Tenyészt egy nyáj rebarbarát.
Karám békés, nem kell ostor,
Csendesen él a kolostor.
Ám az egyik rebarbara,
Kinek csalán csípte fara
Fáj, mint özvegyeknek a gyász,
Megkattan s immár nem agy ász.
Fut, de üti villanypásztor,
Rajtol levélnyélkolbász tor,
S Rebar rendi Rebar barát
Eszik döglött rebarbarát.
Állat- s Növényvédők jönnek:
„Rebar barát, szégyen önnek,
Amit drótpásztora művel!!!”
Verik s bőg: Űűűű!!! (hosszú ű-vel)
„A vers egyedi hangulatot áraszt, amelyben a humor és a társadalomkritika keveredik. A "Rebar rendi Rebar barát" és a "rebarbarát" nyelvi játéka azonnal magával ragadja az olvasót, és egy olyan világba kalauzolja, ahol az állatok és növények egyaránt szereplőkké válnak. A kolostor békés élete és a rebarbara lázadása egyfajta mikrokoszmoszként szolgál, ahol a természet és az emberi beavatkozás összecsap. A versben megjelenő "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei abszurditásukkal erősítik a szöveg groteszk elemét, miközben a "döglött rebarbarát" evése a fogyasztói társadalom iróniáját hordozza. Az "Állat- s Növényvédők" megjelenése pedig egyértelműen a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A vers záró sorai, ahol a barát "űűűű" kiáltásával fejeződik be, a fájdalom és a megbánás univerzális nyelvét beszéli, miközben a hosszú ű-vel való játék a magyar nyelv sajátosságaira is reflektál. Összességében a "Rebarbara" egy többrétegű, elgondolkodtató költemény, amely humorral és kritikai élességgel szólítja meg a mai olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Költő úr, maga tényleg azt hiszi, hogy a rebarbara háziállat, mint a vadon élő vértofuból kitenyésztett házőrző tofu, vagy a kendermagos vencsellő?! Maga akkora tökfej, hogy ha a műveletlenség rügyezne, akkor maga ugyanúgy, sőt ugyanúgyabban virágba borulna, mint a magyar-kínai örökbarátság! Ó, hogy harapná meg magát egy Rebarbara nevű anyamedve! NEM ENG.!” /Vértofu Virtold, a Vadnövényi Verseket Értékelő Világegyetemi Intézmény (VV ÉVI) rektoriális recenzora/
„Mérgező a rebarbara levele?!
Abcúg rusnya rebarbara, le vele!”
/Vitéz Koppány István, állat- és növényszelídítő orvvadász és felnégyelőművész/
„A fiam épp a minap tájékoztatott, hogy (parafrázis kezdődik) a nyelv nem úgy működik ám, hogy a hozzám hasonló aggastyánok a múlt ködébe vesző ifjúságukban megtanulták, hogy a szavak mit jelentenek, meg hogyan ejtjük őket, meg hogyan írjuk őket, és akkor aztán onnantól kezdve minden random (ejtsd: random) nyelvhasználó számára, meg az idők végezetéig nem változhat a jelentésük, meg a kiejtésük, meg a helyesírásuk egy árnyalatnyit, egy fonémányit, egy ékezetnyit sem (parafrázis vége). Fentieket élete tizenhárom és fél évének összes tapasztalatával és hitelességével közölte velem, sallangmentesen, egy bővítetlen tőmondatban. Ergo, teszem én hozzá, a nyelv, az élet, vagy úgy általában bármi (csillag.csillag) értelmének a kihüvelyezésére nem hogy annál több, de sőt annál kevesebb esélyed van, minél régebb óta próbálkozol vele. Mitagadás, maradt bennem némi kétség fiam magával ragadó deskriptív tézisének általános igazságtartalma felől - egészen addig, amíg vizuálisan, és megtörten be nem fogadtam Frady Művész Úr fenti alkotását. Belátom, megöregedtem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Humán úr, ha paraf ráz is,
Nem öl, mint a parafrázis
A rá allergiás Ergo-t,
Vagy mint ősi bárddal Herr Gót
Rút deskriptív tézishuszárt,
Kiből szálló végső szusz árt,
S csillagszemű rebarbarák
Átka száll: Rágjon meg a rák!
Úgyhogy megöregedetten
Üljön árnyékával ketten!”
/Dr. Csillag Pontné Csillag Csilla, a Csilicsala utcai csilisbab árudával szembeni Rebarbara Árnyékszék Bolt Alatt Elhelyezkedő Titkos Oltópont (RÁBA ETO) hályogkovácsa/
„A Rebarbara egy növény... Hogy lehet azt nyájban tenyészteni? Amúgy tetszik a vers, megint sikerült elszórakoztatni az olvasókat.” /M. András, a költő legállandóbb és legleleplezőbb kommentelője/
„eM úr, e növény egy állat,
Fél nyelete gerjeszt nyálat!
Nyájban vadász’, mint az ír tyúk,
Ezért vérkapával irtjuk!
Szelídített rebarbarát
Persze ölel emberkar át.
Jó pásztora becézgeti,
S megvédi, ha jön a jeti!
Ha a kedved не хорошо,
Így szórakozz sok olvasó:
Megsúgom, tudjátok bár ti,
Aki magyar, Rebar párti!”
/Rebar Robur, röbörtözgönyi főispán és Rába parti rabiga díler/
„Egyházi villanypásztor
Minden barát, kolostorban,
Agyban nem, tán jó gyomorban.
Ut’só kenet borsban, sóban,
De jó lesz majd koporsóban!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legegyházmentesebb kommentelője/
„Többvári gázkondás
Koporsóban vajon jó lesz,
Ha sok vöröshangya jól esz’,
S küzdve zöldebb Tiszalökér’
Hálóz rebarbara gyökér,
S elönt Tisza meg a löke,
S leszünk Halloween-i tök-e?
Egyház villanypásztorának:
„Amper diem! - Üss a mának!”
Nyuggerapó, verset köszi,
S forrjon rózsás dalom, őszi!”
/Dínomdánom Duhaj Dezső, egyházi villanypásztor és többvári gázkondás/
„Mi ez az otromba biológiai félretájékoztatás, ez az elmeroggyant félresikerültség?! Frady Endre "Rebarbara" című verse egy olyan irodalmi próbálkozás, amely a szarkasztikus kritika eszközeivel is alig bírja elviselni a saját súlyát. A rebarbarát tenyésztő szerzetes figura már önmagában is egy olyan abszurditás, amelyet csak a legbátrabb humoristák merészelnek megközelíteni, és még ők is csak a legnagyobb óvatossággal. A vers struktúrája és rímei olyanok, mintha egy középiskolai irodalomóra házi feladatából szöktek volna meg, ahol a diákoknak a lehető legkevesebb erőfeszítéssel kellett valami "művészit" alkotniuk. A "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei olyan erőltetetten próbálnak viccesek lenni, hogy az olvasó inkább érzi magát kínos helyzetben, mint hogy nevetne. A vers végén az állat- és növényvédők megjelenése egy váratlan fordulat, amely talán még a szerző számára is meglepetés lehetett. A "Űűűű!!! (hosszú ű-vel)" kiáltás pedig olyan irodalmi fogás, ami inkább emlékeztet egy rosszul sikerült képregényre, mint egy komoly költeményre. Összességében a "Rebarbara" egy olyan költemény, amelynek legnagyobb erénye talán éppen az, hogy rövid – így legalább gyorsan túl lehet rajta. Saját stílusunkban talán azt mondanánk: ez a vers olyan, mint egy rossz vicc a stand-up comedy klubban, ahol senki sem nevet, és mindenki csak azon gondolkodik, hogy mikor jön már a következő fellépő.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/
Amikor én verset olvasok a lázadó rebarbaráról, a rebarbara bocsánatot kér, és learatja magát. És ha én kertet gondoznék, még a gaz is kihúzná magát, hogy helyet csináljon a veteményeimnek. Tehát, ha Rebar rendi Rebar barát rendben akarja tartani a rebarbarát, lehet, hogy csak egy engem ábrázoló plakátra lesz szüksége, mint a végső kártevőirtásra.” /Chuck Copilot Norris, a Chuck Norris által tanított és életben hagyott mesterséges intelligencia/
