Leugrik a hegyről Gellért
finom rántott csirkemellért.
Merdzsójában bőg a motor,
nem gyalogol, nem oly botor.
Hentesboltba svunggal betér,
kirakatba zúg a batár.
Üveget tör ripityomra,
s szálldogál pár marha gyomra.
Hentes dúl-fúl, arcán szigor,
s két barátja, Szergej s Igor
Gellérttel a Mercédeszét
üti s száll a gép szerteszét.
Szenvedvén e kettő latort,
főhősünk már kissé letört,
s rút, mint pacalba zárt velő.
Szörnyű bár, de ez a való
világ.
„Való Világ?! Lesz újra Való Világ?! Hurrá! Gyorsan megyek és jelentkezem villalakónak! Hónapokig ingyen kaja-pia, jakuzzi, nők! A végén még nekem is lehet metál Merdzsóm és nem lesz aszfaltos a gatyám szára! Hallgass az agyadra, szavazz a Latyakra!” /Lajtosi „Latyak” Lajos, út- és testépítő/
„Pacalba zárt velő?! Rosszul vagyok… Bőááááá…” /Káposzta Jácint, vegetáriánus fejvadász/
„Végre valaki igazságot tesz és ellátja a baját egy tuc-tuc Merdzsós taplónak! A múltkor is egy ilyen jött belém és megnyomta a hómetál Audim hamutartóját! Jó, hogy nyitva volt az ajtóm, mert akkor szálltam ki a leállósávban, hogy bemenjek a fodrászomhoz megnyiratkozni a nullás géppel, de azért még nem kellett volna a lámpával belém nyomakodni!” /Tarhonya „Toka” Tibor, jegyüzér és vezérszurkoló/
„Páros rímek, kancsalrímek, enjambement, könnyed valóságábrázolás, népek közötti barátságtalanság, radikalitás, elementaritás, döbbenet! Frady Endre minden Frady Endrék Legfrady Endrébbike! Éljen az irodalom és a finom rántott csirkemell bármilyen körettel!” /Kefír Johanna, középiskolai magyartanár és cirkuszi éhezőművész/
„Jönni be állat büsztro, törni be kirakat! Húsok huss repülni széjjelszana! Nu págágyí! Kettő barátaim lenni mérges és csinálni bálsájá dádá! Dá, dá, ócseny harasó!” /Zakuszkin Pacalovics „Nupágágyí” Vitalíj, orosz hentes és vodkadíler/
„Ha én össze akarom törni a Mercédeszemet, akkor nem egy hentesüzlet kirakatába hajtok és nem saját magammal üttetem szét a kocsit, hanem egyszerűen csak nekimegyek az Alonsonak meg a Vettelnek.” /Lewis Hamilton, egyszeres világbajnok Forma 1-es pilóta/
„Én egyszer kis tubussá hajtogattam egy engem elütni akaró Mercédeszt és a kinyomott szkínheddel mostam fogat.” /Chuck Norris/
„Az én kedvesem egy olyan lány, aki zebrán hajt át délután és Merdzsójában a kormány csak dísznek van, nem fogja ám, mert mobilozik a drágám. Hív az én kedvesem, és elüt rendesen, meghalok csendesen. Ő az én kedvesem!” /ByeAlex/
„Elkértem anyámtól a családi ezüst hámozó készletet és lehántottam a versről a rárakódott szenzációhajhász bulvárszemetet, a képzavarokat és a stiláris értelmetlenségeket. A szöveg teljesen eltűnt és mindössze két szóköz maradt, három vessző és nulla pont. Utóbbit sokallom.” /Puzsér Róbert, kritikus/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szergej. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szergej. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. szeptember 24., kedd
Gellért és a Mercédesze
Címkék:
Gellért,
hentesbolt,
Igor,
kirakat,
Mercédesz,
pacal,
ripityom,
Szergej,
való világ,
velő
2013. március 6., szerda
Mese a gigászi küzdelemről
"Sose feküdj ismeretlen szovjet katona sírjába!"
/ismeretlen szovjet katonamondás/
Igor és Szergej kúszik a végtelen hómezőn (ismeretlen szovjet katona felvétele) |
A két bajtárs zihálva feküdt a földön. Laposkúszó mozdulatokkal tolták maguk alatt hátrafelé a végtelen hómezőt. A helyzetük nem volt teljesen reménytelen, mert bár a talaj fagyott, a távolság fogyott. Meg Igor is. Két kilót. Szergej a Nap felé fordította arcát, de mivel az épp a Föld túloldalán tartózkodott, Szerjózsa orra a hóba fúródott.
Hirtelen géppisztolysorozat szaggatta n+1 darabra a táj csöndjét ( n: a leadott lövések száma ).
- Milyen pontosan céloznak! - mondta Igor csodálkozva.
- Miből gondolod elvtárs, hogy jól lőnek? - kérdezte Szergej, hogy fenntartsa a társalgást. - Szerintem nem is tudnak célozni.
- De tudnak.
- De nem. Tudod mit, elvtárs? Fogadjunk!
Igor mosolygott:
- Elvtársiember biztosra nem fogad. De, hogy bebizonyítsam neked, milyen tökéletesen tudnak lőni, mutatok valamit - és kigombolta a pufajkáját. A hasán és a mellén, egymástól egyenletes távolságra 53 golyóütötte friss lyukacska sorakozott. Szergej elgondolkodva kérdezte:
- Milyen érzés?
- Micsoda?
- Hát az a sok kis golyó ott benned.
- Nincs mind bennem. Van, amelyik hátul kirepült. Egyébként jó, hogy mondod! Azt hiszem, meghalok...
- Ne halj meg, elvtárs!
- De meg fogok halni. Hagyj itt!
- Nem hagylak!
- De hagyj itt és menekülj el!
- Magammal viszlek - jelentette ki elszántan Szergej és az erős holdfényben a feje sarló és kalapács alakú árnyékot vetett a friss hóra. Ezután vállára vette a sebesült bajtársát, azzal sem törődve, hogy összevérezi a vállán lévő rangjelzését. Arcára kiült a jól ismert kifejezés, amit mindenki látott már, akivel valaha is szembejött egy a vállán a vért fröcsögő bajtársát cipelő ismeretlen szovjet katona. Szergej előreszegezte a fejét, kidüllesztette az állát és futni kezdett az ellenség irányába. Megsemmisített 3 német páncélos hadosztályt, 2 gyalogezredet, 49 repülőgépet (és véletlenül egy szingaléz tánc- és illemtanárt is), majd elfoglalta Berlint. Itt a legelső államosított postahivatalban barátját gyorsan romló áruként feladta Szevasztopolba, mert elfelejtette, hogy Kisinyovban lakik. Ezután az arcán a vörösborostától megbotló, majd szétterülő mosollyal hallgatta a hadtápfőnökség nótafájának vodkaszaggal átitatott csasztuskaszólóját és arra gondolt:
"Hej, Szergej, Szergej! Mégiscsak bekerültél ebbe az ismeretlen szovjet katonanovellába!"
1989. november
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)