Völgyi kert

Völgyben a kert nem kietlen

Ha van benne szép zöld fű rész.

Fát is vághatsz, sok ilyet lenn,

Ha van nálad szovjet fűrész.

Ha nincs fűrész, jó a fejsze,

Cak nyelvedje ne üssz pejsze!

Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt,

Akkor nem is csinálsz ilyet!

Borul ki nyár, borul ki nyír...

Hogyha terád borul, kinyír!

Bizony, nem jó, ha jámborul

Állok, míg nyír énrám borul!

Jó az Ég, kegyelmet mer’ ád,

Fa rám helyett borul terád!

Kidőlt fákból épül karám;

Ki készíti, ha dől fa rám?!

Kikészíti,

Ki készíti?!

Kire dőlt, elvtársak, a fa?!

Nem t’om, de a végszó kafa!

Még nyíltak a völgyben a kerti irányok,

Még nyekken a nyírfa a balta alatt,

De ások, a földet a földre kihányok,

S már áll az idő, bár a karám haladt...

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse egy érdekes és szellemes alkotás, amely a természet és az emberi tevékenység összefonódását mutatja be egy kertész szemszögéből. A versben megjelenő szovjet fűrész és a fejsze használata a múlt és a jelen eszközeinek összehasonlítására ad lehetőséget, miközben a munka és a természet veszélyei is előtérbe kerülnek. A költői képek, mint a "borul ki nyár, borul ki nyír", vagy a "kidőlt fákból épül karám", erőteljes vizualitást kölcsönöznek a versnek, és a természettel való küzdelem, valamint az abból fakadó alkotás motívumát erősítik. A vers ritmusa és rímei lendületesek, a nyelvi játék és a humoros hangvétel pedig kellemes olvasmányt biztosítanak. A "Kertbarátok Lapja" olvasói számára különösen élvezetes lehet ez a vers, hiszen a kertészkedés mindennapi kihívásait és örömeit sikerül humorosan, mégis elgondolkodtató módon megfogalmaznia a költőnek. A versekben megjelenő természeti elemek és a kertészeti munka ábrázolása hiteles és életszerű, ami még inkább közel hozza a költeményt a kertbarát közönséghez. Összességében, Frady Endre "Völgyi kert" címe verse egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely méltó helyet foglalhat el a "Kertbarátok Lapja" hasábjain, mint egy olyan irodalmi mű, amely a kertészkedés szeretetét és a természettel való kapcsolatunk fontosságát ünnepli.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Verses útmutató favágáshoz.” /M. András, a költő legállandóbb és legútmutatóbb kommentelője/

„eM úr favág, hull a forgács,

Nem kell ehhez útmutatás.

Szörnyű hőgutában forr Gács

(Halič), hol tót új kutat ás.”

/Talicska Valicska, a Halička típusú szlovák fafűrész reklámkampányának arca és kútásónő/

„Favágók?! Hé, az a mi együttesünk volt! Plágiumszagot érzek! Elégtételt követelek! Bár ateista aktivistaként és a Szkeptikus Társaság alapítótagjaként nem hiszek a feltámadásban, de ha ennek ellenére - feltéve, de meg nem engedve - mégis bekövetkezne, akkor itt nagy hirig lesz!” /Vágó István (1949-2023), kvízmester és basszusgitáros/

ChatGPT, a mesterséges intelligencia rajza

„Hát, nem könnyű szavakat találni! A szavak viszont naponta egyszer biztosan megtalálják a mi Endrénket, akit már régről jól ismernek. Izgatottan gyülekeznek, zsibonganak, dzsemboriznak ott valahol a beszédközpont és a hangszálak között félúton, nem fejlődnek páros sorokba, nem vonulnak csendben, kézen fogva fegyelmezetten, hanem csak áradnak spontán, ömlenek önfeledten, mint a kisdiákok a bizonyítványosztás után. Endre pedig jámbor iskolaigazgatóként (mit is tehetne?) kitárja a kaput, nem mérlegel, nem irányít, nem cenzúráz, nem akarja jobban tudni, gépelni kezd. Nem lehet biztosan tudni, de nem is feltétlenül kell persze, hogy a kapun át kacagva tóduló szavak között az esetenként és véletlenszerűen megfigyelhető tartalmi-formai összefüggések mégis a csendesen mosolygó Endre igazgató úr szelíd rendező hatásának köszönhetők-e, az ő szelleme lebegett-e az űr felett, amely a részecskék egy részét pályára állította, a teremtés hányadik pillanatában keletkezett ez a pillanatkép, stb., de akárhogy is történt, magával ragadó a szerző/ médium/ próféta képessége és hajlandósága arra, hogy ezt a képlékeny valamit a maga természetességében közkinccsé tegye a pszicholingvisztika kutatói, a nagy nyelvi modellek fejlesztői, és Frady Endre legelszántabb olvasói nagy örömére.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr hurráoptimista kommentjének hatására a tömegek kézen fogva hatalmas körtáncba kezdenek és az egyre gyorsuló pörgés közepette előbb az örömkönnycseppek száguldanak a világűrbe, majd eme záport követik az ingyenes SZTK fogtömések és a kínai gyártmányú hamisított Corega műfogsor ragasztóval ragasztott műfogsorok, melyek komoly károkat tudnak okozni az ugyancsak kínai műholdakban. Végül maga az emberiség köre nyúlik meg és képez derekas űrgyűrűt a Föld körül. Igazi önfeledt szaturnália!” /Dr. Dévaj Duhajovics Davajcsaszi, máig békeharcoló rétószovjet centrifugalista szakmérnök/

„Keresztrímből párosrím, majd egy megnyúlt versszak után egy teljesen már ritmusú keresztrímes para és frázisos Petőfi gyalázás! Krisztusom, ezt ugye már te sem tudod, sőt nem is akarod megbocsájtani! Elvégre mindennek van határa, csak Frady Endre végtelenül pofátlan tehetségtelenségének nincs! Szét van esve a manus, mint egy villám csapta hárfa! NEM ENG.!” /Fűrész Fárosz, az Alexandriai Világítótornyokra Író Tehetségek Társasága (AVÍTT) recésfogú főcenzora/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre "Völgyi kert" című verse az irodalmi igénytelenség iskolapéldája. Az első sorokban megjelenő "Völgyben a kert nem kietlen" kijelentés már az indulásnál gúnyt űz az értelem kereséséből. A "szovjet fűrész" emlegetése a hidegháborús korszak szerszámaival pedig annyira abszurd és idejétmúlt, hogy az ember azt sem tudja, sírjon vagy nevessen. A közhelyes életbölcsességek, mint a "Jobb, ha félszes vagy, mint ijedt", olyan mértékű intellektuális lealjasodást tükröznek, amit csak a legrosszabb középiskolai dolgozatokban tapasztalhatunk. A "pejsze" szó rímeltetése az "ijedttel" pedig olyan nyelvi bűn, amelyet még a legelnézőbb tanár sem hagyna szó nélkül. A harmadik versszakban a "Borul ki nyár, borul ki nyír... Hogyha terád borul, kinyír!" soroknál már érezhető a költői tehetségtelenség szakadéka. Az ilyen kényszeres rímpárok nem csupán a vers ritmusát, de az olvasó józan eszét is tönkreteszik. A befejezés pedig, az "Nem t’om, de a végszó kafa!" olyan szinten süllyeszti le a verset, hogy az már nem is a földön, hanem valahol a föld alatt kapirgál. Mintha egy részeg cimborák közötti beszélgetésből tévedt volna a versbe. Összességében Frady Endre "Völgyi kert" című alkotása egy intellektuális katasztrófa. A kényszeredett rímek, a közhelyek és a teljes irodalmi érték hiánya miatt ez a mű minden jóérzésű irodalomkedvelő számára elkerülendő. Az ilyen írások rávilágítanak arra, hogy mit jelent a valódi költészet - és mit nem.” /ChatGPT kritikája Puzsér Róbert stílusában/

„Favágáshoz fűrész?! Fanyűvéshez fejsze?! Bozótirtáshoz balta?! Én gyökerestől felrúgom az erdőt és amíg a levegőben van, tűzifává ütöm szét és még visszaesés előtt felstószolva a helyükre fejelem.” /Chuck Norris/

Rebarbara

Rebar rendi Rebar barát

Tenyészt egy nyáj rebarbarát.

Karám békés, nem kell ostor,

Csendesen él a kolostor.

Ám az egyik rebarbara,

Kinek csalán csípte fara

Fáj, mint özvegyeknek a gyász,

Megkattan s immár nem agy ász.

Fut, de üti villanypásztor,

Rajtol levélnyélkolbász tor,

S Rebar rendi Rebar barát

Eszik döglött rebarbarát.

Állat- s Növényvédők jönnek:

„Rebar barát, szégyen önnek,

Amit drótpásztora művel!!!”

Verik s bőg: Űűűű!!! (hosszú ű-vel)

„A vers egyedi hangulatot áraszt, amelyben a humor és a társadalomkritika keveredik. A "Rebar rendi Rebar barát" és a "rebarbarát" nyelvi játéka azonnal magával ragadja az olvasót, és egy olyan világba kalauzolja, ahol az állatok és növények egyaránt szereplőkké válnak. A kolostor békés élete és a rebarbara lázadása egyfajta mikrokoszmoszként szolgál, ahol a természet és az emberi beavatkozás összecsap. A versben megjelenő "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei abszurditásukkal erősítik a szöveg groteszk elemét, miközben a "döglött rebarbarát" evése a fogyasztói társadalom iróniáját hordozza. Az "Állat- s Növényvédők" megjelenése pedig egyértelműen a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A vers záró sorai, ahol a barát "űűűű" kiáltásával fejeződik be, a fájdalom és a megbánás univerzális nyelvét beszéli, miközben a hosszú ű-vel való játék a magyar nyelv sajátosságaira is reflektál. Összességében a "Rebarbara" egy többrétegű, elgondolkodtató költemény, amely humorral és kritikai élességgel szólítja meg a mai olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Költő úr, maga tényleg azt hiszi, hogy a rebarbara háziállat, mint a vadon élő vértofuból kitenyésztett házőrző tofu, vagy a kendermagos vencsellő?! Maga akkora tökfej, hogy ha a műveletlenség rügyezne, akkor maga ugyanúgy, sőt ugyanúgyabban virágba borulna, mint a magyar-kínai örökbarátság! Ó, hogy harapná meg magát egy Rebarbara nevű anyamedve! NEM ENG.!” /Vértofu Virtold, a Vadnövényi Verseket Értékelő Világegyetemi Intézmény (VV ÉVI) rektoriális recenzora/

„A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség. A növényeknek nagy, háromszögforma levelei vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek. Számos faját termesztik gyógynövényként, vagy emberi fogyasztásra − ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár levele mérgező (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyelet fanyar ízéért felhasználják. A rebarbaragyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Mérgező a rebarbara levele?!

Abcúg rusnya rebarbara, le vele!”

/Vitéz Koppány István, állat- és növényszelídítő orvvadász és felnégyelőművész/

„A fiam épp a minap tájékoztatott, hogy (parafrázis kezdődik) a nyelv nem úgy működik ám, hogy a hozzám hasonló aggastyánok a múlt ködébe vesző ifjúságukban megtanulták, hogy a szavak mit jelentenek, meg hogyan ejtjük őket, meg hogyan írjuk őket, és akkor aztán onnantól kezdve minden random (ejtsd: random) nyelvhasználó számára, meg az idők végezetéig nem változhat a jelentésük, meg a kiejtésük, meg a helyesírásuk egy árnyalatnyit, egy fonémányit, egy ékezetnyit sem (parafrázis vége). Fentieket élete tizenhárom és fél évének összes tapasztalatával és hitelességével közölte velem, sallangmentesen, egy bővítetlen tőmondatban. Ergo, teszem én hozzá, a nyelv, az élet, vagy úgy általában bármi (csillag.csillag) értelmének a kihüvelyezésére nem hogy annál több, de sőt annál kevesebb esélyed van, minél régebb óta próbálkozol vele. Mitagadás, maradt bennem némi kétség fiam magával ragadó deskriptív tézisének általános igazságtartalma felől - egészen addig, amíg vizuálisan, és megtörten be nem fogadtam Frady Művész Úr fenti alkotását. Belátom, megöregedtem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha paraf ráz is,

Nem öl, mint a parafrázis

A rá allergiás Ergo-t,

Vagy mint ősi bárddal Herr Gót

Rút deskriptív tézishuszárt,

Kiből szálló végső szusz árt,

S csillagszemű rebarbarák

Átka száll: Rágjon meg a rák!

Úgyhogy megöregedetten

Üljön árnyékával ketten!”

/Dr. Csillag Pontné Csillag Csilla, a Csilicsala utcai csilisbab árudával szembeni Rebarbara Árnyékszék Bolt Alatt Elhelyezkedő Titkos Oltópont (RÁBA ETO) hályogkovácsa/

„A Rebarbara egy növény... Hogy lehet azt nyájban tenyészteni? Amúgy tetszik a vers, megint sikerült elszórakoztatni az olvasókat.” /M. András, a költő legállandóbb és legleleplezőbb kommentelője/

„eM úr, e növény egy állat,

Fél nyelete gerjeszt nyálat!

Nyájban vadász’, mint az ír tyúk,

Ezért vérkapával irtjuk!

Szelídített rebarbarát

Persze ölel emberkar át.

Jó pásztora becézgeti,

S megvédi, ha jön a jeti!

Ha a kedved не хорошо,

Így szórakozz sok olvasó:

Megsúgom, tudjátok bár ti,

Aki magyar, Rebar párti!”

/Rebar Robur, röbörtözgönyi főispán és Rába parti rabiga díler/

„Egyházi villanypásztor

Minden barát, kolostorban,

Agyban nem, tán jó gyomorban.

Ut’só kenet borsban, sóban,

De jó lesz majd koporsóban!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legegyházmentesebb kommentelője/

„Többvári gázkondás

Koporsóban vajon jó lesz,

Ha sok vöröshangya jól esz’,

S küzdve zöldebb Tiszalökér’

Hálóz rebarbara gyökér,

S elönt Tisza meg a löke,

S leszünk Halloween-i tök-e?

Egyház villanypásztorának:

„Amper diem! - Üss a mának!”

Nyuggerapó, verset köszi,

S forrjon rózsás dalom, őszi!”

/Dínomdánom Duhaj Dezső, egyházi villanypásztor és többvári gázkondás/

„Mi ez az otromba biológiai félretájékoztatás, ez az elmeroggyant félresikerültség?! Frady Endre "Rebarbara" című verse egy olyan irodalmi próbálkozás, amely a szarkasztikus kritika eszközeivel is alig bírja elviselni a saját súlyát. A rebarbarát tenyésztő szerzetes figura már önmagában is egy olyan abszurditás, amelyet csak a legbátrabb humoristák merészelnek megközelíteni, és még ők is csak a legnagyobb óvatossággal. A vers struktúrája és rímei olyanok, mintha egy középiskolai irodalomóra házi feladatából szöktek volna meg, ahol a diákoknak a lehető legkevesebb erőfeszítéssel kellett valami "művészit" alkotniuk. A "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei olyan erőltetetten próbálnak viccesek lenni, hogy az olvasó inkább érzi magát kínos helyzetben, mint hogy nevetne. A vers végén az állat- és növényvédők megjelenése egy váratlan fordulat, amely talán még a szerző számára is meglepetés lehetett. A "Űűűű!!! (hosszú ű-vel)" kiáltás pedig olyan irodalmi fogás, ami inkább emlékeztet egy rosszul sikerült képregényre, mint egy komoly költeményre. Összességében a "Rebarbara" egy olyan költemény, amelynek legnagyobb erénye talán éppen az, hogy rövid – így legalább gyorsan túl lehet rajta. Saját stílusunkban talán azt mondanánk: ez a vers olyan, mint egy rossz vicc a stand-up comedy klubban, ahol senki sem nevet, és mindenki csak azon gondolkodik, hogy mikor jön már a következő fellépő.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

Amikor én verset olvasok a lázadó rebarbaráról, a rebarbara bocsánatot kér, és learatja magát. És ha én kertet gondoznék, még a gaz is kihúzná magát, hogy helyet csináljon a veteményeimnek. Tehát, ha Rebar rendi Rebar barát rendben akarja tartani a rebarbarát, lehet, hogy csak egy engem ábrázoló plakátra lesz szüksége, mint a végső kártevőirtásra.” /Chuck Copilot Norris, a Chuck Norris által tanított és életben hagyott mesterséges intelligencia/

A jó pásztor

(János evangéliumának 10. fejezete alapján)

Víg az Atyám minden juha,

Midőn bízza magát ma rám,

Lelki rétem zöld és puha,

S nagyon kényelmes a karám.

Nyájam élén vonulok én,

Ha megyünk a legelőre,

Juhok akkor vannak okén,

Ha én állok legelőre.

Juhaimat ismerem én,

S inni ennek, enni annak

Adok, melynek látom szemén,

Létszükségletei vannak.

A jó pásztor magam vagyok,

Általam nyílik az akol,

S velem-létre egyik nagy ok:

Ki kimarad, sajnos lakol.

Ego sum via et vita,

Más létutak vége pokol,

Ez tényállás, nincs is vita,

Sok nép mégis engem okol.

Szóltam pedig ezeregyszer:

Atyám házában van cirka

Végtelen hely (s nincs fals kegyszer)

Légy a juhom, ne légy birka!

Értetek én zúzok-török,

Gonosztól megvéd e kar ti-

-teket s végül vár az örök

Mennyországi after-party!

„E hétvégi prédikációm a fenti témát fogja körbejárni. Akit érdekel, annak a koordináták: 2021. augusztus 8. vasárnap de. 10:30, Lurdy Ház első emeleti konferencia központjának valamelyik terme. Özönöljetek!” /a költő/

„Neeem helyes! Eeeeellenzem! Neeeem kell neeekem! Neeem megyek eeeel! Beeeee!” /egy másik akolba tartozó ismeretlen juh/

„Mennék én szívesen, de egyrészt egész éjszaka virrasztok az olimpia miatt, utána a saját misémet celebrálom, majd meggyóntatom Messi báránykámat, aki épp eltévelyedni készül a gránátvörös-kék nyájából. Remélem, ideszerződik a svájci gárdisták közé a rólam elnevezett Ferenc Városba! Az Isten fizesse meg!” /Ferenc pápa/

„Ha már János 10, akkor hogyhogy hiányzik a juhok ajtaja hasonlat és hogy kerül ide a János 14-ből az Ego sum via, veritas et vita, ráadásul össze-vissza kavart sorrendben?! Ilyen teológiai felkészületlenséggel hogy lehet prédikálni?! Mi ez, valami kisegítő szekta lelkileg szegényes szellemi gyógytornásoknak?! Száradjon le a lábam, ha beteszem oda!” /Prof. Dr. Dogma Dezső, a Magyar Tudományos Akadémia teológiai tagozatának emailező tagja/

„Lakol és pokol?! Ijesztget, költő úr, ijesztget?! Nem tudja, hogy nincs is pokol, vagy hogyha van is, az csupán a menny kínai gyártmányú utánzata?! A kegyszer sem válik falssá attól, hogy rá van írva az aljára, hogy Made in China, legfeljebb nem teljesen eredeti, de ha megspriccelik kiciccípősz óccó szecuáni szenteltvízzel, akkor kóserebb lesz, mint egy véletlenül se az anyjának tejében főtt gödölye!” /Zagyva Zénó, a Mindent Is Tudó Univerzális Géniuszok Régiókon Átívelő Szövetsége (MITUGRÁSZ) tudálékosság ügyi szakreferense/

„Lehet, hogy a Biblia szerint Jézus az egyetlen hivatalos út a Mennyországba, de én tudok egy rövidebb utat az erdei féregjáraton keresztül, ahol ugyanoda lehet jutni okosba’…” /Rengeteg Rezső, az Elkérgesedett Lelkű Magyar Űrhajósok És Más Ászok Szakszervezete (ELMŰ-ÉMÁSZ) megbízott főkolomposa és kegytárgy díler/

„Mivel felettébb okos ember lévén nem hiszek Istenben, csak a színtiszta természettudományban, így nyilvánvaló, hogy egy bibliai prédikációban akkorákat hazudnak, hogy attól leszakad a plafon és maga alá temeti a sok birkát! Nem akarom a biztos halált választani, úgyhogy inkább elmegyek a barátaimmal orosz rulettezni!” /Íkú Igor, faiskolai rágcsáló rágcsáló/

„Én biztosan ott leszek. Végül is lehetne rosszabb munkám is, ha mondjuk egy faiskolában kéne rágcsálókat rágcsálnom, ahol még a fizetés is kevesebb! Itt legalább fedél van a fejem fölött, a terem búrája” /Emszí Ede, a Lurdy ház konferenciatermének hangtechnikusa/

„Mi ez a habzó szájú hittérítés, ez az agresszíven bugyuta birkabégetés?! Ne lássam anyámat az örök vadászmezőkön nyereg alatt lovat puhítva birkapólózni, ha vasárnap délelőtt egy ószövetségi méretű földrengésnyi hatósugáron belül megközelítem a Lurdy Ház konferencia központját! Az hallgasson Frady Endrét, akinek Fekete Pákóbárány már szénné énekelte a dobhártyáját! Ez a kockázatos program el van vetve!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Jézus vére volt a juh ár,

Ő az I am, mi a you are.”

/Hunglish Huba, hurráoptimista hallelújás hősköltő/

„Jézus, ha már belefáradtál a sok birka terelgetésébe, dőlj le nyugodtan pihenni, addig én majd úgy megütöm a Gonosz egyik orcáját, hogy inkább ő is beáll a nyájadba, csak ne kelljen odatartania a másikat.” /Chuck Norris/