A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közvagyon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közvagyon. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 28., kedd

Erkölcs

Erkölcsös polgárban van gát,
S nem lop mástól sose cangát,
Se rollert, se köznép vagyont,
Csak belet dolgoz ki. Vagy ont.

Utóbbit tényleg csak néha,
Pajkos forradalmak léha
Hevében mint elégtétel,
Ha veszíti épp fejét el.

„A kispolgári költő kispolgári verse hiánypótló mű, hiszen eleddig inkább csak hősök, szerelmek és nemzettragédiák lettek lírai tollhegyre tűzve, kádári kisemberből erkölcsös kispolgári munkarobottá váló szürke verebek ritkán. A magunkra erőltetett erkölcsi máz nemzettudathasadási haváriák okozta szétrepedése és a bennünk lapuló állat előtörése e költeményben olyan magától értetődő természetességgel zajlik, ahogy a négylábú ló megbotlik, ahogy a kutya visszatér a maga okádására, vagy ahogy a megfürdött disznó sárban hempereg. A vers érzelmi űrt, lelki vákuumot hagy maga után. Lecsorduló könnyeink a semmibe zuhannak alá…” /Bús Bertalanné Fátyol Jolán, irodalomtörténész és a Ledarált Pegazus c. értelmiségi vitaműsor főszerkesztője/

„Nem kell ahhoz forradalom, hogy egy rendes polgár zsebében kinyíljon a bicska és belezhetnéke támadjon! Elég elolvasnia egy ilyen szánalmas Frady förmedvényt és rögvest vagy az utcára vonul, vagy bősz nassolással véget vet a napok óta kínlódva folytatott fogyókúrájának. Esetleg is-is. A szlengből idecsempészett és természetesen ide nem illő canga szó is megérne egy misét, de anyám még nem varrta mag az előző Frady gány hatására ízekre cincált palástomat.” /Puzsér Róbert, az anticelebitás főpapja/

„Nekem szétszedhető canga lopni el Budapest, de már megkerülni. Nem belezni se más, se magam. Nem szeretni harakiri. Fájni.” /Yoshihiro Shimada, japán világutazó/

„Megkérdeztem apukámat, hogy mi az az erkölcs, és ő azt mondta, hogy nem tudja, de a régi szovjet ifjúsági filmekben hallotta emlegetni. Amúgy apukám szerint nálunk mindenki dézsmálja a közvagyont, úgyhogy nyugodtan hazahozhatom az oviból azt a szép piros pöttyös labdát.” /Höttyéni Pistike, nagycsoportos óvodás/

„Lopni természetesen sosem szoktam, de a közvagyon, ahogy a nevében is benne van, közös tulajdon, ami részben az én adómból halmozódott fel, így teljesen logikus, hogy időnként kiveszem belőle a részem.” /Dr. Höttyéni Huba, jogtanácsos/

„Nálunk senki sem lop. Nálunk rend van. Magyarország jobban teljesít. Meg is mutatom az idevonatkozó statisztikákat. Mindjárt… ööö… nincs meg a dia… hmmm… úgy tűnik, ellopta valaki…” /Pintér Sándor, belügyminiszter/

„Egy magát meg nem nevező hírforrás által illetékes körökből illetéktelenül megszerzett és szerkesztőségünkhöz illegálisan idejuttatott statisztika szerint Magyarországon rend van és senki nem lop.” /index.hu/

„Nálunk a számvitelen nincs lazsálás, a sok lusta kis Tuskó valóban kidolgozza a belét is, sőt még az unokáikat is behozzák és munkára fogják, hogy teljesíthessék a normát. A legkisebb is számít. Tuskóóó!!!” /Csávás-Tuskó Kálmán, ex-őrmester a Tuskó és Családja Rab- és Vécélánc Gyár munkafelügyelője/

„Valamikor bennem is volt gát, de amióta ellopták, azóta folyamatosan tele van a bringaáruházam raktára újabbnál újabb cangákkal és rollerekkel.” /Simli Sebő, Prima Primissima díjas nagyvállalkozó/

2013. december 10., kedd

Menzasas

Sas a menzán /a NASA felvétele/
Kelkáposztán úszó fasírt
Fölött pár kört szirti sas írt
Nyálcsorgatva, mint ki éhes,
S ijedtemben szóltam: Hé, hess!

Ekkor ez a szörnyű kan sas
(Akkora, mint másfél Kansas!)
Étkem mégis elorozta:
Se fasírt, se kelkáposzta,

Se rósejbni, se sült saslik!
Bő torka, e böhöm sas lik
Mindent nyel és halomba ront,
Mint csókos a köznép vagyont.

Mégse haltam éhen, bízs ám,
Mert maradt még tejberizsám!
Megnyugtató nekem e jel:
Abszurdisztán jobban tejel!

„Bízs ám?!?!?!?! Bízs?!?!?! Ááááááá!!! NEM ENG.!” /Szimpla Szatyor, főcenzor/

„Bizsony, bizsony! Így kurucosan, tyű!” /Frady Endre, népi költőgigász és szép szuperstatikus/

„A menza dolgozói nevében kikérjük magunknak a feltételezést, hogy az étkezdénk légterében ragadozó madarak röpködnek! A nyilvánvalóan illuminált állapotban lévő költő valószínűleg egy a plafoni lámpához túl közel merészkedő zöld bogyómászó poloska, vagy egy kardfogú csótánylepke árnyékát vélte szirti sasnak. Arról pedig nem mi tehetünk, hogy a figyelmetlen vendég asztaláról egy farkaséhes egészségügyi dolgozó, vagy pedagógus elcsórja a napi menü maradékát. A tejberizsünk viszont tényleg meglepően jó! Ezt mi magunk sem értjük...” /Tápossy Tohány, a Recirkulált Maradék Menza üzemigazgatója/

„Felháborító ez az EU-bérenc nihilista pánikkeltő liberálbolsevik fűzfapoéta, aki gúnyos fröcsögésével kétségbe vonja népi … ööö... polgári demokráciánk legújabb vívmányait! Magyarország igenis jobban tejel … ööö … teljesít!” /Finesz Jenő, országimázsért felelős ideológiai menedzser és betanított lózungbérenc/

„A legálisan főzhető pálinka hatására rám törő őszinteségi roham hatására be kell ismernem, hogy az ország és bárgyú népe számomra tényleg jobban tejel.” /Zsákszám Alajos, csókos oligarcha/

„Mi very örülni, hogy state-ünk, az USA szíve lenni benne versben! Költő lenni great magyar! Mi szeretni anyaország! Könny szökni szívbe, mikor hallani kelkáposzta és fasírt! Jó magyar konyha! Óhaza! Brühühü...” /Steve Pacal, ámerikás magyar és Kansas City polgármesteri hivatalának főportása/

„Texas háromszor akkora, mint Kansas, de itt nincs egyetlen sas sem, mert már rég megettem az összeset.” /Chuck Norris, csúcsragadozó/

„Megemlíthetném, hogy Kansast nem kansasnak, hanem kenzesznek ejtik, de ez olyan lenne, mintha egy fekália halom közepén a zöld döglegyet egy feketére cserélném. Anyám szerint van szépen csillogó zöld döglégy is, de ezt most hagyjuk! A méltán lesajnált költő mindannyiunk közös bánatára nagyon szorgalmas, de sajnos nála a mennyiség nem minőségbe csap, hanem a fent említett marhatrágyába. Mi meg mosakodhatunk. Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ismét egy vers, sőt csupa nagybetűvel VERS, amelyben korunk korszakos zsenije eljátszik a valóság gondolatával, és világpolgárként a jellegzetes óbudai angoljával elénk helyezi a menzák szilaj vadságának és a tejjel-mézzel folyó Kansasnak a már-már antagonisztikus elementaritását! Éljen a közétkeztetés, mert ott mindig bőven van maradék!” /Éhkopp Aranka, középiskolai magyartanár és menzai mosogató/