(Frady - Bródy)
Egy napon, mikor pici Jónásnak semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, Istene mondott valami nagyon fontosat:
Jónás, menjél Ninivébe, mert gonosz lett ott a nép!
De ehelyett ő elszaladt, mi semmiképp se szép.
Így hát elindult Tarzusz felé, miközben ugrált a hajó,
Vihar tombolt, az időjárás miatta volt csapnivaló,
S hogy meneküljenek, vízbe dobták, és azonnal csend lett,
S a nagy halra néző tekintettel sikoltozni kezdett.
Minél inkább nagy a hal, annál inkább hulla-jó,
Minél inkább hulla-jó, annál inkább nagy a hal.
Hulla-jó hal úszik, pici Jónás nyugszik,
Hulla-jó hal úszik, pici Jónás nyugszik.
Hasznos bálnai gyomorban az a három napos bánat,
Hogy picit Jónás is imádkozzon, s jöjjön bűnbocsánat.
Ám ez nem csak afféle halas rémregény,
Mert a halagút végén látszik már a fény, fény, fény.
Ezért mikor szól az Úr és partra köp a dagadt hal,
Kell, hogy legyen a nagyvárosban valaki, ki hitet vall.
Így aztán, ha Ninivébe pici Jónás megérkezik,
Prédikál s az egész város megtér és nem vétkezik.
Minél inkább nagy a hal, annál inkább messze köp,
Minél inkább messze köp, annál inkább nagy a hal.
Nagy a hal és köp-köp, pici Jónás röpp-röpp.
Nagy a hal és köp-köp, pici Jónás röpp-röpp.
Pici Jónás a barátom, és gyakran elbeszélgetünk,
Azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk,
És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
Ha szól az Úr, és jön a hal, én mindig ezt dúdolgatom,
Hogy
Minél inkább nagy a hal, annál inkább messze köp,
Minél inkább messze köp, annál inkább nagy a hal.
Nagy a hal és köp-köp, pici Jónás röpp-röpp.
Nagy a hal és köp-köp, pici Jónás röpp-röpp.