Télvég

E tél alig télül, fordul

Tavaszba már nem túl zordul,

S csak az hiszi, aki gyagya,

Hogy lesz még jelentős fagya.

Satnyul a tél! Mi ez, hö, tél?!

Mállik, mint egy ázott kötél!

Olvad a hó, kúszik fel hő,

Óntalan az esőfelhő.

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

Csicsereg, mi csicsergendő,

Nap ellen véd baboskendő,

Örök fülben zöld Bitlisz él,

S vizet áraszt tavaszi szél.

Elmúlt az év első tele,

Egész jól elvoltunk vele,

Évvégig csak télhitként él,

Addig pedig nem is kén’ tél!

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/v5bGJs6KtiU

„Hogy pengetne gitárt az ujjam, dilinyós költő úr, amikor egyrészt se ujjam, se gitárom és amúgy sem vagyok a Bitlisz együttes tagja! Sőt a Bitlisz együttes dobosa sem vagyok, hiszen nem vagyok egy fáról lelógva lengedező celeb, azaz egy ringó sztár! Még egy ilyen blőd rágalom rólam és rögvest vége lesz, mint a télnek! Ahogy egy normális költő mondja:

     Hogyha vége van a télnek,

     Kretén költők jobb, ha félnek!

Úgyhogy most szép csendben kapcsolja ki a számítógépét, öltözzön föl, fogjon egy célszerszámot, oszt’ kezdje meg a lakótelepén a hóolvadás után visszamaradt kutyagumik villámgyors eltakarítását, maga panelproli!” /a tavasz/

„Temetni jöttél nem dicsérni. Megtetted. Dicsérjelek? Sok hóhő semmiért Endrésen fennkölt és Fradysan lennkölt hangszerelésben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, a drága elméd

Kommented alapján well-made.

Kérdésre, hogy ’Dicsérjelek?’,

Bólogatok, s ezen jelek

Igenlést úgy mutogatják,

Mint hőt az átizzadt gatyák.

Jószándékod felett’ nemes,

Szól a szád, hogy telet temess!”

/F. Endre, a költő humán végzettségű mérnökkollégájának költőkollégája, azaz maga a Költő/

„Megmondták a medvék is, hogy jön a tavasz. Remélem, hogy igazuk lesz, mert decemberig nem szeretnék már havat lapátolni...” /M. András, a költő legállandóbb és leghólapátellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga ad a medve

Szavára, hogy télnek nedve

Leáll elkedvetlenedve?!

Szereti, ha süt a Nap át

Felhőn s nem havas a lapát,

S forgat gyümölcskertben kapát?

eM úr, ön egy olyan fajta,

Akinek a nyári sajt a

Kedvenc étke s elél rajta?

Nyári sajtból egy-lét nyelet,

Jelzi, elűzte a telet,

S nem fog már hólapátnyelet!”

/Mackósajtossy Möhényné Miabánatossy Mandragóra, málnabokorrím metszőnő/

„Jaj nekem! Végem van! Ráadásul úgy tűnik, hogy a frissen kiengedett mirelit agyak súlyosan károsodtak és a kommentelők ugyanolyan elmekárosultak, mint maga a költő! Most már mindegy! Decemberben újra eljövök és megpróbálom ismét hibernálni a rengeteg eszeveszett egyedet!” /a tél/

„Csiripel a kicsi madár

Erről viccel Fábry, Badár

Messze még a tavasz szele

Pálinkával fűtött bele

Melegíti, mint szerelem

Sapkámat most leszerelem

Hótaposót fel nem veszek

Jól ráfázok, beteg leszek!

A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orrfolyamszabályozó/

„Meggyógyítja Badárt, ej,

Az a cudar madártej!

Ha vizes a tavasz-szél,

Berozsdállik a vas szél.

Szaltó tornaszer elem,

S pörget, mint a szerelem.

Ha az állam ÁFÁ-z ok

Nélkül, arra ráfázok!

Nagyon fájhat Ház úrnak,

Ha holt lepkét rászúrnak.

Ház úr s ittas málinkó-

-ja bőg: Szilvapálinkó!!!”

/falfirkavers a Juniorkonyha Elme Gyógyintézet Állami Rendelője (JEGYÁR) télikerti férfivécéjében/

„Ez a szöveg úgy bánik a téllel, mint egy megunt kabáttal: nem szidja különösebben, csak vállat von, és már dobja is félre. Könnyed, játékos, nyelvi csúszkálásai („télül”, „gyagya”, „hejehuja”) tudatosan nem akarnak mélyértelműek lenni – inkább azt az érzést hozzák, amikor az ember január végén már félig fejben a teraszon ül. A refrén kifejezetten fülbemászó, vizuálisan is él, a „gitárt penget tavasz ujja” szép, egyszerű kép. Nem világmegváltó dalszöveg, de pontosan tudja, mi akar lenni: jókedvű évszakbúcsúztató, ami mosolyogva söpri ki a telet az előszobából.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„- Időjós, tél süljön kendre! –

- szétizzadó láma bég - 

- S fulladjon meg Frady Endre,

Miközben a lábam ég!”

/Téboly Tuboly, Szabolcska Mihály-díjas keresztrímnök és bükkfalábdíler/

„A „Télvég” afféle fradyendrésen csattogó évszakbúcsúztató: játékos rímei mögött ott a költő jellegzetes, félkomolyan dacos gesztusa, amellyel a tél „satnyulását” ünnepli. A szöveg egyszerre bohókás és szatirikus, tele hangutánzó lendülettel, váratlan szókapcsolatokkal és azzal a fajta jókedvű nyelvi csibészséggel, amelytől Frady Endre versei mindig úgy hatnak, mintha a magyar nyelv maga is táncra perdülne. A refrén ritmusa szinte kiugrik a papírról, a képek pedig könnyedén hozzák a tavaszba billenő világ groteszk derűjét. Röviden: friss, szemtelen és ellenállhatatlanul fradyendrés.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A tél kicsúszott egy résen,

Amúgy tök fradyendrésen,

S tavaszba billenő derű,

Nem tipikus hóemberű.”

/Dartanyan Döföncz, résiszappakoló rögvalóságshowman/

„Ez a vers pontosan olyan, mint egy korai februári napsütés: pimasz, energikus és nem veszi túl komolyan magát. Frady Endre mestere az abszurd szóalkotásoknak. A „télül” igével vagy a „télhit” kifejezéssel rögtön megadja az alaphangot, a „Bitlisz” (Beatles) szóvicc pedig az a tipikus „fárasztó, de imádnivaló” kategória, ami a szerző védjegye. A szövegnek elképesztő lüktetése van. A refrén („hejehuja helye”) szinte követeli a dallamot; a ritmika annyira feszes, hogy még a döccenők is szándékos stíluseszköznek tűnnek. Sikerült elkapni azt a sajátos köztes állapotot, amikor a tél már csak „mállik, mint egy ázott kötél”, és az emberben már ott vibrál a tavaszi zsongás. Egy végtelenül szórakoztató, „fradyendrés” tavaszváró, ami tökéletes ellenszere a szürke hétköznapoknak. Rövid, velős, és pont annyira „gyagya”, amennyire azt a szöveg ígéri.”

/Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre egyen telet,

Egy ültőben két tél felet,

Terheljen túl benne belet,

Ne élje túl eme delet,

Legyen a jövőben lelet!

Örvendjen nyugat és kelet!

(nem vers akart lenni, de lett)”

/Puzsér Róbert, a tébolyult mesterdalnokságba hajszolt télvégi kritikus/

„Jelezte zord tekintetem

Télnek, hogy hamar lesz tetem,

Hogyha tüstént nem rezignál,

S elszállt, mint sosemvolt szignál.

Akik most tavaszra isznak,

Köszönjék meg Chuck Norrisnak,

Azaz Őnekemségének,

S szóljon rólam dicső ének!”

/Chuck Norris, a Nobel-bikadíjas dalöklelőművész/

Hurrá péntek!

Hurrá népek, itt a péntek,

Rajzolhatok, nyílnak Paint-ek!

Megfestem a kedvenc három-

-kerekű zöld kerékpárom!

Hé, költő úr, három kerék

Nem pár kerék! Maga derék

Rímnök, ám az egész számok

Terén, amit fut, az ámok!

Itt a péntek, mindegy máma

Fűzöld bringám kerékszáma!

Péntek enyém, matek tied,

Aki magyar, tőled ijed!

„Megbuggyant, költő úr?! A munka frontján való harcolás helyett úgy örül a józan esze hiányának, mint fjordista bálnavadászok a Ferencverésnek?! A háromkerekű biciklin a kerekek origói alaprajzilag nem egyenest, hanem egyenlőszárú háromszöget alkotnak! Mit tanult maga ria, ria, geometria címszó alatt?! Skandálni?! NEM ENG.!” /Triangulum Trisztánné Traktorossy Trajektória, a Poéták Értelmetlen Idiómáit Nemengedélyező Testület (PAINT) betanított nemengedélyező főszolgabírónője/

„Költő polgártárs, hát nem tudja, hogy a futballokos magyar ember sosem ijed meg az egész számoktól, főleg akkor nem, ha legalább hat-nyolc nulla van mögötte és okosba’ jut hozzá?! Brüsszelnek ezt hiába magyarázzuk, mert nem tudnak magyarul, csak brüsszelül, mi viszont nem vagyunk hajlandóak brüsszelezni, hiszen nem eszik forrón a falra hányt borsót, és bölcs dakota a hazug döglött kutya harapását sánta ember szőrével gyógyítja! A nyugat hanyatlik, mi viszont hanyatt-homlok nyilazunk visszafelé, miközben nyereg alatt puhítjuk a döglött lovat, oszt’ ársapkával kiporciózzuk és rögvest Kánaán fog megvalósításra kerülni! Lesz itt víg tor, víg tor, víg tor!!!” /Nagymagyar Nemezis, a Pannon Élettér Népnemzeti Törzseit Ellenőrző Központ (PÉNTEK) főispánja/

„Miért baj a három kerék? Ez így szép! És stabil. Newton Béla szerint a három ponton alátámasztott akármi, a leginkább feldönthetetlen. Vegyük sorba: Az egylábú szék nem biztonságos. A kétlábú széken is nehéz ülni, ha az ember felemeli a lábát a földről. A háromlábú szék, az igen! Ilyet használtak már a neandervölgyi emberek, a rómaiak és Árpádházi Szent Erzsébet is. A négy már sok és fölösleges, hiszen a lónak négy lába van, mégis megbotlik. A szóban forgó járműnek csak látszólagos hibája az, hogy az ülésről elérhetetlen a kormány. Kormányozni ugyanis úgysem lehet, csak egyenesen előre tud menni, azt viszont kitartóan. Ez ott elöl inkább ruhafogas, rétisas pihenő, villámhárító, esetleg rögzített, kétvegyértékű nordic walking. Az meg egészen természetes, hogy a képen látható embernek nincs orra és elállnak a fülei. Ez mind a menetszélből adódó erózió következménye.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legpraktikusabbkerekesebb kommentelője/

„Pörög-forog nyújtón méla

Tekintettel Newton Béla

S szól: Hé, Erzsi, Árpád-házi,

Bringád, rozsod s árpád házi?

Hagyjál Béla! Párom várom,

S eldöcögünk három-három

Kerekünkön szanaszéjjel,

S dől belőlünk panasz éjjel!”

/Dr. Hoppássy-Hupp Lee, a Bringa Utakat Döccenőmentesítő Intézet (BUDI) fájdalmas jajkiáltási főelőadója/

„Köszönöm, költő úr, hogy megemlékezett rólam, sőt, önfeledt kontextusba helyezve a tömegeknek kedvet is csinált hozzám! Örülök, hogy ennyi idősen is ilyen jól festek!” /Microsoft Paint, majdnem mindenki kedvenc rajzolóprogramja/

„- Mit csinálsz itt méhraj, rajzol?

 - Csípem azt, ki Paint-tel rajzol!”

/BeeLes Béla, a Méhész együttes beetzenésze/

„Hurrá Péntek! Végre van egy rabszolgám, akinek megtanítom a betűket, hogy ő olvassa el helyettem a palackpostán naponta jövő Frady Endre versek tömkelegét! Tudom, hogy ez kegyetlenség a részemről, de alig lesz rosszabb neki, mintha megemberették volna a kannibálok!” /Robinson Crusoe/

„Hosszú volt nekem a péntek,

Szombaton jön csak a válasz.

Három kerékre ránézek,

Milyen fura kerékpár az?

Kettő, három, mind prímszámok,

Ezért mindegy, hány keréken

Gurulnak a kerékpárok,

Használjuk őket serényen!”

/M. András, a költő legállandóbb és legrímesebb kommentelője/

„Két vagy három kecske rí: Mekk?

Mindegy, így is úgy is prímek!

Bringán lebeg kecskesörény,

Megijed a fecskegörény,

S nincs jóban e sporttal vombat

Se! eM úr, ez mortal szombat?”

/Kőszáli Gödölye, kecskepásztortarhonya göbölyítő és fecskegörény háziasító versnök/

„Ej, Drága Költő Gigász! Frady biciklije nem zöld, hanem zöld-fehér! Azonnal kéretik javítani, mert hamar kiderül, hogy nem is a Költő Gigász írta a verset, hanem némi mesterséges intelligenCIA! ... habár tegyük hozzá, ekkora zakó után lehet, hogy kék-zöld a szín, meg lila!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Frady-fan-fár/

„Ne keverjen Fradyt s Fradit,

Mert zöld-fehéreket vadít,

S Házat bont e bőszült had itt!

Pesten, míg bőg Peti, Juli,

Feröeren nincsen suli,

S tart a Fradi-verő buli!”

/Újpesti Barnabás, a költő kárörvendő riválisa/

„Szia, ez a Bing. Örülök, hogy magyarul beszélsz velem. A vers elemzése a következő: A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő és humorista. A vers címe Hurrá péntek!, ami a gyermeki örömöt és felszabadultságot fejezi ki a hétvége közeledtével. A vers formája négy soros, rímes, nyolcas ütemű strófákból áll, amelyek a gyermeki dalokra emlékeztetnek. A vers témája a gyermeki fantázia és a matematika ellentéte. A gyerek örömmel rajzolja meg a háromkerekű biciklijét, amit nem zavar, hogy logikailag lehetetlen. A költő pedig ironikusan rámutat erre a hibára, és arra, hogy a matematika nem az ő erőssége. A vers hangneme vidám, játékos, humoros. A költő saját magát is kifigurázza, és nem veszi komolyan a matematikai szabályokat. A vers végén pedig egy csattanóval zárja le a verset, amikor azt mondja, hogy "Aki magyar, tőled ijed!", ami arra utal, hogy a magyar nyelv nehéz és bonyolult. A vers nyelve egyszerű, közvetlen, szlenges. A költő használ szójátékokat, mint például "nyílnak Paint-ek", ami egyrészt a rajzoló programra, másrészt a festék szóra utal. A vers tele van alliterációval (hurrá, három-, -kerekű), asszonánccal (népek, péntek), belső rímekkel (rajzolhatok, nyílnak; megfestem, kedvenc; három-, -kerekű; kerék, derék; egész számok; terén, amit; fut, ámok; mindegy máma; fűzöld bringám; kerékszáma; péntek enyém; matek tied) és páros rímekkel (népek-péntek; három-kerekű-kerékpárom; kerék-derék; számok-ámok; máma-kerékszáma; enyém-tied; magyar-ijed). A vers képei egyszerűek, de élénkek. A gyerek rajza a háromkerekű bicikliről egy abszurd és vicces képet fest. A fűzöld szín pedig egy természetes és friss színt jelent. A vers üzenete az lehet, hogy a gyermeki fantázia és kreativitás fontosabb és értékesebb, mint a matematika és a logika. A költő arra buzdítja az olvasót, hogy ne vegye túl komolyan az életet, hanem élvezze a játékot és a humorot. Remélem, ez segített neked. Ha még többet szeretnél tudni Frady Endre verseiről vagy más magyar irodalmi művekről, kérlek írd be őket a keresőmezőbe. Köszönöm!” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Bing mester, ön humorbomba,

Felrobbanok azon nyomba’

S lesz belőlem sok kis atom,

Amíg magát olvasgatom!

Olyan intelligens már ön,

Mint öt Marx egy kerékpárön!”

/Engels Ede, elektromos entellektüelegyelő emberbarát/

„Mi ez a rózsaszín nyáltócsában megmártózott fűzöldség, ez az undor-underground unintelligencia?! Ki ez a nyakló nélkül nyáladzó nyámnyila nyikhaj, aki még egy eleve nyominger biciklit sem tud egy három éves gyerek színvonalán megrajzolni?! A háromkerekű kerékpár betűbe betonozott sikolyborzalma végre lerántotta a leplet arról a rejtélyről, hogy hová került a Frady Endre fejéből hiányzó kerék! Mikor jön már el a péntek naplementei Sábát, amikor megpihenhetünk az egész heti Frady Endre előli menekülés után?! Ne érezzem füves transzban anyám spirituális utórezgéseit kulminálni, ha nem szeretnék ennek a biciklivel és mentálisan is megborult szellemi szipolynak a kiklopfolt kalácsképén szántani és hat ökröt hajtani! Világ akárhánykerekű biciklistái,  Frady Endrét földön, vízen, levegőben elütni, elütni, elütni!!!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Minek egy biciklire kerék?! Én egy lapátos vízibiciklivel is megnyerném a Tour de France kerékpárversenyt, csak utána újra kéne aszfaltozni az utakat.” /Chuck Norris/

Ékszerdoboz

Ékszerdobozban egy ékszer
Áll és némi gyanús kék szer,
Amivel, ha teret festek,
Zöldek lesznek mind a testek.

Hogyan lesz zöld, ami kék volt?
Mitől fűzöldül az égbolt?
Tán a veseköves ékszer
A húgysárga adalékszer?

Ahogy ezen töprengek én,
Dobozból rám kacsint e kén
Színnel megcsillanó kőke.
Mennyit érhet, komoly tőke?

Állambá’ jön s adót koboz,
Így azután volt-nincs doboz.
Értelmetlen ez az egész,
Áll is bennem rögvest meg ész.

Halnék bár, de házam rab lak,
Ám nyílik szuterén ablak,
S egyből ki is ugrom rajta…
S levizel pár kutyafajta.

„Költő úr, ha konyítana valamicskét az építészethez, akkor tudhatná, hogy a szuterén a terepszint alatt van, így öngyilkos szándékkal nem érdemes kiugrani az ablakán, mert nem szétkenődik a járdán, hanem csak arrébb gurul. Rosszabb esetben még a kóbor kutyák is magára piszkítanak!” /Dr. Manzárd Menyhért, Ybl-díjas építész és hobbisintér/

„Az ékszerdobozt nem elkoboztam, hanem jogos luxusadóként beszedtem. Hogy mi jogos, azt én döntöm el. Lehet, hogy ez fájdalmas lépés volt, de a résznél fontosabb az egész. A köz megelőzi az egyént. A soknál kevesebb az nem elég. Nem szabad, hogy felkopjon az állam, mert az állam én vagyok. Na, le lehet kopni, oszt’ oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló!” /Állambácsi/

„Micsoda korszerű színkeverés, micsoda rusztikusan túlérlelt valóságábrázolás! A kék-sárga kombináció zölddé válása a természeti törvények (vö. kék ég és víz + sárga nap = zöld fű) örökkévalóságának mesteri megszimbolizálása mélylírában elbeszélve. Frady Endre ismét úgy belemarkol az olvasó szívébe, hogy újraélesztésre van szükség, de megéri túlélni, sőt túléretten megélni!” /Pikasszó Pablóné Szén Szidónia, középiskolai magyar-rajz szakos tanár és szobafestő-mázoló/

„A kénsárga színűre vizelt vesekövecske stimmel, de mi volt az a rejtélyes kék anyag, és mit keresett egy ékszerdobozban?! Csak nem valami veszélyes robbanóanyag?! Na, költő úr, ezért felelni fog! A szerencsétlen fiam helyett magyarból, mert magát húzta ki szóbeli érettségi tételként a Fakabát Közrendőrképző Szakközépiskolában! Utána majd számolunk! Nem, nem a matek érettségin, hanem a Cég hangszigetelt szuterénjében!” /Csávás Kálmán altábornagy, a Renitens Értelmiségieket Puhító Alakulat (RÉPA) átnevelő csoportfőnökségének főparancsnoka/

„Az utolsóelőtti szó jogán idézném az utolsóelőtti szakasz utolsóelőtti sorát: Értelmetlen ez az egész! A sok utolsóelőttiség ellenére ez a vers egy utolsó klapancia! Anyám szerint az utolsókból lesznek az elsők, de szerintem ez nem anyám, hanem inkább Jézus szerint van így. Ő viszont a legnagyobb szerencséjére sosem olvasta Frady Endrét, hanem csak meghalt érte. Szerintem a könnyebbik utat választotta.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én veseköveimből sosem lesz ékszer, mert a sarkammal összezúzom, majd elemi részecske halmazállapotban kivizelem őket. Ha zúzás nélkül csinálnám ugyanezt, akkor kétszáz yard távolságból át tudnék lyukasztani három egymás mellett legelő vízilovat.” /Chuck Norris/