgács,

Nem kell ehhez útmutatás.

Szörnyű hőgutában forr Gács

(Halič), hol tót új kutat ás.”

/Talicska Valicska, a Halička típusú szlovák fafűrész reklámkampányának arca és kútásónő/

„Favágók?! Hé, az a mi együttesünk volt! Plágiumszagot érzek! Elégtételt követelek! Bár ateista aktivistaként és a Szkeptikus Társaság alapítótagjaként nem hiszek a feltámadásban, de ha ennek ellenére - feltéve, de meg nem engedve - mégis bekövetkezne, akkor itt nagy hirig lesz!” /Vágó István (1949-2023), kvízmester és basszusgitáros/

ChatGPT, a mesterséges intelligencia rajza

„Hát, nem könnyű szavakat találni! A szavak viszont naponta egyszer biztosan megtalálják a mi Endrénket, akit már régről jól ismernek. Izgatottan gyülekeznek, zsibonganak, dzsemboriznak ott valahol a beszédközpont és a hangszálak között félúton, nem fejlődnek páros sorokba, nem vonulnak csendben, kézen fogva fegyelmezetten, hanem csak áradnak spontán, ömlenek önfeledten, mint a kisdiákok a bizonyítványosztás után. Endre pedig jámbor iskolaigazgatóként (mit is tehetne?) kitárja a kaput, nem mérlegel, nem irányít, nem cenzúráz, nem akarja jobban tudni, gépelni kezd. Nem lehet biztosan tudni, de nem is feltétlenül kell persze, hogy a kapun át kacagva tóduló szavak között az esetenként és véletlenszerűen megfigyelhető tartalmi-formai összefüggések mégis a csendesen mosolygó Endre igazgató úr szelíd rendező hatásának köszönhetők-e, az ő szelleme lebegett-e az űr felett, amely a részecskék egy részét pályára állította, a teremtés hányadik pillanatában keletkezett ez a pillanatkép, stb., de akárhogy is történt, magával ragadó a szerző/ médium/ próféta képessége és hajlandósága arra, hogy ezt a képlékeny valamit a maga természetességében közkinccsé tegye a pszicholingvisztika kutatói, a nagy nyelvi modellek fejlesztői, és Frady Endre legelszántabb olvasói nagy örömére.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr hurráoptimista kommentjének hatására a tömegek kézen fogva hatalmas körtáncba kezdenek és az egyre gyorsuló pörgés közepette előbb az örömkönnycseppek száguldanak a világűrbe, majd eme záport követik az ingyenes SZTK fogtömések és a kínai gyártmányú hamisított Corega műfogsor ragasztóval ragasztott műfogsorok, melyek komoly károkat tudnak okozni az ugyancsak kínai műholdakban. Végül maga az emberiség köre nyúlik meg és képez derekas űrgyűrűt a Föld körül. Igazi önfeledt szaturnália!” /Dr. Dévaj Duhajovics Davajcsaszi, máig békeharcoló rétószovjet centrifugalista szakmérnök/

„Keresztrímből párosrím, majd egy megnyúlt versszak után egy teljesen már ritmusú keresztrímes para és frázisos Petőfi gyalázás! Krisztusom, ezt ugye már te sem tudod, sőt nem is akarod megbocsájtani! Elvégre mindennek van határa, csak Frady Endre végtelenül pofátlan tehetségtelenségének nincs! Szét van esve a manus, mint egy villám csapta hárfa! NEM ENG.!” /Fűrész Fárosz, az Alexandriai Világítótornyokra Író Tehetségek Társasága (AVÍTT) recésfogú főcenzora/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse az irodalmi igénytelenség iskolapéldája. Az első sorokban megjelenő "Völgyben a kert nem kietlen" kijelentés már az indulásnál gúnyt űz az értelem kereséséből. A "szovjet fűrész" emlegetése a hidegháborús korszak szerszámaival pedig annyira abszurd és idejétmúlt, hogy az ember azt sem tudja, sírjon vagy nevessen. A közhelyes életbölcsességek, mint a "Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt", olyan mértékű intellektuális lealjasodást tükröznek, amit csak a legrosszabb középiskolai dolgozatokban tapasztalhatunk. A "pejsze" szó rímeltetése az "ijedttel" pedig olyan nyelvi bűn, amelyet még a legelnézőbb tanár sem hagyna szó nélkül. A harmadik versszakban a "Borul ki nyár, borul ki nyír... Hogyha terád borul, kinyír!" soroknál már érezhető a költői tehetségtelenség szakadéka. Az ilyen kényszeres rímpárok nem csupán a vers ritmusát, de az olvasó józan eszét is tönkreteszik. A befejezés pedig, az "Nem t’om, de a végszó kafa!" olyan szinten süllyeszti le a verset, hogy az már nem is a földön, hanem valahol a föld alatt kapirgál. Mintha egy részeg cimborák közötti beszélgetésből tévedt volna a versbe. Összességében Frady Endre "Völgyi kert" című alkotása egy intellektuális katasztrófa. A kényszeredett rímek, a közhelyek és a teljes irodalmi érték hiánya miatt ez a mű minden jóérzésű irodalomkedvelő számára elkerülendő. Az ilyen írások rávilágítanak arra, hogy mit jelent a valódi költészet - és mit nem.” /ChatGPT kritikája Puzsér Róbert stílusában/

„Favágáshoz fűrész?! Fanyűvéshez fejsze?! Bozótirtáshoz balta?! Én gyökerestől felrúgom az erdőt és amíg a levegőben van, tűzifává ütöm szét és még visszaesés előtt felstószolva a helyükre fejelem.” /Chuck Norris/

November 7-i szonett

Lenin szólott: Jó továris

Elvtársaim, ott a vár is!

Foglaljuk el, itt az óra,

Lövöldözz már, Auróra!

Téli Palotának annyi!

Bolsevikból sok vadkannyi

Össze-vissza dúlja-fúlja…

Túltolták ők? Kicsit túl, ja!

Ez volt hát a lenini út,

Láttunk rajt’ sok lányt és fiút,

Kik már régen elporladtak…

Így múlt ki a komcsi attak,

S vár rá örök pokolszundi…

Sic transit gloria mundi!

ajánlás:

Herceg, mi se legyünk komcsik,

Szánkban se füstöljön rom csikk!

Komcsi nem vész, átalakul

Azzá, aki éppen ma cool!

„Úgy-úgy, költő úr, úgy-úgy! Végre valaki ki meri mondani a materialista anyagmegmaradás törvényét, mely szerint kommunista nem vész el, csak átalakul! Például unortodox illiberális kereszténydemokrata oligarchává, bármit is jelentsen ez! De mi tuggyukkik állnak a háttérben, ami az előterek háta, hát a háttérhatalmi erőterek! Nem hiszek az előtéri erőterekben! Mindenki monnyonle!” /Dr. Kohn Teó, nemzetközi összeesküvéselméleti fizikus és háttérsugárzási főelőadó/

„Költő úr, maga politikailag veszélyes, poétikailag tehetségtelen és pokoltechnológiailag eretnek! A verse és a maga alatt meggyújtott máglyáról történő soron kívüli eltávozási kérelme egyaránt NEM ENG.!” /Tomász Tomászovics Torquemada, spanyol polgárháborús szovjet kommunista inkvizítor/

„Puhány Lenin, Leningrád

Tudja, szűk a len-ing rád!

Üzeni Szentpétervár,

Terád nem Szent Péter vár!”

/Kirill pátriárka párti átka/

„Elvtársak és elvtársnők, ki nem állhatom ezt a rengeteg öncélú sületlenséget!” /November Hetedikéné Oktogon Oktávia, a nyolcszögletű kerek erdő kerülőnője/

„Heeej, ha nem siettük volna el ezt a fránya rendszerváltást, akkor most lett volna egy négynapos hosszú hétvégénk! Sőt, akkor április 4-én is kezdetét vette volna egy ugyanilyen hosszú víkend! Mire volt jó ez a fene nagy sietség?!” /özv. Mameluk Miabánatné Őskövület Ödéma, nyugdíjas nyíregyházi nyomozónő és nyárfaiskolai nyílászáró nyikorgatónő/

„Nyavalyog, nyikhaj nyugger nyanya?! Nyominger nyúlként nyáladzik nyámnyila nyilakat?! Nyugatról nyüstölik nyekergő nyilatkozatra?! Nyemá!!!” /Nyebojsza Nyihámor, nyaklónyíró/

„Szerintem meg nem is baj, hogy november 7-én nincs tanítási szünet, mert a gyerekek aznap is tudnak tanulni, tanulni, tanulni! Előre az éni úton!” /Lenin, a hőős ki csak néépének élt/

„Lenin elvtárs úr, ahhoz, hogy minden iskolaköteles gyerek tudjon mindent tanulni, tanulni, tanulni, ahhoz minden tantárgyból kéne elég tanár, aki tud tanítani, tanítani, tanítani! Nem vállalná el az oktatási miniszterséget? Rosszabb már magától sem lenne a helyzet!” /Átlag Ányos, keményen dolgozó kisember és családtámogatatlan csikkszedő családapa/

„Ha Lenin is él, miután élt és mielőtt élni fog, meg Elvis is él, miután meghalt, akkor lehet, hogy Lenin az Elvis? Vagy Lenin csak a balhét viszi el?” /dr. Eccerű Engelbert, szovjetbarát szimplicitási szuggerátor/

„Éljen november 7, és a naptár összes többi napja!” /M. András, a költő legállandóbb és legháromszázhatvanöt(szökőévbenháromszázhatvanhat)napkedvelőbb kommentelője/

„November hat, november hét,

November nyolc… Az ön terhét

Könnyíti, ha nem is választ?!

eM úr, ne is adjon választ!”

/Közönyös Kösztöny, közmunkatábori közművelőség közepette középkorú közvágóhídi középvezető/

„eM úr, ha november hetet

Úgy nézi, mint bármely hetet,

Bármely hót vagy bármely évet,

Akkor maga nagyot tévedt!”

/Izom Igor, a Tévútkeresőkkel Ökölharcot Kezdeményező Faék Egyszerűségű Jasszok (TÖKFEJ) ideológiai idomvasa/

„Igaza van, eM úr, ha november 7 a nagy OKTÓBERI szocialista forradalom napja és a Novhét  teret is Oktogonnak hívják, akkor végül is minden mindegy, úgyis meghalunk!” /Nihil Nulla, a Ma Már Minden Mindegy című hurrápesszimista hetilap egyetlen élő olvasószerkesztője/

„Lenin vagy nem Lenin? Ez itt a kérdés, hol 's valá a válasz?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kommentista/

„Sok kis komcsi kommentista,

Ez a kérdés, válasszatok!

Lenin él vagy Lenin nyista,

S koporsója vajh' nyírfa-tok?”

/Dr. Hómájas Homályné Balladai Balalajka, a Szovjet Totális Állami Literatúrát Intéző Népbizottmány (SZTÁLIN) keresztrímügyi pártbizalmija és dúlidúli díler/

„Nombe... noveb... vembre... hét... hukk... de kemény e za száz... szájzá... szárzá... hukk... száraz... nobe... nover... hukk... november... hukk...” /Bornemissza Jelcin, minden oroszok szesztestvére/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió meglátogat téged!” /finn falfirka/

„Hé, kis ruszlik, hová úsztok?! Azonnal álljatok meg, mert kézigránáttal kifognak, bepácolnak, majd megesznek benneteket! Gyertek vissza, nem halljátok?! Идите сюда! Ruszlik haza!” /ruszli mama/

„Hahó, büdös kölkök, hagyjátok már abba a karatéjozást! Késő van, takarodjatok! Пошли домой! Bruszlík haza!” /Bruszli mama szomszédja/

„Mi ez a megbonthatatlan szovjet-magyar barátságtól megbomlott elmeháborús uszítás?! Ki ez a penetráns patkányszagú poézist permetező putyinpincsi?! Miért kell nekem szonettként félredefiniált irodalmi fekáliát szagolgatnom?! Ha én olyan mindenre alkalmatlan lennék, mint Frady Endre, az emberiség érdekében beneveznék a Darwin-díjra és egy Я не боюсь! kiáltással orromat a hónom aljába fúrva magamba fulladnék, de előtte végrendeletben kikötném, hogy a kipreparált testemet vodkában áztatva mutogassák a tehetségtelen költőknek elrettentő példaként!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Néha egyetlen kicsi szón múlik a történelem. A kommunista forradalom előestéjén a cár üzent nekem, hogy fejeljem le Lenint és a bandáját, de elfelejtette hozzátenni, hogy KÉREM!” /Chuck Norris/

Aluljáró

Aluljáróban a népek

Rendszeresen alul járnak,

Így hát én is alul lépek,

Ne nézzenek már madárnak!

Tömegvonzásnak karja, ím

Lehúz s szállni nem is merek

Se én, se családtagjaim,

Nem vagyunk mi pókemberek!

Magas talajvíz, ha elönt,

Pókember elvtárs, mentsen ki,

S nem felejtem soha el Önt

Én, a betonszürke senki!

„Ez egyszer jól mondja, költő úr, maga egy betonszürke senki, egy pocsolyaalji nihil, egy leszedált nulla, egy zenithiányos nadírgumi, egy lokális mélypont, egy evolúciós lassítósáv, egy szellemi faék, sőt egy aszálykori talajvízszint! Anyám szerint minden hasonlat sántít, mint a hazug ember a kutyagumitalpú cipőben, de hát szerinte a Mikulás is azért Sánta Klausz, mert megütötte a bokáját egy kéményben. Mindegy, Frady Endrére rá kéne rogyasztani az aluljáróját, oszt’ végre megnyugodhatnánk békében!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem vagyok én sánta, komék, csak kicsit billegek, ha túl sokat szmókoltam!” /Mr. Klausz, a Ki Mit Tube? idei győztese/

„Jaj, ne verje már verébbel a nagydobot, költő úr, amiért az aluljáró szigetelésére kapott EU-s támogatást illegális pártfinanszírozásra és stadionépítésre fordítottuk! Maga is az államosított piacról él, nem?! Na, ugye! Megoldottuk okosba’, oszt’ jó napot! Utánunk az özönvíz!” /Dr. Enyv Jenő, a Nemzeti Építőipari Vállalat főkönyvelője/

„Jöjjön csak le plafonról pók úr! Itt tényállás forog fenn! Érvényes vízi jártassági vizsga nélküli vízből mentés, közterület engedély nélküli behálózása, közbotrányokozás, pánikkeltés és tilosban parkolás. Magáé az a hálókocsi, nem?! A hálóból jöttem rá! No, ez így százhúszezer lesz, de ha nem kér számlát, akkor hatvan és sose láttuk egymást! A dolgozó népet tarhálom!” /Ravasz Rezső, rendőr törzsőrmester/

„Mi van?! Beázik a vadonatúj aluljáró és nem tudom összefirkálni?! Merazelmúttnyóccév! Monnyonle az összes idegenszívű judeobolsevista kriptokommunista libsi bérrettegő! Gyurcsányi takaroggy! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Hol a söröm?! Megütlek úgy!!!” /Söntés Tas, valóságshow celeb és futballhuligán/

„Pórul járni az aluljáróban?! Nóóórmális?! Pórul járni a póruljáróban kell, nem? De! Ugye?! Hát igen! Nem? De! Na! Hát nem megmondtam! De! Na, azér’!” /Besenyő Pista bácsi/

„A szürke konzumtömegbe beleolvadni kényszerülő költő földhözragadtsága a mindennapi mókuskerékből kiemelkedni képtelen megfelelésvágy metaforájának eldologiasodott szintézise. A nagyvárosi bedaráltság csodalények utáni vágya testesül meg a haldoklásában is talmi csillogást mutató nyugat sztárként körülrajongott Pókemberében, a fóbiát kiváltó gusztustalan állat megheroizált archetípusában. A vég közel, de mi még ezt is feltűnés nélkül akarjuk fogadni. Csak semmi kivagyiság, kérem, mi senkik vagyunk!” /Nihil Nulláné Szürkéssy Szardella, a Szürkék Hegedőse Szakközépiskola magyar és színesztétika tanára/

„Atyám, bocsáss meg a költőnek és kommentelőinek, mert nem tudják, mit cselekszenek!” /Jézus/

„Atyám, engedd, hogy miszlikbe rúgjam őket!” /Chuck Norris/

„Chuck fiam, hallgass a bátyádra!” /Atya/

A gödör

Hidász-gigász néz egy gödröt,
S dühtől agyában a köd rőt.

Gödör mögött gigász döbben,
Ám, ha lennének még többen,
Akkor többen döbbennének,
S szállna döbbedelmi ének!

Bár a rézsű szépen burkolt,
Előtte mintha egy búr colt
- Míg csak bírta tele tára -
Lődözött vón’ gilisztára.

Hány ily kráter van még, de hány?
Elvtársaim, ki volt trehány?!
Veszélyes így ez az árok,
Burkoljuk le, proletárok!

„Burkoljuk le? Munkaidő végén?! Persze van az a pénz, de számlát nem tudunk adni.” /Maláta Jenő és Smirgli Béla, megélhetési proletárok/

„Nem gilisztára lődöztem, hanem edzésképpen a lábfejemre, amit mindig el kellett rántanom a golyózápor elől. Ősi ír táncgyorsaság fejlesztő módszer. Nekem bevált!” /Michael Flatley, ír tinci-tánci fenomén/

„Nekem meg nem!” /Brian O’Footless, lábatlan ír rokkantnyugdíjas táncos/

„Én vajon honnan szereztem a fejlövésemet, he?!” /Világtalan Virgil, vakond/

„Egyet lőttek, kettő lett belőlem!” /Gili Ger és Szta Zson, két félgiliszta/

„Döbbedelmi ének, mi?! Búr colt, he?! És rőt köd lett a kadarkamámor?! Agyatlan úr, maga illuminált állapotában egy rumaromás búrkiflivel leásta magát a sárga földig és most elmeháborodott kínrímáradatban hisztériázik! Hiába dől azonban a saját dugába és földelteti el magát a komcsi elvtársaival, anyámnak megtiltottam, hogy fekete munkavédelmi sisakot és mellényt öltsön, és megkoszorúzza. Még mit nem?! Trehánykolódjon csak egyedül! /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az elvtárs szó jelentése: azonos elveket valló személy. A költő elvtársai tehát jelen esetben nem kommunisták, hanem olyan szakemberek, akik szerint egy burkolatlan girbegurba vízelvezető árok a hídfő rézsűjének a tövében majdnem olyan rossz, mint bőgve vágtató marhacsordát bodicsekelni.” /Dr. Bikássy Gereben, grammatikai literaturológus és amatőr cowboy/

„Pont, amikó’ burkóni köllött vóna, gyütt a früstökidő, oszt’ a gödör helyett inkább a paprikás szalonnát burkótuk vereshagymáva’! Üres hassa’ csak nem lehet dógózni, nem?! Nohát!” /Toka Lajos, betanított árokburkoló közmunkáskáder/

„Az én kedvesem az nem trehány, ő árkot burkol délután, az én kedvesem. Ő elburkolgat csendesen és megcsinálja rendesen, ő az én kedvesem.” /ByeAlex, eurovíziós 10. helyezett/

„Ha már árok, legyen kövér! Nem beburkolni kell, hanem lemélyíteni! Építsünk mindent behálózó alagútrendszert, amelyen át szárazföldi csapataink váratlanul bekerítik egész Európát és lekevernek neki egy hatalmas pofont! Mossa csak a partjainkat az a baromi sok tenger! A Magyar név megint szép lesz, nem úgy, mint a Kiss, vagy a Talicskássy!” /id. Magyar Makarenko, nyugalmazott mélytengeri orvhalász és pofozógép/

A jeti és a jegesmedve

Jól megrágott hegyi jeti,
Kit épp jegesmedvenyál mos,
Önmagának köszönheti,
Úgy fekszik, hogy nem is álmos.

Minek akart szegény pára
Jaknyak helyett medvefület
Zabálni ma vacsorára?!
Elvtársak, hát nem őrület?!

De-de, bizony őrület ez,
Nem álmos, de hever kint ott!
Egész világ erről netez.
Költő elvtárs, rátapintott!

„Bizony-bizony, a költő elvtárs az ő szokottnál is szokottabb érzékenységével helyesen tapintott rá, hogy a téma az utcán hever ugyan, de furcsa, ha ezt úgy teszi, hogy nem is álmos. A vers őszintén vesézi, sőt szinte már-már brutálisan belezi ki a halódó imperializmus, a döglődő monopololigarhizmus és a vele bűzhödt szimbiózisban tunyálkodó megérhetési militarizmus henye, rest, lusta, tohonya és élhetetlenül élősködő alapkarakterét. Világ proletárjai, egyetek sült jaknyakat!” /Vörös Leninné Oktogon Auróra, nehézgépkezelőnő és anarcho-kommunista agitátor/

„A néma az utcán lever, ha vak és/vagy agresszív. A múltkor is egy szó nélkül úgy leütöttek egy fehér gumibottal, amikor plakátot ragasztottam egy rendőrautó szélvédőjére, hogy azóta is a fejemen belül hordom a sapkámat.” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ahogy meg van írva, mikoron az ördög öreganyja mondá a főjetinek, hogy változtassa a hógolyókat jaknyakakká, válaszolá a főjeti, hogy meg van írva, hogy nem csak jaknyakkal él a jeti, hanem mindazzal, ami a jegesmedve fejéről származik. Valamit félreolvastam volna?” /a nem álmosan heverő jeti utolsó szavai/

„Ha választhatnék, akkor százszor inkább nézegetném a fületlen jegesmedve által megcsócsált jetit, vagy akár a feje gurultan nyakatlan jakot is, mint ezt az újabb sületlenséget, de hát a kritikus élete már csak ilyen. Mindenki elé hányja a szemetét és azt várja, hogy gyémánttá legyen hazudva. Hát itt nem lesz! Bár anyám bökdös, hogy csináljak valamit a tűzoltócsőként kidudorodó vörös nyaki ütőereimmel, mégis higgadtan azt mondom, hogy GANYÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kéjem szépen, a jeti a jaknyakat nem szejeti!” /Fajkasházy Tivadaj, az JTL Klub jetnogjáfus jakszakéjtője/

„A jegesmedvenyál elképesztően egészséges és hasznos, hiszen a jegesmedve e nélkül aligha tudná tökéletesen megemészteni az alig megrágott, vagy éppen egészben lenyelt UFO-kat, sarkvidéki aligátorokat és a fókaszőrrel bélelt kitinpáncélú eszkimó plakátragasztókat és fagylaltosokat. Az evolúció kezdeti szakaszában a nyállal nem rendelkező példányokban még egy félrenyelt sámli is halálos székrekedést okozott. Csoda-e, hogy kihaltak? Ha Ön jegesmedvével lepi meg ballagó gyermekét, már a boltban győződjön meg róla, hogy az állat folyat-e bő nyálat!” /Dr. Jégtömb Jatagán, Nobel-díjas nyálkutató/

„Vigyázzunk, a sátán kommunista agitátorai már a spájzban vannak! Máglyára, ki ellenszegül, minden dzsessz énekest! Osszunk jaklevest a barlangproli jetiknek!” /Don Camillo, klerikális reaktor/

„Millió, millió, millió róka száll…” /Alla Pugacsova, szovjet énekesnő egy romlott jakleves után/

Mese a gigászi küzdelemről

"Sose feküdj ismeretlen szovjet katona sírjába!"
/ismeretlen szovjet katonamondás/

Igor és Szergej kúszik a végtelen hómezőn
(ismeretlen szovjet katona felvétele)

A két bajtárs zihálva feküdt a földön. Laposkúszó mozdulatokkal tolták maguk alatt hátrafelé a végtelen hómezőt. A helyzetük nem volt teljesen reménytelen, mert bár a talaj fagyott, a távolság fogyott. Meg Igor is. Két kilót. Szergej a Nap felé fordította arcát, de mivel az épp a Föld túloldalán tartózkodott, Szerjózsa orra a hóba fúródott.
Hirtelen géppisztolysorozat szaggatta n+1 darabra a táj csöndjét ( n: a leadott lövések száma ).
- Milyen pontosan céloznak! - mondta Igor csodálkozva.
- Miből gondolod elvtárs, hogy jól lőnek? - kérdezte Szergej, hogy fenntartsa a társalgást. - Szerintem nem is tudnak célozni.
- De tudnak.
- De nem. Tudod mit, elvtárs? Fogadjunk!
Igor mosolygott:
- Elvtársiember biztosra nem fogad. De, hogy bebizonyítsam neked, milyen tökéletesen tudnak lőni, mutatok valamit - és kigombolta a pufajkáját. A hasán és a mellén, egymástól egyenletes távolságra 53 golyóütötte friss lyukacska sorakozott. Szergej elgondolkodva kérdezte:
- Milyen érzés?
- Micsoda?
- Hát az a sok kis golyó ott benned.
- Nincs mind bennem. Van, amelyik hátul kirepült. Egyébként jó, hogy mondod! Azt hiszem, meghalok...
- Ne halj meg, elvtárs!
- De meg fogok halni. Hagyj itt!
- Nem hagylak!
- De hagyj itt és menekülj el!
- Magammal viszlek - jelentette ki elszántan Szergej és az erős holdfényben a feje sarló és kalapács alakú árnyékot vetett a friss hóra. Ezután vállára vette a sebesült bajtársát, azzal sem törődve, hogy összevérezi a vállán lévő rangjelzését. Arcára kiült a jól ismert kifejezés, amit mindenki látott már, akivel valaha is szembejött egy a vállán a vért fröcsögő bajtársát cipelő ismeretlen szovjet katona. Szergej előreszegezte a fejét, kidüllesztette az állát és futni kezdett az ellenség irányába. Megsemmisített 3 német páncélos hadosztályt, 2 gyalogezredet, 49 repülőgépet (és véletlenül egy szingaléz tánc- és illemtanárt is), majd elfoglalta Berlint. Itt a legelső államosított postahivatalban barátját gyorsan romló áruként feladta Szevasztopolba, mert elfelejtette, hogy Kisinyovban lakik. Ezután az arcán a vörösborostától megbotló, majd szétterülő mosollyal hallgatta a hadtápfőnökség nótafájának vodkaszaggal átitatott csasztuskaszólóját és arra gondolt:
"Hej, Szergej, Szergej! Mégiscsak bekerültél ebbe az ismeretlen szovjet katonanovellába!"


1989. november

Vörös, mint a Rubin

Rubin elvtárs rohan (a téeszcsé emlékkönyvéből)

Rubin elvtárs öles léptekkel rohant a községi téeszcsé latrinája felé. Céklaszínű arcán verítékpatakok csillogtatták a lenyugvó Nap rőt fényét.
- Hinnye, de szép vörös arca van a Rubin elvtársnak! – súgta oda ordítva a nagyothalló, ám rövidlátó Terka néni a mellette álló kerekes kútnak.
- Dejszen nem is látsz el odáig, Terka! – ordította a kútból már órák óta segítségért kiabáló Racsni bá’, aki életveszélyben sem hagyott senkit tévedésben.
- Tessék? – nézett bele Terka néni a kútba, de ott a fura néptánc mozdulatokkal úszkáló sógorán kívül nem látott senkit. – Vízibalett! – legyintett dühösen – Ezt is öregségére kapja el a divathóbort!
- Segítség! – ordította volna még Racsni bá’, de legyőzte őt a légszomja és megadóan bemerült a vízbe. Ekkor vette észre, hogy csak derékig ér. Megkönnyebbülten felnevetett és felugorva elkapta egy épp arra szálló ellenséges helikopter lelógó kötéllétráját, majd felmászott a fülkébe. Ott megkötözte a pilótát és átvette az uralmat a gép fölött.
Körbenézve megpillantotta a vörös fejjel egyre gyorsulva futó Rubin elvtársat.
- Rubin elvtárs! Rubin elvtárs! Nem arra van a latrina! – kiáltotta és egy ügyes propeller manőverrel forgószelet támasztott, ami felszippantotta Rubin elvtársat a helikopter pilótafülkéjébe, egyenest az anyósülésbe. Már éppen készült harci sebességre kapcsolni, hogy mihamarabb a téeszcsé latrinája fölé érjenek, amikor megérezte, hogy fölösleges sietnie. Rubin elvtárs megkönnyebbülten pihegett és boldog, öntudatos arca a lenyugvó Nap rőt fényében egy hatalmas ötágú vörös csillagra hasonlított.
- Én is lenni olyan vörös, mint a Rubin – köpött egyet az épp arra traktorozó Winnetou, akinek, amióta önként be kellett adnia a lovát a téeszcsébe, valahogy sosem jött a szájára az elvtárs szó.
- Adok én neked leköpni egy szegény védtelen öregasszonyt! – ordította Terka néni és a botjával rettenetesen elagyabugyálta a kerekes kutat.
A lenyugvó Rubinvörös Nap sóhajtva alámerült…