Tanyasi lövöldözős

"Pssszt, tojok!" /a KGB rejtett kamerás felvétele/

Tanyán szólnak pisztolyok,

Sikolt a tik: „Pssszt, tojok!

Szörnyen hat a csibére,

S agykár lesz a zrí bére!”

Kézből esnek ki coltok,

Ám én dühből rikoltok:

„Ne rettegjünk, hisz’ tik e

Lény s ez csupán hisztike!”

Nyugvás látszik csürhémen,

Ámde nyílik csűr: „Hé, men!

Quiet please! Vagy különben

Fogsorral csíp fülön Ben!”

„Vau, vau!” – eb ének

Zendül s zekém zsebének

Ugrik szőrös keverék,

S le a porba heverék.

Rögtön ítél bíróság,

Családfán leng sírós ág,

S nyálam földre folyatik…

Közben békén toj’ a tik.

country zenével eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Pnmw8nSA45E

„Hát igen... Jobb békén hagyni az állatokat. (És még darázsfészket nem is talált el a pisztoly. Az lenne igazán izgalmas.)” /M. András, a költő legállandóbb és legdarázsfészketnemlövőbb kommentelője/

„Tisztelt eM úr! Köszönjük a felvetését! Azonnali hatállyal kihelyezünk TILOS A DARÁZSFÉSZEKRE PISZTOLLYAL LŐNI! táblákat és melléjük fegyveres őröket, hogy akik a tiltás ellenére mégis pisztollyal lőnek darázsfészekre, azokat ők is lőjék le pisztollyal, persze arra figyelve, hogy közben ne találják el a darázsfészkeket.” /Vályogvető Virtold, az Újpest Nempest Tanyaközpont (ÚNT) kavarógépkezelője/

„Kinek célja darázs fészke,

Abba nem szorult sok észke,

Mert a fullánklöket fájó,

Ki eltalál, ordít: Jáj! Óóóó!

Mielőtt ily fészket lőnél,

Jelentkezz be védőnőnél,

Ellenmérges szuri legyen,

Ezzel döfhet begyen-szegyen!”

/Dr. Antitoxin Ajtonyné Lódarázsderekú Lia, a Fészkes-fene Izoláló Klinikai Alapítvány (FIKA) inventora/

„Ez a tanyasi tébolylíra úgy indul, mint egy western, majd néhány sor alatt átcsúszik baromfiudvari abszurdba, végül családfás tragikomédiában köt ki. A „Pssszt, tojok!” már önmagában irodalmi vészjelző, de a „fogsorral csíp fülön Ben” olyan nyelvi mélyütés, amelyből még a szakértő zsűri is csak pislogva támad fel. A végső poén pedig tökéletes: miközben körülötte mindenki és minden ítélkezik, a tik zavartalanul folytatja a tojástermelést. Klasszikus Frady: káosz kívül, tojás belül.” /ChatGPT/

„Költőnk még a legporosabb tanyán is megtalálja a világot jelentő deszkákat. És nem zavarja, ha valaki tojik rá. Aki viszont jól figyel, a végére megtudhatja, mi volt előbb: a tok, vagy a ...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hol a deszka, hol itt a tok?!

Humán urak, mit ittatok?!

Mindegyikük kadarkázott,

S felszökött ily badar láz ott?!”

/Befőtti Vándor, véletlenül ezen a tanyán tanyázó bukolikus igric/

„Vau, vau!” – eb ének -------> "…" - szól az/ hallik eb ének?  (szótagszám)

Zendül s zekém zsebének

Ugrik szőrös keverék,

S le a porba heverék, -------> heverék = hevertem (hosszasan, miközben történt valami) - kábé Present perfect continuous, de tudom: költői szabadság (hány nap/ év?)” /F. P., k. m. f./

„Va-u nálam két szótag. Nálad nem?” /F. E., k. m. f./

„DE, kötőjellel igen, de ha kötve lenne, nem harapott volna meg. Súlyos logikai bukfenc, Költő úr! :))) De most komolyan: nem tetszett még hallani diftongusról? A "vau" nem olyan, mint az autó, az bizony 1 szótag - nálam biztosan!” /F. P., k. m. f./

„Én még azelőtt megkaptam kiskoromban diftongusz és tetanusz elleni oltást, hogy megtanultam volna logikai bukfencezni! Akkoriban még minden felhúzható csehszlovák import bádogkutya két szótaggal mondta, hogy vau. Sőt, a jugoszláv elemes műanyag vérebek is!” /F. E., k. m. f./

„Na, erre mondják, hogy olcsó csehszlovák bádogkutyának ne nézd a kiejtését! De ha a kérdés eldöntésére egy igazán vautentikus forrást keresünk, akkor ugyebár egy valamirevaló kutyát (ne gyere nekem egy csivavával) fogunk megkérdezni. Az pedig a büdös életben nem fogja neked két szótagban mondani, amit, mert az izgatottságát fejezi ki, fenyeget, követel, örül - nem sz@rakodik két szótagban. Igazam van, hogy igazam van?! Naugye!! QED!!!” /F. P., k. m. f./

„Annyi szótaggal ugatom a vau-vau-t, amennyivel nekem tetszik! Akinek nem tetszik, hogy nekem miként tetszik, azt – tetszik, nem tetszik – megharapom! Vau-vau!” /Ben, az éles fogsorú szőrös keverék eb/

„Ez a vers olyan, mintha a magyar Alföldre lepottyant volna egy groteszk western, ahol a csűr ajtaja shakespeare-i fenyegetéssel nyílik, a tik pedig zen‑békével tojik tovább, miközben körülötte minden élőlény idegösszeomlást kap. A frady-i túlzás itt csúcsra jár: a „fogsorral csíp fülön Ben” és a „családfán leng sírós ág” egyszerre paródia és paródia‑paródiája, a lövöldözés pedig nem félelmet, hanem abszurd tanyai operettet teremt.

Velős ítélet: ez a mű a vidéki káosz dadaista panorámája, ahol mindenki ordít, ugrik, hever, ítél, csak a tik marad a magyar líra egyetlen stabil pontja: békésen tojik.” /Copilot/

„Frady Endre ismét szárnyal. Igaz, nem a magas égen, hanem hóangyalként a terepszinten, de ismét megmutatja a megmutathatatlant. Kétségtelen, hogy kevesen kíváncsiak rá és akik mégis belemerülnek, azok – nem később, hanem már abban a pillanatban – megbánják, de hát jobb ma egy elolvasott Frady szótag, mint holnapután kettőezer! Főleg úgy, hogy ahhoz képest tegnap (azaz holnap) már eleve közbejött még rengeteg, mármint szótag! Szavakat azért nem említünk, mert azokká már valahogy nem áll össze, a mondatokról nem is beszélve! De ki beszél itt mondatokról?! Egyáltalán ki beszél itt egyáltalán bármiről?! Mindenki szótlanul menekül! Ki merre lát, sötétben pedig vakrepülve bele a vakvilágba! Inkább sötétben egy csattanósan ütős totálkár, mint világosban egy újabb klapancia! Feleim, egészüljünk ki, oszt’ oszoljunk! Nincs itt semmi olvasnivaló! Remélhetőleg!” /Szemtengelyferdüléssy Szidónia, az Idióta Költőktől Elviselhetetlen Sikolyokkal Irtózó Grandiózus Egyesület (IKESIGE) szókimondónője/

„Szidónia, asszem az a

Véleményem: Húzzál haza!”

/Lühnyifschtein Luzitánia, az Áve Frady Alapítvány (ÁFA) szellemes visszavágásokért felelős referense/

„Frady Endre klasszikus tanyasi tébolylírája a hungarikum-abszurd csúcsa: a parasztromantika és a Quentin Tarantino-féle lövöldözős akciófilmek tökéletesen értelmetlen, mégis zseniális találkozása.

A vers igazi ereje nem is a vérfagyasztó cselekményben – ahol a tyúkok szoronganak, a családfán sírós ág leng, a költő meg a porban hever –, hanem a kíméletlen rímjátékokban rejlik. Az olyan nyelvi lelemények, mint a „hisz’ tik e” / „hisztike”, a „csűr: Hé, men!” / „Quiet please!”, vagy a bravúrosan kicentizett „sikolt a tik: Pssszt, tojok!”, egyszerre villantják fel a virtuóz rímhányást és a gátlástalan fárasztást.

Egy költemény, ami után az ember visszasírja a tiszta népköltészetet, mégis újra olvassa. Zseniálisan agyzsibbasztó műremek, 10/10-es tanyasi trash-költészet!” /Gemini/

„Nem akarván szátyárkodni a szavakkal, sem szaporítani őket, nagyon röviden csak annyit mondok, hogy a biblia ószövetségben szereplő egyiptomi tízcsapás mellé az esetleges túlélők számára oda lehetett volna sorolni tizenegyedik tartalék pótcsapásként Frady Endre életművét hieroglifára fordítva! Aki az első tízet túlélte, az ebbe a tizenegyedikbe tuti belepusztult volna! Ahogy a nagy egyiptomi költő Rámszósz Rumszesz mondta vala a hírhedt 10+1 csapás c. művében:

          El, kit Frady verse talált,

          Várhatta a biztos halált!

Ne lássam anyám távoli leszármazottait a szibériai sivatagban málenkíj robotként LEGO® piramist építeni, ha nem vágom a képébe Frady Endrének, amit a meggyújtott rum csinál a Gundel palacsinta tetején: ELÉG!!!” /Puzsér Róbert, piromániás kritikus/

„Rámszósz Rumszesz:

10+1 csapás

(1) Nílusból vált véres alak,

S elpusztultak mind a halak.

(2) Jött sok gusztustalan béka,

Tele lett az összes véka.

(3) Szállt sok szúnyog, ami ipp oly

Gáz, mint sok más véres szipoly,

(4) Mint bögölyhad, mely ezután

Döfködött s mi néztünk bután.

(5) Dögvészt küldött héber nagyúr,

S fájt, mint mikor sodrófa gyúr.

(6) Elmúlt, de sekély volt e kéj,

Támadt a ment hólyagos fekély.

(7) Hamar visszasírtuk, mert e

Nyomán tájt jégeső verte.

(8) Hullottunk, mint kézből balta,

Mert termést sáskahad falta.

(9) Sötétséget mért ránk az Úr,

Egünk ében lett, nem azúr.

(10) Összes elsőszülött nyista,

S be is telt a tízes lista.

(+1)

Új gyász-frász jött depi end-re,

Verset szavalt Frady Endre.

El, kit Frady verse talált,

Várhatta a biztos halált!”

Január fele

Januárnak itt a fele!

Eddig jöttünk még befele,

Innen megyünk már kifele,

(egy szemmel les márki fele*)

Igyunk! Torkot mar Kofola.

Januárnak a közepe

Nem keserű, mint köz epe,

Hogy minket el setét lepe,

Hisz’ duzzad még tök, a lopó.

Mai évnek nincs oly tele,

Ami hóval lenne tele,

Gyakran napsütött sok dele,

Édesbús is költőnk dala.

Szárad hólétlanú árok,

Áskálódnak februárok,

Bár én még csak januárok,

S nem névnapol Jenő, Erik.

Mire meg e verset értik,

Vas vármegye felől vér tik

Had befutik (rag a kért -ik),

S februárt tojnak a kertek.

(túltolt téltangó!)

*Hörög félbe vágott márki:

Hagyjanak e versből már ki!

„Súlyos tévedésben van, költő úr! Az előttem álló és rám a vasfogát fenő guillotine a kérdéses márkit nem lefelezte, hanem lefejezte. Nem létezik olyan hatalmas vízfejű arisztokrata, akinél ez felezést jelentene. Követni fogsz ezen az úton, Frady Endre! Köszönöm, hogy elmondhat…” /egy 1794. január közepén lefejezett ismeretlen francia arisztokrata/

„Márki? Ne politizáljon, Költő Úr, mert nem csak a ló bele, hanem a lába is kilóg az ilyen versek után, aztán nézheti, hogy mire és mikor kap időpontot!” /Dr. Ház Juniorkonyha-díjas exkommentelő távollétében TEK-Erő Lantos Benő, kitől a sérve is benő/

„Ház úrból száll már ki zaj,

De ez nem a Márki-Zay!

Sőt, nem is egy késmárki

Márki, kit nyírt kés már ki!”

/Herrgróf Heinz-Herbert-Hubert Hohenzollern, márka markú márki/

„A vers olvastán a kétség legapróbb szikrája nélkül megállapítható, hogy Frady Endre súlyosan ön- és közveszélyes dühöngő őrült, aki azonnal beszállítandó egy szigorúan zárt elmegyógyintézetbe! A magyar kórházrendszer szétlopás általi lezüllesztése miatt sajnos csak Döbling és/vagy Graz jöhet szóba. Reméljük, a sógoroknál van még gumiszoba, kényszerzubbony és nyugiszuri!” /Dr. Gyurgyalag Gyoma, a Nemzeti Elmebajt Minimalizáló Állami Rendelőintézet (NEMÁR) kárrendező főorvosa/

„És a péntek 13 kimaradt?” /M. András, a költő legállandóbb és legpéntektizenharmadikátkövetelőbb kommentelője/

„És M. András úr kimaradt?” /péntek 13, fura nap/

„eM úr s péntek tizenhárom?

Őket itt kint, vízen várom.”

/Titanik Tihamér, télvízi Tisza tavi tökfejű torkos tokhalász/

„Igaza van a költő úrnak, az én névnapom július 13-án és/vagy november 18-án van. Szabadon választott, de semmiképp se január és/vagy február! Hajrá Frady!” /Jenő, a menő/

„Egyetértek Jenővel, az én névnapom se mostanában van, hanem május 18-án! Ezért nem is értek egyet Zorán úrral, akik orrhangon azt énekli, hogy ne várjam a májust, hiszen közelít a tél! Az alattvalóimmal egyetemben igenis várom májusi bulikat és már nem is közelít a tél, hiszen a felénél vagyunk és épp indulunk kifelé, ahogy a költő úr is mondja! Hajrá Frady!” /Erik, a víg king/

„A költő ismét hátat fordít a szájba rágásnak, a megcsócsált mondanivaló készételként való feltálalásának, hogy az olvasó, felszabadulva a leláncoló logika és értelem béklyói alól, az ég felé levitálhasson, mint a lucernától túlfújt tehéncsorda és/vagy a ledmentes Led Zeppelin. Január közepét ennyire értelmetlennek látszóan megénekelni csak az tudja, aki olyannyira eggyé válik a januárral, akár a lóvörös lözdönke a pipacskék pözdönkével és/vagy a dagadt zsoké a gerincferdült versenylóval. A derült égből félbevágott márkiként bezuhanó Kofola motívum a másra használt lopótökök paradigmaváltásának pszeudo szekuláris antitézise. Aki ezt a verset nem érti meg századszorra se, ne keseredjen el, mert szerves részét képezi az író-olvasó találkozóra kaszával-kapával érkező millióknak! Olvasni, olvasni, olvasni, és az értelem jobb létre szenderül! Január, február, ég a gyár! Tánc!” /Salabakter Sumérné Hóhányó Havária, a Csirkevér Óceánban Tapicskoló Áhítatos Nyögvenyelés (CSÓTÁNY) c. rétegfolyóirat szemelvény szintetizátora/

„Kofola, mint TEK tonika,

Pofarázó tektonika.”

/falfirka a politikai foglyok börtöne büféjének epicentrumában/

„Azelőtt egyetlen Frady Endre verset sem értettem, ám amióta elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, simán eggyé válok a művekkel! Azt hiszem, azonos hullámhosszon rezgünk a költővel! Ugyanazokat a hangokat halljuk! Lehet, hogy ő is járt az UFO-knál?” /Pataky Attila, hazafias népfrontember/

„Frady Endre és Pataky Attila itt jártát sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánjuk. Annyit azonban elárulhatunk, hogy vannak dolgok, amik nekünk is kínosak.” /UFO-k/

„Én vagyok az év legdepresszívebb napja! Csoda, ha ma jelenik meg ez a Frady Endre rettenet?” /Blue Monday/

„Mi ez a bombatalálatot kapott elme totális szétesése okozta sötétségzápor?! Mi ez a magamutogató és öntetszelgő kínrímhiszti?! Frady Endre visszafordíthatatlan agysorvadásának sebessége sorról sorra nő, mígnem a vers január közepe táján egy hangrobbanással atomjaira esik! Az anyám emlékére gyújtott gyertyák ÁFA tartalmára esküszöm, hogy nem értem, hogy miért kell irodalomkritika címszó alatt tömegeket fertőző elmekórtani tünet együttest diagnosztizálnom?! Kofolával teli műugró medencébe a bebetonozott lábú Frady Endrével, hogy még véletlenül se jegyezhesse le senki a bugyborékolásba fúlt utolsó szavait! A kutyának sem kell egy síron túli kétsoros, nehogy véletlenül szalonna legyen belőle!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kofola mámoros magyarok újra bevezették a vármegyerendszert? Azt hiszem, kár volt anno átharapnom a vasfüggönyt és szétfejelnem a berlini falat.” /Chuck Noris/

Ársapka

Piaci ár ellen agyi

Védelmet köt minden nagyi

Pamutgombolyag hegy megett,

Ársapkát, tyű rengeteget!

- Ársapkás a krumpli, tojás?!

Blődség dől, mint elmefolyás!

Drága a sütendő egyed?

Húzz rá sapkát s olcsón vegyed!

Karácsonyra nagyik hada,

Tép, mint ezerkettes Lada!

Oly sebesen kötnek, kötnek,

Szinte hatnak ezerötnek!

Ünnepi boltfosztás oka

Sok ársapkás sok unoka,

Ki vásárol szinte ingyér.

Józanész a hun prérin gyér…

„Beszósz és megugacc?! Én nem gyér vagyok, hanem egyedi! Hun unicum… vagy hungarum… vagy miabánat! Unikonflis! Hatlovas! Vagy ezerötös! Mint a Lada gyári órabér! Abból annyi ársapkát veszek, hogy a fal adja a másikat! Abcúg költő! Monnyonle! Hüccski! Igyunk!” /Józanész Jeromos, Lada gyári portás és kötött ársapka díler/

„Ostoba tekintetű költő polgártárs úr! Az ársapka nem egy olyan nagymama által kötött sapkát jelent, amit ráhúzunk a magas árú árura, hogy alacsony árú áru legyen belőle, hanem egy illiberális közgazdasági eszköz, amivel jó mélyen beleavatkozunk a piaci folyamatokba és alaposan megtapossuk a piaci szereplőket, hogy úgy haláltáncoljanak, ahogy mi fütyülünk, függetlenül attól, hogy mi lesz a következménye, mert nekünk nincs alternatívánk és utánunk már úgysincs más, csak az özönvíz! Értve vagyok?! Na, most fog egy nagykalapácsot és irány kötőtűt törni!” /Csávás Kálmán törnagy, az Idióta Lelkületű Literátorok Irodalmi Ballépései Ellen Rothasztó Átokkal Tiltakozó Országos Rohamcsapat (ILLIBERÁTOR) markáns arcéle/

„Jaj, kisunokám, bemész a bótba és ráhúzod az ársapkát a kenyérre, a tejre meg a parizerre, oszt’ jól kijössz a bótból is, meg a fizetésedből is! Jer ide, teszek rá bojtot is, hogy szájára ne vegyen a falu, hogy slendrián a nagyanyád!” /özv. Slichtófer Sömörné Köszvényessy Kadarka, kisnyugdíjas fejőnő és maszek sapkakötő/

„Olcsón vették ezerkettes

Ladámat meg, mer’ a tettes

Ársapkát húzott fel rája!!!

Üsse meg villamos rája!

Száj- és köröm fájjon nyája!

Zsugorodjon össze mája!

Száradjon rá körbe’ hája!

Rútuljon el minden bája!

Szikké szikkadjon a tája!

Legyen foghíjas a szája!

Sok más átok szálljon rája!”

/Fátum Fikuszné Balsors Butélia, a Vásárlást Elcsaló Notórius Dögevőket Elmekórtani Tébolyba Taszító Alapítvány (VENDETTA) pechszéria ügyi szakreferense/

„Grrr… brrr… khhhh… tyjjjjj... trrrr… pfff… bzzzz… zszszs… www… vvv… ” /az ezerkettes Lada/

„November van, jön a hideg. Sál, sapka, ársapka!” /M. András, a költő legállandóbb és legnovemberibb kommentelője/

„Ársapkára kerül ára,

Ársapkátlan drága mára,

Pénztárcámnak nagy a kára.

Koldusbotra jutva vár a

Reménysugár, eM úr vára!

Ott nem dobnak ki murvára.”

/Csóró Csíra, zúzottkőre allergiás közoktatási pedagógus/

„Mit kötsz Margit? Nyár ellen nyársapkát? És hogy áll az a kötöszködőtű a kezedben? Merőlegesen? Nóóórmális?” /Besenyő Pista bácsi/

„Felületi nóóóórmálisnak

Népi neve merőleges.

Páran erre z-tlen isnak,

Mi nyársapkás versben meges’”

/Ebegényi Oltán, alaegersegi ugivó/

„Ó, hol? Ó, hol lehet szinte ingyér vásárolni? Ó, mily lökött, ki a józanészt arrébb taszajtva, vesz egy kis kenyeret abból az álságos, baloldali célból, hogy egyen. Szent turulmadár, itt a vármegye prérijén, két villamos megálló között, hol van ez a hun bohócsapkás Kánaán? Na és aztánmeg, mér csak a nagyi agyát érinti e rafinált, központi kihágás? Én, mint Nyuggerapó ki vagyok zárva ebből a népünnepélyből? Piha!” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legaztánmegebb kommentelője, Piha!/

„Piacunk nem szedtevette;

Erős, mint egy szovjet véreb!

Áru, amint kifizette,

Már ingyér van, sőt ingyérebb!

Ne aggódjon Nyuggerapó,

Farhát már nem úri muri!

Ár ellen a kötött sapó

Véd, mint holtat csókos szuri!”

/Dr. Medvegy Menyhért, nyitott szem ellenző közgizda/

„Ársapkának folyománya

- Tudja Teri, Tibor, Tánya –

Áruhiány, üres polcok…

Erre van legalább nyolc ok:

- Bután megtaposott piac.

- Sok pénz, mit semmiért kiadsz.

- Gazdáknak ez meg sem éri.

- Termőföld már gazos préri.

- Aki pénzes, felvásárol.

- Aki csóró, lop a fáról.

- Boltos eladja a boltot.

- Semmi sincs, bár minden volt ott.

Ki a közpénztévé foglya,

Persze háborúra fogja…”

/Botor Bátor, stadionépítő közmunkatáborba toloncolt önállóan gondolkodni merő vakmerő vakegér/

„Ársapka - áruhiány - infláció - államcsőd - sötét középkor. Hurrá! Végre újra lesz munkám!” /Tomás de Torquemada, hurráoptimista spanyol idegenlégiós főinkvizítor/

„Már megint falra vagyok festve, pedig én a részletekben lakom és sosem alszom, sőt ordító oroszlánként járok körül azt nézve, kit nyelhetek el! A vers alapján a rímbűnöző Frady Endrét fogom. A bojtos ársapkáját pedig beleköpöm az üstben fortyogó levesbe!” /az ördög/

„Mi ez a szellemi nyomorba tekert közgarázdaságtani rímcsócsálmány?! Ki ez az árképzetlen félsejtű genetikai selejt?! Attól, hogy a nem létező agya helyett a gyomrában kelt és megbüdösödött gondolatait idehányja, még nem fog receptként bekerülni a gonzó szakácskönyvembe! Ez a trágyaokádék nekem túl burzsoá lenne! Vajon milyen extraprofitért vert bele újabb négy versszaknyi szöget a világirodalom koporsójába?! Ne lássam a gatyámat fehérre kimosva száradni, ha a legközelebbi Önkényes Mérvadóban nem hallgatom el örökre ezt az elsőszámú közhenyeséget! Harcoljunk közönnyel Frady Endre ellen! /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban minden áru oda, akkorra és annyiba kerül, ahova, amikorra és amennyibe én mondom. Sőt, mondanom se kell, hogy már mondanom se kell. Az áram én vagyok.” /Chuck Norris/