„Jön az árvíz, mindent kiönt!
Ne óbégass ’Ó, még mi jön?’-t!
Gátra magyar, áz’ a haza!
Sumák, kinek csontszáraz a
Cipőtalpa kívül-belül,
S ha az árhullám majd elül,
Akár vércsótány a nyulat,
Falja fel a közhangulat!
Magas az ár, mint a Mátra,
Bajtárs, özönölj a gátra!
Ne siránkozz, mint egy nő két
Gyerekkel, csak döntsd a tőkét
S homokzsákozz, úsz’ a paplak!”
„Ne tegezz, mert hajba kaplak!”
„Egy úr, a sodorban is úr! Nehogy már tegeződjek egy liberálbolsevik proletár költővel! Az a nő pedig nem két gyerekkel siránkozott, hanem két homokzsákkal a hóna alatt üvöltözött a rímszakival, hogy ne a mentési munkálatok útjában állva szavaljon! Az ilyeneket nem kellene inkább beleépíteni a gátba?” /gróf Möhtényi Lebenschmittel Hugó, dzsentri és hamiskártyás/
„Bluggy-bluggy-bluggy…” /a pap/
„Na, már megint vizesen akar valaki bejönni!” /Szent Péter/
„We all live in a yellow submarine, yellow submarine, yellow submarine!” /The Beatles/
„Ne kornyikáljatok külországi nyelven, ti idegenszívű igricek, mert megfurkálom a sáfránysárga ladikotokat! Inkább magyarosan énekeljetek, olyan jejejéset, mint a lyányok a fonóba’!” /Búvár Kund, hajófúró könnyűbúvár/
„A lyányok a fonóban nem jejejét énekeltek, hanem ingyom-bingyomot, tutálibe-málibét és sej-hajt. Búvár úr, ön igazi hazafiként tisztában lehetne a Kodály módszerrel!” /Dr. Rütyütyü Sebő, szolmizátor és kárikittyom szakértő/
„Kérném szépen, a vércsótány sosem eszik nyulat, mert nem szereti. A vércsótány fő tápláléka az aranymálinkó, az aranygaluska és az aranyhintó, hat aranyfarkú lóval. Ja, meg az aranykapu, ha nyitva van és bújj-bújj zöldág, zöld levelecske! Aranyeső hulljon nékem, aranyeső a virágos réten, aranyeső a szép kis házra, aranyeső a családomra!” /Dr. Ihajjáné Csuhajja Csótika/
„Aranyeső?! Még mit nem! Az én arámat már nem kell nyesegetni, anélkül is úgy fel van vágva a nyelve ennek a sukár menyecskének, hogy tyű!” /Bódi Guszti, lidiladiladilárnok és nótafarakás/
„Fel van vágva a nyelvem, mi?! Nesze, te henye tohonya böhönye, nesze!” /Bódi Gusztiné, nyesetlen ara és sukár menyecske/
„Sportnyelven szólva: a vers a gyenge kezdés után erősen visszaesett és most olyan mélyen van, mint aszálykor a talajvízszint. Sajnos, mivel fajsúlytalan alkotás, az árvíz tetején fog lebegni, de reméljük, hogy végleg eltűnik majd a Vaskapu környékén. Anyám úgy megijedt az árvíztől, hogy hóna alatt egy gumikacsával fel akart ülni a Citadella lőrésébe, de megtiltottam neki, úgyhogy most mobilgátat épít a János-hegyen. Szerintem akut Frady Endre mérgezése van. Nekem viszont sajnos idült. Át is megyek a vomitóriumba.” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Az én kedvesem egy olyan lény, aki gátat épít Szentendrén, és tücsköt ment faladikkal, úszkálva keresem, az én kedvesem, megfázom nedvesen, s rám röhög kedvesen.” /ByeAlex, árvízi daljós/
„Csak ránézek az árvízre, oszt’ ijedtében elillan és felhő lesz belőle, hö!” /Chuck Norris, elementáris világállat/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bajtárs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bajtárs. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. június 4., kedd
2013. március 6., szerda
Mese a gigászi küzdelemről
"Sose feküdj ismeretlen szovjet katona sírjába!"
/ismeretlen szovjet katonamondás/
Igor és Szergej kúszik a végtelen hómezőn (ismeretlen szovjet katona felvétele) |
A két bajtárs zihálva feküdt a földön. Laposkúszó mozdulatokkal tolták maguk alatt hátrafelé a végtelen hómezőt. A helyzetük nem volt teljesen reménytelen, mert bár a talaj fagyott, a távolság fogyott. Meg Igor is. Két kilót. Szergej a Nap felé fordította arcát, de mivel az épp a Föld túloldalán tartózkodott, Szerjózsa orra a hóba fúródott.
Hirtelen géppisztolysorozat szaggatta n+1 darabra a táj csöndjét ( n: a leadott lövések száma ).
- Milyen pontosan céloznak! - mondta Igor csodálkozva.
- Miből gondolod elvtárs, hogy jól lőnek? - kérdezte Szergej, hogy fenntartsa a társalgást. - Szerintem nem is tudnak célozni.
- De tudnak.
- De nem. Tudod mit, elvtárs? Fogadjunk!
Igor mosolygott:
- Elvtársiember biztosra nem fogad. De, hogy bebizonyítsam neked, milyen tökéletesen tudnak lőni, mutatok valamit - és kigombolta a pufajkáját. A hasán és a mellén, egymástól egyenletes távolságra 53 golyóütötte friss lyukacska sorakozott. Szergej elgondolkodva kérdezte:
- Milyen érzés?
- Micsoda?
- Hát az a sok kis golyó ott benned.
- Nincs mind bennem. Van, amelyik hátul kirepült. Egyébként jó, hogy mondod! Azt hiszem, meghalok...
- Ne halj meg, elvtárs!
- De meg fogok halni. Hagyj itt!
- Nem hagylak!
- De hagyj itt és menekülj el!
- Magammal viszlek - jelentette ki elszántan Szergej és az erős holdfényben a feje sarló és kalapács alakú árnyékot vetett a friss hóra. Ezután vállára vette a sebesült bajtársát, azzal sem törődve, hogy összevérezi a vállán lévő rangjelzését. Arcára kiült a jól ismert kifejezés, amit mindenki látott már, akivel valaha is szembejött egy a vállán a vért fröcsögő bajtársát cipelő ismeretlen szovjet katona. Szergej előreszegezte a fejét, kidüllesztette az állát és futni kezdett az ellenség irányába. Megsemmisített 3 német páncélos hadosztályt, 2 gyalogezredet, 49 repülőgépet (és véletlenül egy szingaléz tánc- és illemtanárt is), majd elfoglalta Berlint. Itt a legelső államosított postahivatalban barátját gyorsan romló áruként feladta Szevasztopolba, mert elfelejtette, hogy Kisinyovban lakik. Ezután az arcán a vörösborostától megbotló, majd szétterülő mosollyal hallgatta a hadtápfőnökség nótafájának vodkaszaggal átitatott csasztuskaszólóját és arra gondolt:
"Hej, Szergej, Szergej! Mégiscsak bekerültél ebbe az ismeretlen szovjet katonanovellába!"
1989. november
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)