Magasröptű mélylíra

Magasan röpül sok madár,
Róluk írott líra mélyen,
S akit megtámad e vad ár,
Inkább ijedjen, mint féljen!

Úgyhogy bújjon mind, aki bír,
Ha lecsap e szárnyas orkán,
S rejtekhelyén lübecki bier
Folyjon le a száraz torkán!

Magas és mély, zenit, nadír,
Menny és pokol, áldás, átok...
Versemet szántsa fel radír,
Vagy sör mellett kibírjátok?

„Egy korsó hideg Brauberger mellett még ezt is kibírjuk, költő úr! Sőt, még hasznos is ez a vers, mert négyrét hajtva jó lesz söralátétnek!” /Habos Helmut, a Madaraktól Ijedten Sört Kortyolgató Alkoholisták Alkotóművészek (MISKA) főpohárnoka/

„Tisztelt költő úr, meglepődve értesültünk, hogy versében reklámozta szerény sörfesztiválunkat! Ellentételezésként fogadjon el tőlünk kerek egymillió német márkát! Nem, nem kell érte eljönni, majd postázzuk! Ne fáradjon azzal sem, hogy ideutazik a megnyitóra felolvasni a művet! Majd kivetítjük!” /Deutsch Márk, a Lübecki Sörfesztivál magyarországi reklámjának kampányfőnöke/

„ Az ellentétpárokat a páros rímek párját ritkító hiányával páratlanná tévő parvenü költő partizánlírája parazita paralelogrammaként parkol a lelki hiánytúltermelés párájában fuldokló parafenomének paradigmaváltásának vágyvonaglásában, általvetve a traumakatarzis paradicsomi hiperboloidján. Aki kapja, marha nagy szerencséje van!” /Parlagfű Parajné Parti  Paraliza, a Magaslati Mélyszántás c. irodalmi és mezőgazdasági hetilap főszerkesztő helyettese/

„Lübecki bier?! Miért nem lóbuké bor?! Zenit Szentpétervár?! Miért nem Fradi Budapest?! Mi ez az idegenszívű kozmopolita divatmarketing?! A gagyi germán sör talán van olyan jó, mint a Homoki Hánytató, vagy a Kutyaütősi Kerítésszaggató?! Ugye nem?! Éljen az ősmagyar agysejtirtó alkohol!” /Szesz-Tütüssy Szötyölc, ómagyar agyzsírlebontó lőregyártó kisiparos/

„ H ej, ha közbeszerzésen elnyerhettem volna a gyenge Frady versek kiradírozását, akkor életem végéig bőségben élhettem volna! Így, hogy csak a köztársasági elnökök által alá nem írt törvényjavaslatok kiradírozásának jogát kaptam meg, napokon belül éhen fogok halni. Olyan cingár vagyok, hogy a koporsómba simán mellém fér a hivatalos radír életpályamodellem is.” /Radírgumi Rödény, a Radírokat Agyatlanra Gyaluló Alapítvány (RAGYA) áldozata/

„Mi ez az irodalmi mélyvénás trombózis?! Mi ez a kora reggeli retkes rigóríkató rémség?! Ha ezt anyám elolvasná, ijedtében kontyon szúrná magát a kötőtűivel! Inkább legyen lópatkóból készített nyelvpiercingem, minthogy ezt a dögkúti mételylírát még egyszer elolvassam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A minap lecsapott rám az égből egy hatalmas fekete madár, de úgy pofán vágtam, hogy visszazuhant a felhők közé. Azóta nem foglalkoztam vele, mert megbíztak egy mostanában eltűnt Batman nevű fickó felkutatásával.” /Chuck Norris/

„Jaj nekem! Amióta becsapódtam a Marsba, a kis zöld lények Frady Endre versek felolvasásával kínoznak és próbálnak belőlem adatokat kicsikarni a Földről! Nem bírom! Haza akarok menni! Ááááá…” /Batman/

Aluljáró

Aluljáróban a népek

Rendszeresen alul járnak,

Így hát én is alul lépek,

Ne nézzenek már madárnak!

Tömegvonzásnak karja, ím

Lehúz s szállni nem is merek

Se én, se családtagjaim,

Nem vagyunk mi pókemberek!

Magas talajvíz, ha elönt,

Pókember elvtárs, mentsen ki,

S nem felejtem soha el Önt

Én, a betonszürke senki!

„Ez egyszer jól mondja, költő úr, maga egy betonszürke senki, egy pocsolyaalji nihil, egy leszedált nulla, egy zenithiányos nadírgumi, egy lokális mélypont, egy evolúciós lassítósáv, egy szellemi faék, sőt egy aszálykori talajvízszint! Anyám szerint minden hasonlat sántít, mint a hazug ember a kutyagumitalpú cipőben, de hát szerinte a Mikulás is azért Sánta Klausz, mert megütötte a bokáját egy kéményben. Mindegy, Frady Endrére rá kéne rogyasztani az aluljáróját, oszt’ végre megnyugodhatnánk békében!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem vagyok én sánta, komék, csak kicsit billegek, ha túl sokat szmókoltam!” /Mr. Klausz, a Ki Mit Tube? idei győztese/

„Jaj, ne verje már verébbel a nagydobot, költő úr, amiért az aluljáró szigetelésére kapott EU-s támogatást illegális pártfinanszírozásra és stadionépítésre fordítottuk! Maga is az államosított piacról él, nem?! Na, ugye! Megoldottuk okosba’, oszt’ jó napot! Utánunk az özönvíz!” /Dr. Enyv Jenő, a Nemzeti Építőipari Vállalat főkönyvelője/

„Jöjjön csak le plafonról pók úr! Itt tényállás forog fenn! Érvényes vízi jártassági vizsga nélküli vízből mentés, közterület engedély nélküli behálózása, közbotrányokozás, pánikkeltés és tilosban parkolás. Magáé az a hálókocsi, nem?! A hálóból jöttem rá! No, ez így százhúszezer lesz, de ha nem kér számlát, akkor hatvan és sose láttuk egymást! A dolgozó népet tarhálom!” /Ravasz Rezső, rendőr törzsőrmester/

„Mi van?! Beázik a vadonatúj aluljáró és nem tudom összefirkálni?! Merazelmúttnyóccév! Monnyonle az összes idegenszívű judeobolsevista kriptokommunista libsi bérrettegő! Gyurcsányi takaroggy! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Hol a söröm?! Megütlek úgy!!!” /Söntés Tas, valóságshow celeb és futballhuligán/

„Pórul járni az aluljáróban?! Nóóórmális?! Pórul járni a póruljáróban kell, nem? De! Ugye?! Hát igen! Nem? De! Na! Hát nem megmondtam! De! Na, azér’!” /Besenyő Pista bácsi/

„A szürke konzumtömegbe beleolvadni kényszerülő költő földhözragadtsága a mindennapi mókuskerékből kiemelkedni képtelen megfelelésvágy metaforájának eldologiasodott szintézise. A nagyvárosi bedaráltság csodalények utáni vágya testesül meg a haldoklásában is talmi csillogást mutató nyugat sztárként körülrajongott Pókemberében, a fóbiát kiváltó gusztustalan állat megheroizált archetípusában. A vég közel, de mi még ezt is feltűnés nélkül akarjuk fogadni. Csak semmi kivagyiság, kérem, mi senkik vagyunk!” /Nihil Nulláné Szürkéssy Szardella, a Szürkék Hegedőse Szakközépiskola magyar és színesztétika tanára/

„Atyám, bocsáss meg a költőnek és kommentelőinek, mert nem tudják, mit cselekszenek!” /Jézus/

„Atyám, engedd, hogy miszlikbe rúgjam őket!” /Chuck Norris/

„Chuck fiam, hallgass a bátyádra!” /Atya/

Tavaszjött

Kikeleti madárcsivit
Zöldje mindent* felülmúló,
(*Fradit s kettévágott kivit)
S tavaszi szélt orrán fú ló.

Lovat bánt a tavaszi szél,
Napsütésben puffad hasa,
Zöldell, mint agg párizsi szél,
S mosodát nyit Mosó Masa.

Párizsi zöld szélén bogár,
S ki kitinbe harap bele,
Alél, mert a vendégfog ár
Magas, mint egy folyó tele.

Ha a folyó tele, árad.
Hömpölyög a köztereken
S elsodorja házad-várad…
Tavasz jön s pár pofont leken.


„Ez a kép- és időzavarokban bővelkedő könnyed kora tavaszi blődli annyira feldobta a hangulatomat, hogy amikor a hatnapos parizerem kizöldült szélén ülő pincebogár páncélján megcsillant a pajkos napfény, mosolyogva pattantam felpuffadt lovamra, aki a megáradt folyó hullámain gumicsónakként lebegve ringatott engem a langyvörös naplemente felé.” /Máz Ironika, pszichomédium és hangulatember/

„Ha előre tudom, hogy egy ilyen bugyuta antiversben jelenik meg a Mosó Masa Mosodája, akkor lehet, hogy inkább meg sem írom. Még jó, hogy a Gőgös Gúnár Gedeont elkerülte a végzet!” /Varga Katalin, néhai Kossuth-díjas költő/

„A Ferencvárosi Torna Club nevében a leghatározottabban tiltakozunk, hogy egy liberálbolsevik fűzfapoéta a legősmagyarabb egyesületet egy félbevágott gagyi idegenszívű új-zélandi gyümölccsel tegye egy zárójelbe! Megvárunk! Megvárunk!” /Zöldsas Ferenc, vezérszurkoló és vagyonőr/

„Ez a jobb híján költőnek nevezett ármány – bár aki nincs jobb híján, az lekenhet neki egy egészséges tavaszi pofont, hogy a Fiatal Anarchisták Ligája (a FAL) adja neki a másikat – már megint kipréselt magából valamit, amibe a gyanútlan kritikus belelép és aztán hetekig sikálhatja a talpát! Anyám szerint az ilyen költőket kötelezni kéne arra, hogy a terméküket egyből gyűjtsék zacskóba és helyezzék el az erre kijelölt helyeken. Ez azon kivételes esetek egyike, amikor igazat kell adjak neki.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A nagy ívű keresztrímes mű az önfeledt életörömtől jut el a lassú elmúlás jelein át a halálig és a mindent le- és elmosó megtisztulásig. A beköszöntő tavaszt csivitelve éljenző madarak hatására optimistán kisvállalkozásba fogó Mosó Masa örömét korán beárnyékolja a puffadt lóból készülő penészedő parizer sokat sejtető képe, ám a tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, parizerből a bogarat kirágom, kirágom hangulat mégsem nyomja rá lelkére a bélyegét, mert a kiáradás kijózanító pofonja visszarántja a létbe, mely nehéz ugyan, de legalább minden relatív. Igyunk!” /Botsáska Bertold, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és mosodai bedolgozó/

„Drága a műfog?! Hát persze! Egyrészt mihez képest, másrészt pedig hiába csökken a rezsi, ha közben meg nő az ÁFA! Akinek nem tetszik, az vegyen olcsó kínai fafogat, négyet egy százasért! Az igényesek továbbra is hozzám jönnek! Guten Tag, Herr Wurst! Nehmen Sie Platz!” /Dr. Protkó Pál, hévízi fogszakorvos és műkincskereskedő/

„Das Ááááááááá…” /Horst Wurst, osztrák marhafelsálügynök/