Zalai kalóz

Kalóz sétál Zalába’

Velem, balra Balaton,

Megcsúszik a falába

Jégkrém köpet falaton.

Járdán koppan fakarja,

Kampó üt ki fél szemet,

Szemgödröt fű vakarja

Szítván fel, jaj, félszemet!

Orcám alja tar zen áll,

Békém bár pár bárd ára,

Mégis kén’ véd-arzenál…

Én köptem a járdára!

„Buddha tar zen állára mondom, hogy se az Arzenálnak, se a Mencseszter Szitinek nem szurkolok, hogy bármelyikül megnyerje a Premier Líget, inkább csakazértis hajrá Liverpúl! Csak az a jégkrém köpet, csak azt tudnám feledni! Egyáltalán miért köpi ki valaki a jégkrémet, amikor az sokkal finomabb, mint az abált pacal?! Csak?! Ez veszélyes! Amúgy meg mit keresnek kalózok Zalában?! Kirándulóhajókat csáklyáznak meg a Balatonon?! Bolond témából bolond vers fúj! Az önvédelmileg fegyverkező békeköltő inkább menjen téglát fejelni! NEM ENG.!” /Stemp Lee, a Karatélyos Irodalmi Kalózkodás Önpusztító Pecsétnyomása (KIKÖP) című szellemi magasles mélységi mámornoka/

„Balra a Balaton. Ballag két random balkáni balbekk. Baltaarcok balsorsa a balkonon. Balladisztikus balgaság. Balomi jó cucc!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű kommentelője/

„Balomi jó humán bácsi,

Ez a favicc már-már ácsi!

E baltaarc lesz a végső,

Vagy balgább is ballag még? Ső-

-t?!”

/Bólé Béla, balkáni balbekk és balladai böllér/

„Micsoda véletlen, és mekkora poén! Ezért nem szabad összevissza köpködni...” /M. András, a költő legállandóbb és legköpködésellenesebb kommentelője/

„eM úr, ez nem össze-vissza

Köpés, melynek levét issza

Tavi varázsló, a Hal Óz,

Hanem célzott, min a kalóz

Taknyol, mint egy náthás liba,

És ez több mint bűn, ez hiba!

Elégtétel nem más, csak az,

Ha a kalóz Fradyt nyakaz!”

/Újpesti Barnabás, kortárs klapanciaköltő és Frady Endre legfőbb irigye/

„Én is tapasztaltam, hogy Zalába’ marha sok kalóz mászkál. A kampóval sok bajt okoznak, de ez az eset nem oly vészes, hiszen mindössze fél szemet ütött ki, és a megmaradt egy és fél szemmel vezetni is lehet. A ciki az utolsó versszakkal van. Milyen nyelven íródott? Van benne nyomokban magyar is, de az összhatás inkább zürjén, északkelet-dél levédiai, esetleg újragondolt 8. kerületi sumér nyelv lehet. Végül pedig számomra az igazi talány az, hogy mér kell a jégrémet a járdára köpni? Aki nem szereti a jégrémet, az ne vegyen. Egyen inkább Katica tortabevonót, ami sokkal jobb ízű, bár állítólag egészségtelen.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legjégkrémköpedelemtelenebb kommentelője/

„Buddha szakállára mondom, kedves Nyuggerapó, hogy a frissen borotvált állú zen zenéért rajongó költő csak a belső békéjének feláldozása árán képes önvédelmi fegyverzetet szerezni, de muszáj megtennie, mert jogosan tart az általa kiköpött jégkrém falaton eltaknyoló kalóz bosszújától. A jégkrémet pediglen azért köpte a járdára, mert olyan hideg volt, hogy lefagyott tőle a nyelve és hidegbeteg lett a fogidege. A jégkrémre is igaz a cukrász közmondás: Lassan falj, tovább élsz!” /Kókuszos Katica, betanított tortabevonónő és a Magyar Tanárok Köre (MTK) megélhetési pályaelhagyója/

„A költőket lelövik, ugye? Főleg, amelyik köpött!?” /Don Dr. Casa, Juniorkonyha-díjas fagyidíler/

„Don, lődd a köpőt, ne siránkozz,

Ne szisszenj minden kis jégnyálhoz!

Ha odalősz, közel az orrhoz,

Az orri takony bár rád foltoz,

A pépes fej se mosolyog…”

/Bagaméri Bulibáróné Mága Méri, a Barátok Ellenségeit Sorozatlövésekkel Tiltó Fagylalt Maffia (BEST FM) ideológiai favágója/

„Don Dr. Casa, a költőt és a nyugat-európai védett farkast lelőni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” /Don Dodonai Dezső, alias Csendes Don/

„Nem kell félni költőcske a gaz kalóztól, mert több száz módon le tudom őt gyilkolászni: agyon tudom például verni egy balatoni stéggel; le tudom nyomni a torkán a jégkrém pálcikáját; hozzá tudom vágni bármelyik tanúhegyet; össze tudom kötni a gyomrában a nyelvét az aranyerével; meg tudom fojtani egy arcába nyomott fokhagymás lángossal; be tudom dugni a nagylábujjait az orrlyukaiba; vagy a hajánál tudok csapni vele egy tektonikai repedést az altalajon. Szóval semmi pánik, amíg engem látsz!” /John Wick, a kreatív tömegpusztító fegyver/ 

„BRÉKING NYÚZ! Romlott EU-s jégkrém a Balaton partján! Hullanak a zalai kalózok! Senki se vegyen idegenektől egészségtelen és magyartalan terméket! Éljen az egészséges magyar vattacukor! Édes íz, édes élet! Ahogy a népi mondóka is hirdeti:

          Kakascsőr hallatta kukor

          Jelzi, jó a vattacukor!

          Vércukor áztatta e szik,

          Aki magyar, vattát eszik!

Halál az idegen termékek gyártóira, forgalmazóira és fogyasztóira! Vesszen a nyugati jégkrém! Vegyünk mérget a vér, veríték és könny ízű magyar vattacukorra!” /Szálerős Szilárd, a Magyar Vattacukor Művek Nemzet Ellenségeit Xboxoló Társasága (MVM NEXT) hurkapálcatörési alispánja/

„Amennyiben a kalóz és a költő úr Zala megyében áll úgy, hogy tőlük balra van a Balaton, akkor nyilvánvaló, hogy semmiképpen sem lehet előttük észak, hátuk mögött dél, vagyis a közismert tájfutó mondóka az ő esetükben okafogyottá válik. Igaz is, miért akarna egy félszemű, kampókezű és falábú kalóz tájfutni? Főleg azután, hogy egy kiköpött jégkrém falaton akkorát esett, mint egy olajtón elcsúszott ólajtó. Jöjjön inkább a félvaksakkozni!” /Dr. Egyszem Egyed, az Állami Félvaksakk Alapítvány (ÁFA) százalékszámítástechnikai és tagtoborzási főelőadója/

„A vers másfél Soros (sic!), soronként 3-6-9 szótagos, rímtelen és ritmustalan szabadvers, melynek témája a léghajógyártás közben keletkezett fenyőerdők hatása a narancssárga tengeralattjárók káros parizer kibocsájtására a mosónők korai halandóságának függvényében ab ovo, de facto és ergo summa cum laude.” /Csetbót Csubakka, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) által a sógor-koma csókos valakijének a valakije által okosba’ legyártott mesterséges intelligencia/

„Habár nem hajtanak falnak,

A mosónők korán halnak,

S étkei lesznek sok halnak,

Melyek munkásnőket falnak.”

/egy valódi mesterséges intelligencia riposztja az ÁVH mekkmesterséges unintelligenciájára/

„Mi ez a lejárt szavatosságú szerves trágyából visszamaradt közveszélyes szellemi hulladék?! Hogy jön ahhoz ez a mentálhigiénés korcs, hogy egyáltalán jönni merjen?! Miért nem megy inkább, ha már nem megy neki, amit sokadszorra nekimenve is hiábavalóbban erőltet, mint székrekedt Sziszifusz az ülve nyomást?! Nem lássam anyám kalózmezes testdublőrét bukjelszoknyában jégkrémezve gyorskorcsolyázni, ha nem töretem föl Frady Endre tűzfalának achilles sarkát egy kiberkalózzal és nem boríttatok bele egy ülve púpozottan telenyomott bilit a merevlemezébe!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Egyszer valaki jégkrémet akart elém köpni a járdára, de röptében visszarúgtam a szájába és súrlódástól lángcsóvát húzó fagyos falatka a tarkólebenyét átszakítva kirepült a világűrbe. A lyukas fejű páciens azóta is él szoborként lefagyva a járdán, mert a halál nem tudott elég gyorsan reagálni.” /Chuck Norris/

Úszásfogyás?

Aki magyar s fogyni akar,

Járjon sokat uszodába?

Rúgjon a láb, csapjon a kar,

Míg légszomjtól nem lesz kába?

Faltól falig, mint a padló-

-szőnyeg fölött szálló döglégy,

Nagy iramban, mint egy vadló?

Ne zsírgömb, de kemény rög légy?

Ha úszkálnék fogyás mián,

Mint műgénnel túlfújt málna,

Karcsú lennék, mint egy lián,

S csont és bőr, akár egy… bálna?!?!

Bálna is úsz' reggel-este,

Mint megszállott vízi Nietzsche,

Mégis csupa zsír a teste

S nem fogy le egy dekányit se!

Aki magyar s fogyni akar,

Ne higgye, mit sugall pár dal!

Hentes kell, s bár balja fakar,

Jobbja zsírt csap hasról bárddal!

„Költő úr, ön a sportolás helyett a plasztikai sebészetet propagálja? Ön nem leadja a kilókat, hanem egy huszárvágással megszabadul tőle? Maga nem égeti a zsírt, hanem átvágja, mint a nagy sándorfalvi Gordiusz a csomót? De hogy jön ide Nietzsche? Ja, látom, úszva! Na, még egy dagadt filozófus!” /Habcsóki Hömbölcz, az Univerzális Belepofázást Intelligens Sokatmondással Alapvetőlegesen Legalizáló Intézet (UBISALI) savanyújóskája/

„Gordi úsz’ egy csomót?! Akkor nem csoda, ha olyan nagydarab, hogy csak karddal tudom kettévágni!” /Nagy Sándor, makedón hadúr/

 „Egy gondolat bánt engemet:

Kádban, bálnák közt hízni meg.

Lassan dagadni meg, mint a hadúr,

Akit a titkos sportorvosa szúr;

Duzzadni lassan, mint a luftballon,

Mely elhagyottan kúszik fel falon.

Ne ily testet adj, istenem,

Ne ily testet adj énnekem!”

/Befőtti Bárdolt, a plasztikai hentesforradalom és testképszabadságharc költője/

„Mielőtt OKJ-s képzett hentes lettem, előtte másodosztályú Jedi lovag voltam, de az első osztályba való feljutási selejtező közben levágták a bal karomat, minekutána a fénykardot bárdra cseréltem és megtanultam jobbal vagdalkozni. Amióta a saját hasamról is magam vágom a zsírt, azóta özönlenek hozzám a célzott testtáji fogyást kedvelők, akik szeretnék megúszni az úszást. Mínusz tizenöt kiló lett, maradhat?” /Alabárdos Alajos, plasztikai hentes és fogyasztó mészáros/

„Inkább úszva, mozogva fogynék, mint hentesbárd által. Lehet, hogy bárddal gyorsabban lemenne rólam az a 10 kg, amit le kellene adnom, de a legfontosabb 21 gramm is távozna belőlem, így nem olvashatnék több ilyen remekművet.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Arra utal, M. úr, hogy az áltudomány mai állása szerint az ember a halála pillanatában 21 grammot veszít a testsúlyából, azaz feltehetően ennyit nyom az épp eltávozó lélek? Ebben ugyan egyetértünk, de abban nem, hogy teljesen esélytelen lenne túlélni egy ilyen súlyfelesleg eltávolító műtétet. A remény hal meg utoljára, néha még a pácienset is túléli!” /brit tudósok/

„Ne akarjon fogyni a magyar! Már így se töltjük meg a Kárpát-medencét, csak szanaszét úszkálunk benne, mint az agorafóbiás reményhalak!” /Táltossy Taksony, ősgyula és árvalányhaj díler/

„Költő bácsi, nem lehetséges, hogy a bálna se az úszástól kövér, hanem őt is dagadtra verte az edző bácsija strandpapuccsal, mint engem, amikor szintidőn kívül tudtam csak felpillangózni a Niagara vízesésen?” /Zsírtömb Zsombor, úszópalánta/

„Ne legyünk már álszent farizeusok, amikor fény derül egy kis testi fenyítésre! A mai gyerekek olyan nyámnyilák, hogy kell egy kis katonás fegyelem! Egy-két vesén rúgásba még nem halt bele senki! Na, jó, legfeljebb a legnyápicabbak, de azokért nem kár! Muszáj az edzésen keménynek lenni, mert amikor az ólommellényben pillangózó gyerek már tíz kilométer után liheg és ki akar jönni a medencéből, akkor egy jól irányzott atyai pofon és egy fapapucsos gyomorszájas rögvest jobb belátásra téríti a fattyút! Különben is, a könnyes kölökben gyorsabban oldódnak a doppingszerek! Végül is kellenek nekünk olimpiai bajnokok vagy nem kellenek?! Na, ugye!” /Vadista-Szandál Vendel, ifjúsági úszóedző/

„Hogyha úsznék fogyás végett,

Mint porcukros lében málna,

Fölös zsírom lenne égett

S bőröm alól szerte mállna,

S kreálhatnék fitnesz céget,

S mindez a javamra válna?!

Ellenpéldát birka béget:

Vízbeeeeen beeeeehemót a bálna!”

/Szaftgolyó Szilárd, a Zseniálisan Író Rezignált Tekintetű Önjelölt Melankolikusok Bandája (ZSÍRTÖMB) renyhe rímtechnológiai részlegvezetője/

„Mi ez a mínusz akárminél is kevesebb majdnem valami, amihez, ha hozzá is adunk rengetegszer bármit, akkor is csak alulról közelíti a nagy büdös semmit?! Frady Endre nem rés, hanem erős bástya azon az áthatolhatatlan falon, ami elválasztja a még nála is sötétebb szellemi fekete lyukakat a pislákoló értelemnek még a halvány szikrájától is! Irodalombarátaim, fogjuk Frady Endrét, vízbe vele, hadd fogyjon és hadd legyen pont eggyel kevesebb belőle! Fenti megállapításaimon nem is érdemes vitatkozni, mert legalább annyira tévedhetetlen vagyok, mint a római pápa, ám ő csak öregkorától és hivatalból, én pedig születésem óta és alanyi jogon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer elvállaltam egy bálna személyi edzői feladatát, de félreértettük egymást, úgyhogy nem le-, hanem elfogyasztottam. Két másik bálnáhaverjával együtt, akik balszerencséjükre pont mellette úsztak, amikor beleharaptam a vízbe.” /Chuck Norris/

Nyirok van...

Nyirok van és minden szürke,

Hűs van, mint a világűrke

Szélte-hossza, sőt a nagyja,

S fázik d’Artagnanné Nadja.

Szürke sok van, nyirok csomó,

Duzzad minden nyirokcsomó,

S gyenge beteg fel nem vesz ket-

-tlebellt, inkább fekszik s reszket.

Nyirokszürkén es’ az eső,

Nap sem süt, csak néha les ő

Felhő mögül s eltűn’ osztán,

Ami nem csak neki rossz tán.

Szürke nyirok ez az őszi

Esőármány, mit a csőszi-

-vattyú alig tud már nyelni

S elmerül az alufelni!

Őszközépnek szürke nyirka

Mián bőgve bég a birka,

Rozsdáll vályús vasáru tál,

S büdös csizmát a sár utál.

Ordít szügyig szutykos Elek:

Jöjjenek már fehér telek!

Karhiánynál jobb a fakar,

Aki magyar, havat akar!

„Havat akar, a majd megmondom kicsoda, maga bajkeverő makimajom! Az ördög öreganyja akar hajnalban havat lapátolni, hogy fel ne jelentsék a ház előtt hanyatt esők! Ne akarja, hogy én jelentsem fel magát hóra való felbujtásért! Névtelen levélben!” /Hóhányó Huba, házmester/

„A hat darab négy sorból álló vers huszonnégy sora alkalmassá tenné a verset arra, hogy akár három darab nyolcsoros, vagy tizenkét darab kétsoros versszakból álljon, ami matematikailag ugyanaz lenne, de irodalmilag mégsem. Na, ez az, ami bennem meghasonlást okoz, de ezzel kell élnem, mert ezért kapom a fizetésemet. Azt a keveset, ami nem meghasonlást okoz, hanem éhezést. Még jó, hogy fehér tél esetén éjszakánként elmehetek havat lapátolni!” /Éhkopp Koppány, középiskolai matematika-magyar szakos tanár/

„Tényleg utálom a szürke őszi nyirkot! Na, nem mintha a tél jobb lenne ám! A nyavalya akar havat! Noch dazu, tulajdonképpen nem is vagyok teljesen magyar!” /özv. d’Artagnan Austerlitzné Nochdazu Nadja, egy máig harcoló német alakulat hadtápkonyháján ideiglenesen állomásozó asszimilálódott piréz migráncs/

„Bár a közvélemény kutatók szerintünk túlgondolt adatai azt sejtetik, hogy a szürkétlen nyirok és a nyiroktalan szürke is esélyesebb lenne az ősz népszerűsége szempontjából, mint együtt a szürke és a nyirok, de nem vagyunk hajlandóak visszalépni egymás javára, mert mindketten úgy érezzük, hogy külön-külön is esélyesek vagyunk legyőzni a telet.” /a szürke és a nyirok/

„Hahaha! Ez a szürke, meg ez a nyirok olyan nekem, mint egy lottóötös! Mindketten az ősz emberei! Simán lenyomom őket, mint a szittya vécépumpa a félkemény fekáliát!” /a tél/

„Október, november

Oszt’ itt a hóember!”

/Fenyő Mikulás, Télapó-díjas twiszter rocker/

„Kicsit tartottam Frady Endre új versétől, hogy az utolsó pillanatban elhalássza előlem az irodalmi Nobel-díjamat, de szerencsére az őszi szürke nyirok okozta vezetékbeázások miatt órákra leállt a Facebook, így mire a Google Translator által készített svéd fordítás eljutott a Királyi Akadémiára, már megszületett a döntés! Éljen Mark Zuckerberg!” /Abdulrazak Gurnah, újdonsült irodalmi Nobel-díjas tanzániai író/

„Abcúg nyirok, hüccski szürke,

Monnyonle Mark Zuckerbürgke!”

/Frady Endre, az irodalmi Nobel-díj örökös várományosa/

„Amióta a görcsbe merevedett ujjaim miatt végzetessé váló túl lendületes diszkoszvetés közben leszakadt karom helyére impregnált fakar nem került, addig nem bírtam az őszi szürke nyirkot. Most, hogy új fakarom van, most se bírom, de legalább van miért várnom a fehér telet, mert hógolyózás közben sem kell kesztyű!” /Kele Elek, a szügyig szutykos paralimpikon diszkoszvető/

„Ami sok, az sok, de költészetnek még így is édeskevés! Amit Frady Endre művel, az nem irodalom, hanem irodai lom, annak is a veszélyes hulladék része! Frady Endre szürke nyirokklapanciája ugyanaz a világirodalomnak, mint radioaktív szerves trágya a gyanútlan dögkeselyűknek! A szellemi kínhaláltusára ítélt olvasó már hiába várja a fehér telet, görcsbe rándult tetemmel fog beletemetődni a késő őszi szutyokba! Béke saraira!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt nálunk Texasban ősszel, habár fölül a szürke gálya, s alul a nyirkos víznek árja, azért én vagyok az úr.” /Chuck Norris/