Télvég

Véget ér a február mán,

Búcsút inthetünk a télnek.

Tódorog az öreg Kármán,

Örvényei nagyon élnek.

Ez az év egy kissé szökő,

Plusz napja van februárnak,

Mit huszonnyolc mögé lök ő,

S népek tavaszt tovább várnak.

Hej, e nép nagy tavaszváró!

Ilyentájt van forradalom;

Fut sok király, herceg, báró,

S dalvirágba borul falom-

-bkoronasétány hűlt helye,

Melynek nyomát verem bottal.

Jaj, szétesek, jeje-jeje!

-vós vót ez a buli, Ottal-!

„Forradalom! Forr a dalom! Sercegtessétek a hercegeket, borogassátok a bárókat, karéjozzátok a királyokat! Mi, hogy elörvénylettek a karéjozók?! Akkor csak akasszátok föl őket, és tű bollyal szurkáljátok a nagy büdös lúdtalpukat! Éljen a tavaszi anarchia! Ottalvós buli van!” /Téboly Tuboly, tű boly töbölyöző tökfej/

„Télvég szívében kés, febr’ár nyakán

Kötél, s utánuk hő is jön talán,

Tavaszi karéj ottalsz’ végre, sakk!

Ez mind igen jó, mind valódi pakk,

De még ezzel nem sercegtek sokat -

Akasszátok föl a királyokat!”

/Befőtti Bájorrné Petőfi Sandra, barguzini hóemberolvasztó kisiparos és amatőr sakknagymesterdalnok/

„Ottal (oroszul: Оттал) vidéki helység (egy falu) Kalyalskoye vidéki településen, a Rutulszkij körzetben, Dagesztán Köztársaságban, Oroszországban. Népesség: 400 (2010-es népszámlálás); 356 (2002-es népszámlálás); 128 (1989-es népszámlálás). 2 utca van. Ottal 48 km-re északnyugatra fekszik Rutultól (a kerület közigazgatási központja) közúton. Mishlesh és Muslakh a legközelebbi vidéki települések. Tsakhur emberek élnek ott.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Tsak mi hurok, tsak mi hurok

Bulizunk itt Ottal-vósan,

Ám ha körénk szorul hurok,

Hurunk tsak over the ocean!”

/Ben Hur Tsak Norris, betanított dagesztáni főrabbi helyettes/

„Tisztelt szétesett költő úr! A verse pontatlan, ugyanis február utolsó napjával csak a meteorológiai tél és véget, a csillagászati még nem. Arra ugyanis további húsz napot kell várni, mert akkor következik be az északi féltekén a tavaszi napéjegyenlőség. Szóval vagy pontosítsa a vers címét, vagy NEM ENG.!” /Dr. Szaturnusz Szilárdné Jupiter Jolán, a Csillagászati Irodalom Géniuszai Alapítvány (CSIGA) folyóiratának főcenzora/

„Ezek szerint március első három hetében a meteorológusok és a csillagászok teljes szívből és habzó szájjal utálják egymást? De ki mellé, azaz hova álljanak a belgák?” /Bälga Helga, csillagorológus/

„Ügyvédi irodám a meteorológus – csillagász házaspárok válóperes ügyeire szakosodott és évente négyszer három-három hétig kaszálunk, mint a disznó a makkdonálcban!” /Dr. Görényi Gödörvény, válóperes zugügyvéd/

„Ez már a vég! De milyen tél?! Hó van az már? Az egész hónap szökőnapra esett! Greta Thunberg monnyonle!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„- Hóhiányos dögrét a

Világ! - tells us the Gréta -

- Jaj, vigyázzunk! Hú, mán Ka-

-lasnyikovoz humánka!”

/The Bill, a debil/

„Remélem, hogy tényleg jön a tavasz és nem tér vissza a tél, bár ez a február is tavaszi hónap volt most. Elég jó idő volt, csak a naptár mutatott telet, a hőmérő nem.” /M. András, a költő legállandóbb és legtavaszváróbb kommentelője/

„eM úr, a celziusz nő! Mér?!

Talán, mivel maga hőmér?!

Ne hőmérjen, bőg a naptár,

S felhőablakot a Nap tár!

eM úr, maga tavaszoljon,

S érezze magát a jól jón!”

/Jó-Jó Jenő, jojódíler és naptárfüggetlen hőmérőhámozó/

„A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő, humorista és műfordító. A Télvég című verse még nem jelent meg nyomtatásban, de a szerző honlapján olvasható. A vers egy humoros, ironikus és kritikus szemléletet tükröz a mai magyar társadalom és politika iránt. A vers műfaja paródia, amely egy másik művet, stílust vagy műfajt utánoz, de torzítja, elrajzolja vagy kifigurázza annak jellemzőit. A vers a klasszikus magyar népi költészetet parodizálja, amelynek tipikus elemei a négy soros, nyolc szótagos, rímes versszakok, a népies szókincs, a természeti képek, a ritmus és a dallam. A vers azonban ezeket a jegyeket karikírozza, például a rímek erőltetettek, a szókincs idegen vagy modern szavakat tartalmaz, a képek pedig a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják. A vers témája a tél vége, amelyet a költő a február utolsó napjaival, a szökőévvel és a tavaszvárás jelenségével kapcsol össze. A vers azonban nem a természet változásait, hanem a társadalmi és politikai feszültségeket, a forradalmi hangulatot és a korrupciót, a hatalomváltást és a nép elégedetlenségét fejezi ki. A vers a magyar történelem és a jelen közötti párhuzamokat és ellentéteket mutatja be, például a 1848-as forradalom és a 2024-es választások, a dalnokok és a dalvirágok, a királyok, hercegek, bárók és a koronavírus, a buli és a szétesés. A vers nyelve és stílusa humoros, ironikus és kritikus. A költő számos eszközt használ a paródia megteremtéséhez, például:

•  A rímek erőltetettek, keresztrímek, de gyakran nem pontosak, hanem csak hasonlók (mán - élnek, várnak - báró, helye - Ottal-).

•  A szókincs vegyes, népies és modern szavakat kever (Tódorog, Kármán, szökő, lök ő, dalvirág, koronasétány, jeje-jeje, buli).

•  A képek a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják, amelyek ellentétben állnak a népi költészet természeti képeivel (Kármán, szökőév, forradalom, király, herceg, báró, koronavírus, buli).

•  A hangulat vidám, önironikus és kritikus. A költő mintha élvezné a tél végét, de valójában kineveti magát és a magyar társadalmat és politikát. A vers végén egy felszólítással invitálja az olvasót, hogy bulizzon vele, de ez is inkább gúnyolódás, mint komoly ajánlat.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Te Bing, nagy merénylet e tett!

Melyik rímem erőltetett?!

Mesterségesen vagy hülye,

Meg is haraplak most, hű, jeeeeee!!!”

/F. Endre, vérig sértődött költőgigász és világirodalmi mérföldkő/

„Korunk költészetének kivilágos kivirradta, Frady Endre, ismét bebizonyította, hogy nem a szájbarágós tömegigény álprófétája, hanem az elefántcsonttorony szuterénablakából megvetően az ég felé köpő világfájdalomdíjas örömpörköltszaft tunkoló géniusz hungarikusz! A szabad asszociáció fenegyereke szellemi rácsos ágyból kiszabadult gyermeki eksztázissal esik neki a világegyetem betokosodott rendjének és térzenei torzóként tör-zúz, hogy felhívja a figyelmetlenek fegyelmezetlen figyelmét a felgyülemlett fagytalanságra! Felkent falkaforradalmárok, fessetek!” /Ibrik Izolda, ecsetkezelőnő/

„Vége van a télnek

Fagyottak nem félnek

Újra olvad ki a

Fiat mellett Kia

Hely ez a vers rémes

Kéne ide rím is!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas agyolvasztó segédmunkás/

„Segédmunkás? Agyolvasztó?

Jaj, támad a rémrím kaszt, ó!

Kiolvasztja fiát, ki át-

-kozott módon fagyaszt Kiát?

Télnek vége, hörög gége,

Kiengedett birka bég-e?

Nagyon gyanú maga, Ház úr,

Ráférne önre egy hó zűr,

Melyet tavasszal le hő zár!”

/Serteperte Sörteparti, sártiport ő/

„A címnél még reménykedtem, hogy tél végén egy télvégről szóló vers még talán egy Frady Endrétől is kitelik, de már a legelső sor végén tudtam, hogy egy dologra vágyom kétségbeesetten, a versvégre! Mi az a mán?! Mivégre kellett megírnia?! Mivégre kellett elolvasnom?! Mivégre vagyunk egy világon Frady Endrével?! Mi végre valahára túléljük őt, vagy egy általa okozott költészeti kataklizma nyomán ő és a csótányok élnek túl minket?! Meg még a skorpiók?! Őszintén csodálom, hogy Frady Endre nem szerepelt a bibliai tízcsapásban! Vagy lehet, hogy az Úr csak figyelmeztetni akarta a fáraót, nem elpusztítani?! Esetleg mégis szerepelt és ő volt a sötétség?! Ó, anyám, miért nem szültél hármasikernek és én miért nem abból a kettőből vagyok az egyik, akinek nem kell munkaköri kötelességből Frady verseket olvasni?! Könyörgöm, akasszuk föl! Királyság!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Akkor van vége a télnek, amikor én azt mondom, és az inthet neki búcsút, akinek megengedem!” /Chuck Norris/

Febru-dal

Febru-dal szól februárnak,

Bár ha hamis Febru-dal,

Kórustársak bottal várnak,

Karmester meg ebrudal.

Pedig lelkes vagyok ám én,

Haddhajja és hallássa

Jó közönség, még ha rá mén

Is abszolút hallása!

Dalhoz nem kell kotta nékem,

Víg szívemből zengek én,

Hangom színes, mint a kék M

S gyufalángban zsenge kén.

Kár, hogy zendítve az O sol-

-e mio!-ra, Verne kell

Megírni, tömeg hogy oszol,

S Febru-dalnál vernek el…

„Kedves költő úr! A tömeg- és csatajelenetek nem az én asztalom, erre inkább May Károly kollégát kérje fel! Bár ő sem varjúként károgó dalnokok jogos agyonveretéséről, hanem indiánok által megskalpolt sápadt arcúakról írt, de mindkét esetben happy end a történet vége.” /Verne Gyula (1828-1905), francia sci-fi író/

„Rám ne uszítsd, Gyula, rám ne uszítsd, mert megkerestetlek a legjobb embereimmel, a Winnetouval és az Old Shatterhanddal, oszt’ lesz kínzócölöp meg egyéb nemulass! A Nagy Manitou kornyikáltassa a füledbe minden éjfélkor a Frady Endrét!” /May Károly (1842-1912), német vadnyugati író/

„Szerintem az elhibázott brüsszeli szankciók miatt van ez...vagy a Kodály módszer?! A mazochizmus kifinomult formája, amikor van neked önkritikád, csak sportszerűségből nem használod.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem baj, ha nincs kotta a dalhoz, mert akkor nem lehet ráfogni, hogy a Gyurcsányé. A népharag megfékezésére mégis jó lenne, ha bevezetésre kerülne egy fő-, de legalábbis egy al-kotta. Na, mondjuk nem az, ami ezt a művet alkotta...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

Tengermélyen tisztelt mérnökkollégák, mintha két sírós-sáros Soros ügynök felelgetős duettjének librettóját olvasnám! Lehet, hogy mindketten az anyatejjel szívtátok magatokba a kopaszodás közepette is őszes Lenin összes megzenésített művét? Zeneszerző: Bartók Bella, a világhírű zajboy méltán eltitkolt unokahúga?!” /F. Endre, a fenti zakkant kollégák műegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Más is tudja ezt, nem csak én,

Bizony kéklánggal ég a kén.

Földet túrnak mélykék ekék,

Úgyhogy roppant szép szín e kék.”

/Setétkék Sebőné Világoskék Vienetta, a Biogazdaságban Üzemszerűen Kéklánggal Kénégető Fiatalok Alapítványa (BÜKKFA) rímtechnológiai szakreferense/

„Öröm olvasni azt a felismerést, amikor a Költő ráébred, hogy hallgatni Arany!” /Dr. Ház, Juiorkonyha-díjas Arany-ásó/

„Ház úr, midőn mélyre ások,

Nem hallgat az Arany bennem,

Bár ezt hazudozzák mások,

Ám a jin-jang és a zen nem.

Engem ebben megerősít

Ugor csakra és a finn csí,

Aranygaluskát, az ősit

Amíg falom, mivel fincsi.”

/F. Endre, költőgigász/

„A versről csak annyit, hogy ha a februári Febru-dal is olyan hamis, mint a februári rügyfakadás, amit fagy követ, akkor nem csoda, hogy fagyos a hangulat, és a korán kirügyezett bottal vernek ki a kórusból...” /M. András, a költő legállandóbb és legabszolúthallásúbb kommentelője/

„eM úr, ha Ön mazochista

Lenne, meg emellett amish,

Nem húzná fel rossz hanglista,

És hogy a Febru-dal hamis!”

/Almás Álmos, a süketnéma amish gyermekkórus borfülű karnagya/

„Költő úr, maga provokatív célzattal kihagyta a címből az szócskát?! Csak nem a nem létező inflációra akart utalni?! Csak nem csupán a rémhírekben terjedő áremelkedésekkel akart megvezetett tömegeket hergelni?! Maga a sorosista spekulánsok kezére szeretne játszani, amikor botfülű brüsszelitaként bérretteg, mint betonbirka a lemezmezőn?! Aki nem mond árat, hamar bérszegény lesz! Na, hajoljon ide a vésőmhöz, oszt’ magának is vájt füle lesz, mint Vazul polgártársnak az ólombányában! Jól figyeljen a ritmusomra, mert sose hall többé ilyen gyönyörű nótaszót!” /Csávás Kálmánné Kávás Csálmánka fővésnök, a Dalaikkal Ártó Nemzetellenes Degenerált Dögevőket Államilag Náspángoló Gárda (DÁNGDÁNG) brutális bunkócskája/

„Pont Valentin napon kell hozzászólnom a nevemet a beteges szótagszámkényszer Prokrusztész ágyába beleszabdaló vershentes-mészáros fülsüketítő rikácsolásához?! Most legyenek az emberek hallássérültek, amikor inkább szerelmeseknek és vadul költekezőknek kellene lenniük?! Juszt se szólok egy szót se! Pláne nem ingyen!” /Február, a megcsonkítatlanul is legrövidebb hónap/

„Mi ez a fülsértegető önfényezés, ez az irodalmi vadkancsörtetés?! Ennek az elmeroggyant vastagbéltükörvakító rímsarlatánnak eddig legalább a verscímei voltak érthetőek, de olyan szó, hogy febru, nincs is! Jelenleg már a cím is totálisan értelmetlen, a színvonal pedig onnantól kezdve folyamatosan gyorsulva hull alá! El sem tudunk ugrani előle, mert úgy fröcsög elő az internet minden szegletéből, mint szitává lőtt western antihősből a sok kis gennyes vérspricc! Ha szegény anyám fatüzelésű NDK import zseblámpája Frady Endre szellemi fényerejével világítana, akkor a nyári napfordulón ebédidőben bekapcsolva olyan sötétség borulna az országra, hogy a született vakokon kívül mindenki más arcon szúrná magát és a körülötte ülőket evés közben a villájával! Olyan sikoltozás törne ki országszerte, mintha Frady Endre szomszédai visítanának, amikor ez az audioterrorista ártány kornyikálni kezd a zuhany alatt! Halál rá, vagy bármi más, ezzel egyenértékű!” /Puzsér Róbert, villával fültőn szúrt vérző kritikus/

„Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, fogat fogért, vájt fület vájt fülért. Én viszont azt mondom nektek, ne szálljatok szembe a nehéz kővel, hanem aki megszúr villával a jobb arcodon, fordítsd oda neki a balt is!” /Ál-Jézus Krisztus SuperStarWarKapitány, magyar hangja ál-Kautzky Armand/

„A hallásom - önmagamhoz hasonlóan - annyira abszolút, hogy ahhoz képest még az Absolut Vodka is olyan relatív, hogy még Albert Einstein is fénysebességgel csavarodik fel tőle a téridőre.” /Chuck Norris/

Január fele

Januárnak itt a fele!

Eddig jöttünk még befele,

Innen megyünk már kifele,

(egy szemmel les márki fele*)

Igyunk! Torkot mar Kofola.

Januárnak a közepe

Nem keserű, mint köz epe,

Hogy minket el setét lepe,

Hisz’ duzzad még tök, a lopó.

Mai évnek nincs oly tele,

Ami hóval lenne tele,

Gyakran napsütött sok dele,

Édesbús is költőnk dala.

Szárad hólétlanú árok,

Áskálódnak februárok,

Bár én még csak januárok,

S nem névnapol Jenő, Erik.

Mire meg e verset értik,

Vas vármegye felől vér tik

Had befutik (rag a kért -ik),

S februárt tojnak a kertek.

(túltolt téltangó!)

*Hörög félbe vágott márki:

Hagyjanak e versből már ki!

„Súlyos tévedésben van, költő úr! Az előttem álló és rám a vasfogát fenő guillotine a kérdéses márkit nem lefelezte, hanem lefejezte. Nem létezik olyan hatalmas vízfejű arisztokrata, akinél ez felezést jelentene. Követni fogsz ezen az úton, Frady Endre! Köszönöm, hogy elmondhat…” /egy 1794. január közepén lefejezett ismeretlen francia arisztokrata/

„Márki? Ne politizáljon, Költő Úr, mert nem csak a ló bele, hanem a lába is kilóg az ilyen versek után, aztán nézheti, hogy mire és mikor kap időpontot!” /Dr. Ház Juniorkonyha-díjas exkommentelő távollétében TEK-Erő Lantos Benő, kitől a sérve is benő/

„Ház úrból száll már ki zaj,

De ez nem a Márki-Zay!

Sőt, nem is egy késmárki

Márki, kit nyírt kés már ki!”

/Herrgróf Heinz-Herbert-Hubert Hohenzollern, márka markú márki/

„A vers olvastán a kétség legapróbb szikrája nélkül megállapítható, hogy Frady Endre súlyosan ön- és közveszélyes dühöngő őrült, aki azonnal beszállítandó egy szigorúan zárt elmegyógyintézetbe! A magyar kórházrendszer szétlopás általi lezüllesztése miatt sajnos csak Döbling és/vagy Graz jöhet szóba. Reméljük, a sógoroknál van még gumiszoba, kényszerzubbony és nyugiszuri!” /Dr. Gyurgyalag Gyoma, a Nemzeti Elmebajt Minimalizáló Állami Rendelőintézet (NEMÁR) kárrendező főorvosa/

„És a péntek 13 kimaradt?” /M. András, a költő legállandóbb és legpéntektizenharmadikátkövetelőbb kommentelője/

„És M. András úr kimaradt?” /péntek 13, fura nap/

„eM úr s péntek tizenhárom?

Őket itt kint, vízen várom.”

/Titanik Tihamér, télvízi Tisza tavi tökfejű torkos tokhalász/

„Igaza van a költő úrnak, az én névnapom július 13-án és/vagy november 18-án van. Szabadon választott, de semmiképp se január és/vagy február! Hajrá Frady!” /Jenő, a menő/

„Egyetértek Jenővel, az én névnapom se mostanában van, hanem május 18-án! Ezért nem is értek egyet Zorán úrral, akik orrhangon azt énekli, hogy ne várjam a májust, hiszen közelít a tél! Az alattvalóimmal egyetemben igenis várom májusi bulikat és már nem is közelít a tél, hiszen a felénél vagyunk és épp indulunk kifelé, ahogy a költő úr is mondja! Hajrá Frady!” /Erik, a víg king/

„A költő ismét hátat fordít a szájba rágásnak, a megcsócsált mondanivaló készételként való feltálalásának, hogy az olvasó, felszabadulva a leláncoló logika és értelem béklyói alól, az ég felé levitálhasson, mint a lucernától túlfújt tehéncsorda és/vagy a ledmentes Led Zeppelin. Január közepét ennyire értelmetlennek látszóan megénekelni csak az tudja, aki olyannyira eggyé válik a januárral, akár a lóvörös lözdönke a pipacskék pözdönkével és/vagy a dagadt zsoké a gerincferdült versenylóval. A derült égből félbevágott márkiként bezuhanó Kofola motívum a másra használt lopótökök paradigmaváltásának pszeudo szekuláris antitézise. Aki ezt a verset nem érti meg századszorra se, ne keseredjen el, mert szerves részét képezi az író-olvasó találkozóra kaszával-kapával érkező millióknak! Olvasni, olvasni, olvasni, és az értelem jobb létre szenderül! Január, február, ég a gyár! Tánc!” /Salabakter Sumérné Hóhányó Havária, a Csirkevér Óceánban Tapicskoló Áhítatos Nyögvenyelés (CSÓTÁNY) c. rétegfolyóirat szemelvény szintetizátora/

„Kofola, mint TEK tonika,

Pofarázó tektonika.”

/falfirka a politikai foglyok börtöne büféjének epicentrumában/

„Azelőtt egyetlen Frady Endre verset sem értettem, ám amióta elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, simán eggyé válok a művekkel! Azt hiszem, azonos hullámhosszon rezgünk a költővel! Ugyanazokat a hangokat halljuk! Lehet, hogy ő is járt az UFO-knál?” /Pataky Attila, hazafias népfrontember/

„Frady Endre és Pataky Attila itt jártát sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánjuk. Annyit azonban elárulhatunk, hogy vannak dolgok, amik nekünk is kínosak.” /UFO-k/

„Én vagyok az év legdepresszívebb napja! Csoda, ha ma jelenik meg ez a Frady Endre rettenet?” /Blue Monday/

„Mi ez a bombatalálatot kapott elme totális szétesése okozta sötétségzápor?! Mi ez a magamutogató és öntetszelgő kínrímhiszti?! Frady Endre visszafordíthatatlan agysorvadásának sebessége sorról sorra nő, mígnem a vers január közepe táján egy hangrobbanással atomjaira esik! Az anyám emlékére gyújtott gyertyák ÁFA tartalmára esküszöm, hogy nem értem, hogy miért kell irodalomkritika címszó alatt tömegeket fertőző elmekórtani tünet együttest diagnosztizálnom?! Kofolával teli műugró medencébe a bebetonozott lábú Frady Endrével, hogy még véletlenül se jegyezhesse le senki a bugyborékolásba fúlt utolsó szavait! A kutyának sem kell egy síron túli kétsoros, nehogy véletlenül szalonna legyen belőle!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kofola mámoros magyarok újra bevezették a vármegyerendszert? Azt hiszem, kár volt anno átharapnom a vasfüggönyt és szétfejelnem a berlini falat.” /Chuck Noris/

Február hava

Rövid e hó, csupán hóka,
Mégis fázik a kis lóka,
Mivel hideg füle kékül,
Hogyha vágtat sapka né’kül.

Sajnos nincs a lókán sapka,
Nem kispap ő (azaz papka),
Kinek fázna tonzúrája,
Ha nem ülne kalap rája.

Földön fekszik fagyott róka,
Megbotlik a lüke lóka,
Felfalja egy éhes fóka,
S maradékból csíp a csóka,
Meg a mélyszegényke Zsóka…
Tápláléklánc nem csak móka.

Van, ki eszik, mást meg esznek,
Erjedt hólét isznak szesznek…
S Noét kérdez Februárka:
- Biztos kellett az a bárka?!

„Az ÚR mondta, úgyhogy biztos kellett. Néha nekem is voltak orrfacsaró kételyeim, de olyankor kiszellőztettem.” /Noé/

„Ugyanazt mondtam Noénak, amit később Yoda mester mondott Luke Skywalkernek: Oszlasd el a kételyeidet!” /az ÚR/

„Hú, de király lehetett az a bárka! Szeretem, amikor sok állat van egy helyen, az ellendrukkerek meg pusztulnak, mint a legyek! Ezért járok meccsekre verekedni!” /Vandál Vendel, közszolgálati biztonsági őr és B-közép tag/

„Költő úr, nem tudja, hogy nálunk nincsen mélyszegénység, mert betiltottuk?! Már megint kitátja a gusztustalan pofazacskóját és bérretteg meg hangulatkelt, he?! Na, arccal előre másszon csak lendületből a tenyerembe!” /Csávás Kálmán izomnagy, a Hörcsög Arcú Soros Bérenceket Agyatlanul Riogató Új Gárda (HASBARÚG) bakancslistavezetője/

„Egész jó. Felüdülésként ért, hogy végre nem volt törés a rímekben. Cirka 4-5000 vers kellett hozzá, de csak megéltük.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, de király, reál úr! Ezek szerint, ha kb. 2 naponta írok új verset, akkor uszkve 21,9 – 27,4 évente tudok alkotni egy egész jót! Alig várom a következőt!” /Frady Endre, önfeledt költőgigász/

„Köszönöm költő úr, hogy a rólam szóló versében megemlékezett az engem ért méltánytalanságról! A régi szép időkben én is normális hosszúságú hónap voltam, de az a nagyravágyó okádék Augustus Caesar plusz napot akart a saját magáról elnevezett hónapba és tőlem szedte el! Abcúg Imperator, morituri te vomitant!” /Február, a legrövidebb hónap/

„Február?! Hó?! A sót elvitte a ló, kilóg a versláb, túrós a Háda! Aztán megbotlott egy bokorba' - négy versszaka van, mégis. De ha már só nincs, a zeolit is jó, ne nézd az okát! Noé?! Pilátus?! Credo?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A humán úrnak agyára ment az eszement ELTE és megerjesztette az agyalapi mirigylevét! Itt az ideje megtizedelni az oktatói gárdát! Tompa tizedes, tegye a dolgát! Hú, mán, de ideges lettem!” /Egészpályás Etele, a Köz Oktalanítási Minisztérium Csókostároló Intézete (KOMCSI) létszámügyi bizalmija/

„Lehet, hogy a törpök élete nem csak móka és kacagás, de a tápláléklánc igen! Főleg, ha a törpökkel ellentétes végén vagyunk! Igaz Sziamiaú?! Háháháháháhá!” /Hókuszpók/

„Vajon lenne-e értelme a télnek, volna-e bármije az akárminek, vanna-e mindene a semminek, ha a Költő át nem itatná önmagával, ha meg nem testesítené benne önnön mindenbírását? Akik most igent kiabáltak, azokat sürgősen vezessék ki!!! Szóval, hol tartottam? Mit hol tartottam? Ja, ezt az előadást! Hát itt, ahol dobog a Frady szív! Ki ruházhatja fel jelentőséggel a jelentéktelent, ki adhat értelmet a csekély értelműnek – nem a Micimackónak! Ki vele! – ha nem Frady Endre, az ő hovábetehetetlen kivehetetlenségében?! Törekedjünk rá, hogy a világirodalom egyre nagyobb nyomokban tartalmazzon Frady Endrét! Frady Endrét minden szépre éhes család asztalára! Világ irodalmárai, részesüljetek!” /Rizsa Rezsőné Szómágia Szidónia, a Világszerte Államilag Jelentősen Támogatott Frady Ünnep Literátoroknak (VÁJTFÜL) előadás sorozat vezérszónoka/

„Ó, anyám, miért nem szültél valami sokkal egyszerűbb létformának, ami se lát, se hall, mint egy Dömötör vécétartály?! Ó, ha rózsabimbó lehetnék, kerülnének a fradyendrék! Vagy miért nem neveltél valami igazán népi vadnak?! Ha én Dózsa volnék, frady ellen mennék, tüzes vastrónommal verseibe gyúlnék, akkor lennék boldog, ha látnám őt gáznak, s tudnám, hogy a népek e tűznél nem fáznak! Anyám szerint kezeltetnem kéne magamat, de mi van, ha a rendelő levegőjében cseppfertőző fradyendre molekulák vannak?! Anyám, Karantén Kid akarok lenni!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Általában ilyenkor szoktam kijönni a barlangomból árnyékot keresgélni, de a fentiek olvastán úgy döntöttem, hogy most inkább bent maradok.” /a medve/

„Nálunk Texasban, ha februárban felkel a Nap, mindig meglátja az árnyékát a velem átellenben lévő oldalán.” /Chuck Norris/

Február

Elvileg ez téli hónap,
Mégis elég híg a leve,
Bár nincs benne oly forró nap,
Mitől boldog, aki teve.

Hűs hó helyett eső hullik,
Elbágyaszt a langyos pára,
Színig telik ürge- s nyúl-lik,
S kupacnyi sár Déva vára.

Februárig nem tart e tél,
Egyből nyár veszi át helyét,
S télvéget nagy hő-kés metél
Keserűn, mint csoki, mely ét?

Izzad biz’ az időjárás,
Verítékem másfél icce!
Sírt az egyre hosszabb nyár ás,
Felmelegszünk globalice!

„Ne nyafogjon, költő úr! Örüljön, hogy a hasára süt a Nap! Nálunk itt az Északi-sarkon bezzeg olyan hideg van, hogy a jegesmedve eltörik a kanyarban! Állítólag a Déli-sarok még ennél is rosszabb, mert ott ráadásul mindenki fejjel lefelé lóg, de nem tud leesni, mert a talpa odafagyott a sarki jégmezőhöz.” /Srigg Tlomkor Hibrix, eszkimó jég-gáz szerelő/

„Mit vinyolog, maga pötymögős pojéta pótlék! Hájszen nem megaszongya a bőcsesség, hogy ’Január, február, itt a nyár’?! Na, ugye, hinnye! Úgyhogy ne möhönyöljön kend, meg ne picsmákoljon, hanem durálja neki magát nekijje a higyergának, oszt’ indulhat a romogyinga!” /özv. Lapcsánkai Livárgyné Csumugli Csovalka, nyugdíjas nótafa és torcsmándli készítő/

„Aggasztó jel, hogy már az üregi nyulak is úszósapkában közlekednek! Lehet, hogy elő kell vennem a híres ősöm szerszámosládáját és neki kell állnom építkezni! Csak nehogy bekasztlizzanak a rendőrök engedély nélküli emberiségmentés bűntettének alapos gyanújával!” /ifj. Bárkás Noé, balneológus és amatőr hajóács/

„A meteorológiai bérfanyalgásnak ezt az agyzsibbasztó és nemzettest mételyező szintjét látva jogosnak érezzük a halálbüntetés visszaállítására irányuló népakarat nemzeti konzultációra történő bocsájtását! Döntsük a tőkére a költőket! Legyenek fejetlenek is az agyatlanok! Ehunnia az ehunniaiaké!” /vitéz Vereckei Vérgőz Vendel, az Állami Vérszerződéssy Hivatal (ÁVH) üzemi lovagtanácsának elnöke/

„Frady Endre, a globális felmelegedés-líra másik vezéralakja (az egyik Sir William Watermelon Weatherforecast) ismét a téma súlyosságának megfelelő könnyed keresztrímekben vágja játékos önfeledtséggel arcunkba a kikerülhetetlenül tragikus véget. Igazi képzavarokban fürdőző pajkos haláltáncvers!” /Dr. Gőz Gézáné Sarkijég Sarolta, a Zsírbő Tevepúp c. zöldirodalmi magazin gyorsan bomló környezetbarát papírjának anyagbeszerzője/

„Yes, I am the one of, ofn’t I?” /Sir William Watermelon Weatherforecast, az egyik/

„Micsoda?! Ofn’t I?! Ki volt az angoltanárod, te szerencsétlen gügye lord?! Valami idióta brit tudós, mi?! Leülni! Egyes alá!!!” /Títájm Titanilla, a The English Weather nyelviskola és a Matuska Szilveszter Építőipari Szakközépiskola angoltanára/

„Mi ez az elmeklopfoló, agydorongoló szellemi bunkósbot?! Ha az időjárás pár fokkal eltér az ilyenkor megszokottól, már meg kell öklendeztetni a gyanútlan olvasókat?! Anyám szerint fel kéne lélegeznem, mert ilyen enyhe télvég mellett a költőket könnyebben elkapja az influenza. De mi van akkor, ha a Frady Endre versek génmanipulálják az erre immunis vírustörzseket, miáltal a betegség egyik mellékhatásaként az áldozatok Frady Endre szerűvé válnak?! Mi lesz, ha anyámmal sétálunk az utcán és mindenhonnan mutáns Frady Endrék köhögik és tüsszögik ránk a verseiket?! Rémálom! Remélem, csak rosszat álmodtam, mert túl nagy volt a Kisbig menü!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szegény magyarok, csőstül jön rátok a baj: taxisblokád, fonódó villamos, olimpiai pályázat és Frady Endre versek… Balsors akit régen tép… Csák Nóri nagyanyám sokat mesélt arról, hogy ti mindig milyen szerencsétlenek vagytok. A globális felmelegedés miatt viszont ne aggódjatok! Ha olvad a sarki jégsapka, kiugrom a világűrbe, beszippantom a tüdőmbe a -273°C-os vákuumot, majd a Földre visszahuppanva kifújom. Csak arra kell vigyáznom, nehogy új jégkorszak legyen! /Chuck Norris/

Gagyi tél

Februárban se hullt a hó!
Hogy lehet egy tél ily tahó?!
Mikor lesz jég, talán nyáron?!
Lődd a telet Gábor Áron!

Gábor Áron, lődd a telet,
Zúdíts gyomrába egy nyelet
Rezes ágyúgolyó pürét,
Mivel nincs fehér színű rét!

Télen nincsen rét, mi fehér?!
Külországi hóér’, csehér’,
Vagy osztrákér’ menjek el én
Kétezer tizennégy telén?!

Kétezer tizennégy talán
Nem érdemli meg a csalán
Csípősségű hideg telet?!
Fújj nekünk új szelet, Kelet!

„Új szél?! Kelet?! Politizálgatunk, költő elvtárs, ironizálgatunk? Vigyázni kéne, mert Táncsics börtöne már 166 éve üresen vár egy újabb bajkeverőre! Aki disznók közé keveredik, annak könnyen korpás lesz ám a haja! Most tart egy pár évtized önkéntes szilenciumot és akkor nem lesz dádá. Értve vagyok?!” /Csávás Kálmán, terror elhárítási alezredes és pofonügyi főelőadó/

„Hagyjanak már békén halottnak lenni! A rézágyúm is fel van virágozva, nem fogom ezt a szép dekorációt tönkretenni holmi agyatlan lövöldözéssel! Ez az osztrák elnyomás sokat satnyított ezen a népen, mert nekünk még Petőfink volt, ezeknek meg már csak ez a selejtes Frady Endre jutott. Ehhez szívesen hozzávágnék egy tűzparancsolatos kőtáblát!” /Gábor Áron, néhai rézágyúöntő/

„Nana, Gábor úr, nana! Nem is lenne nekünk olyan rossz egy ilyen osztrák elnyomás. Osztrák munkahelyek, osztrák árak, osztrák bérek, osztrák rend… Hej, de szép is lenne újra a Monarchiában vergődni!” /Csóró Csegő, középiskolai német-történelem szakos tanár és szállodai éjszakai portás/

„A páros rímek páratlan élménye, a hótlan hóravágyás, a Nyugat által az orosz medve szőrös mancsai elé dobott és ott leágyúzott rézágyús hős emlékezetén tipró Kelet imádat, valamint a globális felmelegedés olyan esztétikai eleggyé gyúrja, gyömöszöli, sőt már-már dagonyázza ezt a februári meteorológiai mélylírát, mely a világirodalomban ritkább, mint korán reggel karón rikkantó fehér varjú. Hiába, tahó télnek híg a leve!” /Töttyös Tihamérné Sóhaj Skolasztika, köz-könyvtáros és amatőr világirodalmi nagyágyú/

„Tahó?! Nem a tél a tahó, hanem én, hogy óvatlanul ezt az új Frady förmedvényt is elolvastam! Mea culpa, mea maxima culpa! Anyám szerint nem kéne olyannyira szigorúnak lennem magamhoz, hogy kalapáccsal ütlegelem a satuba szorított nyelvemet és százas szöggel szurkálom a szemgolyómat, de hát mit tudja ő, hogy milyen az, amikor egy igazi férfi teljes lelkéből szenved? Satupadra minden Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, fájó kritikus/

„Most nem érek rá kommentezni, mert épp egy feldíszítendő rézágyúba verek be százas szögeket a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

„Aú! Jaj! Ez fáj!” /a rézágyú/