A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koboz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koboz. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 29., péntek

Ékszerdoboz

Ékszerdobozban egy ékszer
Áll és némi gyanús kék szer,
Amivel, ha teret festek,
Zöldek lesznek mind a testek.

Hogyan lesz zöld, ami kék volt?
Mitől fűzöldül az égbolt?
Tán a veseköves ékszer
A húgysárga adalékszer?

Ahogy ezen töprengek én,
Dobozból rám kacsint e kén
Színnel megcsillanó kőke.
Mennyit érhet, komoly tőke?

Állambá’ jön s adót koboz,
Így azután volt-nincs doboz.
Értelmetlen ez az egész,
Áll is bennem rögvest meg ész.

Halnék bár, de házam rab lak,
Ám nyílik szuterén ablak,
S egyből ki is ugrom rajta…
S levizel pár kutyafajta.

„Költő úr, ha konyítana valamicskét az építészethez, akkor tudhatná, hogy a szuterén a terepszint alatt van, így öngyilkos szándékkal nem érdemes kiugrani az ablakán, mert nem szétkenődik a járdán, hanem csak arrébb gurul. Rosszabb esetben még a kóbor kutyák is magára piszkítanak!” /Dr. Manzárd Menyhért, Ybl-díjas építész és hobbisintér/

„Az ékszerdobozt nem elkoboztam, hanem jogos luxusadóként beszedtem. Hogy mi jogos, azt én döntöm el. Lehet, hogy ez fájdalmas lépés volt, de a résznél fontosabb az egész. A köz megelőzi az egyént. A soknál kevesebb az nem elég. Nem szabad, hogy felkopjon az állam, mert az állam én vagyok. Na, le lehet kopni, oszt’ oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló!” /Állambácsi/

„Micsoda korszerű színkeverés, micsoda rusztikusan túlérlelt valóságábrázolás! A kék-sárga kombináció zölddé válása a természeti törvények (vö. kék ég és víz + sárga nap = zöld fű) örökkévalóságának mesteri megszimbolizálása mélylírában elbeszélve. Frady Endre ismét úgy belemarkol az olvasó szívébe, hogy újraélesztésre van szükség, de megéri túlélni, sőt túléretten megélni!” /Pikasszó Pablóné Szén Szidónia, középiskolai magyar-rajz szakos tanár és szobafestő-mázoló/

„A kénsárga színűre vizelt vesekövecske stimmel, de mi volt az a rejtélyes kék anyag, és mit keresett egy ékszerdobozban?! Csak nem valami veszélyes robbanóanyag?! Na, költő úr, ezért felelni fog! A szerencsétlen fiam helyett magyarból, mert magát húzta ki szóbeli érettségi tételként a Fakabát Közrendőrképző Szakközépiskolában! Utána majd számolunk! Nem, nem a matek érettségin, hanem a Cég hangszigetelt szuterénjében!” /Csávás Kálmán altábornagy, a Renitens Értelmiségieket Puhító Alakulat (RÉPA) átnevelő csoportfőnökségének főparancsnoka/

„Az utolsóelőtti szó jogán idézném az utolsóelőtti szakasz utolsóelőtti sorát: Értelmetlen ez az egész! A sok utolsóelőttiség ellenére ez a vers egy utolsó klapancia! Anyám szerint az utolsókból lesznek az elsők, de szerintem ez nem anyám, hanem inkább Jézus szerint van így. Ő viszont a legnagyobb szerencséjére sosem olvasta Frady Endrét, hanem csak meghalt érte. Szerintem a könnyebbik utat választotta.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én veseköveimből sosem lesz ékszer, mert a sarkammal összezúzom, majd elemi részecske halmazállapotban kivizelem őket. Ha zúzás nélkül csinálnám ugyanezt, akkor kétszáz yard távolságból át tudnék lyukasztani három egymás mellett legelő vízilovat.” /Chuck Norris/