Ékszerdoboz

Ékszerdobozban egy ékszer
Áll és némi gyanús kék szer,
Amivel, ha teret festek,
Zöldek lesznek mind a testek.

Hogyan lesz zöld, ami kék volt?
Mitől fűzöldül az égbolt?
Tán a veseköves ékszer
A húgysárga adalékszer?

Ahogy ezen töprengek én,
Dobozból rám kacsint e kén
Színnel megcsillanó kőke.
Mennyit érhet, komoly tőke?

Állambá’ jön s adót koboz,
Így azután volt-nincs doboz.
Értelmetlen ez az egész,
Áll is bennem rögvest meg ész.

Halnék bár, de házam rab lak,
Ám nyílik szuterén ablak,
S egyből ki is ugrom rajta…
S levizel pár kutyafajta.

„Költő úr, ha konyítana valamicskét az építészethez, akkor tudhatná, hogy a szuterén a terepszint alatt van, így öngyilkos szándékkal nem érdemes kiugrani az ablakán, mert nem szétkenődik a járdán, hanem csak arrébb gurul. Rosszabb esetben még a kóbor kutyák is magára piszkítanak!” /Dr. Manzárd Menyhért, Ybl-díjas építész és hobbisintér/

„Az ékszerdobozt nem elkoboztam, hanem jogos luxusadóként beszedtem. Hogy mi jogos, azt én döntöm el. Lehet, hogy ez fájdalmas lépés volt, de a résznél fontosabb az egész. A köz megelőzi az egyént. A soknál kevesebb az nem elég. Nem szabad, hogy felkopjon az állam, mert az állam én vagyok. Na, le lehet kopni, oszt’ oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló!” /Állambácsi/

„Micsoda korszerű színkeverés, micsoda rusztikusan túlérlelt valóságábrázolás! A kék-sárga kombináció zölddé válása a természeti törvények (vö. kék ég és víz + sárga nap = zöld fű) örökkévalóságának mesteri megszimbolizálása mélylírában elbeszélve. Frady Endre ismét úgy belemarkol az olvasó szívébe, hogy újraélesztésre van szükség, de megéri túlélni, sőt túléretten megélni!” /Pikasszó Pablóné Szén Szidónia, középiskolai magyar-rajz szakos tanár és szobafestő-mázoló/

„A kénsárga színűre vizelt vesekövecske stimmel, de mi volt az a rejtélyes kék anyag, és mit keresett egy ékszerdobozban?! Csak nem valami veszélyes robbanóanyag?! Na, költő úr, ezért felelni fog! A szerencsétlen fiam helyett magyarból, mert magát húzta ki szóbeli érettségi tételként a Fakabát Közrendőrképző Szakközépiskolában! Utána majd számolunk! Nem, nem a matek érettségin, hanem a Cég hangszigetelt szuterénjében!” /Csávás Kálmán altábornagy, a Renitens Értelmiségieket Puhító Alakulat (RÉPA) átnevelő csoportfőnökségének főparancsnoka/

„Az utolsóelőtti szó jogán idézném az utolsóelőtti szakasz utolsóelőtti sorát: Értelmetlen ez az egész! A sok utolsóelőttiség ellenére ez a vers egy utolsó klapancia! Anyám szerint az utolsókból lesznek az elsők, de szerintem ez nem anyám, hanem inkább Jézus szerint van így. Ő viszont a legnagyobb szerencséjére sosem olvasta Frady Endrét, hanem csak meghalt érte. Szerintem a könnyebbik utat választotta.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én veseköveimből sosem lesz ékszer, mert a sarkammal összezúzom, majd elemi részecske halmazállapotban kivizelem őket. Ha zúzás nélkül csinálnám ugyanezt, akkor kétszáz yard távolságból át tudnék lyukasztani három egymás mellett legelő vízilovat.” /Chuck Norris/

Rejtélyes világ

Ez a világ csupa rejtély!
Engem gyötrő titka nagy ám,
Mint egy citoplazmás sejthéj:
Hová tűnt a zöld klottgatyám?!

Költözés előtt még megvolt!
Valamelyik doboz rejti?
Tán az, amin van egy meggyfolt?
Ej, ti meggyzabálók, ej, ti!

De hát meggy még nem is terem,
Hisz’ csak most szelel a május!
E talány mély, széles verem…
„A hídjára kell, hogy rájuss!”

Falnak ugrok, mint egy vak kan:
Mi volt ez, hangja az Úrnak?!
E rébuszba elmém zakkan,
S bennem agysebészek túrnak…


„Túrunk, túrunk, de bármilyen mélyen járunk is, agynak, vagy bármi azzal egyenértékűnek még nyomát sem látjuk!” /Dr. Tumor és csapata/

„Jaj, szívecském, ne kotorássz már abban a piros festékfoltos dobozban! És miért van még mindig rajtad a zöld klottgatyád, amiben tegnap biciklizni voltál?! Add ide, kimosom, te pedig gyorsan pattanj be a zuhany alá!” /Frady Endréné/

„A költözés közben ép elmét vesztő költő – vö. szívet cseréljen az, aki lakást cserél! – biztosat megragadni vágyásának zöld klottgatyaként történő materializálódása, valamint a citoplazmás sejthéj nagynak láttatása így együtt egy kozmikus talány, melynek a lőtt párbajsebre emlékeztető meggyfoltos dobozba történő belesejtése az elme teljes talajvesztésének szubsztanciája és mintegy kvintesszenciája. A belső hangok felső kinyilatkoztatásként történő megélése vakhittel való hídkeresésbe, majd totális elmebajba torkollik, de az új és nagyobb lakásban szerencsére van kellő hely a kényszergyógykezelésre. E verssel az életmű egy újabb darabja talált telibe bennünket. A költővel együtt fájunk.” /Lilaködössy Eulália, a Gőzköd folyóirat szerkesztője és meggy őstermelő/

„Amikor gyermekkoromban egy sikertelen kirakási kísérlet felett érzett jogos indulatomban úgy vágtam a falhoz a bűvös kockámat, hogy még az egyes elemei is apró darabokra törtek, akkor láttam valamit majdnem úgy szétesve, mint most Frady Endre amúgy is retardált személyiségét. Az zsenit állítólag csak egy hajszál választja el az őrülttől, Frady Endrét azonban még annyi sem. Anyám szerint Frady Endre félkegyelmű, de szerintem legfeljebb negyed.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a szerencsétlen igric jobban szét van esve, mint én!” /Koppány, felnégyelt vezér/

„A száznegyvenhétezer nyolcszázkilencvenöt fontba és negyvenhárom shillingbe kerülő kutatási projektünk eredményeképpen kimutattuk, hogy egy négy versszakos keresztrímes Frady Endre vers agysejt pusztító hatása megegyezik másfél liter házi főzésű homoki kerítésszaggató pálinkáéval.” /brit tudósok/

„Legszívesebben agyon rúgnám a költőt, de ilyen szerve szemmel láthatóan nincs neki.” /Chuck Norris/

„Tiszteletet Edy Frandrének! Edy Frandre jobban teljesít!” /Virbán Oktor, Migyarország maniszterelnöke/

Költözés

Amikor az ember költöz,
Olyan, mint egy sörtől dőlt őz.
Álla sörtés, szeme veres,
S dobozban meg zsákban keres.

- Aki keres, talál! - mondja,
De zokni helyett csak spongya
Kerül elő s néhány lemez.
Több minden kell, de az nem ez.

Rájön, sok a fölös cucca,
És a kies Sáfrány utca
Szelektív koszgyűjtőjében
Gyűl elefántcsont és ében...

„It is disgusting!!! He threw off our disc!!!” /Paul McCartney & Stevie Wonder/

„I agree!” /St. Reet Saffron, a kies/

„Állj, egri?! Elfogni! Megnyúzni! Karóba húzni! Megsütni! Megenni! Vééér!!!” /I. Szulejmán szultán/

„Nyavalyás Szulejmán, a számból vetted ki a szót! Legszívesebben félholdra vernélek, hogy még nálam is szilajabban fogalmazol, de anyám szerint vigyáznom kell az idegeimre, úgyhogy csak annyit sikítok így, gondolatban Liza Minellivel az oldalamon egy híd alatt, hogy: Íííííííííííííí!!! Ez költő?! Kabarééé!!!” /Puzsér  Róbert, kritikus/

„A költőt a saját költözése jobban megviseli, mint a kritikusok cinikus költőzése, amit jól mutat a vers gondolatokat el-elrejtő bárgyú rímkezelése. Az ikes igék iktelenedése mintegy szimbolizálja az alany totális elveszettségét, amely magába szippantja az olvasót, de nem fekete lyukként, mert a mű végén mintegy kiöklendezi magából. Katartikus ez a bedobozolt zsáklíra!” /Cöflényi Cizella, magyartanár és bérhajtogató/

„Költő úr, hát maga is idevegyült közénk, Sáfrány utcai panelprolik közé?! Jaj, de jó, akkor ezentúl együtt fogunk osztályharcolni, maga meg közben uszító hangvételű verses röplapokat körmöl az oligarchák és a komprádor burzsoák ellen! Elvtársak, előre! Abcúg lakbér! Ez a sarc lesz a végső!” /Vasököl Vince, szakszervezett vasmunkás és panelproletár/

„Egyszer én is laktam panelban, de hamar meguntam, hogy polcfelrakáskor mindig mindenki engem kért meg, hogy fúrjak a kisujjammal lyukat a betonba. Végül, mikor olyan volt már, mint az ementáli sajt, szétfejeltem a kócerájt!” /Chuck Norris/

„Új lakó úr, aztán nem ám elfelejtkezni a csatorna- és szemétdíj rendszeres befizetéséről! Meg ott a közös költség is! Magán tartom a szememet ám!” /Árgus Dezső, közös képviselő és bokszedző/

Ha nekem ennyi cuccom lett volna, akkor az Alpokban biztosan megmurdeltek volna a harci elefántjaim!” /Hannibál/

„Hogy minek örvend Frady Endre a köreinkben? Közutálatnak! Hej, mennyi régi alkotótársunk forog miatta folyamatosan a sírjában! Tyű, de odalépnék neki kispályán!” /Elefántcsonttornyi Barnabás, nyelv- és lábtörő novellista, a MI (Magyar Irodalmárok) főtitkára/

„Tényleg átköltözött. Ma már nálunk is bejelentkezett ez a félkegyelmű.” /ELMÜ/