A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mosó Masa mosodája. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mosó Masa mosodája. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 20., csütörtök

Tavaszjött

Kikeleti madárcsivit
Zöldje mindent* felülmúló,
(*Fradit s kettévágott kivit)
S tavaszi szélt orrán fú ló.

Lovat bánt a tavaszi szél,
Napsütésben puffad hasa,
Zöldell, mint agg párizsi szél,
S mosodát nyit Mosó Masa.

Párizsi zöld szélén bogár,
S ki kitinbe harap bele,
Alél, mert a vendégfog ár
Magas, mint egy folyó tele.

Ha a folyó tele, árad.
Hömpölyög a köztereken
S elsodorja házad-várad…
Tavasz jön s pár pofont leken.


„Ez a kép- és időzavarokban bővelkedő könnyed kora tavaszi blődli annyira feldobta a hangulatomat, hogy amikor a hatnapos parizerem kizöldült szélén ülő pincebogár páncélján megcsillant a pajkos napfény, mosolyogva pattantam felpuffadt lovamra, aki a megáradt folyó hullámain gumicsónakként lebegve ringatott engem a langyvörös naplemente felé.” /Máz Ironika, pszichomédium és hangulatember/

„Ha előre tudom, hogy egy ilyen bugyuta antiversben jelenik meg a Mosó Masa Mosodája, akkor lehet, hogy inkább meg sem írom. Még jó, hogy a Gőgös Gúnár Gedeont elkerülte a végzet!” /Varga Katalin, néhai Kossuth-díjas költő/

„A Ferencvárosi Torna Club nevében a leghatározottabban tiltakozunk, hogy egy liberálbolsevik fűzfapoéta a legősmagyarabb egyesületet egy félbevágott gagyi idegenszívű új-zélandi gyümölccsel tegye egy zárójelbe! Megvárunk! Megvárunk!” /Zöldsas Ferenc, vezérszurkoló és vagyonőr/

„Ez a jobb híján költőnek nevezett ármány – bár aki nincs jobb híján, az lekenhet neki egy egészséges tavaszi pofont, hogy a Fiatal Anarchisták Ligája (a FAL) adja neki a másikat – már megint kipréselt magából valamit, amibe a gyanútlan kritikus belelép és aztán hetekig sikálhatja a talpát! Anyám szerint az ilyen költőket kötelezni kéne arra, hogy a terméküket egyből gyűjtsék zacskóba és helyezzék el az erre kijelölt helyeken. Ez azon kivételes esetek egyike, amikor igazat kell adjak neki.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A nagy ívű keresztrímes mű az önfeledt életörömtől jut el a lassú elmúlás jelein át a halálig és a mindent le- és elmosó megtisztulásig. A beköszöntő tavaszt csivitelve éljenző madarak hatására optimistán kisvállalkozásba fogó Mosó Masa örömét korán beárnyékolja a puffadt lóból készülő penészedő parizer sokat sejtető képe, ám a tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, parizerből a bogarat kirágom, kirágom hangulat mégsem nyomja rá lelkére a bélyegét, mert a kiáradás kijózanító pofonja visszarántja a létbe, mely nehéz ugyan, de legalább minden relatív. Igyunk!” /Botsáska Bertold, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és mosodai bedolgozó/

„Drága a műfog?! Hát persze! Egyrészt mihez képest, másrészt pedig hiába csökken a rezsi, ha közben meg nő az ÁFA! Akinek nem tetszik, az vegyen olcsó kínai fafogat, négyet egy százasért! Az igényesek továbbra is hozzám jönnek! Guten Tag, Herr Wurst! Nehmen Sie Platz!” /Dr. Protkó Pál, hévízi fogszakorvos és műkincskereskedő/

„Das Ááááááááá…” /Horst Wurst, osztrák marhafelsálügynök/