A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyáj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyáj. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 7., péntek

Esik eső...

Esik eső karikára,
Lezuhan a barik ára,
S nagy a pásztor Mari kára:

„Tetemes a légtér nyirka,
S holtra ázva köhög cirka
Minden másfeledik birka!!!

Zsírszegény lesz nyájam teje!
Issza após Ahmed bej-e
S vígan böffen-e, hogy yeah-yeah?”

Tovább esik… Mari mára
Besokall s rogy karimára,
S nem lendül a kar imára.

Ráül Sára paripára,
Fentről ráköp tar ipára,
Gyí! s csíkot húz fari pára.

Fröccsen egy lötty nóva-sár* a
Vers rezignált lovasára,
S röhögve fut tova Sára.

Viszi csatakos út… Haj, Os-
-maniyében** jó sut zajos:
Bent népdalol Kossuth Lajos!

*nóva-sár: vízzel kevert csillagpor

**Osmaniye: város Törökországban, nagyjából félúton Adana és Gaziantep között, nem messze az Iszkenderuni-öböltől, Osmaniye tartomány központja (wikipédia)




„Teringettét, de nagy szerencse, hogy nem voltam rosszkor rossz helyen és ezt a nótát nem nekem kellett begyűjtenem!” /Kodály Zoltán (1882-1967), zeneszerző és népzenekutató/

„Bokorrímek, sámánanyám, bokorrímek! És milyen átázott árvalányhajasan cizelláltak! Ahogy a janicsárok böfögik: yeah-yeah! Egy ilyen vers után még Kossuth Lajos is megnyalná mind a tíz ujját! Annak, aki begépelte!” /Gyökérkefe Gyurgyalag, őstáltos és esőerdőkerülő/

„Senki ujját nem nyalom én,
Folt esne a jó renomén!
Nagyvilágnak nekimentem,
Mert elfogyott regimentem!
Költő, ha én azt üzenem,
Mindenki eljöjjön, te nem!
Csuhajja!”
/Kossuth Lajos (1802-1894), emigrációs népdalnok és Kütahya leghíresebb menekültje/

„Költő effendi, nem jön ki a bokorrím, mert a yeah-yeah kiejtve csak majdnem a világ összes nyelvén je-je, ám törökül jü-jü! A versszak az Osmaniyei Lírai Alakítások Fesztiválján (OLAF) helyesen így szólna:
Zsűrszügűny lüsz nyűjüm tüjü!
Üsszü üpűs Ahmed büj-ü
S vűgün büffün-ü, hügy jü-jü?”
/Dr. Jumurdzsák Ürdüngbürdüng Tüftü, a Türk Irodalmi Központ (TIK) tudományos szakreferense/

„Jó kis esős száguldozás volt ez, nyihaha! Avagy törökül: Jű küs üsűs szűgüldüzűs vült, nyühühü!” /Sára a ló, avagy törökül: Sűrü ü lű/

„Ez az eső sokat ér. Beindult tőle minden... Még Kossuth Lajos is feltámadt. De mi lett a birkákkal Mari nélkül?” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója, avagy törökül M. Ündrüs, a kültű lügűllündűbb űs lüglülküsübb ülvüsűjü/

„Mari nélkül mit érek éééén?! Beeeeee! Mari nélkül mit érek éééén?!” /Máté & Péter, a birkaduett, avagy törökül: Műtű &Pűtür, ü bürküdüütt/

„Mindenki nyugodjon meg, maga is M. úr, csak vaklárma volt! A birkák nem az eső okozta megfázástól köhögtek, hanem csupán félrenyelték a dőlt domboldal aszimmetrikusan növő ferde füvét. A karom pedig nem azért nem lendült imára, mert nem voltam hálás az esőért, hanem ahogy lerogytam, beszorult a karima alá és odaragadt a perem alatti szennyeződésekhez. Szerencsére pont arra úszott egy toalett kacsa és kiszabadított, hogy ellovagolhassak!” /Mari a pásztorlány, avagy törökül: Mürü a pűsztürlűny/

„Még jó, hogy nem a mi pályánkon legelnek a vezérszurkolónk fiának magyar feleségének a birkái, mert akkor állandóan belevetődhetnék a trágyájukba! Már csak az a kérdés, hogy melyik csapatban játszik az a Kossuth Lajos?!” /Mehmet Akif Önal, a török negyedosztályú Omaniyespor Futbal Kulübü kapusa/

„Fari pára, mi?! Nem elég, hogy a menyem zsírszegény birkatejjel itat, de még a turbántalan kopasz fejemre is ráköp és rámereszti a lova büdös kipuffogó gázát! Jaj, fiam, miért Taktapölöskéről nősültél?!” /Ahmed Tülülü Brümbrüm bej, Mari ipa/

„Gyaur költő, Allah nagyúr
Megbüntet és agyagba gyúr!
Ahmed bejes versed ára
Az, hogy mész a gyehennára!”
/Dr. Musztafa Ükülbükül Mühülümbü, Ahmed bej ügyvédje és birkatej előkóstolója/

„Ó, hogy egy politikailag inkorrekt gendersemleges birkamenet gázoljon halálra, ha még egyszer olyan elővigyázatlan leszek, hogy rákattintok ennek a trágyadombi száműzetés szagú elmeháborodottnak a dilettantizmustól fröcsögő betűgarmadájára! A sósavnyálú migráns alienek nyalják meg Frady Endre mind a tíz ujját! Chuck Norris rúgja szupernóva porrá ezt a maga alá öklendezett szemétdombon kapirgáló török zúzájú elfajzott szellemi fajdkakast! Ó, anyám, kicsit feszült lettem!!! Ááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell rúgnom! Elég, ha rávetem a tekintetem és darabokra hullik. Ahogy a Szovjetunióval is csináltam anno. Jaj, most elszóltam magam! Pedig Budapesten járva megígértem az utcai harcos Viktor barátomnak, hogy nem árulom el, hogy nem tökegyedül ő zavarta ki a szovjet csapatokat Európából…” /Chuck Norris/

„Ja, hogy minket kizavartak?! Eddig úgy tudtam, hogy simán haza lettünk rendelve. Heeej, azóta is hiányzik a zsírszegény birkapálinka!” /szovjet csapatok/

„Bátran kijelenthetjük, hogy verset írni felelősség. Valami fontosat kell akarni mondani, és azt egy csomó szabálynak megfelelő művészi formában kell kifejezni. E mű olvastán az első gondolatom ez volt: mindig is irigyeltem a lázadókat!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

2021. augusztus 6., péntek

A jó pásztor

(János evangéliumának 10. fejezete alapján)

Víg az Atyám minden juha,
Midőn bízza magát ma rám,
Lelki rétem zöld és puha,
S nagyon kényelmes a karám.

Nyájam élén vonulok én,
Ha megyünk a legelőre,
Juhok akkor vannak okén,
Ha én állok legelőre.

Juhaimat ismerem én,
S inni ennek, enni annak
Adok, melynek látom szemén,
Létszükségletei vannak.

A jó pásztor magam vagyok,
Általam nyílik az akol,
S velem-létre egyik nagy ok:
Ki kimarad, sajnos lakol.

Ego sum via et vita,
Más létutak vége pokol,
Ez tényállás, nincs is vita,
Sok nép mégis engem okol.

Szóltam pedig ezeregyszer:
Atyám házában van cirka
Végtelen hely (s nincs fals kegyszer)
Légy a juhom, ne légy birka!

Értetek én zúzok-török,
Gonosztól megvéd e kar ti-
-teket s végül vár az örök
Mennyországi after-party!

„E hétvégi prédikációm a fenti témát fogja körbejárni. Akit érdekel, annak a koordináták: 2021. augusztus 8. vasárnap de. 10:30, Lurdy Ház első emeleti konferencia központjának valamelyik terme. Özönöljetek!” /a költő/

„Neeem helyes! Eeeeellenzem! Neeeem kell neeekem! Neeem megyek eeeel! Beeeee!” /egy másik akolba tartozó ismeretlen juh/

„Mennék én szívesen, de egyrészt egész éjszaka virrasztok az olimpia miatt, utána a saját misémet celebrálom, majd meggyóntatom Messi báránykámat, aki épp eltévelyedni készül a gránátvörös-kék nyájából. Remélem, ideszerződik a svájci gárdisták közé a rólam elnevezett Ferenc Városba! Az Isten fizesse meg!” /Ferenc pápa/

„Ha már János 10, akkor hogyhogy hiányzik a juhok ajtaja hasonlat és hogy kerül ide a János 14-ből az Ego sum via, veritas et vita, ráadásul össze-vissza kavart sorrendben?! Ilyen teológiai felkészületlenséggel hogy lehet prédikálni?! Mi ez, valami kisegítő szekta lelkileg szegényes szellemi gyógytornásoknak?! Száradjon le a lábam, ha beteszem oda!” /Prof. Dr. Dogma Dezső, a Magyar Tudományos Akadémia teológiai tagozatának emailező tagja/

„Lakol és pokol?! Ijesztget, költő úr, ijesztget?! Nem tudja, hogy nincs is pokol, vagy hogyha van is, az csupán a menny kínai gyártmányú utánzata?! A kegyszer sem válik falssá attól, hogy rá van írva az aljára, hogy Made in China, legfeljebb nem teljesen eredeti, de ha megspriccelik kiciccípősz óccó szecuáni szenteltvízzel, akkor kóserebb lesz, mint egy véletlenül se az anyjának tejében főtt gödölye!” /Zagyva Zénó, a Mindent Is Tudó Univerzális Géniuszok Régiókon Átívelő Szövetsége (MITUGRÁSZ) tudálékosság ügyi szakreferense/

„Lehet, hogy a Biblia szerint Jézus az egyetlen hivatalos út a Mennyországba, de én tudok egy rövidebb utat az erdei féregjáraton keresztül, ahol ugyanoda lehet jutni okosba’…” /Rengeteg Rezső, az Elkérgesedett Lelkű Magyar Űrhajósok És Más Ászok Szakszervezete (ELMŰ-ÉMÁSZ) megbízott főkolomposa és kegytárgy díler/

„Mivel felettébb okos ember lévén nem hiszek Istenben, csak a színtiszta természettudományban, így nyilvánvaló, hogy egy bibliai prédikációban akkorákat hazudnak, hogy attól leszakad a plafon és maga alá temeti a sok birkát! Nem akarom a biztos halált választani, úgyhogy inkább elmegyek a barátaimmal orosz rulettezni!” /Íkú Igor, faiskolai rágcsáló rágcsáló/

„Én biztosan ott leszek. Végül is lehetne rosszabb munkám is, ha mondjuk egy faiskolában kéne rágcsálókat rágcsálnom, ahol még a fizetés is kevesebb! Itt legalább fedél van a fejem fölött, a terem búrája” /Emszí Ede, a Lurdy ház konferenciatermének hangtechnikusa/

„Mi ez a habzó szájú hittérítés, ez az agresszíven bugyuta birkabégetés?! Ne lássam anyámat az örök vadászmezőkön nyereg alatt lovat puhítva birkapólózni, ha vasárnap délelőtt egy ószövetségi méretű földrengésnyi hatósugáron belül megközelítem a Lurdy Ház konferencia központját! Az hallgasson Frady Endrét, akinek Fekete Pákóbárány már szénné énekelte a dobhártyáját! Ez a kockázatos program el van vetve!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Jézus vére volt a juh ár,
Ő az I am, mi a you are.”
/Hunglish Huba, hurráoptimista hallelújás hősköltő/

„Jézus, ha már belefáradtál a sok birka terelgetésébe, dőlj le nyugodtan pihenni, addig én majd úgy megütöm a Gonosz egyik orcáját, hogy inkább ő is beáll a nyájadba, csak ne kelljen odatartania a másikat.” /Chuck Norris/

2016. június 2., csütörtök

Lévi Mózes találkozása Istennel

Megy a nyáj a legelőre,
Mózes kocog legelőre
Látva, csipkebokor lángol
S hidegvérrel, mint egy ángol,
Odamegy, hogy megtekintse,
Hátha ez a pampa kincse.

Látja, hogy e pusztai gaz
Izzik, de nem ég el, igaz,
Hogy e csoda mögött nagy ok
Rejtőzik, maga a Vagyok!
„Vagyok, aki Vagyok!”- hallja
S remeg tetőtől az alja…

„Szent ez a hely, vedd le sarud,
Mert különben rád jár a rúd!
Itt a botom, csapjál tízet,
Nyisd ketté a tengervizet,
S ha majd néptől roskad part itt,
Csapunk Pusztajáró Party-t!

Tudom, kietlen e katlan,
Ám lesz manna számolatlan,
S mind e mellé majd még jár a
Tíz parancs két kőtáblára.”

Mózes hangja, sírós-imás:
„Nem mehetne valaki más?!”

„Nem, Mózes fiam, nem mehetne! Te mész. Meg van írva. Költő gyermekem, te meg már megint nem figyeltél! Mózes már rég mezítláb volt, amikor bemutatkoztam neki és elmondtam, hogy ki Vagyok. Sebaj, ez ezerszer-ezeregyszer még megbocsájtok.” /az ÚR, aki Vagyok/

„Átkozott Mózes, hát ez a hála, amiért az apám kitaníttatott a legjobb egyiptomi egyetemen?! Fogod magad és elcsábítod a jó, olcsó munkaerőnket a tejjel-mézzel folyó Kánaánba?! Mi meg maradjunk itt a mindig oldalazó, kétdimenziós korcs munkásainkkal?! Fogadjunk, hogy ezt az akciót is az a galád Soros pénzelte! يغرق في البحر الأحمر!!!” /II. Ramszesz fáraó/

„Ez se én voltam, de úgysem hiszitek. Reménytelen banda!” /Soros György, multimilliárdos/

„A ram... hukk... nem szesz... a rum... hukk... a szesz... úgyhogy a... hukk... fáraó... hukk... valszeg... i i rumszesz... hukk... lehetett... hukk... Iner... hukk... iter... hukk... neterpellálok...” /Tömény Tibor, OKJ-s képzésű történész és országgyűlési képviselő/

„Először égő csirkebokornak olvastam, és ahogy elképzeltem magamat grillezve, úgy megijedtem, hogy megszúrtam az ujjamat és száz évre bealudtam, úgyhogy ezt a kommentet most nem is én írom, hanem egy álomfejtő médium, a vasorrú Slagovácz néni a hetedikről.” /Csirke Józsika, a Tíz Csapás Teológiai Szakmunkásképző 2.c. osztályos tanulója/

„Mindig Mózes a főszereplő, mi meg csak biodíszletként vagyunk megemlítve, pedig nélkülünk őt sosem tartotta volna senki nyájas embernek!” /Mózes nyája/

„A zsidó-keresztény kultúrkör újabb gyöngyszemét izzadta ki magából a kagylóként költő költőóriás. A bukolikus és rusztikus birkapásztorkodás nemes egyszerűségét a spiritualitás hitéleti magasságaiba emelő lánglelkű poéta csipkebokori érzékenységű lelke önfeledt önfegyelemmel lubickol a választott népi létlíra malasztjában. Kívánom, hogy minél több ilyen művet kántáljanak az irodalmi kánon Kánaánjának felkent kántorai!” /Gyurgyalag Gyöngyi, középiskolai magyartanár és gyöngyhalászati idénymunkás/

„Kétségtelen, hogy akár a Hamletet, vagy az Ember Tragédiáját is át lehet írni ’egyszerűsített változat egysejtű bulvárcelebeknek és plázacicáknak’ verzióban, de Frady Endre, aki az emberiség tragédiája, ebben a műfajban is olyan alacsonyra tette a lécet, hogy a vakondok úgy lefejelik, mint szórakozott műugró az üres medence alját. Anyám szerint egyetlen műugró sem szórakozik azzal, hogy fejest ugorjon az üres medencébe, de szerintem ennek a szellemi dögvészbe oltott spirituális sáskajárásnak az elolvasása kiválthat ilyen tüneteket. Frady Endre költészete a XXI. század tízcsapása!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A brüsszeli ’Égő csipke’ bokorugró versenyen már egy mózeskosárnyi répát nyertem! Bár a has szőröm párszor megperzselődött, de azért köszönöm, hogy elmondhattam!” /Tapsi Tibor, az Uniós Házi Nyulak Európai Megmérettetése (UHNYEM) többszörös bajnoka/

„Az Úr először engem küldött, de miután egyből agyonütöttem a fáraót és hadseregét egy piramissal miáltal okafogyottá lett a tízcsapás, meg kellett szakítanom a jelenetet, visszatekernem az idő kerekét, és a végső változatban már a Mózes nevű srác ment helyettem. Én addig elválasztottam egymástól a kontinenseket.” /Chuck Norris/

2014. február 20., csütörtök

Pásztortarhonya

Legelészik kint a nyáj a
Réten, míg a pásztor kajál.
Fogy a pásztortarhonyája
S körben lusta falás-zaj áll.

Pásztortarhonya jó kaja,
Ha tényleg tar a honya már,
Ám, ha bök a honya haja,
Érdes, mint a darált szamár.

Szakács ilyet ritkán vét el,
S tarhonyáról bundát lever.
Mennyei az ilyen étel,
Pásztortarhonya forever!


„Darált szamár… böááá… elnézést, de vizuális típus vagyok… hajas honya… jaj… böááá…” /Szépléleki Ottokárné Fátyolkai Cizella, festőművész és pénzhamisító/

„Hinnye, a múltkorában a fokosommal tonzúrán csűrtem egy keménynyakú labanc prépostot, oszt’ beleaprítottam a bográcsba! Tyű, de finom volt az a jó zsíros lelkipásztortarhonya! Még a Burkus kutyám is deákul ugatott és böfögött tőle egy hétig!” /Sobri Jóska, betyár/

„Hej, költő úr, írhatna már egy teljes nagylélegzetű művet rólunk, honyázókról is! Cudar egy élet a miénk! Tavasszal aratás után elvetjük a honyát, egész nyáron kapáljuk, öntözzük és trágyázzuk, majd az őszi honyaszüret után úgy hajasan bezsákoljuk. Sajnos a piacon alig kapunk érte többet, mint amennyiből a következő évi honyamag kijön. Csoda-e, ha nem jut az asztalunkra egyéb, mint egy kis száraz kenyér és némi darált szamár?!” /Honyai Miska, honyázó és megélhetési szamártolvaj/

„Nyájas költő nyálas böffenete! Frady Endréhez mindig is közel állt a népi líra, hiszen aki ekkora paraszt, annak rendszeresen vissza kell ásnia a gyökereihez. Versei legyökerezett tuskón kitüremkedő taplógombákként pöffeszkednek irodalmának sűrű sötét rengetegében. Egyetlen kiút egy kiadós erdőtűz lehetne. Égjen a sok honyabokor!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nehogy már minden egyes hajas honyaszemről leverjem a bundáját! Nem a Gundelben vagyunk, hanem az iskolai közétkeztetésben! Örüljön az a sok nyavalyás éhenkórász kölök, ha a mindennapos folyosói testnevelés órától porosan és büdösen egyáltalán beengedik őket a kajáldába! Vesszen a panelproli közoktatás!” /Hoffmann Rezsőné Hoffrau Jolán, a Nemzeti Közétkeztetési Vállalat szakácsa/

„Én egy félfordulattal úgy rúgom bele a honyafáról a honyafürtöket egyenest a bográcsba, hogy közben az összes szőr fennmarad a fán. Főzés közben pedig, hogy a rágóizmaim addig se pihenjenek, a fogaimmal ledarálok egy szamarat.” /Chuck Norris/

„Vegetáriánusként nem volt jó ötlet pásztornak állni. Utálom a pásztortarhonyát, és amikor ebédidőben legelni kezdem a füvet, mindig megtapos a nyáj!” /ifj. Pásztor Pista, a híres Pásztor pásztordinasztia huszadgenerációs leszármazottja/

„Ne füvezzél, édes fiam, nem vagy te rockzenész! Mindjárt kapsz egy akkora pofont, hogy fölkenődsz a honyafára kéregzsírnak!” /id. Pásztor Pista, a híres Pásztor pásztordinasztia tizenkilenced generációs leszármazottja/

„Mi a nagy hajas honyáinkat mindig legyőzték a Nemecsek sima üveggolyói. Muszáj voltunk einstandolni.” /Pásztor fiúk, a híres Pásztor pásztordinasztia elfajzott urbánus vadhajtása/

„Hű, de jó pásztortarhonyát ettem tegnap a KisBigben!” /Frady Endre, hidász- és költőgigász/