Védelmet köt minden nagyi
Pamutgombolyag hegy megett,
Ársapkát, tyű rengeteget!
- Ársapkás a krumpli, tojás?!
Blődség dől, mint elmefolyás!
Drága a sütendő egyed?
Húzz rá sapkát s olcsón vegyed!
Karácsonyra nagyik hada,
Tép, mint ezerkettes Lada!
Oly sebesen kötnek, kötnek,
Szinte hatnak ezerötnek!
Ünnepi boltfosztás oka
Sok ársapkás sok unoka,
Ki vásárol szinte ingyér.
Józanész a hun prérin gyér…
„Beszósz és megugacc?! Én nem gyér vagyok, hanem egyedi! Hun unicum… vagy hungarum… vagy miabánat! Unikonflis! Hatlovas! Vagy ezerötös! Mint a Lada gyári órabér! Abból annyi ársapkát veszek, hogy a fal adja a másikat! Abcúg költő! Monnyonle! Hüccski! Igyunk!” /Józanész Jeromos, Lada gyári portás és kötött ársapka díler/
„Ostoba tekintetű költő polgártárs úr! Az ársapka nem egy olyan nagymama által kötött sapkát jelent, amit ráhúzunk a magas árú árura, hogy alacsony árú áru legyen belőle, hanem egy illiberális közgazdasági eszköz, amivel jó mélyen beleavatkozunk a piaci folyamatokba és alaposan megtapossuk a piaci szereplőket, hogy úgy haláltáncoljanak, ahogy mi fütyülünk, függetlenül attól, hogy mi lesz a következménye, mert nekünk nincs alternatívánk és utánunk már úgysincs más, csak az özönvíz! Értve vagyok?! Na, most fog egy nagykalapácsot és irány kötőtűt törni!” /Csávás Kálmán törnagy, az Idióta Lelkületű Literátorok Irodalmi Ballépései Ellen Rothasztó Átokkal Tiltakozó Országos Rohamcsapat (ILLIBERÁTOR) markáns arcéle/
„Jaj, kisunokám, bemész a bótba és ráhúzod az ársapkát a kenyérre, a tejre meg a parizerre, oszt’ jól kijössz a bótból is, meg a fizetésedből is! Jer ide, teszek rá bojtot is, hogy szájára ne vegyen a falu, hogy slendrián a nagyanyád!” /özv. Slichtófer Sömörné Köszvényessy Kadarka, kisnyugdíjas fejőnő és maszek sapkakötő/
„Olcsón vették ezerkettes
Ladámat meg, mer’ a tettes
Ársapkát húzott fel rája!!!
Üsse meg villamos rája!
Száj- és köröm fájjon nyája!
Zsugorodjon össze mája!
Száradjon rá körbe’ hája!
Rútuljon el minden bája!
Szikké szikkadjon a tája!
Legyen foghíjas a szája!
Sok más átok szálljon rája!”
/Fátum Fikuszné Balsors Butélia, a Vásárlást Elcsaló Notórius Dögevőket Elmekórtani Tébolyba Taszító Alapítvány (VENDETTA) pechszéria ügyi szakreferense/
„Grrr… brrr… khhhh… tyjjjjj... trrrr… pfff… bzzzz… zszszs… www… vvv… ” /az ezerkettes Lada/
„November van, jön a hideg. Sál, sapka, ársapka!” /M. András, a költő legállandóbb és legnovemberibb kommentelője/
„Ársapkára kerül ára,
Ársapkátlan drága mára,
Pénztárcámnak nagy a kára.
Koldusbotra jutva vár a
Reménysugár, eM úr vára!
Ott nem dobnak ki murvára.”
/Csóró Csíra, zúzottkőre allergiás közoktatási pedagógus/
„Mit kötsz Margit? Nyár ellen nyársapkát? És hogy áll az a kötöszködőtű a kezedben? Merőlegesen? Nóóórmális?” /Besenyő Pista bácsi/
„Felületi nóóóórmálisnak
Népi neve merőleges.
Páran erre z-tlen isnak,
Mi nyársapkás versben meges’”
/Ebegényi Oltán, alaegersegi ugivó/
„Ó, hol? Ó, hol lehet szinte ingyér vásárolni? Ó, mily lökött, ki a józanészt arrébb taszajtva, vesz egy kis kenyeret abból az álságos, baloldali célból, hogy egyen. Szent turulmadár, itt a vármegye prérijén, két villamos megálló között, hol van ez a hun bohócsapkás Kánaán? Na és aztánmeg, mér csak a nagyi agyát érinti e rafinált, központi kihágás? Én, mint Nyuggerapó ki vagyok zárva ebből a népünnepélyből? Piha!” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legaztánmegebb kommentelője, Piha!/
„Piacunk nem szedtevette;
Erős, mint egy szovjet véreb!
Áru, amint kifizette,
Már ingyér van, sőt ingyérebb!
Ne aggódjon Nyuggerapó,
Farhát már nem úri muri!
Ár ellen a kötött sapó
Véd, mint holtat csókos szuri!”
/Dr. Medvegy Menyhért, nyitott szem ellenző közgizda/
„Ársapkának folyománya
- Tudja Teri, Tibor, Tánya –
Áruhiány, üres polcok…
Erre van legalább nyolc ok:
- Bután megtaposott piac.
- Sok pénz, mit semmiért kiadsz.
- Gazdáknak ez meg sem éri.
- Termőföld már gazos préri.
- Aki pénzes, felvásárol.
- Aki csóró, lop a fáról.
- Boltos eladja a boltot.
- Semmi sincs, bár minden volt ott.
Ki a közpénztévé foglya,
Persze háborúra fogja…”
/Botor Bátor, stadionépítő közmunkatáborba toloncolt önállóan gondolkodni merő vakmerő vakegér/
„Ársapka - áruhiány - infláció - államcsőd - sötét középkor. Hurrá! Végre újra lesz munkám!” /Tomás de Torquemada, hurráoptimista spanyol idegenlégiós főinkvizítor/
„Már megint falra vagyok festve, pedig én a részletekben lakom és sosem alszom, sőt ordító oroszlánként járok körül azt nézve, kit nyelhetek el! A vers alapján a rímbűnöző Frady Endrét fogom. A bojtos ársapkáját pedig beleköpöm az üstben fortyogó levesbe!” /az ördög/
„Mi ez a szellemi nyomorba tekert közgarázdaságtani rímcsócsálmány?! Ki ez az árképzetlen félsejtű genetikai selejt?! Attól, hogy a nem létező agya helyett a gyomrában kelt és megbüdösödött gondolatait idehányja, még nem fog receptként bekerülni a gonzó szakácskönyvembe! Ez a trágyaokádék nekem túl burzsoá lenne! Vajon milyen extraprofitért vert bele újabb négy versszaknyi szöget a világirodalom koporsójába?! Ne lássam a gatyámat fehérre kimosva száradni, ha a legközelebbi Önkényes Mérvadóban nem hallgatom el örökre ezt az elsőszámú közhenyeséget! Harcoljunk közönnyel Frady Endre ellen! /Puzsér Róbert, kritikus/
„Itt Texasban minden áru oda, akkorra és annyiba kerül, ahova, amikorra és amennyibe én mondom. Sőt, mondanom se kell, hogy már mondanom se kell. Az áram én vagyok.” /Chuck Norris/
