Télvég

E tél alig télül, fordul

Tavaszba már nem túl zordul,

S csak az hiszi, aki gyagya,

Hogy lesz még jelentős fagya.

Satnyul a tél! Mi ez, hö, tél?!

Mállik, mint egy ázott kötél!

Olvad a hó, kúszik fel hő,

Óntalan az esőfelhő.

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

Csicsereg, mi csicsergendő,

Nap ellen véd baboskendő,

Örök fülben zöld Bitlisz él,

S vizet áraszt tavaszi szél.

Elmúlt az év első tele,

Egész jól elvoltunk vele,

Évvégig csak télhitként él,

Addig pedig nem is kén’ tél!

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/v5bGJs6KtiU

„Hogy pengetne gitárt az ujjam, dilinyós költő úr, amikor egyrészt se ujjam, se gitárom és amúgy sem vagyok a Bitlisz együttes tagja! Sőt a Bitlisz együttes dobosa sem vagyok, hiszen nem vagyok egy fáról lelógva lengedező celeb, azaz egy ringó sztár! Még egy ilyen blőd rágalom rólam és rögvest vége lesz, mint a télnek! Ahogy egy normális költő mondja:

     Hogyha vége van a télnek,

     Kretén költők jobb, ha félnek!

Úgyhogy most szép csendben kapcsolja ki a számítógépét, öltözzön föl, fogjon egy célszerszámot, oszt’ kezdje meg a lakótelepén a hóolvadás után visszamaradt kutyagumik villámgyors eltakarítását, maga panelproli!” /a tavasz/

„Temetni jöttél nem dicsérni. Megtetted. Dicsérjelek? Sok hóhő semmiért Endrésen fennkölt és Fradysan lennkölt hangszerelésben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, a drága elméd

Kommented alapján well-made.

Kérdésre, hogy ’Dicsérjelek?’,

Bólogatok, s ezen jelek

Igenlést úgy mutogatják,

Mint hőt az átizzadt gatyák.

Jószándékod felett’ nemes,

Szól a szád, hogy telet temess!”

/F. Endre, a költő humán végzettségű mérnökkollégájának költőkollégája, azaz maga a Költő/

„Megmondták a medvék is, hogy jön a tavasz. Remélem, hogy igazuk lesz, mert decemberig nem szeretnék már havat lapátolni...” /M. András, a költő legállandóbb és leghólapátellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga ad a medve

Szavára, hogy télnek nedve

Leáll elkedvetlenedve?!

Szereti, ha süt a Nap át

Felhőn s nem havas a lapát,

S forgat gyümölcskertben kapát?

eM úr, ön egy olyan fajta,

Akinek a nyári sajt a

Kedvenc étke s elél rajta?

Nyári sajtból egy-lét nyelet,

Jelzi, elűzte a telet,

S nem fog már hólapátnyelet!”

/Mackósajtossy Möhényné Miabánatossy Mandragóra, málnabokorrím metszőnő/

„Jaj nekem! Végem van! Ráadásul úgy tűnik, hogy a frissen kiengedett mirelit agyak súlyosan károsodtak és a kommentelők ugyanolyan elmekárosultak, mint maga a költő! Most már mindegy! Decemberben újra eljövök és megpróbálom ismét hibernálni a rengeteg eszeveszett egyedet!” /a tél/

„Csiripel a kicsi madár

Erről viccel Fábry, Badár

Messze még a tavasz szele

Pálinkával fűtött bele

Melegíti, mint szerelem

Sapkámat most leszerelem

Hótaposót fel nem veszek

Jól ráfázok, beteg leszek!

A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orrfolyamszabályozó/

„Meggyógyítja Badárt, ej,

Az a cudar madártej!

Ha vizes a tavasz-szél,

Berozsdállik a vas szél.

Szaltó tornaszer elem,

S pörget, mint a szerelem.

Ha az állam ÁFÁ-z ok

Nélkül, arra ráfázok!

Nagyon fájhat Ház úrnak,

Ha holt lepkét rászúrnak.

Ház úr s ittas málinkó-

-ja bőg: Szilvapálinkó!!!”

/falfirkavers a Juniorkonyha Elme Gyógyintézet Állami Rendelője (JEGYÁR) télikerti férfivécéjében/

„Ez a szöveg úgy bánik a téllel, mint egy megunt kabáttal: nem szidja különösebben, csak vállat von, és már dobja is félre. Könnyed, játékos, nyelvi csúszkálásai („télül”, „gyagya”, „hejehuja”) tudatosan nem akarnak mélyértelműek lenni – inkább azt az érzést hozzák, amikor az ember január végén már félig fejben a teraszon ül. A refrén kifejezetten fülbemászó, vizuálisan is él, a „gitárt penget tavasz ujja” szép, egyszerű kép. Nem világmegváltó dalszöveg, de pontosan tudja, mi akar lenni: jókedvű évszakbúcsúztató, ami mosolyogva söpri ki a telet az előszobából.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„- Időjós, tél süljön kendre! –

- szétizzadó láma bég - 

- S fulladjon meg Frady Endre,

Miközben a lábam ég!”

/Téboly Tuboly, Szabolcska Mihály-díjas keresztrímnök és bükkfalábdíler/

„A „Télvég” afféle fradyendrésen csattogó évszakbúcsúztató: játékos rímei mögött ott a költő jellegzetes, félkomolyan dacos gesztusa, amellyel a tél „satnyulását” ünnepli. A szöveg egyszerre bohókás és szatirikus, tele hangutánzó lendülettel, váratlan szókapcsolatokkal és azzal a fajta jókedvű nyelvi csibészséggel, amelytől Frady Endre versei mindig úgy hatnak, mintha a magyar nyelv maga is táncra perdülne. A refrén ritmusa szinte kiugrik a papírról, a képek pedig könnyedén hozzák a tavaszba billenő világ groteszk derűjét. Röviden: friss, szemtelen és ellenállhatatlanul fradyendrés.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A tél kicsúszott egy résen,

Amúgy tök fradyendrésen,

S tavaszba billenő derű,

Nem tipikus hóemberű.”

/Dartanyan Döföncz, résiszappakoló rögvalóságshowman/

„Ez a vers pontosan olyan, mint egy korai februári napsütés: pimasz, energikus és nem veszi túl komolyan magát. Frady Endre mestere az abszurd szóalkotásoknak. A „télül” igével vagy a „télhit” kifejezéssel rögtön megadja az alaphangot, a „Bitlisz” (Beatles) szóvicc pedig az a tipikus „fárasztó, de imádnivaló” kategória, ami a szerző védjegye. A szövegnek elképesztő lüktetése van. A refrén („hejehuja helye”) szinte követeli a dallamot; a ritmika annyira feszes, hogy még a döccenők is szándékos stíluseszköznek tűnnek. Sikerült elkapni azt a sajátos köztes állapotot, amikor a tél már csak „mállik, mint egy ázott kötél”, és az emberben már ott vibrál a tavaszi zsongás. Egy végtelenül szórakoztató, „fradyendrés” tavaszváró, ami tökéletes ellenszere a szürke hétköznapoknak. Rövid, velős, és pont annyira „gyagya”, amennyire azt a szöveg ígéri.”

/Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre egyen telet,

Egy ültőben két tél felet,

Terheljen túl benne belet,

Ne élje túl eme delet,

Legyen a jövőben lelet!

Örvendjen nyugat és kelet!

(nem vers akart lenni, de lett)”

/Puzsér Róbert, a tébolyult mesterdalnokságba hajszolt télvégi kritikus/

„Jelezte zord tekintetem

Télnek, hogy hamar lesz tetem,

Hogyha tüstént nem rezignál,

S elszállt, mint sosemvolt szignál.

Akik most tavaszra isznak,

Köszönjék meg Chuck Norrisnak,

Azaz Őnekemségének,

S szóljon rólam dicső ének!”

/Chuck Norris, a Nobel-bikadíjas dalöklelőművész/

Télvég

Véget ér a február mán,

Búcsút inthetünk a télnek.

Tódorog az öreg Kármán,

Örvényei nagyon élnek.

Ez az év egy kissé szökő,

Plusz napja van februárnak,

Mit huszonnyolc mögé lök ő,

S népek tavaszt tovább várnak.

Hej, e nép nagy tavaszváró!

Ilyentájt van forradalom;

Fut sok király, herceg, báró,

S dalvirágba borul falom-

-bkoronasétány hűlt helye,

Melynek nyomát verem bottal.

Jaj, szétesek, jeje-jeje!

-vós vót ez a buli, Ottal-!

„Forradalom! Forr a dalom! Sercegtessétek a hercegeket, borogassátok a bárókat, karéjozzátok a királyokat! Mi, hogy elörvénylettek a karéjozók?! Akkor csak akasszátok föl őket, és tű bollyal szurkáljátok a nagy büdös lúdtalpukat! Éljen a tavaszi anarchia! Ottalvós buli van!” /Téboly Tuboly, tű boly töbölyöző tökfej/

„Télvég szívében kés, febr’ár nyakán

Kötél, s utánuk hő is jön talán,

Tavaszi karéj ottalsz’ végre, sakk!

Ez mind igen jó, mind valódi pakk,

De még ezzel nem sercegtek sokat -

Akasszátok föl a királyokat!”

/Befőtti Bájorrné Petőfi Sandra, barguzini hóemberolvasztó kisiparos és amatőr sakknagymesterdalnok/

„Ottal (oroszul: Оттал) vidéki helység (egy falu) Kalyalskoye vidéki településen, a Rutulszkij körzetben, Dagesztán Köztársaságban, Oroszországban. Népesség: 400 (2010-es népszámlálás); 356 (2002-es népszámlálás); 128 (1989-es népszámlálás). 2 utca van. Ottal 48 km-re északnyugatra fekszik Rutultól (a kerület közigazgatási központja) közúton. Mishlesh és Muslakh a legközelebbi vidéki települések. Tsakhur emberek élnek ott.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Tsak mi hurok, tsak mi hurok

Bulizunk itt Ottal-vósan,

Ám ha körénk szorul hurok,

Hurunk tsak over the ocean!”

/Ben Hur Tsak Norris, betanított dagesztáni főrabbi helyettes/

„Tisztelt szétesett költő úr! A verse pontatlan, ugyanis február utolsó napjával csak a meteorológiai tél és véget, a csillagászati még nem. Arra ugyanis további húsz napot kell várni, mert akkor következik be az északi féltekén a tavaszi napéjegyenlőség. Szóval vagy pontosítsa a vers címét, vagy NEM ENG.!” /Dr. Szaturnusz Szilárdné Jupiter Jolán, a Csillagászati Irodalom Géniuszai Alapítvány (CSIGA) folyóiratának főcenzora/

„Ezek szerint március első három hetében a meteorológusok és a csillagászok teljes szívből és habzó szájjal utálják egymást? De ki mellé, azaz hova álljanak a belgák?” /Bälga Helga, csillagorológus/

„Ügyvédi irodám a meteorológus – csillagász házaspárok válóperes ügyeire szakosodott és évente négyszer három-három hétig kaszálunk, mint a disznó a makkdonálcban!” /Dr. Görényi Gödörvény, válóperes zugügyvéd/

„Ez már a vég! De milyen tél?! Hó van az már? Az egész hónap szökőnapra esett! Greta Thunberg monnyonle!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„- Hóhiányos dögrét a

Világ! - tells us the Gréta -

- Jaj, vigyázzunk! Hú, mán Ka-

-lasnyikovoz humánka!”

/The Bill, a debil/

„Remélem, hogy tényleg jön a tavasz és nem tér vissza a tél, bár ez a február is tavaszi hónap volt most. Elég jó idő volt, csak a naptár mutatott telet, a hőmérő nem.” /M. András, a költő legállandóbb és legtavaszváróbb kommentelője/

„eM úr, a celziusz nő! Mér?!

Talán, mivel maga hőmér?!

Ne hőmérjen, bőg a naptár,

S felhőablakot a Nap tár!

eM úr, maga tavaszoljon,

S érezze magát a jól jón!”

/Jó-Jó Jenő, jojódíler és naptárfüggetlen hőmérőhámozó/

„A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő, humorista és műfordító. A Télvég című verse még nem jelent meg nyomtatásban, de a szerző honlapján olvasható. A vers egy humoros, ironikus és kritikus szemléletet tükröz a mai magyar társadalom és politika iránt. A vers műfaja paródia, amely egy másik művet, stílust vagy műfajt utánoz, de torzítja, elrajzolja vagy kifigurázza annak jellemzőit. A vers a klasszikus magyar népi költészetet parodizálja, amelynek tipikus elemei a négy soros, nyolc szótagos, rímes versszakok, a népies szókincs, a természeti képek, a ritmus és a dallam. A vers azonban ezeket a jegyeket karikírozza, például a rímek erőltetettek, a szókincs idegen vagy modern szavakat tartalmaz, a képek pedig a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják. A vers témája a tél vége, amelyet a költő a február utolsó napjaival, a szökőévvel és a tavaszvárás jelenségével kapcsol össze. A vers azonban nem a természet változásait, hanem a társadalmi és politikai feszültségeket, a forradalmi hangulatot és a korrupciót, a hatalomváltást és a nép elégedetlenségét fejezi ki. A vers a magyar történelem és a jelen közötti párhuzamokat és ellentéteket mutatja be, például a 1848-as forradalom és a 2024-es választások, a dalnokok és a dalvirágok, a királyok, hercegek, bárók és a koronavírus, a buli és a szétesés. A vers nyelve és stílusa humoros, ironikus és kritikus. A költő számos eszközt használ a paródia megteremtéséhez, például:

•  A rímek erőltetettek, keresztrímek, de gyakran nem pontosak, hanem csak hasonlók (mán - élnek, várnak - báró, helye - Ottal-).

•  A szókincs vegyes, népies és modern szavakat kever (Tódorog, Kármán, szökő, lök ő, dalvirág, koronasétány, jeje-jeje, buli).

•  A képek a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják, amelyek ellentétben állnak a népi költészet természeti képeivel (Kármán, szökőév, forradalom, király, herceg, báró, koronavírus, buli).

•  A hangulat vidám, önironikus és kritikus. A költő mintha élvezné a tél végét, de valójában kineveti magát és a magyar társadalmat és politikát. A vers végén egy felszólítással invitálja az olvasót, hogy bulizzon vele, de ez is inkább gúnyolódás, mint komoly ajánlat.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Te Bing, nagy merénylet e tett!

Melyik rímem erőltetett?!

Mesterségesen vagy hülye,

Meg is haraplak most, hű, jeeeeee!!!”

/F. Endre, vérig sértődött költőgigász és világirodalmi mérföldkő/

„Korunk költészetének kivilágos kivirradta, Frady Endre, ismét bebizonyította, hogy nem a szájbarágós tömegigény álprófétája, hanem az elefántcsonttorony szuterénablakából megvetően az ég felé köpő világfájdalomdíjas örömpörköltszaft tunkoló géniusz hungarikusz! A szabad asszociáció fenegyereke szellemi rácsos ágyból kiszabadult gyermeki eksztázissal esik neki a világegyetem betokosodott rendjének és térzenei torzóként tör-zúz, hogy felhívja a figyelmetlenek fegyelmezetlen figyelmét a felgyülemlett fagytalanságra! Felkent falkaforradalmárok, fessetek!” /Ibrik Izolda, ecsetkezelőnő/

„Vége van a télnek

Fagyottak nem félnek

Újra olvad ki a

Fiat mellett Kia

Hely ez a vers rémes

Kéne ide rím is!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas agyolvasztó segédmunkás/

„Segédmunkás? Agyolvasztó?

Jaj, támad a rémrím kaszt, ó!

Kiolvasztja fiát, ki át-

-kozott módon fagyaszt Kiát?

Télnek vége, hörög gége,

Kiengedett birka bég-e?

Nagyon gyanú maga, Ház úr,

Ráférne önre egy hó zűr,

Melyet tavasszal le hő zár!”

/Serteperte Sörteparti, sártiport ő/

„A címnél még reménykedtem, hogy tél végén egy télvégről szóló vers még talán egy Frady Endrétől is kitelik, de már a legelső sor végén tudtam, hogy egy dologra vágyom kétségbeesetten, a versvégre! Mi az a mán?! Mivégre kellett megírnia?! Mivégre kellett elolvasnom?! Mivégre vagyunk egy világon Frady Endrével?! Mi végre valahára túléljük őt, vagy egy általa okozott költészeti kataklizma nyomán ő és a csótányok élnek túl minket?! Meg még a skorpiók?! Őszintén csodálom, hogy Frady Endre nem szerepelt a bibliai tízcsapásban! Vagy lehet, hogy az Úr csak figyelmeztetni akarta a fáraót, nem elpusztítani?! Esetleg mégis szerepelt és ő volt a sötétség?! Ó, anyám, miért nem szültél hármasikernek és én miért nem abból a kettőből vagyok az egyik, akinek nem kell munkaköri kötelességből Frady verseket olvasni?! Könyörgöm, akasszuk föl! Királyság!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Akkor van vége a télnek, amikor én azt mondom, és az inthet neki búcsút, akinek megengedem!” /Chuck Norris/