Aurél

Ellenfényben Jézust látta
Chuck Norrisnak Aurél
S ámultában száját tátta
Így kiáltván: „A Úr él!”

Ekkor szóla hozzá a Úr:
„Akinek Chuck a ura,
Az egy Norris-ista gyaur,
S dicsfénye csak aura!”

„Jaj, Atyám! Nem lehetne ezt valahogy visszacsinálni, hogy Aurél ne hallucináljon és ne keverjen össze Chuck Norris-szal? Vagy csak megpöccenteni az agyát, hogy mindent elfelejtsen? Mindegy, azért bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik azzal, hogy témát szolgáltat Frady Endrének, akinek szintén bocsáss meg, bár tudom, hogy az sokkal nehezebb lesz!” /Jézus, a Úr/

„Jól van Fiam, én megbocsájtok, de lehet, hogy Chuck Norris nem. Akkor viszont kénytelen leszek neki is megbocsájtani.” /az Atya/

„Tegnapelőtt valakinek majdnem megbocsájtottam, de az öklöm gyorsabb volt, mint a gondolatom. Legyen neki könnyű az a hegy, amivel elföldeltem!” /Chuck Norris/

„Kár, hogy a világűrbe kiütött fejem azóta is temetetlenül kering! És pont a névnapomon! Mindegy, én kérek elnézést!” /néhai Aranyossy Aurél, filmesztéta/

„Mi Chuck Norris-unk, ki vagy a Texasban, rúgd le az ellened vétkezők fejét, miképpen mi is lerúgjuk az ellenünk vétkezőkét!” /Nuck Chorris, a Chuck Norris Népegyház (CNN) mellékállású főpapja/

„Nemzetközi Aurél ünnepnapon így belegázolni az Aurélok lelkivilágába?! Ezt nem ússza meg szárazon, ezért fizetni fog! Ezennel rászállunk magára! Véééér!!! Fogd meg, csibész!” /Vitéz Vérgőzössy Vaurél, a Nemzeti Aurél Vivátoztatás (NAV) főszervezője/

„Frady Endre, a teológiai huncutkodás rímoligarchája, Aurél napon sem tagadja meg önmagát, már ha ennek a sokénű személyiségnek egyáltalán beazonosítható az önmagaként materializálódott szubsztanciája. A költészet Chuck Norris-aként világhírhedt poéta géniusz színtiszta sorvég összecsendüléseinek összhangzattanában a világirodalom legmagasabb szféráinak zenéje bizsergeti meg spirituális lényünk legmélyebb rögvalóját. Az igényes olvasótábor nem tehet mást, mint sznobizmusát félresöpörve, örömében maga alá izzad! Lavórt kérek!” /Romulusz Rémuszné Ajdehű Auróra, a Mindenség Aurájának Oskolájában Cudarul Elementárisan Tovaröppenő Univerzalitást Népnevelősítő Gimnázium (MAOCETUNG) magyartanára és maszek auramasszőr/

„Mi ez a hitvány semmitmondás?! Mi ez a retardált blaszfémia?! A laptopom szétverése közben összekócolódott hónaljszőröm látványa magasabb szintű esztétikai élményt jelent, mint ez a degenerált vershányadék! Anyám szerint, ha a poloskáknak lenne egy kis szépérzékük, akkor a most folyó inváziójukat meg lehetne állítani Frady Endre versek felolvasásával! Ez igaz, de előbb füldugókat kéne kiosztani a lakosságnak, mert különben az eddig még itthon maradt 9,5 millió szerencsétlen valláskárosult is rögvest kivándorolna!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, költő úr, ismét belegázol a keresztény népnemzeti kultúránkba?! A hanyatló nyugat elhasznált akcióhőseit dicsőíti és new age áltudományokat népszerűsít?! Jogtalanul bliccelget az irodalom menetrendszerű járatain?! Úgy aurán rúgom, hogy a baráti kínai nagy fal adja a másikat!” /Csávás Kálmán karszalagnagy, a Bumburnyák Költőket Visszakézből Zúzó Retorziós Testület (BKV ZRT) főellenőre/

„Megint túlcsordult Endrénk tudata, és ez löttyent ki belőle. Frady Endre egy meghibásodott véletlengenerátor. Vannak benne kiszámítható elemek (rím, rendszerkritika, erőszak, polgárpukkasztás), de maga az output, na az totál megjósolhatatlan. Mint egy kis R2, akinek egy hibás algoritmus csúnyán beszorult.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Lévi Mózes találkozása Istennel

Megy a nyáj a legelőre,
Mózes kocog legelőre
Látva, csipkebokor lángol
S hidegvérrel, mint egy ángol,
Odamegy, hogy megtekintse,
Hátha ez a pampa kincse.

Látja, hogy e pusztai gaz
Izzik, de nem ég el, igaz,
Hogy e csoda mögött nagy ok
Rejtőzik, maga a Vagyok!
„Vagyok, aki Vagyok!”- hallja
S remeg tetőtől az alja…

„Szent ez a hely, vedd le sarud,
Mert különben rád jár a rúd!
Itt a botom, csapjál tízet,
Nyisd ketté a tengervizet,
S ha majd néptől roskad part itt,
Csapunk Pusztajáró Party-t!

Tudom, kietlen e katlan,
Ám lesz manna számolatlan,
S mind e mellé majd még jár a
Tíz parancs két kőtáblára.”
Mózes hangja, sírós-imás:
„Nem mehetne valaki más?!”

„Nem, Mózes fiam, nem mehetne! Te mész. Meg van írva. Költő gyermekem, te meg már megint nem figyeltél! Mózes már rég mezítláb volt, amikor bemutatkoztam neki és elmondtam, hogy ki Vagyok. Sebaj, ez ezerszer-ezeregyszer még megbocsájtok.” /az ÚR, aki Vagyok/

„Átkozott Mózes, hát ez a hála, amiért az apám kitaníttatott a legjobb egyiptomi egyetemen?! Fogod magad és elcsábítod a jó, olcsó munkaerőnket a tejjel-mézzel folyó Kánaánba?! Mi meg maradjunk itt a mindig oldalazó, kétdimenziós korcs munkásainkkal?! Fogadjunk, hogy ezt az akciót is az a galád Soros pénzelte! يغرق في البحر الأحمر!!!” /II. Ramszesz fáraó/

„Ez se én voltam, de úgysem hiszitek. Reménytelen banda!” /Soros György, multimilliárdos/

„A ram... hukk... nem szesz... a rum... hukk... a szesz... úgyhogy a... hukk... fáraó... hukk... valszeg... i i rumszesz... hukk... lehetett... hukk... Iner... hukk... iter... hukk... neterpellálok...” /Tömény Tibor, OKJ-s képzésű történész és országgyűlési képviselő/

„Először égő csirkebokornak olvastam, és ahogy elképzeltem magamat grillezve, úgy megijedtem, hogy megszúrtam az ujjamat és száz évre bealudtam, úgyhogy ezt a kommentet most nem is én írom, hanem egy álomfejtő médium, a vasorrú Slagovácz néni a hetedikről.” /Csirke Józsika, a Tíz Csapás Teológiai Szakmunkásképző 2.c. osztályos tanulója/

„Mindig Mózes a főszereplő, mi meg csak biodíszletként vagyunk megemlítve, pedig nélkülünk őt sosem tartotta volna senki nyájas embernek!” /Mózes nyája/

„A zsidó-keresztény kultúrkör újabb gyöngyszemét izzadta ki magából a kagylóként költő költőóriás. A bukolikus és rusztikus birkapásztorkodás nemes egyszerűségét a spiritualitás hitéleti magasságaiba emelő lánglelkű poéta csipkebokori érzékenységű lelke önfeledt önfegyelemmel lubickol a választott népi létlíra malasztjában. Kívánom, hogy minél több ilyen művet kántáljanak az irodalmi kánon Kánaánjának felkent kántorai!” /Gyurgyalag Gyöngyi, középiskolai magyartanár és gyöngyhalászati idénymunkás/

„Kétségtelen, hogy akár a Hamletet, vagy az Ember Tragédiáját is át lehet írni ’egyszerűsített változat egysejtű bulvárcelebeknek és plázacicáknak’ verzióban, de Frady Endre, aki az emberiség tragédiája, ebben a műfajban is olyan alacsonyra tette a lécet, hogy a vakondok úgy lefejelik, mint szórakozott műugró az üres medence alját. Anyám szerint egyetlen műugró sem szórakozik azzal, hogy fejest ugorjon az üres medencébe, de szerintem ennek a szellemi dögvészbe oltott spirituális sáskajárásnak az elolvasása kiválthat ilyen tüneteket. Frady Endre költészete a XXI. század tízcsapása!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A brüsszeli ’Égő csipke’ bokorugró versenyen már egy mózeskosárnyi répát nyertem! Bár a has szőröm párszor megperzselődött, de azért köszönöm, hogy elmondhattam!” /Tapsi Tibor, az Uniós Házi Nyulak Európai Megmérettetése (UHNYEM) többszörös bajnoka/

„Az Úr először engem küldött, de miután egyből agyonütöttem a fáraót és hadseregét egy piramissal miáltal okafogyottá lett a tízcsapás, meg kellett szakítanom a jelenetet, visszatekernem az idő kerekét, és a végső változatban már a Mózes nevű srác ment helyettem. Én addig elválasztottam egymástól a kontinenseket.” /Chuck Norris/

Gyógyiszapi utópia

Gyógyiszapban dagonyázik
Szegény derékfájós Dénes,
S körötte gróf Esterházyk
Telt teste is szügyig kénes.

- Gyógyatomok tényleg kének,
S együtt ázik úr és szolga? -
- töpreng hősünk, majd egy ének
Jön ki száján: „Zúg a Volga!”

Megmoccan a saras árok,
S láttán demokrata láznak
Burzsoák és proletárok
Kézen fogva dagonyáznak…

„Költő úr, az Jóisten áldja meg a keze fejit, amivel írta ezt a gyönyörűséget, hogy könnyek szöktek a szemembe, amikor arra gondoltam, hogy én kézen fogva együtt dagonyázhatok a faluvégi gyógyiszapos árokban a Lőrinc gazdaurasággal személyesen! Az Úr lássa a lelkemet, hogy nem vetem meg a cefrét, de az bizonyos, hogy egy pia sem olyan édes, mint az utópia!” /Csüdi Tiborc, a Csáti Öreg Disznóhizlalda (CSŐD) moslék előkóstolója/

„Na, költő úr, mielőtt megint bevezetné a proletárdiktatúrát, mi még előbb rabláncon bevezetjük magát a hermetikus elkülönítőbe és tárgyalni kezdünk az Unióval a halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetéséről. Tudja, hogy még ma is vannak olyan országok, ahol bizonyos székekbe áramot is lehet bevezetni?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Gyanúsan Öntevékeny Kommunistákat Élettelenítő Rohamcsapat (GYÖKÉR) műveleti igazgatója/

„No, de kéhem, költő úh, hát hoty képzeli, hoty én mint ety ahisztokhata buhzsoá ghóf ety tyótyvízben etyütt dagonyázom a hetkesnyakú, kéhgestenyhű, dehékfájós pholetáhokkal?! Pfúj! Ezéht én önt páhbajha hívnám ki, ha maga úhiembeh lenne, de a vehse alapján azt hiszem, hoty magának még éhettségije sincs! A cudah mindenit! Hendőhség, hendőhség!” /gróf Esterházy Edömér, kaszinótulajdonos és földbirtokos/

„Éljen a demokrácia! Én leginkább azt szeretem benne, hogy amikor ellenzék híján újra meg újra megválasztanak, akkor négy évig mindenki pontosan azt akarja csinálni, amit én mondok!” /Kör Mön Font, Kelet-Mutyisztán államelnöke/

„Frady Endre ismét forgószélként ragadja a magasba a futurizmusra és társadalmi egyenlőségre vágyó tömeglelkületünket és csapongó fantáziája segítségével éteri szférákban történő centrifugálódással súrlódtatja bennünk már-már lángolóan forróvá a világforradalmi hevületet. Az utópisztikus dagonya kénköves kipárolgásának entrópiája az önnön felsőbb- illetve alsóbbrendűségnek a spiritualitás gigantikus tégelyében mindent egy nagy büdös testvériséggé olvasztó mixtura pectoralisa. Torokszorító mélylíra!” /Dágványi Diana, középiskolai magyartanár és szabadstrandi kabinos/

„Szórakozol a nevemmel, te senki?! Rád uszítom a lovaimat, oszt’ büdösödhetsz a saját kénköves dagonyádban, te agyhalott rímkutya!” /Kénes Dénes, ménesgazda és drénes altalajlazító díler/

„A burzsoákkal nem dagonyázni kell, hanem osztályharcolni ellenük és proletárrá sarcolni őket! Ez a sarc lesz a végső!” /Lenin/

„Proletárkorom óta utáltam a burzsoákat, de amióta én is burzsuj vagyok, már magamat is megvetem. Sőt, Slamovitscsal szólva megvetem még a hideg ágyamat is!” /Lennon/

„Anyám szerint nem jó, ha zúg a Volga, mert olyankor alig hallható az autórádióban a Katyusa. Szerintem ezt valami születésem előtti filmből szedhette, mert különben megtiltottam volna neki, hogy megnézze. Mivel megpályáztam egy jól fizető főtörzsőrmesteri állást a Celebeket Ártalmatlanra Pofázó Alapítvány (CÁPA) berkeiben, lehet, hogy itt hagyhatom ezt a veszélyességi pótlék nélkül egyre keményebb kritikusi állást, úgyhogy erről a versnek nevezett irodalmi vizeletmintáról most szót sem ejtenék. Közben alig várom, hogy Frady Endrét beszállítsák a reménybeli új munkahelyemre!” /Puzsér Róbert, pályát elhagyni szándékozó kritikus/

„Vannak kapcsolataim, Robikám, úgyhogy azt az állást felejtsd el és vidd inkább el anyukádat Hévízre gyógyiszapban dagonyázni! Nem interjú behívót fogsz kapni, hanem idézést a következő perünkre, mert ismét feljelentettelek! Hogy miért? Csak! Mert megtehetem!” /Hajdú Péter, médiaceleb/

„Egyszer, amikor szovjet kommandósokat vertem agyon a folyóparton egy letépett balalajka húrral, versenyt zúgtam a Volgával, és annyival hangosabbnak bizonyultam, hogy a bicepszpumpálásom keltette hangrezgéseim visszanyomták a hajóvontatók torkába az ehej uhnyemet!” /Chuck Norris/

Jónás

Jónás (balra) kicsit feszült... /az Úr felvétele/

Emígy szól az Úr igéje:
Jónás, indulj Ninivébe!
Kiderült, hogy nagyon rosszak,
Gátolják, hogy áldást osszak.

Odamenni Jónás nem mer,
Jobban csábítja a tenger,
Ám az Úr vihara dúl ám,
S hajót dobál sok-sok hullám.

Jónást ekkor, hopp, ízibe
Dobják tenger vad vízibe.
Azt sem tudja él-e, vagy hal,
Mikor bekapja egy nagy hal.

Imádkozik, s halnak nyála
Mellett elönti a hála,
Három nap csupán a benti
Idő s a hal kiköppenti.

Újra szól az Úr igéje,
S elmegy Jónás Ninivébe.
Várja ott sok utca, meg tér,
Prédikál s a város megtér.

Az Úr meg is bocsájt nekik,
Jónás viszont veszekedik:
Kegyelemnek vagy te Ura?
Az, hogy megbocsájtasz, fura!

Egy angol úr sikertelen kísérlete egy HÉV szerelvény megállítására arra való hivatkozással, hogy neki van valamije, amiről a tragédia miatt nem tudjuk meg, hogy micsoda, honnan szerezte és mire jó

Állj HÉV!
I have...

(toccs)

A fenti vers előző évezred végi keletkezése idején a még fiatal költő a számítógépe előtt táplálkozik

Jerikó eleste

Kánaáni védő hordán
Öröm látszik: „Nagy a Jordán!
Józsuéék nem kelnek át
S nem foglalnak el egy dekát
Sem a honból, irgum-burgum!”
Ám ekkor csettint az Úr: Bumm!,
S riadt folyó falként megáll.
„Egy-null ide, nincs már egál!” –
- Szól Józsué s át is kelnek.
Tekintik mind tök jó jelnek
Azt, hogy nem is kellett csónak,
S indulnak fel Jerikónak.
Erős a vár, sok a népe,
Ám egy izmos angyal lépe
Józsuéhoz, aki retten,
De azután csak ők ketten
Beszélnek s lőn stratégia.
Zsidó nép meg ámul: „Mi a
Manó?! Csupán körbejárjuk?
Lessük, nincs-e rajta várlyuk?”
„Körbe bizony, karikába,
Járjon minden harcos lába!
Napi egyszer s hat a nap-szám.
Ha zúgolódsz, nagyot kapsz ám!
Hét kör a hetedik napi
Penzum s bömböl majd a papi
Kürtszó s hadunk harcit kiált,
Düllesztve fal felé ki állt.”
Így történik és a fal hét
Nap múltán viszi a balhét,
Azaz esik, mint az eső
S hipp-hopp, rögvest vízszintes ő.
Este bor foly’ s szól a rap! Aj,
De nagy a győzelmi hepaj!
Héber tánckar lábat lendít
S víg táncot jár, promizdlendit.


„Promizdlend, mi?! Tökfej! Most százszor leírod angolul, hogy Promised Land, majd ugyanezt héberül is: ארץ מובטחת !” /Dr. Nagyagy Nixdajcs polilingvisztor és szinkronúszó mesteredző/

„Sajnos tényleg ránk omlott a fal, amikor meg kimásztam a törmelék alól, levágták a fejemet és onnantól alig emlékszem valamire. Itt a túlvilágon akadozik a net, mert nem minden bográcshoz jut el a wifi-s térerő – hja, a technika ördöge! -, de azért figyelemmel kísérjük ám a Költő úr blogját! Ebben a nagy melegben jólesnek a versei, mert mindig hidegzuhanyként hatnak ránk!” /Irgumix Burgumix, promizdlendi végvári lovag/

„Nem pofázik! Lemerül!” /Patássy Kegyetlencz, bográcsügyi főelőadó/

„Megkérdeztem, miért megyünk mindig csak körbe-körbe, de akkor kaptam Józsuétól egy akkora pofont, hogy onnantól kezdve már, ha akartam volna, se tudtam volna egyenesen menni… Erő járt át a csattanáskor és azóta valami nagyon megváltozott bennem… /Yoda Ben Hur, héber harcos és betanított Jedi mester/

„Csak én menekültem meg. Szalmón, a későbbi férjem azt mondta nekem: ’Úgy szeretlek téged Ráháb / Te vagy nekem tortárá háb!’. Boldogan éltünk volna, hogyha az a neveletlen kislányunk, a Szalmon Ella nem bánik velünk olyan gyomorforgatóan.” /Szalmónné Ráháb, parázna titkosügynöknő/

„Na hiszen, szép kis győzelem! Azok az átok jerikóiak előbb meghaltak, minthogy megkóstolhatták volna a csokimat és vaníliámat! Hát bölcs dolog így lemészárolni a potenciális kuncsaftokat?!” /Promizd Lendi, szlovák idegenlégiós fagylaltárus/

„Ajjaj, ez a vár volt a diplomatervem és most összedőlt egy kis fúvószenekar keltette rezgéstől! Azt hiszem, valami egyszerűbbel kéne foglalkoznom. Megvan! A doktorim egy hídterv lesz a Tacoma Narrows szoros felett!” /Boota Twolefthands, levelezős doktorandusz és építéshatósági előadó/

„Annyira idegesített az a kürtös körmenet, hogy belerúgtam egyet a falba. Jólesett, na!” /Chuck Norris/