Március 15-i Retró2 szünnapi bánatvers

Nagyon kemény hírek ezek!

Mi lesz, hogyha megéhezek

Forradalom közepette?!

Szedte-vette teremtette!

Ha majd vendégségben eszek,

Szállnak nyögve nyelés neszek,

S rágódom a „szétfő” igén…

Vajh kibírom hétfőig én?!

Nem bírom ki, éhen döglök!

Sírba be az éhség-dög lök,

S hol zsírjaim homorulnak,

Unoká’m le csokit nyúlnak.

Tetem vagyok, girhes tetem,

Csokinyulat sem ehetem;

Csontváz szám már ritkán eszik,

S anyaföldként fogad be szik.

„Sanyaföld?! Sanya, neked van földed?! Akkor meg mit hőzöngsz itt, miért nem mész megművelni?! Amit ma felszánthatsz, ne halaszd holnapra! Vagy ej ráérsz még, mint az a henye Pató Pali haverod?! Na, ugorj, de előbb még hozz ebédet! A Retró ma zárva van, úgyhogy irány a Pilvax! Az egyik lábad itt, a másik ott, te lusta tintanyaló!” /Petőfi Sándorné, házsártos háziasszony/

„Micsoda?! Meghívunk hozzánk ebédre az ünnepnapon, te meg fikázni mered az áldottkezű nejem főztjét és sütjét, te urbánus fűzfapoéta?! Az agyad van szétfőve, nem az ebéd, te lábasfejű tintanyalonc! Még hogy éhen döglesz, és homorú a zsírod, te dagadék?! Bárcsak befognának téged a Táncsicsot kiszabadítani igyekvők hintója elé, majd ott hagynának csereként a börtönében, míg rád nem rozsdásodik a műanyag lakat!” /Söptényi Nadír, filozófus és népies írókolléga/

„Ne haragudjon, költő úr, az ünnepnapi szünetért, da valamikor nekünk is ki kell pihennünk az ön nonstop verscunamiját! Hétfőn találkozunk! Addig is kellemes forradalmat és szabadságharcot!” /a Retró2 dolgozói/

„Van, akinek az Operáról a büfé jut eszébe, van, akinek az idusáról a kantin. Micimackó mindenkiben ott lakozik, csak van, akiben a felszíntől vékonyabb kopóréteg választja el.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Everybody has a Kant in, in’t Kan? Immán, úúúú, el innen! Hú mán!” /Márciusi Dusán, emigrált középiskolai angoltanárt helyettesítő angolvécépucoló/

„Rendőrkaszt a kopóréteg?!

Hová szaladsz Peti?! Hé, teg-

-nap nem voltál még ily riadt

Egy kis viccelődés miatt!

Ne fussál el, te kis zakkant,

S falt se fejelj le, mint vak Kant!

Egyél inkább Retró kaját,

S hinnyébe fordul a jaj át!”

/Dartanyan Dezső főhadnagy, a Budapesten Illetékes Csávás Kálmán Alakulat (BICSKA) maximálisan minimalista költője és antiriogatási főelőadója/

„BICSKA?! A bicska én vagyok!” /Buggy Lee, hongkongi hungarikum/

„Jaj, de szörnyű ez a Frady vers! Hadd ne kelljen ezt még egyszer elolvasnom! Kit kell megvesztegessek? Kegyelem! Hosszabbítsák meg a szabadlábamat Bicskéig!”” /K. Endre, bicskei bicskanyitogató/

„Ez lehetne egy nemzeti dal, csak egy "Talpra magyar! híja. Haza.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Talpra magyar, magyar talpra?!

Kell nekünk Nemzeti Dal pra-

-liné helyett forradalmi

Desszerként, ha csupán talmi?!

Édességnek, ha van híja,

Akkor hasa haza híja!

Winnetou meg haza híján

Migráncsként ül laza íján.”

/Panel Proliné, praliné díler/

„Nyilván nem nyit ki március 15-én a Retró. Különben hogyan lenne forradalom, ha nem lennének éhezők, akik lázadnak?” /M. András, a költő legállandóbb és legéhséglázadóbb kommentelője/

„Á, a Retró diadala

Az éhezők viadala?

eM úr, Önnek mi a dala,

Melytől reggel riad ala-

-posan meg a szomszéd néni és a forradalmárokat megkarmoló macskája?”

/Petőfi Nándorovics, ex-barguzini apa-gén epigon/

„Drága Költő Gigász! Szeretném felhívni a figyelmét, hogy Nagyböjt van, szóval ideje lenne felfüggeszteni a mértéktelen kulináris élvezeteket! Ezek a mai fiatalok..! Csak a sz.x meg a szipu! Pfuj! Koplaljon az ilyen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas etikus dietetikus/

„Jelzem, Bibliában senki

Sem böjtöl a Húsvét előtt,

Se irokéz pap, se jenki,

Se józan, se sziput belőtt;

Igéből nem jön ilyen ki.

Bélgáz fújjon böjti szellőt!”

/Teó Leó, Ég és Föld szakon végzett teológus és geológus/

„Az Isten által kitalált bibliai böjtök és az emberek által kiokoskodott úgynevezett Nagyböjt között az a különbség, hogy előbbinél a résztvevők semmit sem esznek, utóbbinál pedig csak azt és annyit, amit és amennyit megkíván a szervezetük. Ami efölött van, azt meggyónják. Vagy nem.” /Elmereccsent Endre, epebeteg eretnek/

„Na, megállj csak, eretnek!

Majd a papok veretnek!”

/Vérgőz atya, a Torquemada Spanyol Inkvizíciós Gimnáziumi Alapítvány (TSIGA) főispánja/

„Ha zárva van a Retró2, akkor elmegyek Phil Vaximovics Mutyin haverommal ebédelni és egy jó borscsos pirogtál mellett vodkamámorosan megemlékezünk arról, hogy anno a baráti orosz csapatok akadályozták meg Világosnál az áruló Görgey további fölös vérontását. Már akkor is ők vonultak be békét teremteni, nem az amerikaiak! Éljen az örökké megbonthatatlan orosz-magyar fegyverbarátság és békeharc!” /Talpnyalonc Tihamér, a Magyar Orosz Szovjetbarátságos Közpénzeket Vételező Alegység (MOSZKVA) atamánja/

„Hé, atamán elvtárs! Nem csak a maga fegyveres békeharca az örökké megbonthatatlan, hanem ez a rohadt kínai pandahús konzerv is! És nekem mégis ezt kéne ennem március 15-én, mert nincs nyitva a Retró! Éhen fogok murdelni!” /Bádog Bódog, bodega buherátor és pléhbili díler/

„Március 15-én senki se a saját hasára gondoljon, hanem jöjjön el ebéd előtt az ünnepi beszédemre a Nemzeti Múzeum elé! A műsor magas színvonalú lesz. Először Curtis rappeli el a Nemzeti Dalt, aztán Győzike a Himnuszt, majd Tóth Gabi énekli el a Nélküledet, utána Ákos saját magát gitárkísérve dalolja végig a 12 pontot, végül Mága Zoli húzza el a nótánkat, míg a háttérben a Kossuth-díjas Nagy Feró vasalt bakancsban tapossa el a nemzet sötétben bujkáló ellencsótányait. A beszédem rövid lesz, de velőspacalos, hogy egyrészt Németh Sziszi barátom is értse és szeresse, másrészt, hogy hazaérjek ebédre. Jelszavunk: A haza minden előtt!, de mielőtt elmennénk haza, ezt még elismétlem egy párszor. Ott találkozzunk! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Mi ez a celebnyálas bájgúnár gágogásnál is fülsértőbb közpénzmédiahekk szint alatt vergődő latrinaszag?! Ki ez a fékevesztett bolsevik diszlájkvadász, ez a vérhaspók fotelforradalmár?! Elhiszem, hogy a falánk Frady Endre megszokta a minden péntek déli kifőzdézést, de meg kell értenie, hogy a gyorséttermi dolgozóknak is joguk van ahhoz, hogy a nemzeti ünnepnapon helyet foglalhassanak a Nemzeti Múzeum lépcsőjén megtartandó állami ünnepséget messze elkerülő menekülőútvonalak valamelyikén, hiszen köztudott, hogy a haza nem eladó, csak bizonyos esetekben és amennyiben egy összegben megvan az a pénz! Ne lássam anyám életnagyságú hologramját a Retró 2 Kifőzde díszfalán, ha nem követelem Frady Endrének a haza Kínának eladandó részéhez való csatolását! Világ kínai rendőrjárőrei, fradyendrétlenítsetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a bezárt és üres Retróban is meg tudok ebédelni. A hónaljammal letépem a vaslakatot, aztán megeszem a faszékeket és a faasztalokat. Az én gyomornedveimen még a heti bevételeket tartalmazó gyémántbetétes vasbeton páncélszekrény sem fog ki.” /Chuck Norris/

Télvég

Véget ér a február mán,

Búcsút inthetünk a télnek.

Tódorog az öreg Kármán,

Örvényei nagyon élnek.

Ez az év egy kissé szökő,

Plusz napja van februárnak,

Mit huszonnyolc mögé lök ő,

S népek tavaszt tovább várnak.

Hej, e nép nagy tavaszváró!

Ilyentájt van forradalom;

Fut sok király, herceg, báró,

S dalvirágba borul falom-

-bkoronasétány hűlt helye,

Melynek nyomát verem bottal.

Jaj, szétesek, jeje-jeje!

-vós vót ez a buli, Ottal-!

„Forradalom! Forr a dalom! Sercegtessétek a hercegeket, borogassátok a bárókat, karéjozzátok a királyokat! Mi, hogy elörvénylettek a karéjozók?! Akkor csak akasszátok föl őket, és tű bollyal szurkáljátok a nagy büdös lúdtalpukat! Éljen a tavaszi anarchia! Ottalvós buli van!” /Téboly Tuboly, tű boly töbölyöző tökfej/

„Télvég szívében kés, febr’ár nyakán

Kötél, s utánuk hő is jön talán,

Tavaszi karéj ottalsz’ végre, sakk!

Ez mind igen jó, mind valódi pakk,

De még ezzel nem sercegtek sokat -

Akasszátok föl a királyokat!”

/Befőtti Bájorrné Petőfi Sandra, barguzini hóemberolvasztó kisiparos és amatőr sakknagymesterdalnok/

„Ottal (oroszul: Оттал) vidéki helység (egy falu) Kalyalskoye vidéki településen, a Rutulszkij körzetben, Dagesztán Köztársaságban, Oroszországban. Népesség: 400 (2010-es népszámlálás); 356 (2002-es népszámlálás); 128 (1989-es népszámlálás). 2 utca van. Ottal 48 km-re északnyugatra fekszik Rutultól (a kerület közigazgatási központja) közúton. Mishlesh és Muslakh a legközelebbi vidéki települések. Tsakhur emberek élnek ott.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Tsak mi hurok, tsak mi hurok

Bulizunk itt Ottal-vósan,

Ám ha körénk szorul hurok,

Hurunk tsak over the ocean!”

/Ben Hur Tsak Norris, betanított dagesztáni főrabbi helyettes/

„Tisztelt szétesett költő úr! A verse pontatlan, ugyanis február utolsó napjával csak a meteorológiai tél és véget, a csillagászati még nem. Arra ugyanis további húsz napot kell várni, mert akkor következik be az északi féltekén a tavaszi napéjegyenlőség. Szóval vagy pontosítsa a vers címét, vagy NEM ENG.!” /Dr. Szaturnusz Szilárdné Jupiter Jolán, a Csillagászati Irodalom Géniuszai Alapítvány (CSIGA) folyóiratának főcenzora/

„Ezek szerint március első három hetében a meteorológusok és a csillagászok teljes szívből és habzó szájjal utálják egymást? De ki mellé, azaz hova álljanak a belgák?” /Bälga Helga, csillagorológus/

„Ügyvédi irodám a meteorológus – csillagász házaspárok válóperes ügyeire szakosodott és évente négyszer három-három hétig kaszálunk, mint a disznó a makkdonálcban!” /Dr. Görényi Gödörvény, válóperes zugügyvéd/

„Ez már a vég! De milyen tél?! Hó van az már? Az egész hónap szökőnapra esett! Greta Thunberg monnyonle!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„- Hóhiányos dögrét a

Világ! - tells us the Gréta -

- Jaj, vigyázzunk! Hú, mán Ka-

-lasnyikovoz humánka!”

/The Bill, a debil/

„Remélem, hogy tényleg jön a tavasz és nem tér vissza a tél, bár ez a február is tavaszi hónap volt most. Elég jó idő volt, csak a naptár mutatott telet, a hőmérő nem.” /M. András, a költő legállandóbb és legtavaszváróbb kommentelője/

„eM úr, a celziusz nő! Mér?!

Talán, mivel maga hőmér?!

Ne hőmérjen, bőg a naptár,

S felhőablakot a Nap tár!

eM úr, maga tavaszoljon,

S érezze magát a jól jón!”

/Jó-Jó Jenő, jojódíler és naptárfüggetlen hőmérőhámozó/

„A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő, humorista és műfordító. A Télvég című verse még nem jelent meg nyomtatásban, de a szerző honlapján olvasható. A vers egy humoros, ironikus és kritikus szemléletet tükröz a mai magyar társadalom és politika iránt. A vers műfaja paródia, amely egy másik művet, stílust vagy műfajt utánoz, de torzítja, elrajzolja vagy kifigurázza annak jellemzőit. A vers a klasszikus magyar népi költészetet parodizálja, amelynek tipikus elemei a négy soros, nyolc szótagos, rímes versszakok, a népies szókincs, a természeti képek, a ritmus és a dallam. A vers azonban ezeket a jegyeket karikírozza, például a rímek erőltetettek, a szókincs idegen vagy modern szavakat tartalmaz, a képek pedig a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják. A vers témája a tél vége, amelyet a költő a február utolsó napjaival, a szökőévvel és a tavaszvárás jelenségével kapcsol össze. A vers azonban nem a természet változásait, hanem a társadalmi és politikai feszültségeket, a forradalmi hangulatot és a korrupciót, a hatalomváltást és a nép elégedetlenségét fejezi ki. A vers a magyar történelem és a jelen közötti párhuzamokat és ellentéteket mutatja be, például a 1848-as forradalom és a 2024-es választások, a dalnokok és a dalvirágok, a királyok, hercegek, bárók és a koronavírus, a buli és a szétesés. A vers nyelve és stílusa humoros, ironikus és kritikus. A költő számos eszközt használ a paródia megteremtéséhez, például:

•  A rímek erőltetettek, keresztrímek, de gyakran nem pontosak, hanem csak hasonlók (mán - élnek, várnak - báró, helye - Ottal-).

•  A szókincs vegyes, népies és modern szavakat kever (Tódorog, Kármán, szökő, lök ő, dalvirág, koronasétány, jeje-jeje, buli).

•  A képek a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják, amelyek ellentétben állnak a népi költészet természeti képeivel (Kármán, szökőév, forradalom, király, herceg, báró, koronavírus, buli).

•  A hangulat vidám, önironikus és kritikus. A költő mintha élvezné a tél végét, de valójában kineveti magát és a magyar társadalmat és politikát. A vers végén egy felszólítással invitálja az olvasót, hogy bulizzon vele, de ez is inkább gúnyolódás, mint komoly ajánlat.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Te Bing, nagy merénylet e tett!

Melyik rímem erőltetett?!

Mesterségesen vagy hülye,

Meg is haraplak most, hű, jeeeeee!!!”

/F. Endre, vérig sértődött költőgigász és világirodalmi mérföldkő/

„Korunk költészetének kivilágos kivirradta, Frady Endre, ismét bebizonyította, hogy nem a szájbarágós tömegigény álprófétája, hanem az elefántcsonttorony szuterénablakából megvetően az ég felé köpő világfájdalomdíjas örömpörköltszaft tunkoló géniusz hungarikusz! A szabad asszociáció fenegyereke szellemi rácsos ágyból kiszabadult gyermeki eksztázissal esik neki a világegyetem betokosodott rendjének és térzenei torzóként tör-zúz, hogy felhívja a figyelmetlenek fegyelmezetlen figyelmét a felgyülemlett fagytalanságra! Felkent falkaforradalmárok, fessetek!” /Ibrik Izolda, ecsetkezelőnő/

„Vége van a télnek

Fagyottak nem félnek

Újra olvad ki a

Fiat mellett Kia

Hely ez a vers rémes

Kéne ide rím is!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas agyolvasztó segédmunkás/

„Segédmunkás? Agyolvasztó?

Jaj, támad a rémrím kaszt, ó!

Kiolvasztja fiát, ki át-

-kozott módon fagyaszt Kiát?

Télnek vége, hörög gége,

Kiengedett birka bég-e?

Nagyon gyanú maga, Ház úr,

Ráférne önre egy hó zűr,

Melyet tavasszal le hő zár!”

/Serteperte Sörteparti, sártiport ő/

„A címnél még reménykedtem, hogy tél végén egy télvégről szóló vers még talán egy Frady Endrétől is kitelik, de már a legelső sor végén tudtam, hogy egy dologra vágyom kétségbeesetten, a versvégre! Mi az a mán?! Mivégre kellett megírnia?! Mivégre kellett elolvasnom?! Mivégre vagyunk egy világon Frady Endrével?! Mi végre valahára túléljük őt, vagy egy általa okozott költészeti kataklizma nyomán ő és a csótányok élnek túl minket?! Meg még a skorpiók?! Őszintén csodálom, hogy Frady Endre nem szerepelt a bibliai tízcsapásban! Vagy lehet, hogy az Úr csak figyelmeztetni akarta a fáraót, nem elpusztítani?! Esetleg mégis szerepelt és ő volt a sötétség?! Ó, anyám, miért nem szültél hármasikernek és én miért nem abból a kettőből vagyok az egyik, akinek nem kell munkaköri kötelességből Frady verseket olvasni?! Könyörgöm, akasszuk föl! Királyság!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Akkor van vége a télnek, amikor én azt mondom, és az inthet neki búcsút, akinek megengedem!” /Chuck Norris/

Amidőn...

Amidőn a kávém iszom,

Nem enyhül bár zsigeri szom-

-jam, ám rögvest felébredek,

S gyúlnak bennem agyi ledek.

Ha emidőn jönne fatál

Száraz szik, mi dehidratál,

Szétesnék, mint Koppány vezér,

Pont nem eszem sziket ezér’.

Kávé után tál szik helyett

Teát iszom, netán tejet,

S vidítanak csordult kancsók,

Akár vaddisznónőt kan csók.

Amidőn feldob a kávé

(Mint új nevet szent konklávé

S rotálnak ős pápasírok…),

Tök éberen verset írok.

Záhony, Rédics, Tamási, Gyál,

Egész ország, kávét igyál,

S feketüljön még a nyál is!

Talpra magyar aktuális…

(forr a dalom!)

„Forr a dala, költő elvtárs, forr a dala?! Megégette az agyát a túlfőtt feketeleves?! Kicsordult a buta ló fejin a nekihevült híg koffein?! Helytelenkedik és uszul?! Nem tudta, hogy olcsó költőnek híg a heve?! Na, hűtsék le, rázzák ki a gatyából, dudáltassák kesztyűben, oszt’ irány az akkumulátorgyárépítő kényszermunkatábor!” /Csávás Kálmán vezérsörnagy, az Akkumulátor Gyártósorhoz Helyezett Anarchista Literátorok Országos Tángáló Tábora (AGYHALOTT) savasan maró főparancsnoka/

„Mivel tévedni emberi dolog, ugyanakkor a pápák, a konklávék és a zsinatok tévedhetetlen, így a szent vezetők nyilvánvalóan földönkívüliek, amint a fejük glóriának tűnő űrbéli háttérsugárzása is bizonyítja. Ennélfogva a régi pápák sosem forognak a sírjukban, amidőn a konklávé új pápát választ, úgyhogy ezt is rosszul tudja a szakralitás ellen beoltott fűzfapoéta! Alien az Anyaszentegyház!” /Kávéházi Konrád, kaotikus koffeinlovag/

„Végy egy alanyi költőt, adj hozzá kajakómát, kis késleltetéssel koffeinfröccsöt, alkotói szabadságot, és csipetnyi őskárpát kultúrmixet, hagyd érni 37 másodpercig...és közben gyorsan vonulj fedezékbe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„37, mi?! Csak nincs valami prímszám betervezési szerződése, humán úr?! Ezek szerint megéri a Prímszám Kft ügynökének lenni, ugye?! Felkészül a 41, he?! Na, villámgyorsan nyomjon le ballal 43, jobbal pedig 47 fekvőtámaszt, hogy három izzadságtó mossa a partjait, de semmi nyereg fölött puhított visszafelé szellentés!” /Negyvenkettő Nimród, a Nomád Anti Prím Fetisizáló Országos Lineáris Társaság (NAPFOLT) tevékeny tavi kényura/

„A 37-nek nincs különösebb szándékolt jelentősége - arra bátorkodtam célozni, hogy a vers szokásos lehengerlő lendületéből ítélve az ötlettől számítva az oda nem illő részletek elegáns odahányásán beillesztésén át a vers sajtó alá rendezéséig megint nem telhetett el ennél sokkal hosszabb idő.” /F. Péter, k. m. f./

„Gyors munkához idő kell! Ettől függetlenül megértem az illegális ügynökösködését, hiszen Schrödinger macskájának dobozát sem őrizték ingyen! Olcsó koporsónak híg a leve! Aki ma gyar, holnap gya úr! Arccal a tükörútvesztő felé! Koffeinnel a züllési úton! Legelőre!” /Marha Márton, legelésügyi népbizonytalan és lefőtt ispán/

„Szerintem ezért sem iszom kávét. Inkább megóvom a környezetemet az ilyen versektől.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pörgönc/

„Inkább kávét igyon,

Minthogy kovát egyen!

Verjen követ agyon?!

Hoz ön kivit-e? Gyün?”

/néhai Antibarista Atanáz, Ottó Motorné Odaégett Ivett katatón kávékövet által agyonvert kovakövi kividíler/

„És Ottó ette vagy itta? Illetve Ivett evett vagy ivott?” /Dr. Ház, k. m. f./

„20 sor, versnek képzelve. Nem sok a 20? Érdemes ezért kávét inni? Elég lenne annyi is, hogy: „Kávét kell innom, hogy verset tudjak írni.” Persze, minek. Ettől függetlenül az emidőn szó nagyon tecc!” /Nyuggerapó, a költő legszépkorűbb és legemidőnkedvelőbb kommentelője/

„Sok-e a 20 sör sor? Nem akartam én ennyit inni írni, de szinte itatta íratta magát…” /F. Endre, koffeinfüggő kutyaütő kávékedvelő költőgigász/

„Kávé miatt még nem robbant ki forradalom, de emiatt a vers miatt esélyes...” /M. András, a költő legállandóbb és forradalomesélylesőbb kommentelője/

„1785-ben kávéforradalom tört ki Poroszországban, mert a törvény szerint csak nemesek, papok és magas rangú tisztek fogyaszthatták.” /https://www.coolcoffee.hu/20-erdekesseg-a-kaverol/

„Ha forradalom nem is tán,

Kávéfőző gyakran robban,

Foltot hagyva Marcsán, Pistán,

Kik ettől nem lesznek jobban.

Nagy Frigyesnél vala bezzeg

Die Kaffeerevolution!

Erről dallván hangom rezzeg,

S néptáncol sok kávéion!”

/Kockacukor Kacor, királyi kávéfőző kotyogtató/

„Költő úr, már egyenesítjük a kaszákat és élesítjük a kapákat! Igaz, nem a forradalomra készülünk, csak a magával vérfolytatandó író-olvasó találkozóra! Jó nagy stadiont béreljen ki, mert mindnyájunknak el kell menni!” / Záhony, Rédics, Tamási és Gyál teljes lakossága/

„Frady Endre presszókávétól tocsogó poszttraumatikus értelmi síkján szellemi zsírpárnacsata zajlik a magamutogató félműveltség és a szégyentelen kivagyiság között! Ebből a bulvárirodalmi hashajtásból legfeljebb vécéfülkeforradalom robbanhat ki a Körúton belüli liberális macskajancsik zárt körében, akik jobban tennék, ha nyitnának a külvilágra, hogy a kereszthuzat kivigye a kurzusköltőcske kávézaccos kultúrmocskának büdösét! Ne lássam anyám bronz lovas szobrának talapzatára elhelyezett állami koszorúk pénzmosásra szánt számlagyárának a nyugatra emigrált tűzoltók hiányában történő porig égését, ha nem kiáltom önkritikusan világgá, hogy bárminek a tárgyilagos megítélésében egyetlen önkényes vélemény a mérvadó, az ENYÉM!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én úgy iszom a kávét, hogy beleöntök szekérderék forró szöget, mert sűrűn és kilencven fokosan szeretem. A vasnak is egészséges, ha nő a Chuck Norris tartalma.” /Chuck Norris/

Március 15

Pilvaxba megy Petőfi be,
Fejszéjét vágva nagy fába:
- Ez nem csak a saját dilim,
Népemnek kell forradalom!

Lépcsőn Nemzeti Dalt mondja.
- Ebből nagy hirig lesz mindjá’! -
Csillan fel a jónép szeme,
S nő a népfelkelők száma.

Szabadul a mit sem sejtő
Táncsics s lelkendez a sajtó:
- Hoppá, itt a reménysugár!
Lám, remeg az osztrák sógor!

- Elnyomtatok! – szól a hun vád,
S támad a sok puskás honvéd. →
Császár behív medvét, oroszt,
S annak mancsa el nem ereszt.

Segesvárnál nagy a futás,
Elfogják még Petőfit is;
Jaja hangos, mint egy MIG show
S nem áll Barguzinig meg se…

(Onnantól a csend az néma,
Utókor meg dühöng: Ne má’!)

„A magyarságtudatot erősítendő, a honbuzgalmat forralandó és az ünnepeink fényét emelendő, március 15-én ellenforradalmároktól elkobzott közpénzből megalakul a Kuruc Nemzeti Dalnokok Képezdéje, azaz a KNDK, a szabadság szimbóluma!” / Ki Mint Ír, koreai származású magyar forradalmár/

„Na, költő úr, hát hol maradtak a Buda-bidé, az ágyú-ugye és a Táncsics-tancsúcs kancsal rímpárok, mi? Ha már értelmetlen a lúd, legalább legyen kövér! Ilyenkor fullba kellene ám nyomni a kretént! NEM ENG.!” /Tóbár Tibor, a Kancsal Kíncsel c. réteg honlap főcenzora/

„Szórakozunk a nemzeti ünneppel? Megröhögjük a fiatalon elesett fülkeforradalmár költőnket?! Meghamisítjuk a történelmet?! Azt hisszük, hogy mindezt megússzuk jellemnevelő pofonok nélkül?! Rossz válasz! Nesze, te, nesze, nesze!!! Őrmester, vigyék ki és szereljék össze!” /Csávás Kálmán übernagy, a Rendszert Aláásókat Gyepáló Alegység (RAGYA) akcióügyi főkoordinátora/

„A történelmet saját szemüvegen torzítva látást szimbolizáló kancsal rímekkel a költő magához ragadja az utókor tisztánlátási vágyának kezdeményezését és zsigeri őstehetséggel vezet végig a dicső tavasztól a csődi őszig. Az előbb fiatalon hősi halt, majd később idősen száműzetésben élő költőkolléga sorsán át Frady Endre bemutatja, hogy két pont között ugyan végtelen sok út vezethet, de végül mindegyik tragikumba fordul, így a relatíve legpozitívabb végkifejlet, ha semmit és senkit nem túl komolyan véve halálra röhögjük magunkat. Tánc!” /Sorstragédia Simeonné Vihánczy Vendetta, középiskolai magyartanár és maszek haláltáncoktató/

„Az, hogy Petőfi holttestét Barguzinban találták meg, nem azt jelenti, hogy ott halt meg száműzetésben, hanem valószínűbb, hogy Jókai Mór és Arany János titokban kiásatták a segesvári tömegsírból, az éj leple alatt Szibériába szállíttatták és ott eltemettették, majd elterjesztették, hogy felesége elől Oroszhonba szökött. Így akarták irodalmi vetélytársuk hősi halálát egy profánabb sorsra hamisítani, hogy ezáltal annak hírneve ne nőhessen az övék fölé. A szokásos írói-költői féltékenységből fakadó önfeledt viccelődés tipikus esete! A trükk bevált, mert az utókor Jókairól ízletes bablevest, Aranyról finom galuskát nevezett el, míg Petőfiről csak egy rozsdamarta, ütött-kopott, felsőpályás Duna hidat.” /Dr. Nagyagyi Agyar, a Magyar Tudományos Akadémia rémhírcáfoló szakcsoportjának levelező tagja/

„Brumm-brumm! Magyar nép lenni kövér, orosz medve lenni éhes! Orosz medve szeretni magyar nép! Nyamm-nyamm!” /Medvegy Medvegyevics Medvegyev, orosz medve és atomlobbista/

„Mi ez a kancsal rímekbe klopfolt hullagyalázás?! Mi ez a lúdtalpszagú kokárdatiprás?! Frady Endre egy fekete öves senki, egy olyan senki, aki, ha kimegy valahonnan, akkor ott többen lesznek! Bárcsak már Frady Endre utókoraként dühönghetnék, hogy Ne má’! Anyám szerint dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes, mert vérnyomásállapotba kerülök, úgyhogy inkább menjek ki a kertbe kisvirágokat szagolgatni! NEEEEEEM!!!” /Puzsér Róbert, vérnyomásállapotba került kritikus/

„Ha a mindig büszke magyarok alázatosan a segítségemet kérték volna, akkor egy mozdulattal lepofoztam volna mind a muszkát, mind a labancot, de nem, ezek mindig egyedül akarnak kuruckodni!” /Chuck Norris/

„Ej, mi a kő? Költő Úr, kend
Verset farag egész víkend?!
Lám csak, utókor mit mível:
Kétel, kutyul kancsalrímmel!

Frady komám, hegyezd füled,
Tudom én, nyelved mér' ered,
Vezérszónok harcra hangol
"Győztes lesz a magyar-angol!"

Ezután is jó légy, Endre!
Ne fintorogj a közrendre,
Terelj népet egy irányba'
Tedd, mi juhász kívánsága!”

/Petrovics Tribjúttu Sándor alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Új Remények

Remény Retekné Ritka Rigó terhes volt. Ikreket várt, hetes ikreket.
- Hűha, az új Remények születésekor szükségünk lesz egy jóval nagyobb lakásra, egy kisbuszra és néhány jól képzett bébiszitterre! – morfondírozott Remény Retek, ám mivel nagy szerencséjére az anyai nagybátyja IV. Rögény néven az ország királya volt, hamarosan kiutaltak nekik egy kacsalábon forgó tízszobás palotát parkkal, fedett úszómedencével és egy ötvenezres stadionnal, valamint két luxusbuszt saját sofőrrel és gyerekenként 1-1 darab diplomás bébiszittert. A főbejáratnál hatalmas márvány Hófehérke szobor fogadta az érkezőket és a kertből nem maradhatott el a hét kerti törpe sem. Ez adta az ötletet a gyerekek névválasztásához is. Hamarosan megszületett tehát Remény Tudor, Remény Vidor, Remény Szende, Remény Szundi, Remény Hapci, Remény Morgó és Remény Kuka. A gyermekek egészségesek voltak és szépen fejlődtek. Az uralkodó elvállalta mindnyájuk keresztapaságát és a születésnapjukon bőkezű ajándékokkal halmozta el őket. A nép ugyan éhezett, de a család szépen gyarapodott.
Boldogan éltek, míg meg nem halt IV. Rögény, aki egy forradalmi nyaktiló következtében sajnálatos hirtelenséggel elvesztette a fejét.
 A demokráciára vágyó nép köztársasági elnököt akart választani és mivel kivételesen és teljesen valószínűtlenül épp józan paraszti ésszel gondolkodott, nem a rózsaszín ígéretekben akart hinni, hanem a „nomen est omen”  elv alapján a leginkább realista nevű személyben. Így a választás utolsó fordulójára csupán két esélyes jelölt maradt csupán: Remény Kuka és Hitel Alma.
 Bár  mindketten fiatalok voltak és hiperrealisták, ám ennek ellenére első látásra egymásba szerettek, így nem csoda, hogy összeházasodtak. Alma jó feleség módjára visszalépett Kuka javára, így 83%-os részvétel mellett Remény Kuka lett az új köztársasági elnök, aki, ha a mutyizmust visszasíró IV. rögényista állammaffia magányosnak álcázott merénylője le nem lőtte volna, minden bizonnyal új Reményeket nemzett volna sokat éhezett népe felvirágoztatására.
 Remény Kuka temetésén sokan voltak, akik előbb mind felkerültek a Duna műjegén 2/3-os többséggel megválasztott V. Rögény király titkosszolgálati főnökének, Subatov Sebőnek a listájára, majd nem sokkal később már együtt közmunkálkodtak a vadonatúj  Recsk borvidéki Kancsó Aréna VIP páholyának építési munkálatain. A Remény ikrek és gyermekeik - az új Remények – ebben az EU-s projektben is hasznos közmunkásnak bizonyultak, hiszen ők haltak meg utoljára...

Erkölcs

Erkölcsös polgárban van gát,
S nem lop mástól sose cangát,
Se rollert, se köznép vagyont,
Csak belet dolgoz ki. Vagy ont.

Utóbbit tényleg csak néha,
Pajkos forradalmak léha
Hevében mint elégtétel,
Ha veszíti épp fejét el.

„A kispolgári költő kispolgári verse hiánypótló mű, hiszen eleddig inkább csak hősök, szerelmek és nemzettragédiák lettek lírai tollhegyre tűzve, kádári kisemberből erkölcsös kispolgári munkarobottá váló szürke verebek ritkán. A magunkra erőltetett erkölcsi máz nemzettudathasadási haváriák okozta szétrepedése és a bennünk lapuló állat előtörése e költeményben olyan magától értetődő természetességgel zajlik, ahogy a négylábú ló megbotlik, ahogy a kutya visszatér a maga okádására, vagy ahogy a megfürdött disznó sárban hempereg. A vers érzelmi űrt, lelki vákuumot hagy maga után. Lecsorduló könnyeink a semmibe zuhannak alá…” /Bús Bertalanné Fátyol Jolán, irodalomtörténész és a Ledarált Pegazus c. értelmiségi vitaműsor főszerkesztője/

„Nem kell ahhoz forradalom, hogy egy rendes polgár zsebében kinyíljon a bicska és belezhetnéke támadjon! Elég elolvasnia egy ilyen szánalmas Frady förmedvényt és rögvest vagy az utcára vonul, vagy bősz nassolással véget vet a napok óta kínlódva folytatott fogyókúrájának. Esetleg is-is. A szlengből idecsempészett és természetesen ide nem illő canga szó is megérne egy misét, de anyám még nem varrta mag az előző Frady gány hatására ízekre cincált palástomat.” /Puzsér Róbert, az anticelebitás főpapja/

„Nekem szétszedhető canga lopni el Budapest, de már megkerülni. Nem belezni se más, se magam. Nem szeretni harakiri. Fájni.” /Yoshihiro Shimada, japán világutazó/

„Megkérdeztem apukámat, hogy mi az az erkölcs, és ő azt mondta, hogy nem tudja, de a régi szovjet ifjúsági filmekben hallotta emlegetni. Amúgy apukám szerint nálunk mindenki dézsmálja a közvagyont, úgyhogy nyugodtan hazahozhatom az oviból azt a szép piros pöttyös labdát.” /Höttyéni Pistike, nagycsoportos óvodás/

„Lopni természetesen sosem szoktam, de a közvagyon, ahogy a nevében is benne van, közös tulajdon, ami részben az én adómból halmozódott fel, így teljesen logikus, hogy időnként kiveszem belőle a részem.” /Dr. Höttyéni Huba, jogtanácsos/

„Nálunk senki sem lop. Nálunk rend van. Magyarország jobban teljesít. Meg is mutatom az idevonatkozó statisztikákat. Mindjárt… ööö… nincs meg a dia… hmmm… úgy tűnik, ellopta valaki…” /Pintér Sándor, belügyminiszter/

„Egy magát meg nem nevező hírforrás által illetékes körökből illetéktelenül megszerzett és szerkesztőségünkhöz illegálisan idejuttatott statisztika szerint Magyarországon rend van és senki nem lop.” /index.hu/

„Nálunk a számvitelen nincs lazsálás, a sok lusta kis Tuskó valóban kidolgozza a belét is, sőt még az unokáikat is behozzák és munkára fogják, hogy teljesíthessék a normát. A legkisebb is számít. Tuskóóó!!!” /Csávás-Tuskó Kálmán, ex-őrmester a Tuskó és Családja Rab- és Vécélánc Gyár munkafelügyelője/

„Valamikor bennem is volt gát, de amióta ellopták, azóta folyamatosan tele van a bringaáruházam raktára újabbnál újabb cangákkal és rollerekkel.” /Simli Sebő, Prima Primissima díjas nagyvállalkozó/