Lévi Mózes találkozása Istennel

Megy a nyáj a legelőre,
Mózes kocog legelőre
Látva, csipkebokor lángol
S hidegvérrel, mint egy ángol,
Odamegy, hogy megtekintse,
Hátha ez a pampa kincse.

Látja, hogy e pusztai gaz
Izzik, de nem ég el, igaz,
Hogy e csoda mögött nagy ok
Rejtőzik, maga a Vagyok!
„Vagyok, aki Vagyok!”- hallja
S remeg tetőtől az alja…

„Szent ez a hely, vedd le sarud,
Mert különben rád jár a rúd!
Itt a botom, csapjál tízet,
Nyisd ketté a tengervizet,
S ha majd néptől roskad part itt,
Csapunk Pusztajáró Party-t!

Tudom, kietlen e katlan,
Ám lesz manna számolatlan,
S mind e mellé majd még jár a
Tíz parancs két kőtáblára.”
Mózes hangja, sírós-imás:
„Nem mehetne valaki más?!”

„Nem, Mózes fiam, nem mehetne! Te mész. Meg van írva. Költő gyermekem, te meg már megint nem figyeltél! Mózes már rég mezítláb volt, amikor bemutatkoztam neki és elmondtam, hogy ki Vagyok. Sebaj, ez ezerszer-ezeregyszer még megbocsájtok.” /az ÚR, aki Vagyok/

„Átkozott Mózes, hát ez a hála, amiért az apám kitaníttatott a legjobb egyiptomi egyetemen?! Fogod magad és elcsábítod a jó, olcsó munkaerőnket a tejjel-mézzel folyó Kánaánba?! Mi meg maradjunk itt a mindig oldalazó, kétdimenziós korcs munkásainkkal?! Fogadjunk, hogy ezt az akciót is az a galád Soros pénzelte! يغرق في البحر الأحمر!!!” /II. Ramszesz fáraó/

„Ez se én voltam, de úgysem hiszitek. Reménytelen banda!” /Soros György, multimilliárdos/

„A ram... hukk... nem szesz... a rum... hukk... a szesz... úgyhogy a... hukk... fáraó... hukk... valszeg... i i rumszesz... hukk... lehetett... hukk... Iner... hukk... iter... hukk... neterpellálok...” /Tömény Tibor, OKJ-s képzésű történész és országgyűlési képviselő/

„Először égő csirkebokornak olvastam, és ahogy elképzeltem magamat grillezve, úgy megijedtem, hogy megszúrtam az ujjamat és száz évre bealudtam, úgyhogy ezt a kommentet most nem is én írom, hanem egy álomfejtő médium, a vasorrú Slagovácz néni a hetedikről.” /Csirke Józsika, a Tíz Csapás Teológiai Szakmunkásképző 2.c. osztályos tanulója/

„Mindig Mózes a főszereplő, mi meg csak biodíszletként vagyunk megemlítve, pedig nélkülünk őt sosem tartotta volna senki nyájas embernek!” /Mózes nyája/

„A zsidó-keresztény kultúrkör újabb gyöngyszemét izzadta ki magából a kagylóként költő költőóriás. A bukolikus és rusztikus birkapásztorkodás nemes egyszerűségét a spiritualitás hitéleti magasságaiba emelő lánglelkű poéta csipkebokori érzékenységű lelke önfeledt önfegyelemmel lubickol a választott népi létlíra malasztjában. Kívánom, hogy minél több ilyen művet kántáljanak az irodalmi kánon Kánaánjának felkent kántorai!” /Gyurgyalag Gyöngyi, középiskolai magyartanár és gyöngyhalászati idénymunkás/

„Kétségtelen, hogy akár a Hamletet, vagy az Ember Tragédiáját is át lehet írni ’egyszerűsített változat egysejtű bulvárcelebeknek és plázacicáknak’ verzióban, de Frady Endre, aki az emberiség tragédiája, ebben a műfajban is olyan alacsonyra tette a lécet, hogy a vakondok úgy lefejelik, mint szórakozott műugró az üres medence alját. Anyám szerint egyetlen műugró sem szórakozik azzal, hogy fejest ugorjon az üres medencébe, de szerintem ennek a szellemi dögvészbe oltott spirituális sáskajárásnak az elolvasása kiválthat ilyen tüneteket. Frady Endre költészete a XXI. század tízcsapása!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A brüsszeli ’Égő csipke’ bokorugró versenyen már egy mózeskosárnyi répát nyertem! Bár a has szőröm párszor megperzselődött, de azért köszönöm, hogy elmondhattam!” /Tapsi Tibor, az Uniós Házi Nyulak Európai Megmérettetése (UHNYEM) többszörös bajnoka/

„Az Úr először engem küldött, de miután egyből agyonütöttem a fáraót és hadseregét egy piramissal miáltal okafogyottá lett a tízcsapás, meg kellett szakítanom a jelenetet, visszatekernem az idő kerekét, és a végső változatban már a Mózes nevű srác ment helyettem. Én addig elválasztottam egymástól a kontinenseket.” /Chuck Norris/