Szegény derékfájós Dénes,
S körötte gróf Esterházyk
Telt teste is szügyig kénes.
- Gyógyatomok tényleg kének,
S együtt ázik úr és szolga? -
- töpreng hősünk, majd egy ének
Jön ki száján: „Zúg a Volga!”
Megmoccan a saras árok,
S láttán demokrata láznak
Burzsoák és proletárok
Kézen fogva dagonyáznak…
„Költő úr, az Jóisten áldja meg a keze fejit, amivel írta ezt a gyönyörűséget, hogy könnyek szöktek a szemembe, amikor arra gondoltam, hogy én kézen fogva együtt dagonyázhatok a faluvégi gyógyiszapos árokban a Lőrinc gazdaurasággal személyesen! Az Úr lássa a lelkemet, hogy nem vetem meg a cefrét, de az bizonyos, hogy egy pia sem olyan édes, mint az utópia!” /Csüdi Tiborc, a Csáti Öreg Disznóhizlalda (CSŐD) moslék előkóstolója/
„Na, költő úr, mielőtt megint bevezetné a proletárdiktatúrát, mi még előbb rabláncon bevezetjük magát a hermetikus elkülönítőbe és tárgyalni kezdünk az Unióval a halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetéséről. Tudja, hogy még ma is vannak olyan országok, ahol bizonyos székekbe áramot is lehet bevezetni?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Gyanúsan Öntevékeny Kommunistákat Élettelenítő Rohamcsapat (GYÖKÉR) műveleti igazgatója/
„No, de kéhem, költő úh, hát hoty képzeli, hoty én mint ety ahisztokhata buhzsoá ghóf ety tyótyvízben etyütt dagonyázom a hetkesnyakú, kéhgestenyhű, dehékfájós pholetáhokkal?! Pfúj! Ezéht én önt páhbajha hívnám ki, ha maga úhiembeh lenne, de a vehse alapján azt hiszem, hoty magának még éhettségije sincs! A cudah mindenit! Hendőhség, hendőhség!” /gróf Esterházy Edömér, kaszinótulajdonos és földbirtokos/
„Éljen a demokrácia! Én leginkább azt szeretem benne, hogy amikor ellenzék híján újra meg újra megválasztanak, akkor négy évig mindenki pontosan azt akarja csinálni, amit én mondok!” /Kör Mön Font, Kelet-Mutyisztán államelnöke/
„Frady Endre ismét forgószélként ragadja a magasba a futurizmusra és társadalmi egyenlőségre vágyó tömeglelkületünket és csapongó fantáziája segítségével éteri szférákban történő centrifugálódással súrlódtatja bennünk már-már lángolóan forróvá a világforradalmi hevületet. Az utópisztikus dagonya kénköves kipárolgásának entrópiája az önnön felsőbb- illetve alsóbbrendűségnek a spiritualitás gigantikus tégelyében mindent egy nagy büdös testvériséggé olvasztó mixtura pectoralisa. Torokszorító mélylíra!” /Dágványi Diana, középiskolai magyartanár és szabadstrandi kabinos/
„Szórakozol a nevemmel, te senki?! Rád uszítom a lovaimat, oszt’ büdösödhetsz a saját kénköves dagonyádban, te agyhalott rímkutya!” /Kénes Dénes, ménesgazda és drénes altalajlazító díler/
„A burzsoákkal nem dagonyázni kell, hanem osztályharcolni ellenük és proletárrá sarcolni őket! Ez a sarc lesz a végső!” /Lenin/
„Proletárkorom óta utáltam a burzsoákat, de amióta én is burzsuj vagyok, már magamat is megvetem. Sőt, Slamovitscsal szólva megvetem még a hideg ágyamat is!” /Lennon/
„Anyám szerint nem jó, ha zúg a Volga, mert olyankor alig hallható az autórádióban a Katyusa. Szerintem ezt valami születésem előtti filmből szedhette, mert különben megtiltottam volna neki, hogy megnézze. Mivel megpályáztam egy jól fizető főtörzsőrmesteri állást a Celebeket Ártalmatlanra Pofázó Alapítvány (CÁPA) berkeiben, lehet, hogy itt hagyhatom ezt a veszélyességi pótlék nélkül egyre keményebb kritikusi állást, úgyhogy erről a versnek nevezett irodalmi vizeletmintáról most szót sem ejtenék. Közben alig várom, hogy Frady Endrét beszállítsák a reménybeli új munkahelyemre!” /Puzsér Róbert, pályát elhagyni szándékozó kritikus/
„Vannak kapcsolataim, Robikám, úgyhogy azt az állást felejtsd el és vidd inkább el anyukádat Hévízre gyógyiszapban dagonyázni! Nem interjú behívót fogsz kapni, hanem idézést a következő perünkre, mert ismét feljelentettelek! Hogy miért? Csak! Mert megtehetem!” /Hajdú Péter, médiaceleb/
„Egyszer, amikor szovjet kommandósokat vertem agyon a folyóparton egy letépett balalajka húrral, versenyt zúgtam a Volgával, és annyival hangosabbnak bizonyultam, hogy a bicepszpumpálásom keltette hangrezgéseim visszanyomták a hajóvontatók torkába az ehej uhnyemet!” /Chuck Norris/
