A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kénkő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kénkő. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 8., péntek

Gyógyiszapi utópia

Gyógyiszapban dagonyázik
Szegény derékfájós Dénes,
S körötte gróf Esterházyk
Telt teste is szügyig kénes.

- Gyógyatomok tényleg kének,
S együtt ázik úr és szolga? -
- töpreng hősünk, majd egy ének
Jön ki száján: „Zúg a Volga!”

Megmoccan a saras árok,
S láttán demokrata láznak
Burzsoák és proletárok
Kézen fogva dagonyáznak…

„Költő úr, az Jóisten áldja meg a keze fejit, amivel írta ezt a gyönyörűséget, hogy könnyek szöktek a szemembe, amikor arra gondoltam, hogy én kézen fogva együtt dagonyázhatok a faluvégi gyógyiszapos árokban a Lőrinc gazdaurasággal személyesen! Az Úr lássa a lelkemet, hogy nem vetem meg a cefrét, de az bizonyos, hogy egy pia sem olyan édes, mint az utópia!” /Csüdi Tiborc, a Csáti Öreg Disznóhizlalda (CSŐD) moslék előkóstolója/

„Na, költő úr, mielőtt megint bevezetné a proletárdiktatúrát, mi még előbb rabláncon bevezetjük magát a hermetikus elkülönítőbe és tárgyalni kezdünk az Unióval a halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetéséről. Tudja, hogy még ma is vannak olyan országok, ahol bizonyos székekbe áramot is lehet bevezetni?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Gyanúsan Öntevékeny Kommunistákat Élettelenítő Rohamcsapat (GYÖKÉR) műveleti igazgatója/

„No, de kéhem, költő úh, hát hoty képzeli, hoty én mint ety ahisztokhata buhzsoá ghóf ety tyótyvízben etyütt dagonyázom a hetkesnyakú, kéhgestenyhű, dehékfájós pholetáhokkal?! Pfúj! Ezéht én önt páhbajha hívnám ki, ha maga úhiembeh lenne, de a vehse alapján azt hiszem, hoty magának még éhettségije sincs! A cudah mindenit! Hendőhség, hendőhség!” /gróf Esterházy Edömér, kaszinótulajdonos és földbirtokos/

„Éljen a demokrácia! Én leginkább azt szeretem benne, hogy amikor ellenzék híján újra meg újra megválasztanak, akkor négy évig mindenki pontosan azt akarja csinálni, amit én mondok!” /Kör Mön Font, Kelet-Mutyisztán államelnöke/

„Frady Endre ismét forgószélként ragadja a magasba a futurizmusra és társadalmi egyenlőségre vágyó tömeglelkületünket és csapongó fantáziája segítségével éteri szférákban történő centrifugálódással súrlódtatja bennünk már-már lángolóan forróvá a világforradalmi hevületet. Az utópisztikus dagonya kénköves kipárolgásának entrópiája az önnön felsőbb- illetve alsóbbrendűségnek a spiritualitás gigantikus tégelyében mindent egy nagy büdös testvériséggé olvasztó mixtura pectoralisa. Torokszorító mélylíra!” /Dágványi Diana, középiskolai magyartanár és szabadstrandi kabinos/

„Szórakozol a nevemmel, te senki?! Rád uszítom a lovaimat, oszt’ büdösödhetsz a saját kénköves dagonyádban, te agyhalott rímkutya!” /Kénes Dénes, ménesgazda és drénes altalajlazító díler/

„A burzsoákkal nem dagonyázni kell, hanem osztályharcolni ellenük és proletárrá sarcolni őket! Ez a sarc lesz a végső!” /Lenin/

„Proletárkorom óta utáltam a burzsoákat, de amióta én is burzsuj vagyok, már magamat is megvetem. Sőt, Slamovitscsal szólva megvetem még a hideg ágyamat is!” /Lennon/

„Anyám szerint nem jó, ha zúg a Volga, mert olyankor alig hallható az autórádióban a Katyusa. Szerintem ezt valami születésem előtti filmből szedhette, mert különben megtiltottam volna neki, hogy megnézze. Mivel megpályáztam egy jól fizető főtörzsőrmesteri állást a Celebeket Ártalmatlanra Pofázó Alapítvány (CÁPA) berkeiben, lehet, hogy itt hagyhatom ezt a veszélyességi pótlék nélkül egyre keményebb kritikusi állást, úgyhogy erről a versnek nevezett irodalmi vizeletmintáról most szót sem ejtenék. Közben alig várom, hogy Frady Endrét beszállítsák a reménybeli új munkahelyemre!” /Puzsér Róbert, pályát elhagyni szándékozó kritikus/

„Vannak kapcsolataim, Robikám, úgyhogy azt az állást felejtsd el és vidd inkább el anyukádat Hévízre gyógyiszapban dagonyázni! Nem interjú behívót fogsz kapni, hanem idézést a következő perünkre, mert ismét feljelentettelek! Hogy miért? Csak! Mert megtehetem!” /Hajdú Péter, médiaceleb/

„Egyszer, amikor szovjet kommandósokat vertem agyon a folyóparton egy letépett balalajka húrral, versenyt zúgtam a Volgával, és annyival hangosabbnak bizonyultam, hogy a bicepszpumpálásom keltette hangrezgéseim visszanyomták a hajóvontatók torkába az ehej uhnyemet!” /Chuck Norris/

2016. január 29., péntek

Ékszerdoboz

Ékszerdobozban egy ékszer
Áll és némi gyanús kék szer,
Amivel, ha teret festek,
Zöldek lesznek mind a testek.

Hogyan lesz zöld, ami kék volt?
Mitől fűzöldül az égbolt?
Tán a veseköves ékszer
A húgysárga adalékszer?

Ahogy ezen töprengek én,
Dobozból rám kacsint e kén
Színnel megcsillanó kőke.
Mennyit érhet, komoly tőke?

Állambá’ jön s adót koboz,
Így azután volt-nincs doboz.
Értelmetlen ez az egész,
Áll is bennem rögvest meg ész.

Halnék bár, de házam rab lak,
Ám nyílik szuterén ablak,
S egyből ki is ugrom rajta…
S levizel pár kutyafajta.

„Költő úr, ha konyítana valamicskét az építészethez, akkor tudhatná, hogy a szuterén a terepszint alatt van, így öngyilkos szándékkal nem érdemes kiugrani az ablakán, mert nem szétkenődik a járdán, hanem csak arrébb gurul. Rosszabb esetben még a kóbor kutyák is magára piszkítanak!” /Dr. Manzárd Menyhért, Ybl-díjas építész és hobbisintér/

„Az ékszerdobozt nem elkoboztam, hanem jogos luxusadóként beszedtem. Hogy mi jogos, azt én döntöm el. Lehet, hogy ez fájdalmas lépés volt, de a résznél fontosabb az egész. A köz megelőzi az egyént. A soknál kevesebb az nem elég. Nem szabad, hogy felkopjon az állam, mert az állam én vagyok. Na, le lehet kopni, oszt’ oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló!” /Állambácsi/

„Micsoda korszerű színkeverés, micsoda rusztikusan túlérlelt valóságábrázolás! A kék-sárga kombináció zölddé válása a természeti törvények (vö. kék ég és víz + sárga nap = zöld fű) örökkévalóságának mesteri megszimbolizálása mélylírában elbeszélve. Frady Endre ismét úgy belemarkol az olvasó szívébe, hogy újraélesztésre van szükség, de megéri túlélni, sőt túléretten megélni!” /Pikasszó Pablóné Szén Szidónia, középiskolai magyar-rajz szakos tanár és szobafestő-mázoló/

„A kénsárga színűre vizelt vesekövecske stimmel, de mi volt az a rejtélyes kék anyag, és mit keresett egy ékszerdobozban?! Csak nem valami veszélyes robbanóanyag?! Na, költő úr, ezért felelni fog! A szerencsétlen fiam helyett magyarból, mert magát húzta ki szóbeli érettségi tételként a Fakabát Közrendőrképző Szakközépiskolában! Utána majd számolunk! Nem, nem a matek érettségin, hanem a Cég hangszigetelt szuterénjében!” /Csávás Kálmán altábornagy, a Renitens Értelmiségieket Puhító Alakulat (RÉPA) átnevelő csoportfőnökségének főparancsnoka/

„Az utolsóelőtti szó jogán idézném az utolsóelőtti szakasz utolsóelőtti sorát: Értelmetlen ez az egész! A sok utolsóelőttiség ellenére ez a vers egy utolsó klapancia! Anyám szerint az utolsókból lesznek az elsők, de szerintem ez nem anyám, hanem inkább Jézus szerint van így. Ő viszont a legnagyobb szerencséjére sosem olvasta Frady Endrét, hanem csak meghalt érte. Szerintem a könnyebbik utat választotta.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én veseköveimből sosem lesz ékszer, mert a sarkammal összezúzom, majd elemi részecske halmazállapotban kivizelem őket. Ha zúzás nélkül csinálnám ugyanezt, akkor kétszáz yard távolságból át tudnék lyukasztani három egymás mellett legelő vízilovat.” /Chuck Norris/