Hűs van, mint a világűrke
Szélte-hossza, sőt a nagyja,
S fázik d’Artagnanné Nadja.
Szürke sok van, nyirok csomó,
Duzzad minden nyirokcsomó,
S gyenge beteg fel nem vesz ket-
-tlebellt, inkább fekszik s reszket.
Nyirokszürkén es’ az eső,
Nap sem süt, csak néha les ő
Felhő mögül s eltűn’ osztán,
Ami nem csak neki rossz tán.
Szürke nyirok ez az őszi
Esőármány, mit a csőszi-
-vattyú alig tud már nyelni
S elmerül az alufelni!
Őszközépnek szürke nyirka
Mián bőgve bég a birka,
Rozsdáll vályús vasáru tál,
S büdös csizmát a sár utál.
Ordít szügyig szutykos Elek:
Jöjjenek már fehér telek!
Karhiánynál jobb a fakar,
Aki magyar, havat akar!
„Havat akar, a majd megmondom kicsoda, maga bajkeverő makimajom! Az ördög öreganyja akar hajnalban havat lapátolni, hogy fel ne jelentsék a ház előtt hanyatt esők! Ne akarja, hogy én jelentsem fel magát hóra való felbujtásért! Névtelen levélben!” /Hóhányó Huba, házmester/
„A hat darab négy sorból álló vers huszonnégy sora alkalmassá tenné a verset arra, hogy akár három darab nyolcsoros, vagy tizenkét darab kétsoros versszakból álljon, ami matematikailag ugyanaz lenne, de irodalmilag mégsem. Na, ez az, ami bennem meghasonlást okoz, de ezzel kell élnem, mert ezért kapom a fizetésemet. Azt a keveset, ami nem meghasonlást okoz, hanem éhezést. Még jó, hogy fehér tél esetén éjszakánként elmehetek havat lapátolni!” /Éhkopp Koppány, középiskolai matematika-magyar szakos tanár/
„Tényleg utálom a szürke őszi nyirkot! Na, nem mintha a tél jobb lenne ám! A nyavalya akar havat! Noch dazu, tulajdonképpen nem is vagyok teljesen magyar!” /özv. d’Artagnan Austerlitzné Nochdazu Nadja, egy máig harcoló német alakulat hadtápkonyháján ideiglenesen állomásozó asszimilálódott piréz migráncs/
„Bár a közvélemény kutatók szerintünk túlgondolt adatai azt sejtetik, hogy a szürkétlen nyirok és a nyiroktalan szürke is esélyesebb lenne az ősz népszerűsége szempontjából, mint együtt a szürke és a nyirok, de nem vagyunk hajlandóak visszalépni egymás javára, mert mindketten úgy érezzük, hogy külön-külön is esélyesek vagyunk legyőzni a telet.” /a szürke és a nyirok/
„Hahaha! Ez a szürke, meg ez a nyirok olyan nekem, mint egy lottóötös! Mindketten az ősz emberei! Simán lenyomom őket, mint a szittya vécépumpa a félkemény fekáliát!” /a tél/
„Október, november
Oszt’ itt a hóember!”
/Fenyő Mikulás, Télapó-díjas twiszter rocker/
„Kicsit tartottam Frady Endre új versétől, hogy az utolsó pillanatban elhalássza előlem az irodalmi Nobel-díjamat, de szerencsére az őszi szürke nyirok okozta vezetékbeázások miatt órákra leállt a Facebook, így mire a Google Translator által készített svéd fordítás eljutott a Királyi Akadémiára, már megszületett a döntés! Éljen Mark Zuckerberg!” /Abdulrazak Gurnah, újdonsült irodalmi Nobel-díjas tanzániai író/
„Abcúg nyirok, hüccski szürke,
Monnyonle Mark Zuckerbürgke!”
/Frady Endre, az irodalmi Nobel-díj örökös várományosa/
„Amióta a görcsbe merevedett ujjaim miatt végzetessé váló túl lendületes diszkoszvetés közben leszakadt karom helyére impregnált fakar nem került, addig nem bírtam az őszi szürke nyirkot. Most, hogy új fakarom van, most se bírom, de legalább van miért várnom a fehér telet, mert hógolyózás közben sem kell kesztyű!” /Kele Elek, a szügyig szutykos paralimpikon diszkoszvető/
„Ami sok, az sok, de költészetnek még így is édeskevés! Amit Frady Endre művel, az nem irodalom, hanem irodai lom, annak is a veszélyes hulladék része! Frady Endre szürke nyirokklapanciája ugyanaz a világirodalomnak, mint radioaktív szerves trágya a gyanútlan dögkeselyűknek! A szellemi kínhaláltusára ítélt olvasó már hiába várja a fehér telet, görcsbe rándult tetemmel fog beletemetődni a késő őszi szutyokba! Béke saraira!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Itt nálunk Texasban ősszel, habár fölül a szürke gálya, s alul a nyirkos víznek árja, azért én vagyok az úr.” /Chuck Norris/
