Tavaszváró

Tavasznak a beköszönte
Villanyozza vajon önt-e
S szíve szerelemmel telt-e,
Mint sok bölcs ésszel az ELTE?

Ha a szellő szellik langgyal,
Önből válik-e egy angyal,
S lelkében zöld tavaszi cser
Lombján szól-e madárcsicser?

Midőn a rét illatárja
Az ön orrát általjárja,
Szférák zenéjét vajh’ hallá,
S léte átalakul dallá?

Hűs záport az Úr, ha leönt,
Derű aranyozza be önt
Március e kies hetén?
Micsoda?! Nem?! Ön egy kretén!

„Nem vagyok kretén, csak ki nem állhatom a langyos és gejl időjárást! Vesszen a globális felmelegedés! Éljenek a zordabbnál zordabb telek!” /Iglu Vugri, eszkimó jeti/

„Ha ezt a mormota olvasná, úgy megijedne, hogy soha többet elő se jönne, nuku tavasz... Még szerencse, hogy nem tud olvasni. Bár én se tudnék...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ki zajong és vernyákol itt, hogy ne tudjak aludni?! Ja, már megint az a reálos?! Jellemző! Hajrá Barca!” /Marmota Monax, erdei mormota/

„És a rügyek?! Hogy maradhattak ki egy tavaszt köszöntő versből a rügyek?! Ezt jelenteni fogom! Ebből vizsgálat lesz! A honoráriumából le lesz vonva a konzekvencia!” /Negyedipszilon Félix, a Bimbó és Rügy Fakasztó Központ (BRFK) titkos rügynöke/

„Hatszáz évvel ezelőtt és ezerhatszáz kilométerrel arrébb ugyanezen időjárási és etológiai körülmények megdöbbentően hasonló sorok papírra vetésére késztették egy egyszerű borász irodalmi tehetség dolgában jóval kevésbé elkényeztetett fiát. Isteni szerencse, hogy egyáltalán hallottunk róla. Nem kérdés viszont, hogy hatszáz év múlva melyik feldolgozás szerepel majd 4. osztályos déd-...-dédunokáink irodalomtankönyvében.

Canterbury mesék
Általános előbeszéd (részlet)
(ford.: Vas István)

Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg -
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm önnek, ó jó humán úr, hogy egy lapon említ a nagy Frady Endrével! Mi itt a Westminster apátságban lévő Költők sarkában, a holt költők társaságában nagyon szeretjük őt, mert változatosságot hoz az unalmas örökkévalóságunkba, ugyanis minden verse után órákig forgunk a sírunkban.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Mi ez a kulturális bűncselekmény, ez a totális közízlésrombolás?! Kinek kell ez az aberrált antilíra?! Ha ez a feketeöves évszakgyalázó közkívánatra hajlandó lett volna téli álmot aludni, akkor most nem kellene a tavaszi fáradtságtól összeaszott agycsökevényéből izzadságszagú kínrímeket kipréselnie! Anyám szerint Frady Endre irodalmi szabadesésén már csak a Jóisten segíthetne azzal, ha magához szólítaná. Hinnye, de vidám szertartás lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Majd akkor lesz tavasz, ha engedélyezem neki. Ha önhatalmúlag beköszönt, rügyön rúgom, és addig marad a tél, amíg el nem hajtom nyaralni.” /Chuck Norris/

Jerikó eleste

Kánaáni védő hordán
Öröm látszik: „Nagy a Jordán!
Józsuéék nem kelnek át
S nem foglalnak el egy dekát
Sem a honból, irgum-burgum!”
Ám ekkor csettint az Úr: Bumm!,
S riadt folyó falként megáll.
„Egy-null ide, nincs már egál!” –
- Szól Józsué s át is kelnek.
Tekintik mind tök jó jelnek
Azt, hogy nem is kellett csónak,
S indulnak fel Jerikónak.
Erős a vár, sok a népe,
Ám egy izmos angyal lépe
Józsuéhoz, aki retten,
De azután csak ők ketten
Beszélnek s lőn stratégia.
Zsidó nép meg ámul: „Mi a
Manó?! Csupán körbejárjuk?
Lessük, nincs-e rajta várlyuk?”
„Körbe bizony, karikába,
Járjon minden harcos lába!
Napi egyszer s hat a nap-szám.
Ha zúgolódsz, nagyot kapsz ám!
Hét kör a hetedik napi
Penzum s bömböl majd a papi
Kürtszó s hadunk harcit kiált,
Düllesztve fal felé ki állt.”
Így történik és a fal hét
Nap múltán viszi a balhét,
Azaz esik, mint az eső
S hipp-hopp, rögvest vízszintes ő.
Este bor foly’ s szól a rap! Aj,
De nagy a győzelmi hepaj!
Héber tánckar lábat lendít
S víg táncot jár, promizdlendit.


„Promizdlend, mi?! Tökfej! Most százszor leírod angolul, hogy Promised Land, majd ugyanezt héberül is: ארץ מובטחת !” /Dr. Nagyagy Nixdajcs polilingvisztor és szinkronúszó mesteredző/

„Sajnos tényleg ránk omlott a fal, amikor meg kimásztam a törmelék alól, levágták a fejemet és onnantól alig emlékszem valamire. Itt a túlvilágon akadozik a net, mert nem minden bográcshoz jut el a wifi-s térerő – hja, a technika ördöge! -, de azért figyelemmel kísérjük ám a Költő úr blogját! Ebben a nagy melegben jólesnek a versei, mert mindig hidegzuhanyként hatnak ránk!” /Irgumix Burgumix, promizdlendi végvári lovag/

„Nem pofázik! Lemerül!” /Patássy Kegyetlencz, bográcsügyi főelőadó/

„Megkérdeztem, miért megyünk mindig csak körbe-körbe, de akkor kaptam Józsuétól egy akkora pofont, hogy onnantól kezdve már, ha akartam volna, se tudtam volna egyenesen menni… Erő járt át a csattanáskor és azóta valami nagyon megváltozott bennem… /Yoda Ben Hur, héber harcos és betanított Jedi mester/

„Csak én menekültem meg. Szalmón, a későbbi férjem azt mondta nekem: ’Úgy szeretlek téged Ráháb / Te vagy nekem tortárá háb!’. Boldogan éltünk volna, hogyha az a neveletlen kislányunk, a Szalmon Ella nem bánik velünk olyan gyomorforgatóan.” /Szalmónné Ráháb, parázna titkosügynöknő/

„Na hiszen, szép kis győzelem! Azok az átok jerikóiak előbb meghaltak, minthogy megkóstolhatták volna a csokimat és vaníliámat! Hát bölcs dolog így lemészárolni a potenciális kuncsaftokat?!” /Promizd Lendi, szlovák idegenlégiós fagylaltárus/

„Ajjaj, ez a vár volt a diplomatervem és most összedőlt egy kis fúvószenekar keltette rezgéstől! Azt hiszem, valami egyszerűbbel kéne foglalkoznom. Megvan! A doktorim egy hídterv lesz a Tacoma Narrows szoros felett!” /Boota Twolefthands, levelezős doktorandusz és építéshatósági előadó/

„Annyira idegesített az a kürtös körmenet, hogy belerúgtam egyet a falba. Jólesett, na!” /Chuck Norris/