A következő címkéjű bejegyzések mutatása: járókeret. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: járókeret. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. április 22., péntek

Zsúfolt buszon

Fehér bottal orrba vak nyom,
Véresen spriccel a taknyom,
S felüvölt az öreg, tar Kohn
Bá’, kit e zagy talál tarkón.

Járókeretével lecsap,
Arcom szétkent véres ketchup,
Harci trükkel péppé habver,
Rafináltabb, mint az Abwehr.

Sok ifjú nem ad át helyet,
S fáradt üldögélés helyett
Nyuggerből lesz félvad sintér:
BéKáVé az új hadszíntér.

„Mi ott a buszon nem verekedtünk, hanem generációk közötti erőszakügyi konferenciát tartottunk. A konferencia szó nálunk családi tradíció. Mi találtuk fel!” /Kohn Ferenc, CIA ügynök és tar honyadíler/

„Ajvé, az a műmájer Kohn bekerül a versbe, bezzeg én, a pechvogel Grün megint kimaradok belőle! Ráadásul úgy, hogy épp egy Frady nevű a szerző! Ezt a córeszt!” /Grün Alfréd, a Weiss Manfréd Művek nyugalmazott segédkönyvelője/

„Grün-Weiss, he?! Wortspiel?! Franzstadt, Franzstadt, über alles, herr Grün?! Nationalelfmeter?! Nicht ugribugri! Rükwertz! Zurück! Lauf! Eins-zwei, eins-zwei!” /Mokij Gyemjanovics Karascsenko alias Nyikulij Nyikolaj Konszatntyinovics, az Abwehr ügynöke/

„Amióta a 65 év felettiek ingyen utazhatnak buszon, vonaton és seprűn, azóta már nem érvényes az a szabály, hogy át kell adni nekik a helyet, mert a kettő együtt már sok.” /M. András, a költő legállandóbb és leghatvanötévalattibb kommentelője/

„Házam előtt, seprűm mellett
Mézeskalács Ford Mustang áll,
Mesehősként erre tellett!
Bírom, ha M. úrt busz tángál!”
/Vasorrú Bába, 65 év feletti kőgazdag mesehős és fémprotézis díler/

„Ha valaki azt hinné, hogy a történet kitaláció, el kell árulnom, hogy nem: vannak még Rambót megszégyenítő, edzett nyugdíjasok, akiknek a nézése is sokk - nemhogy a járása!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nyolcadik utas/

„Ház doktor úr, hát a csípőprotézisemnek a ringása már smafu?! Rögvest magára tolom a másfél mázsás gurulós bevásárlótáskámat, ha ilyen kevés férőhelyen sokat nyolcadik utaskodik, oszt' nem fogja sör és virsli mellett rikácsolni, hogy Alien május elseje!” /özv. Rambó Rezsőné Rocky Rezsilla, kisnyugdíjas buszsprinter/

„Busz után fut Rambó nagyi,
Nem enged a nagy irambó'”
/buszmegállói falfirka/

„Nem értem, mit nyavalyog a sok legális nyugger! Nekik legalább van nyugdíjunk, míg nekünk, szegény illegális tevékenységű egykori kétkezi bűnözőknek nincs! Mi tehetünk arról, hogy betöréses lopás, bakrablás és zsarolás után nem fizethettünk nyugdíjjárulékot?! Hát ezt érdemeljük egy stresszes élet megfeszített sötétben bujkálása után?! Ráadásul csak a buszon merünk leülni, a villamoson nem, mert számunkra a villamosszék veszélyesen hangzik!” /id. Pajszer Potyond, a Salabakterként Inaktív Törvénykijátszók Társasága (SITT) jó magaviseletért feltételes szabadlábra harmadolt póttagja/

„Költő Úr ismételten együtt rezonál a Világegyetem Magyarországnak nevezett részhalmalmazával. A vájtszemű törzsolvasók elégedett sóhajjal nyugtázzák majd, ahogy a békávés rögvalóság elemei a hamisíthatatlan Frady Endre prizmáján gellert (ha már Kohn bácsi) kapva dobócsillagként fúródnak sokat tűrt kollektív tudatuk még félig élő neuronjaiba. Mi a művészet, ha nem az, ha valaki három versszakban több kisebbséget inzultál csak a rím kedvéért, mint MZP egész tavasszal?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, humán úr, én nem inzultáltam senkit, csak minden váratlanul elém kerülő mikrofonba gondolkodás nélkül belemondtam a legelső dolgot, ami épp akkor az eszembe jutott. Amúgy a BKV-n az időseknek helyet át nem adó fiatalság sajnos nem a kisebbség, hanem a többség. Aki mégis átadja a helyét, az véletlenül vagy túl udvarias, vagy nem figyelt oda, esetleg épp le akar szállni. Na, de majd mi összefogunk és együtt leültetjük az öregeket! Mind ülni fognak! Ja, bocsánat, nem úgy értettem!” /MZP/

„A különböző időben és térben születettek egy időben és egy térben való kritikus tömegű tömörülése okozta antagonisztikus nemzedéki ellentét által közlekedési féregjárat keletkezik a téridőben, amit BéKáVénak hívunk, de nevezhetjük helyi érdekű fekete lyuknak is. A szociálisan érzékeny költő önmagát kapitálisan elérzéketlenítve ront rá a témával együtt földön heverő letiport nemzedékekre. Ahogy a mondás tartja: Szociolovon szociopata és közös lónak híg a leve! Üsd ki, üsd ki! NEM ENG.!” /Galandféreg Gerzson, a Magyarisztáni Orbitális Sikertörténeteket Leíró Értelmiségi Közlöny (MOSLÉK) közvéleményvezérürüje/

„Mi ez az elmegyógyintézeti betegfelvételin is bukásra ítélt szózagy?! Miért kell a Frady Endre megbomlott agyában lévő szellemi dugóban megrekedt csődtömegközlekedési kihágások közzétételével inzultálni a gyanútlan olvasótábort?! Kit érdekelnek ezek a naturalista irrealitások?! Hej, azok a régi szép idők, amikor még fél kézzel felemelhető kisfiú voltam, akkor anyukám a zsúfolt buszon nem a szatyrával verte a szegény gyerekes anyának helyet át nem adó nyikhaj fiatalokat, hanem velem! Kicsit fájt ugyan, amikor a busz légterében való megpörgetés után gyomorszájon fejeltem egy-egy üldögélő laklit, de kárpótolt a pillanatnyi könnyű szenvedésért, hogy a frissen felszabadított helyre ülő anyukám az ölébe vett és a jó illatú zsebkendőjével letörölte az arcomról a véres taknyomat! Na, az ilyen valós örömök megélésétől foszt meg bennünket Frady Endre penetránsan tudálékos tehetségtelensége! Buszos tömeg talpa alá vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szeretem, amikor zsúfolt a busz, mert akkor az izmaim megfeszítésével földkörüli pályára tudom robbantani a tömeget, akik magukkal viszik a busz falait és tetejét, így egyedül maradok a motoros gördeszkán és élvezem, hogy az arcélemmel kettéhasítom a texasi homokvihart.” /Chuck Norris/

„Jaj, nekem! Segítség! Hasadok, mint a hajnal! Jobb lett volna Magyarországra menekülnöm saras esőnek!” /a texasi homokvihar/

2017. január 13., péntek

Péntek 13

Balsorsa kit éppen ma tép,
Hét emberből, bárha hat ép,
Ám pont őt verik meg nénik
(Villamoson megtörténik!)
Mert leült egy üres helyre
S járókerettel kap fejre -
Rájön, megtámadta a pech,
(Mint adóst a NAV ős APEH)
S kiújul a babonája,
S annyi átok száll most rája,
Érzi, szerencsétlen szamár,
S villamos szék sem vonzza már…


„Egy gondolat bánt engemet...: ez a vers úgy döcög, mint a 14-es villamos mely mellett még egy vemhes éticsiga is űrsebességgel száguld el, mégis úgy rázkódik, mintha menne is előre. Na valami ilyet érzek most. A magyar valóság ilyen realisztikus ábrázolása ismét mélyen az elmémbe mart. Hogy jót is írjak: egy sor azért nagyon tetszett: Villamoson megtörténik!, nem sok de a miénk... Magyarország szeretlek!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Én vagyok a legbalszerencsésebb ember a világon! Péntek tizenharmadikán születtem, de anyám nem ért be velem a kórházba, hanem a hídon szült meg, és mivel épp szökőárral kombinált földrengés volt, így belesodródtam a folyóba, ami magával ragadott és eltűntem! Végül vízilovak neveltek fel, így aztán drabális lettem és büdös a szám. Talán ezért nem szeretik az emberek a jegyüket, bérletüket ellenőrzésre felmutatni?” /Hippopotámusz Huba, BKV ellenőr/

„A nehéz járókeretemmel és két teli szatyrommal kilenc másodperces száz métert kellett futnom, hogy elérjem a villamost, majd át kellett verekednem magam egy drabális és büdös szájú ellenőrön és legázolnom egy kirándulni induló általános iskolai osztályt, hogy odaérjek az egyetlen szabad ülőhelyhez, mire ez a nyikhaj pont az orrom előtt ült le! Nem igaz, hogy nem tudja átadni egy szegény védtelen öregasszonynak! Muszáj voltam odacsapni a büdös kölöknek!” /özv. Vadkan Vendelné Vérgőz Vendetta, nyugdíjas cirkuszi medveidomár és a Nyugdíjasoknak Ülőhelyeket Googlegroups (NYŰG) adminisztrátorának nagymamája/

„Ez a péntek tizenharmadikai balszerencse dolog csak varázslás és fekete mágia! Egy felvilágosult keresztény/keresztyén nem hihet az ilyen ördögtől való praktikákban! Én szerencsére – lekopogom! – nem vagyok babonás!” /Dr. Ereklye Elemér, a Léha Ódivatú Praktikákat Alapból Tiltó Keresztény Osztag (LÓPATKÓ) négylevelű lóhere ügyi szakreferense/

„Én egyszer a villamosvezetői székemben illuminált állapotban ülve nekivezettem a szerelvényemet egy civil békemenetnek, mire visszamenőleges hatállyal villamosszékbe kerültem, de szerencsére a rezsicsökkentés miatt legagyásodott ELMÜ-nek nem volt embere, hogy a korábban adminisztrációs hibából lekapcsolt áramot visszakösse a büntetés végrehajtási intézetbe, így túléltem. Pedig aznap pont péntek tizenharmadika volt! Úgy látszik, nálunk már a babonából is kilopták a hatóerőt!” /Amper Adalbert, villamosvezető/

„A valóság talaján magasodó aktuállírák síkba fejtésének koronázatlan költőfejedelme ismét hagymázas könnyeket fakasztott a babonabálvány és a hamis mammon fogsarkában senyvedő embermilliók, sőt milliárdok szeméből! A villamos székek kényelmi vonzásának bűvköréből kiszakadni képtelen világ proletárjainak egyesült sóhaja kíséri ezt az újabb irodalmi monumentalitást, melyre nem csak a fél világháló, sőt a negyed világegyetem figyelt fel, de némi késéssel maga a NAV is! Na, ja, hiszen péntek tizenharmadika van!” /Rögvalóság Rezsőné Elvont Etelka, a Widámra Werselt Willamosszékek Pont Haldokló Utasai (WWW.HU) című internetes irodalmi portál főszerkesztőnője/

„Egyszer péntek tizenharmadikán véletlenül beültem egy bekapcsolt villamosszékbe, mire egész Texasban elment az áram. Kivertem a biztosítékot.” /Chuck Norris/

„Kár, hogy Frady Endre nem Texasban verte ki a biztosítékot, hanem nálam! Anyámat megnyugtattam, hogy a péntek tizenharmadikának ebben semmi szerepe nincs, ez a megátalkodott rímfajzat ugyanis ekkor és erről ugyanolyan tehetségtelen ripacskodást rittyent, mint bármikor bármiről! Mindenesetre, ha egyszer esetleg öldöklő versenyt futna a Hall of Fame és a Cosa Nostra, hogy ki örökítse meg betonban előbb a költőnk lábnyomát, akkor remélem, hogy az utóbbi fog győzni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2012. szeptember 6., csütörtök

Itt van az ősz ...

Itt van az ősz Klicskó néni (SportTV felvétele)

Itt van az ősz Klicskó néni
(Híresek az unokái!),
Ha ő megvéd, nem kő’ fé’ni!
Ellenfél meg ordít: Ááá! Ííí!!!

Bárhová lép, fűben terem
(Száz százalék zöldövezet!),
S bár a községben ez perem,
Soha senki nem lop rezet!

Bejár sok-sok utcát, teret
(S nem köszönni bárki mer-e?),
Suhog a vas járókeret,
Ő a Hónap Házmestere!