A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anyaföld. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anyaföld. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 17., kedd

Álmos festő kancsal rímei

Sok a munkám, igen sok!
Fáradok… Ha ágensek
Minden képem eladnák,
Nyugodt szívvel aludnék.

Rendelnek még újakat,
Várom múzsa ajakát…
Nem jön ihlet… Elmesín
Vetemedik álmosan.

Festést gyengén bérezik,
Álmosbúsan borozok…
Anyaföldön elalszok,
Langy porával ölel szik.

Életkedv csak tompa jő,
Áll az agyam tempója…
Kávé kéne, kapszulás,
S indulna a képszülés…

Itt egy csésze fekete,
Rögvest festek fákat, ó!
Kávé ajzó sarkantyú,
Festőlelkem serken, tyű!

„Nespresso. What else?” /George Clooney/

„Frady Endre "Álmos festő kancsal rímei" című verse egy fáradt művész belső világát tárja elénk, aki az alkotás és a megélhetés kettős szorításában vergődik. A vers egyszerre humoros és melankolikus, ahogy a festő álmosan küzd az ihlet hiányával és a mindennapi élet nehézségeivel. A vers első szakasza a festő kimerültségét és a siker utáni vágyát mutatja be. Az "ágensek" és a "nyugodt szívvel aludnék" kifejezések egyszerre utalnak a művészeti piacra és a belső béke keresésére. A második szakaszban a múzsa hiánya és az ihletetlenség jelenik meg, ami tovább fokozza a festő frusztrációját. A harmadik szakaszban a festő anyagi nehézségei és az alkoholhoz való menekülése kerül előtérbe, míg a negyedik szakaszban a kávé, mint az alkotói folyamat katalizátora jelenik meg. A "kávé ajzó sarkantyú" és a "festőlelkem serken" kifejezések humorosan mutatják be, hogyan próbál a festő újra energiát nyerni és alkotni. Összességében a vers egy szellemes és érzékeny portréja egy művész küzdelmeinek, amelyben a humor és a melankólia kéz a kézben járnak. Frady Endre könnyed, mégis mélyen emberi hangvétellel ábrázolja a művészlét kihívásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Még egy erős feketét a Költő Gigásznak, hogy ne fessen ördögöt a falra!” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas Mike Tyson rajongó/

„Ház úr, ön szerint, ha festek,
A falakon ördögtestek
Keletkeznek kávé miatt,
S jár nekem a piktori jatt?!
Erős bár a Májkel Tászon,
Mégis elbírja a vászon!”
/F. Endre, erős feketére vágyó költőgigász és festővész/

„Azt mondta a pszichológusom, hogy a túlzott szerénységem ellen hasznos lehetne egy kis öncélú felvágás, ám a reggeli kávém meg nem ivása miatt sajnos annyira álmos és fáradt voltam, hogy fülvágásnak értettem…” /Vincent van Gogh (1853-1890), holland posztimpresszionista festőművész/

„One Man,
One Ear,
One Gogh”
/egy azóta már lemosott graffiti egy Auvers-sur-Oise városában található sírkövön/

„Frady Endre „Álmos festő kancsal rímei” című verse egy olyan művészi termék, amelyet leginkább egy erőltetett kávézóasztali szójáték-fesztiválként lehetne jellemezni, ahol a rímek úgy vetemednek, mint az álmos festő keze a vásznon. A vers túlságosan is bízik abban, hogy a szójátékok és a kusza képek helyettesíthetnek bárminemű érzelmi vagy gondolati mélységet. A „kávé ajzó sarkantyú” mint költői kép talán arra utal, hogy a vers maga is egy koffeinhiányos próbálkozás, amely nemhogy nem ébreszti fel az olvasót, de inkább egy kényelmes szunyókálásra ösztönöz. A legnagyobb gond, hogy a sorok olyanok, mintha a múzsa valóban megcsókolta volna a festőt, csak épp úgy döntött volna, hogy megáll félúton. A rímek kancsalsága és a sorok álmatagsága nem csupán az elbeszélő alkotói küzdelmeit tükrözik, hanem az olvasóéit is, aki azon töpreng, hogy vajon ez a vers a festő hanyatló kedvének vagy a költői hanyagságnak az eredménye. Ahogyan a festő „álmosbúsan borozik”, úgy mi, olvasók is inkább máshol keresnénk vigaszt – talán egy valóban ihletett költeményben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A festőnek kávé kell,
Az ágyból könnyebben kel.
Ha van egy kis maradék,
Lesz belőle barna kép.
/M. András, a költő legállandóbb és leglinkküldőbb kommentelője/

„eM úr, e vers meredek!
Hogy lenne má’ maradék?!
Kávéfőző mögé szem
Nem eshet, mert megiszom!
Mit ábrázol barna kép,
Mi ez, talán berni kúp?!
Aki eztet linkeli,
Arra Puskás Lenke lő!
Kávézz s kerüld most a rút
Fegyver eme mesterét!”
/Sörétes Sámson, Puskás Lenke edzője és OKJ-képzett baristája/

„Elmesín, medveanyám, elmesín?! Álmosan elmés őn?! NEM ENG.!” /Elmés Álmos, a Retteneteket Ügykezelő Hivatal (RÜH) betanított főcenzora/

„Mi ez a szellemi hulladéktároló, ez az elementáris elmemérgezés?! Ahogy a múlt századi letűnt gyerekkoromban szegény anyám Chemotox-szal lefújta a lódarazsakat, és azok haláltusájuk kínlódásában összegörnyedve saját magukba döfködték a fullánkjukat, most ugyanilyen görnyedten és szellemileg gúzsba kötve harapdálom én is üvöltve a saját köldökömet ennek a kancsal rímürüléknek a mellékhatására! Ha választanom kéne, hogy fülembe forró ólmot öntsenek, majd izzó vastrónon engem elégessenek és holttestemen át fújó paripák száguldjanak oda-vissza, vagy még egyszer beleolvassak ebbe a mentális dögkútszagú közvészbe, akkor ne lássam anyám boldoggá avatásakor a csehszlovák benzinmotoros kávéfőzőjének kultikus kegytárggyá szentelési szertartását, ha nem az előbbi mellett teszem le a voksom! Utána fel is négyelhettek, de a temetésemen nem akarom Frady Endrét ott látni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én olyan verset írnék, mint ez, a tinta visszamenne a tollba, mert szégyellne megjelenni a papíron. Ez a vers olyan álmos, hogy még a szavak is szundítanak benne. A festőnek meg kávéra van szüksége, hogy valamit alkosson? Én egyetlen pillantással ihletet adok a múzsának. Kávé? Inkább hagyjuk, az én energiám nem egy kapszulából jön, hanem a világegyetem alaptörvényeiből. A festészet épp most halt meg, de ne aggódj, én feltámasztom… egyetlen ecsetvonással.” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterséges intelligenciájú tökélyférfi/

2024. március 14., csütörtök

Március 15-i Retró2 szünnapi bánatvers

Nagyon kemény hírek ezek!
Mi lesz, hogyha megéhezek
Forradalom közepette?!
Szedte-vette teremtette!

Ha majd vendégségben eszek,
Szállnak nyögve nyelés neszek,
S rágódom a „szétfő” igén…
Vajh kibírom hétfőig én?!

Nem bírom ki, éhen döglök!
Sírba be az éhség-dög lök,
S hol zsírjaim homorulnak,
Unoká’m le csokit nyúlnak.

Tetem vagyok, girhes tetem,
Csokinyulat sem ehetem;
Csontváz szám már ritkán eszik,
S anyaföldként fogad be szik.

„Sanyaföld?! Sanya, neked van földed?! Akkor meg mit hőzöngsz itt, miért nem mész megművelni?! Amit ma felszánthatsz, ne halaszd holnapra! Vagy ej ráérsz még, mint az a henye Pató Pali haverod?! Na, ugorj, de előbb még hozz ebédet! A Retró ma zárva van, úgyhogy irány a Pilvax! Az egyik lábad itt, a másik ott, te lusta tintanyaló!” /Petőfi Sándorné, házsártos háziasszony/

„Micsoda?! Meghívunk hozzánk ebédre az ünnepnapon, te meg fikázni mered az áldottkezű nejem főztjét és sütjét, te urbánus fűzfapoéta?! Az agyad van szétfőve, nem az ebéd, te lábasfejű tintanyalonc! Még hogy éhen döglesz, és homorú a zsírod, te dagadék?! Bárcsak befognának téged a Táncsicsot kiszabadítani igyekvők hintója elé, majd ott hagynának csereként a börtönében, míg rád nem rozsdásodik a műanyag lakat!” /Söptényi Nadír, filozófus és népies írókolléga/

„Ne haragudjon, költő úr, az ünnepnapi szünetért, da valamikor nekünk is ki kell pihennünk az ön nonstop verscunamiját! Hétfőn találkozunk! Addig is kellemes forradalmat és szabadságharcot!” /a Retró2 dolgozói/

„Van, akinek az Operáról a büfé jut eszébe, van, akinek az idusáról a kantin. Micimackó mindenkiben ott lakozik, csak van, akiben a felszíntől vékonyabb kopóréteg választja el.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Everybody has a Kant in, in’t Kan? Immán, úúúú, el innen! Hú mán!” /Márciusi Dusán, emigrált középiskolai angoltanárt helyettesítő angolvécépucoló/

„Rendőrkaszt a kopóréteg?!
Hová szaladsz Peti?! Hé, teg-
-nap nem voltál még ily riadt
Egy kis viccelődés miatt!
Ne fussál el, te kis zakkant,
S falt se fejelj le, mint vak Kant!
Egyél inkább Retró kaját,
S hinnyébe fordul a jaj át!”
/Dartanyan Dezső főhadnagy, a Budapesten Illetékes Csávás Kálmán Alakulat (BICSKA) maximálisan minimalista költője és antiriogatási főelőadója/

„BICSKA?! A bicska én vagyok!” /Buggy Lee, hongkongi hungarikum/

„Jaj, de szörnyű ez a Frady vers! Hadd ne kelljen ezt még egyszer elolvasnom! Kit kell megvesztegessek? Kegyelem! Hosszabbítsák meg a szabadlábamat Bicskéig!”” /K. Endre, bicskei bicskanyitogató/

„Ez lehetne egy nemzeti dal, csak egy "Talpra magyar! híja. Haza.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Talpra magyar, magyar talpra?!
Kell nekünk Nemzeti Dal pra-
-liné helyett forradalmi
Desszerként, ha csupán talmi?!
Édességnek, ha van híja,
Akkor hasa haza híja!
Winnetou meg haza híján
Migráncsként ül laza íján.”
/Panel Proliné, praliné díler/

„Nyilván nem nyit ki március 15-én a Retró. Különben hogyan lenne forradalom, ha nem lennének éhezők, akik lázadnak?” /M. András, a költő legállandóbb és legéhséglázadóbb kommentelője/

„Á, a Retró diadala
Az éhezők viadala?
eM úr, Önnek mi a dala,
Melytől reggel riad ala-
-posan meg a szomszéd néni és a forradalmárokat megkarmoló macskája?”
/Petőfi Nándorovics, ex-barguzini apa-gén epigon/

„Drága Költő Gigász! Szeretném felhívni a figyelmét, hogy Nagyböjt van, szóval ideje lenne felfüggeszteni a mértéktelen kulináris élvezeteket! Ezek a mai fiatalok..! Csak a sz.x meg a szipu! Pfuj! Koplaljon az ilyen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas etikus dietetikus/

„Jelzem, Bibliában senki
Sem böjtöl a Húsvét előtt,
Se irokéz pap, se jenki,
Se józan, se sziput belőtt;
Igéből nem jön ilyen ki.
Bélgáz fújjon böjti szellőt!”
/Teó Leó, Ég és Föld szakon végzett teológus és geológus/

„Az Isten által kitalált bibliai böjtök és az emberek által kiokoskodott úgynevezett Nagyböjt között az a különbség, hogy előbbinél a résztvevők semmit sem esznek, utóbbinál pedig csak azt és annyit, amit és amennyit megkíván a szervezetük. Ami efölött van, azt meggyónják. Vagy nem.” /Elmereccsent Endre, epebeteg eretnek/

„Na, megállj csak, eretnek!
Majd a papok veretnek!”
/Vérgőz atya, a Torquemada Spanyol Inkvizíciós Gimnáziumi Alapítvány (TSIGA) főispánja/

„Ha zárva van a Retró2, akkor elmegyek Phil Vaximovics Mutyin haverommal ebédelni és egy jó borscsos pirogtál mellett vodkamámorosan megemlékezünk arról, hogy anno a baráti orosz csapatok akadályozták meg Világosnál az áruló Görgey további fölös vérontását. Már akkor is ők vonultak be békét teremteni, nem az amerikaiak! Éljen az örökké megbonthatatlan orosz-magyar fegyverbarátság és békeharc!” /Talpnyalonc Tihamér, a Magyar Orosz Szovjetbarátságos Közpénzeket Vételező Alegység (MOSZKVA) atamánja/

„Hé, atamán elvtárs! Nem csak a maga fegyveres békeharca az örökké megbonthatatlan, hanem ez a rohadt kínai pandahús konzerv is! És nekem mégis ezt kéne ennem március 15-én, mert nincs nyitva a Retró! Éhen fogok murdelni!” /Bádog Bódog, bodega buherátor és pléhbili díler/

„Március 15-én senki se a saját hasára gondoljon, hanem jöjjön el ebéd előtt az ünnepi beszédemre a Nemzeti Múzeum elé! A műsor magas színvonalú lesz. Először Curtis rappeli el a Nemzeti Dalt, aztán Győzike a Himnuszt, majd Tóth Gabi énekli el a Nélküledet, utána Ákos saját magát gitárkísérve dalolja végig a 12 pontot, végül Mága Zoli húzza el a nótánkat, míg a háttérben a Kossuth-díjas Nagy Feró vasalt bakancsban tapossa el a nemzet sötétben bujkáló ellencsótányait. A beszédem rövid lesz, de velőspacalos, hogy egyrészt Németh Sziszi barátom is értse és szeresse, másrészt, hogy hazaérjek ebédre. Jelszavunk: A haza minden előtt!, de mielőtt elmennénk haza, ezt még elismétlem egy párszor. Ott találkozzunk! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Mi ez a celebnyálas bájgúnár gágogásnál is fülsértőbb közpénzmédiahekk szint alatt vergődő latrinaszag?! Ki ez a fékevesztett bolsevik diszlájkvadász, ez a vérhaspók fotelforradalmár?! Elhiszem, hogy a falánk Frady Endre megszokta a minden péntek déli kifőzdézést, de meg kell értenie, hogy a gyorséttermi dolgozóknak is joguk van ahhoz, hogy a nemzeti ünnepnapon helyet foglalhassanak a Nemzeti Múzeum lépcsőjén megtartandó állami ünnepséget messze elkerülő menekülőútvonalak valamelyikén, hiszen köztudott, hogy a haza nem eladó, csak bizonyos esetekben és amennyiben egy összegben megvan az a pénz! Ne lássam anyám életnagyságú hologramját a Retró 2 Kifőzde díszfalán, ha nem követelem Frady Endrének a haza Kínának eladandó részéhez való csatolását! Világ kínai rendőrjárőrei, fradyendrétlenítsetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a bezárt és üres Retróban is meg tudok ebédelni. A hónaljammal letépem a vaslakatot, aztán megeszem a faszékeket és a faasztalokat. Az én gyomornedveimen még a heti bevételeket tartalmazó gyémántbetétes vasbeton páncélszekrény sem fog ki.” /Chuck Norris/