Magyar labdarúgás

Magyar labdarúgást néz a
Televízióján Géza.
Sírva vigad, térdét veri
S fiának kiabál: „Feri!
Szerencse, hogy épp most vagy itt,
Együtt láthatjuk e gagyit!”

„Szemöldököt összevonok –
- szól Feri – a stadionok
Lelátói tök üresek!”
„Röhögéstől összeesek!
Többen vannak lenn a pályán,
Mint nézők e pályák táján.”

„Szerintem – így Feri – csoda,
Hogy e korrupt pénzmosoda
Nincs még en bloc lesittelve!”
„Főhatóság alapelve:
’Fej homokban se lát, se hall’
S vizsgálat már rajtnál behal.”

Így évődött fiú s apa…
Pár nap múlva kézben kapa,
S közmunkatábori meló
Közben nej bőg: „Géza, te ló,
Miattad kapál a család!!!
Szálkás tribün nőjön alád!!!”

„Szálkás tribün?! Hol élsz te, anyjuk, a sötét középkorban?! Ebben az új stadionban is, aminek a kéntartalmú termálvizes munkagödrét ássuk, vasbeton tribün lesz műanyag székekkel. Máskor mielőtt kiordítanád a szememből a szálkát, előbb kapáld ki a sajátodból a gerendát! Jaj, drágám, mit akarsz azzal a csákánnyal?!” /Dr. Lejtmeneti Géza, családilag 10 év közmunkára ítélt balneológus professzor/

„Vért akarok, vért! Nesze, nesze!!!” /özv. Dr. Lejtmeneti Gézáné Vágvölgyi Violetta, a Szemmelversz Klinika főnővére/

„Jaj, hagyjátok már abba ezt az obligát l’art pour l’art perpatvart! Mindenki minket bámul! Több nézőnk van, mint egy NB I-es örökrangadónak!” /Lejtmeneti Ferenc, negyedéves bölcsészhallgató és HÖK titkár/

„A múltkor én is láttam egy nagyon érdekes tévéműsort, amelyben egy üres stadionban mozgáskorlátozottak fociztak lassított felvételen. A világlátott és sokat tapasztalt menedzserem a legnagyobb megdöbbenésemre elmagyarázta, hogy ez egy Kispest – Újpest rangadó volt és abban a távoli kis országban ezt a furcsa valamit hívják labdarúgásnak. Na, ne már!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin csatára/

„Hányszor mondjuk még el, hogy a stadion szó használata tilos, helyette a fedett sportlétesítmény kifejezés alkalmazandó!” /Tönk Töhötöm, az Ember Ellenes Minisztérium újbeszélügyi irodavezetője/

„Labdarúgásunk fejlesztése közügy, és mint ilyen, nemzeti érdek. Aki ez ellen szó-, írás-, vagy tettbeli aknamunkát folytat, az egy jobb belátásra térítendő hazaáruló, akinek társadalmunk valamelyik építendő fedett sportlétesítményünk köré telepített közmunkatáborban kínál új életesélyt. Hazánk feltartóztathatatlanul változik tejjel-mézzel folyó focikánaánná! Futbólia jobban tejesít-mézesít!” /Taccs Tóbiás, a Fedett Sportlétesítmény Építési Minisztérium oldalvonalügyi szakállamtitkár helyettese/

„A magyar labdarúgásnak, ill. annak, amit megszokásból kollektíve annak nevezünk, a színvonala szendvicstöltetként lapul a béka sárga földes feneke és Frady Endre mételyköltészete között. Marihuána árok mélységi sötétség lepi el ezt az emberkárosító klapanciát is, mely stílszerűen tele van lesre állított rímekkel, méterekre elpattanó mondanivalóval, hátulról páros lábbal becsúszó tudálékossággal, vak gólbírói meglátásokkal, lyukat rúgó szellemtelenséggel és stadionból kibikázott fotelpolitizálással. Anyám szerint nem kellene piros lapot lóbálva és habzó szájjal hörögve kergetnem és rugdosnom a szomszédék őrző-védő rottweilerét, mert ennek nem lesz jó vége, de ennél a versnél rosszabb már semmiképp se lehet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer Csák Nóri nagynénémnél vendégeskedve majdnem megnéztem egy magyar meccset, de amikor kiderült, hogy a nyeszlett x-lábú szkínhedek nem a nézők, hanem a játékosok, akkor hirtelen felindulásból szétrúgtam a tévét.” /Chuck Norris/

Új Remények

Remény Retekné Ritka Rigó terhes volt. Ikreket várt, hetes ikreket.
- Hűha, az új Remények születésekor szükségünk lesz egy jóval nagyobb lakásra, egy kisbuszra és néhány jól képzett bébiszitterre! – morfondírozott Remény Retek, ám mivel nagy szerencséjére az anyai nagybátyja IV. Rögény néven az ország királya volt, hamarosan kiutaltak nekik egy kacsalábon forgó tízszobás palotát parkkal, fedett úszómedencével és egy ötvenezres stadionnal, valamint két luxusbuszt saját sofőrrel és gyerekenként 1-1 darab diplomás bébiszittert. A főbejáratnál hatalmas márvány Hófehérke szobor fogadta az érkezőket és a kertből nem maradhatott el a hét kerti törpe sem. Ez adta az ötletet a gyerekek névválasztásához is. Hamarosan megszületett tehát Remény Tudor, Remény Vidor, Remény Szende, Remény Szundi, Remény Hapci, Remény Morgó és Remény Kuka. A gyermekek egészségesek voltak és szépen fejlődtek. Az uralkodó elvállalta mindnyájuk keresztapaságát és a születésnapjukon bőkezű ajándékokkal halmozta el őket. A nép ugyan éhezett, de a család szépen gyarapodott.
Boldogan éltek, míg meg nem halt IV. Rögény, aki egy forradalmi nyaktiló következtében sajnálatos hirtelenséggel elvesztette a fejét.
 A demokráciára vágyó nép köztársasági elnököt akart választani és mivel kivételesen és teljesen valószínűtlenül épp józan paraszti ésszel gondolkodott, nem a rózsaszín ígéretekben akart hinni, hanem a „nomen est omen”  elv alapján a leginkább realista nevű személyben. Így a választás utolsó fordulójára csupán két esélyes jelölt maradt csupán: Remény Kuka és Hitel Alma.
 Bár  mindketten fiatalok voltak és hiperrealisták, ám ennek ellenére első látásra egymásba szerettek, így nem csoda, hogy összeházasodtak. Alma jó feleség módjára visszalépett Kuka javára, így 83%-os részvétel mellett Remény Kuka lett az új köztársasági elnök, aki, ha a mutyizmust visszasíró IV. rögényista állammaffia magányosnak álcázott merénylője le nem lőtte volna, minden bizonnyal új Reményeket nemzett volna sokat éhezett népe felvirágoztatására.
 Remény Kuka temetésén sokan voltak, akik előbb mind felkerültek a Duna műjegén 2/3-os többséggel megválasztott V. Rögény király titkosszolgálati főnökének, Subatov Sebőnek a listájára, majd nem sokkal később már együtt közmunkálkodtak a vadonatúj  Recsk borvidéki Kancsó Aréna VIP páholyának építési munkálatain. A Remény ikrek és gyermekeik - az új Remények – ebben az EU-s projektben is hasznos közmunkásnak bizonyultak, hiszen ők haltak meg utoljára...