Rövid szerelem, avagy külcsín kontra belbecs

Megláttalak s szívem verte
Ámor vad ritmusát, mer’ te
Kecses voltál, sudár alak,
S belül rögvest lájkoltalak!

Hajad maga volt az ében,
S türkiz szemed kék tüzében
Olvadoztam, mint a sajt a
Szendvicsben, ha grilles fajta.

Ámde amint kinyílt a szád,
Mintha súlyos ágyúnaszád
Kezdett volna lőni bomba-
-záport énrám azon nyomba’!

Jövőkép, mi zokszót kísért,
Megpattintott bennem kis ért,
S agyam holttá merevedett…
Így úsztam meg szerelmedet!

(hálatánc!)

„De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” /1. Sámuel 16:7/

„Okos ember nem beszél,
Midőn bőszült arája
Szájából zúg szembeszél
Egyenesen őrája!

Jó házasság ma ritka,
Ám a sok-sok veszélyen
Átjutásnak van titka:
Hagyd a nőt, hadd beszéljen!”

/Bölcs Salamon Béla, ókori király és újkori komédiás/

„Ne virsi-verselgessél itt, te tutyimutyi Salibéla, hanem fogd meg a munka végét és keresd meg azt a pénzt, amit elkölthetek, mert lesz itt nemulass! A kezed járjon, ne a szájad! Beszélek én helyetted is, te léhűtő fűzfapoéta!” /Bölcs Salamon Béláné Bölömbikanyakú Brünhilda, királyné és testépítő világbajnoknő/

„Bölcs Salamon Béla kommentverse sokkal jobban tetszik Frady Endre meghatározhatatlan műfajú rétoromantikus retteneténél és már éppen javasolni akartam, hogy előbbi legyen a főhelyen, az utóbbi pedig sehol, de látva Bölcs Salamon Béla oldalbordájának markáns hozzászólását, inkább mégsem merem javasolni. Mea klumpa, mea maxima klumpa!” /Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörény, fapapucsférj és cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Sárkány nejem tűzokádó,
Hét fején van hét hamuszáj.
Drága, mint az avokádó,
S megcsókolom, hogyha muszáj…”
/Hetedhétfejű Huba, sárkány és betanított rímfaragó technikus/

„Hetedhétfejű Huba sárkány úr kapcsán is ugyanaz a véleményem, mint ami Bölcs Salamon Béla király úr esetében volt, de itt is megvárnám a kedves sárkányné őnagysága véleményét, hogy tényleg az-e…” / Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörény, fapapucsférj és cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Ne emberkedj, Szörény, amíg nem vagy kész az összes cipőfelsőrésszel, mert házsártosra veszem a figurát!” / Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörényné Konga Kinga, tömbházmester/

„Ötvözhetnéd magadban a
Nőiséget meg a bájt,
S az sem baj, ha van agyadba’
Néhány fölös megabájt.”
/ismeretlen XXI. századi költő párkapcsolati hirdetése/

„Az ideális megoldás a mértékletes többnejűség, azaz a kétfeleségűség. Ahogy az arabul alkotó nagy perzsa matematikus, Abu Abdalláh Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi bebizonyította: két feleség = egészség. Az Örökkévaló növessze hosszúra a szakállát!” /Juszuf ibn Falafellah, sajtkészítő és teveidomár/

„Frady Endre romantikája még egy antik romeltakarító szerint sem más, mint ósdi önlejáratósdi – mondanám szellemesem, ha vicceskedni lenne kedvem, de MOST CSAK ORDÍTANI AKAROK!!! EZT A VERSET MÉG EGY SZELLEMI PÖCEGÖDÖR IS UNDORRLA VETNÉ KI MAGÁBÓL!!! AZ IGAZSÁGTARTALMÁRÓL MEG CSAK ANNYIT, HOGY OLYAN NŐ MÉG NEM SZÜLETETT, AKI AZ ÉN SZAVAMBA TUDNA VÁGNI, MERT ÉN ÜVÖLTÉS KÖZBEN NEM VESZEK LEVEGŐT!!! Ó, ANYÁM, KÜLDD EL INNEN A KÉNYSZERZUBBONYOS ÁPOLÓKAT! HÁT NEM HALLJÁK, HOGY ÉPPEN DOLGOZOM?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A férfiak a tökéletes nőt, a nők a tökéletes férfit keresik. Irigylem a nőket, hogy a létezésem miatt nekik legalább van reményük.” /Chuck Norris/

Ámor nyámnyila nyila

A kép csak illusztráció /a szerk./

- Hej, eltalált Ámor nyila! –
- örvendezik Bejgli Bernát –
- Elmém köde immár lila
s feleségül kérem Ernát!

Echte Erna oly nagyon fitt,
ily nyíl őt utol nem érte,
s bár nem utálja e honfit,
rajongni se rajong érte.

- Mit tettél te béna Ámor?! –
- Bernátban már hűl a hála, –
- Verjen péppé izzó hámor! –
- bőg s egybefoly’ könnye-nyála.

- Ne bőgj, nem bírom a nyálat! –
- oktatja őt Echte Erna
s kitör belőle az állat
s Ámor bőszen vonyít: - Ver! Na!

Búbánattól Bernát kába,
véle Erna együtt érez,
s beleszeret Bernátkába.
Ámor sántít: - Mér’ így?! Mér’ ez?!

„Ez vmi rettenet bűn rossz lett, a végén a fordulat mekkora kamu. Megkoronázza a szörnyűséget. Az utolsó sor a lényeg: Mér' így? Mér’ ez? Még egy stadiont, hátha jobb lesz...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tényleg jól jönne egy hatalmas stadion, amelynek lelátóin elférne a felolvasóestemre egybegyűlt tömeg!” /Frady Endre, költőgigász/

„Egybegyűlünk, ne aggódjon költő úr, egybegyűlünk! A kaszákat-kapákat ugye nem kell leadni a bejáratnál?!” /a felolvasóestre tartó tömeg/

„Beteljesült szerelemre nem számítottunk, némi erőszakra, rímes pszichothrillerre igen. Most sem kellett csalódnunk. A kitartó olvasók így összegezhetnek: a szánalmasság szerethető.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, megfigyeléseink szerint a jó étvágyú jetik szerint a szántalpasság is szerethető.” /brit tudósok/

„Ó, én olyan boldog vagyok!” /Bejgli Bernát, vattacukrász és szántalpvaxoló/

„Mindig a gyenge férfiak voltak a gyengéim, akik mellett anyatigrisnek érezhetem magam. A gyengéket bántó erőseket pedig leverem, mint hurrikán a palatetőt!” /Bejgli Bernátné Echte Erna, hétpróbázó világbajnok/

„Nem csoda, hogy a meglazult ókori íjammal kilőtt nyílvesszőm nem érte utol ezt az NDK olimpiai bajnok felmenőkkel és ezáltal tiltott doppingszereket tartalmazó génekkel felvértezett pörölyöklű amazont! Azóta meg már lőni sem tudok, mert, ahogy a költő mondja:
  Ez a szörnyű barom
  Eltörte a karom!
Úgyhogy a jövőben kénytelen leszek stílust váltani és áttérni a nyílról a szerelmi bájitalra! /Ámor/

„Szegény Ámor,
Sújtja hámor,
Nincsen mámor!”
/Nyegle Nyihámor, amatőr költő és kohósalak díler/

„A matematika oktatás tudatos elsorvasztása okán talán kevesen tudják, ezért megragadom az alkalmat, hogy elmondjam: a nyíl deriválásával jött létre a nyílvessző. Köszönöm a figyelmet!” /Dr. Függvény Ferdinánd, állástalan matematikus és amatőr tegezdíler/

„A rímtechnológia renitensen romantikus költője önnön szerelmi líráját és lantját íjjá ideiglenesítve húzza az ideget, hogy könnyed nyári nyilával találja el a híg levegő egy bizonytalan pontját. A kezdetben félresikerült, majd kerülő úton beteljesült románc végül feloldódik a bőgőmasinává kudarcult Ámor nyálában. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogyha ő nem lenne, meg a kinyirbált kenyérbél, akkor ki tunkolná ki a szaftot? Igazi zöldségszezoni best zeller!” /Íjhúrossy Ihajné Sercegő Saláta, a Trauma Utáni Népnemzeti Katarzis (TUNK) c. sírva vígadó líraportál agytrösztje/

„Mi ez a szellemi bundameccs, ez az irodalmi alibi null-null?! A focivébét záró potyagól egy vállalható produktum ehhez a degenerált miazmához képest! Mekkora nihilista kreténnek kell lennie valakinek, hogy egy ennyire szánalmas nyálözönt moslékoljon az emberiség gyanútlan arcába?! Szegény anyámat el kellett küldenem Thaiföldre barlangi mentőbúvárnak, hogy az ottani sötétség megakadályozza, hogy ez a pusztító alpáriság a szeme elé kerüljön! Követelem, hogy töröljük fel Frady Endrével a föld színét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az a szerencsétlen Ámor azóta szerelmes önmagába, amióta a számszeríjjal kilőtt nyila a szemgolyómról visszapattanva odaszegezte egy sziklás hegységhez. Akkor meg akart halni, de nem engedélyeztem. Néha hibázik, de ez rajtam kívül mindenki másra is igaz.” /Chuck Norris/

Tavasz, szerelem

Tavaszban alélt az aksi,
s lemerült, már szerelem;
sokkal gyengébb, mint a paksi,
csak másfél volt per elem.

Februárvég hideg tele
miatt illant ereje;
feszültséggel nincsen tele,
üres, mint fals derelye.

(Derelyét, melyben nincs túró,
se lekvár, se pemete,
megátkozta tán az Úr, ó,
s éhen halt pár remete.)

Tavasz gyomra igen gyenge,
telet így nem öl tőre,
s nem segít rajt’ kutyabenge.
Rákapcsoljam töltőre?

Hidegháborgatni telet
James Bondokat terel M,
s győz a nyugat, veszt a kelet,
míg a tavaszt szerelem…

„Költő úr, ha már feltéve, de meg nem engedve kozmopolitizálva anglicizál, akkor tudhatná, hogy a kelet nem veszt, hanem íszt. A veszt az a nyugat. Minek vesz és isz szeszt, aki angolul csak ugat?! Amúgy még ez a relatíve legkevésbé értelmetlen rész a versében. NEM ENG.!” /Faék Fikusz, a Nemzeti Irredenta Huntudat Irodalmi Lapja (NIHIL) betanított főcenzora/

„Tavasz nevű UAZ problémái az ukrán tél után. Remek mű, de Ennek van bármi értelme???” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A jól kiképzett olvasótábor napcserzette, fagyaszalta hátán, kérem, fát lehet vágni, vagy akár bármit. Költő költ, olvasótábor nem kérdez, pajzsra emel! Oszolj!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Paks?! Üres derelyétől éhen halt remeték?! Klerikális reakció?! Hidegháború?! James Bondok?! M?! Mi ez a halódó nyugat gerjesztette liberálbolsevik rémhírterjesztés?! Na, a sikeres pofonláda feszegetés után most sürgősen búcsúzzon el a szeretteitől és irány a végtelen hómező! Futás a horizontig és vissza! Négyszer!” /Csávás Kálmán sátorsámánnagy, a Nemzetellenes Anarchistákat Hólapáttal Átnevelő Tábor (NAHÁT) táborparancsnoka/

„James Bondnak nincsen többes száma, mert ő párját ritkítja, és terelgetni sem hagyja magát, mert annál öntörvényűbb a gentlemanus! A hidegháborút pedig már régóta nem a kelet, hanem a globális felmelegedés ellen vívjuk. A vers egyébként annyira kínos, hogy a 007-es ügynök már úton is van önhöz! Költő úr, nyugodjon békében!” /M, ánglius titkosszolgálati főnök/

„Frady Endre? Kár érte, kiváló ügynök volt!” /Bádszpenszer Terenszhill/

„Mennyit keres Putyin
Paksi atommutyin?”
/Csasztuska Szilveszter, a Regionális Orosz Szamizdat Alkotók Titkos Országos Magazinja (ROSZATOM) illegális poétája/

„Csasztuska Szilveszter? Nem kár érte, gyenge költő volt! Jelenleg a Szibériai Közmunka Program Kőfejtő Brigádjának (SZKP KB) csákányfelelőse.” /Vlagyimir Putyin, posztszovjet cár/

„Igazi hidegháborús aktuállíra, melyben úgy tobzódnak a szimbólumok, mint fals derelyében a semmi! A tavasz lemerült akkumulátorát egy nemzetvesztő atomerőmű fenyegető árnyékában szerelő költő önnön mindentudásának pesszimista sehovávezetését gyúrja életszagúra ebben a borongós össznépi reménytelenségben. A torkot gyógyító pemetefű és a gyomorbarát kutyabengekéreg hófödte szerepeltetése Frady Endre zöld-fehér elkötelezettségét heroizálja már-már pegazusivá. James Bond legyen a talpán az, akit nem vág földhöz ez a letaglózó életműgörgeteg!” /Szotyolai Tökmagné Timur Lenke, a Balsorsmentességben Levitálva Asszociáló Bukolikus Létlírák Alaplapja (BLABLA) c. hetilap recenzora/

„Ahhoz, hogy egy derelye üres lett légyen, nem szükséges megátkoznom. Elég, ha a szakács kilopja és/vagy kifelejti belőle a lekvárt. Ez esetben látám, hogy ez nem jó és megbüntetém és/vagy megbocsájtám néki vala.” /az Úr/

„Ugyan már, ki hal éhen, ha van üres derelyéje?! Csak a lúzerek! Egy gyakorlott remete dugig telerakja sáskával és erdei mézzel, oszt’ úgy jóllakik vele, hogy hetednapig se fogy ki a széklete!” /Erdei Ede, remete/

„Fekáliából is lehet szobrot építeni, ha valaki a nagy zöld döglegyek tetszését akarja elnyerni! Hiába mondtam anyámnak, hogy egy bűzhödt Frady förmedvényt csak gázálarcban, vegyvédelmi kesztyűben és szöges végű távtartó bottal megpiszkálva szabad csak megnyitni, ő a romantikusnak tűnő cím láttán félretette az óvintézkedéseket és egy lendülettel beleolvasott! Most a pszichiátrián tartják mesterséges kómában! Ezt az irodalmi dögkutat olvasva minden út kómába vezet?! Darált Frady Endrével töltött derelyét minden kannibál család asztalára!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tavasz, szerelem? A nők évszaktól függetlenül mind szerelmesek belém, ami természetes is, hiszen én vagyok a tökéletes férfi, az intergalaktikus ideál. Nincs a világon olyan ember, aki ezt kétségbe vonná. Már nincs.” /Chuck Norris/

„A verset és a kommenteket elolvasva haladéktalanul utasítottam a szakállamtitkáromat, hogy intézkedjen mind a hárshegyi, mind pedig a lipótmezői elmegyógyintézet soron kívüli újranyitásáról. Frady Endrének dupla vastagságú cserélhető nyári és téli gumiszobát rendeltem.” /Dr Szürkeállomány Szigfrid, a Krónikus Agyi Rendellenességek Általános Minisztériuma (KARÁM) vezetője/

Iskola tavasszal

Unalmas az összes isi,
Ha a napfény áprilisi.
Tanulási kedv már apad,
S börtön a szűk iskolapad.

Jön a fecske, jön a gólya,
S bezárt diák bús egója
Szállni vágyik vélük messze…
Kicsöngetés vajha lesz-e?!

Utóvédharcol a tanár,
Tépett szájából dől tan ár,
Ám a tavasz mindent gátol,
S szorgalom szabin van mától.

Szerelem kell, nem a töri,
Stréber, aki magát töri!
Legyen folyton lyukasóra,
Suli váltson freedom show-ra!

Ámde otthon nagy a szigor,
Nincs fülig száj fölött víg orr.
Pofon csattan: Nuku wifi!
S mégis leckét ír az ifi…

„We don't need no education. We don't need no thought control. No dark sarcasm in the classroom. Teachers leave them kids alone! Hey! Teachers! Leave them kids alone! All in all it's just another brick in the wall. All in all you're just another brick in the wall.” /Pink Floyd, együttes/

„Tüdüm tüdüm tüdümdüdüm düdüm düdüm düdűűűűm düdüdüdümm! Ez az druszám, énekeljünk nekik!” /Pink Panther, rajzfilmpárduc/

„Na, a két kornyikáló rózsaszín most jelentkezik az igazgató úrnál egy intőért, holnap pedig beszélni szeretnék a szülőkkel!” /Ókor Ottokár, gyomorfekélyes töritanár/

„Igyi szudá, moj durák gyerek! Te kapni balsój tasli, hogy fal adni jiscso raz! Lényin szkazal: ucsítyszja, ucsítyszja, ucsítyszja! Csinyálni meg dámásnyeje zadaányije! Davaj, davaj! Nesze, kapni makarenkói pofon!” /Szigor Igor, ideiglenesen hazánkban állomásozó apuka és metrószerelő/

„A mai fiatalok el vannak kényeztetve és finnyásak! A menzán például nem eszik meg a finom moslékot, amit a hizlaldában a saját disznóink szájától vonunk meg! Borúsan látom a jövőt!” /Mócsing Menyhért, az Egyesült Gyermek Éheztetési és Megnevelési Ármádia (EGYÉMÁ!) munkatábori főszakácsa/

„Költő úr, ha nem tudja megkülönböztetni a börtönt az iskolapadtól, akkor a kettőből az egyikben biztosan nem ült! Nem is baj, hogy életfogytig bent vagyok, mert szabadlábon esetleg összefutnánk!
Jobb verset írok én itten
Magáénál benn a sitten!”
/Lokomotív Lajos, visszaeső vonatrabló és amatőr költő/

„Figyeljetek már, gyerekek! Frady Endre bácsi írt nekünk és rólunk egy szép páros rímes verset! Óra végéig mindenki megtanulja, de síri csendben, mert dolgom van! Nincs véletlenül valakinél egy normál A hang?” /Líra Leóné Oktáv Oktávia, magyar-ének szakos tanár és maszek hegedűhangoló/

„Ismét zseniális mű, el se hiszem. A tömeggyártásnak van előnye, egyszer-egyszer csak megcsillan itt valami jól elrejtett érzék. Csak ne lenne ez a költészetre érzékeny terület az esetek 99 %-ban elnyomva rettenetesen! Ha így haladunk még 2-300 vers és kinyerünk belőle 10 igazán remeket. Csak éljük túl a többi agysorvasztását!” /P. Gergő, a költő reál műveltségű mérnökkollégája/

„Ilyen plasztikus költeményt az iskolai tavaszi fáradtságról a nagy Csomeláky Ibrány máig feldolgozhatatlan halála óta még senki sem alkotott! A fáradhatatlan Frady Endre fáradságot és olvasót nem kímélve könyörtelenül szembesíti a társadalmat azzal a ténnyel, hogy a tavasz – mintegy a szélsőségek közötti karaktertelen ütközőpontként - örökre és jóvátehetetlenül beszorult a tél és a nyár közé. Ezért a művéért idén neki ítéljük oda a Csomeláky Ibrány Emlékérmet.” /özv. Csomeláky Ibrányné Múlthozragadt Melánia, a Csomeláky Ibrány Tisztelőinek Társasága (CSITT) tiszteletbeli elnöke/

„A tavaszi fáradtságot nyomokban sem tartalmazó irodalmi csúcsparazita tovább élősködik a költészet gazdaállatán! Anyám szerint hitetlen rosszcsontként nem imádkoztam eleget Nazianzi Szent Gergelyhez, az írók és költők védőszentjéhez, hogy vagy vegye már le a kezét erről a szellemi rágcsálóról, vagy tegye rá, de lendületből és egy nagy dorongot szorongatva! Hát, ha én Frady Endre helyében lennék, akkor ez után a klapanciám után befejezném a pálya- és ámokfutásomat, saját kezűleg semmisítenék meg mindent, amit eddig írtam, bocsánatot kérnék az emberiségtől, majd a további grafomán kísértések elkerülése végett mielőbb megszűnnék létezni! Ja, és a feltámadáskor beteget jelentenék!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Sajnos Frady Endrével szemben tehetetlen vagyok. Én magam is kapom a verseit és folyamatosan forgok a síromban. Egy szerencsém, hogy halott szentként sosincs hányingerem!” /Nazianzi Szent Gergely/

„Amikor elkap a tavaszi fáradtság, akkor nem csak egy szemgolyóval nyomom ki az összes fekvőtámaszt, hanem használom mind a kettőt.” /Chuck Norris/

Tavaszváró

Tavasznak a beköszönte
Villanyozza vajon önt-e
S szíve szerelemmel telt-e,
Mint sok bölcs ésszel az ELTE?

Ha a szellő szellik langgyal,
Önből válik-e egy angyal,
S lelkében zöld tavaszi cser
Lombján szól-e madárcsicser?

Midőn a rét illatárja
Az ön orrát általjárja,
Szférák zenéjét vajh’ hallá,
S léte átalakul dallá?

Hűs záport az Úr, ha leönt,
Derű aranyozza be önt
Március e kies hetén?
Micsoda?! Nem?! Ön egy kretén!

„Nem vagyok kretén, csak ki nem állhatom a langyos és gejl időjárást! Vesszen a globális felmelegedés! Éljenek a zordabbnál zordabb telek!” /Iglu Vugri, eszkimó jeti/

„Ha ezt a mormota olvasná, úgy megijedne, hogy soha többet elő se jönne, nuku tavasz... Még szerencse, hogy nem tud olvasni. Bár én se tudnék...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ki zajong és vernyákol itt, hogy ne tudjak aludni?! Ja, már megint az a reálos?! Jellemző! Hajrá Barca!” /Marmota Monax, erdei mormota/

„És a rügyek?! Hogy maradhattak ki egy tavaszt köszöntő versből a rügyek?! Ezt jelenteni fogom! Ebből vizsgálat lesz! A honoráriumából le lesz vonva a konzekvencia!” /Negyedipszilon Félix, a Bimbó és Rügy Fakasztó Központ (BRFK) titkos rügynöke/

„Hatszáz évvel ezelőtt és ezerhatszáz kilométerrel arrébb ugyanezen időjárási és etológiai körülmények megdöbbentően hasonló sorok papírra vetésére késztették egy egyszerű borász irodalmi tehetség dolgában jóval kevésbé elkényeztetett fiát. Isteni szerencse, hogy egyáltalán hallottunk róla. Nem kérdés viszont, hogy hatszáz év múlva melyik feldolgozás szerepel majd 4. osztályos déd-...-dédunokáink irodalomtankönyvében.

Canterbury mesék
Általános előbeszéd (részlet)
(ford.: Vas István)

Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg -
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm önnek, ó jó humán úr, hogy egy lapon említ a nagy Frady Endrével! Mi itt a Westminster apátságban lévő Költők sarkában, a holt költők társaságában nagyon szeretjük őt, mert változatosságot hoz az unalmas örökkévalóságunkba, ugyanis minden verse után órákig forgunk a sírunkban.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Mi ez a kulturális bűncselekmény, ez a totális közízlésrombolás?! Kinek kell ez az aberrált antilíra?! Ha ez a feketeöves évszakgyalázó közkívánatra hajlandó lett volna téli álmot aludni, akkor most nem kellene a tavaszi fáradtságtól összeaszott agycsökevényéből izzadságszagú kínrímeket kipréselnie! Anyám szerint Frady Endre irodalmi szabadesésén már csak a Jóisten segíthetne azzal, ha magához szólítaná. Hinnye, de vidám szertartás lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Majd akkor lesz tavasz, ha engedélyezem neki. Ha önhatalmúlag beköszönt, rügyön rúgom, és addig marad a tél, amíg el nem hajtom nyaralni.” /Chuck Norris/

Tündérmese

Lápi Otmár könnyűbúvárt
Elhagyta a szerelmese,
Őrá tehát szörnyű bú várt,
Mit nem bír ki ép elme se.

Ám elméje sosem volt ép,
Születése óta lüke;
S balsors, akit mindenhol tép,
Kitagadta összes üke.

Önkezével vetne Otmár
Véget szutykos életének,
Ám alagút végén ott már
Hallik reménykeltő ének:

Visszajön a szerelmese,
Iszap Gizi vízi sellő,
S jövőre – ó, tündérmese! -
Lápi utódokat ell’ ő.

„Ha tudtam volna, hogy ebéd után veszed be a tudatmódosítódat, nem téged javasollak kármentőnek... A Tündérmese, kérlekalássan, egy könnyed, deprimáló, szuicid örömének, mely ravasz mohalepte mélytengeri kagylóként meglepetésszerűen felböfögi a tavasz lüktetését. Ól juh nídiz láv, sálálálálá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Két és fél versszakon keresztül érezni véltem Frady Endre életszagú kipárolgását, ám itt hirtelen befejezte a valóság vizén való járást és orrszőrig belesüllyedt a rózsaszín hollywood-i celebnyálba! Anyám szerint a hepiend nagyon szép dolog, és a Titanic végén is olyan romantikusan fagyott jégtömb hullává az a csinos Kapribogyó nevű színész… Hogy magyarázzam el neki, hogy egy rímvágóhídi bérböllér által végrehajtott kultúramészárlás nem hepiend, hanem különös kegyetlenséggel elkövetett hányingerkeltés?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem minden lüke könnyűbúvár, én sem, de minden könnyűbúvár lüke, mert aki könnyű, az nem tud lemerülni, így nem is lehet búvár! /Lüke Seawalker, nehézbúvár/

„Jaj, költő úr, vizesre sírnám a párnámat, ha itt a tóban nem lenne már amúgy is az, hogy ilyen szépen megverselte a lyányom egybekelését azzal a hercig búvárgyerekkel! Már alig várom az unokákat!” /Iszap Pálné Békanyál Bella, sellőmama/

„Micsoda?! Az én ükunokám egy víziállatba szerelmes és össze akarnak házasodni?! Hát milyen utódok lesznek ebből a frigyből, karos csukák, vagy uszonyos majmok?! Kitagadom a fattyút!!!” /Lápi Kund, nyugdíjas kútfúró/

„Tan’kérem, nem értem a verset! Mi az a hallik? Azon keresztül úsznak ki az éneklő halak a búváralagútból?” /Szotyolai Szörény, a Vak Béla Gimnázium és Királyképző Szakközépiskola 4.c. osztályos tanulója/

„Hát persze, Szotyolai fiam, az ének meg a hasadt tudatok, mi?! Amikor pedig a skizofrén az utcán ázik, akkor mondjuk, hogy ének az esőben, ugye?! Mit vétettem?!?!?! Ülj le, egyes! Kérem az ellenőrződet és holnapra apád-anyád idejöjjön!” /Igavonó Irén, középiskolai magyartanár és esernyőjavító kisiparos/

„Micsoda?! Egyest adott az a vén szipirtyó, mert nem voltál hajlandó kint énekelni az esőben?! Hát holnap bemegyek és letépem az összes fejét! Ne aggódj, fiam, amíg engem látsz! Garantálom neked, hogy úgy leérettségizel, mint a ponty!” /Szotyolai Szörény, közműbáró és a Faláb Futballakadémia főszponzora/

„Aki egy tanárt bánt, az a jövőt bántja. Aki a jövőt bántja, annak gyanús a múltja. Akinek gyanús a múltja, az engem bánt. Aki engem bánt, annak a nyakát szegem az orrszőrömmel.” /Chuck Norris/

Szerelem mindenáron

„Itt a Tavasz, szép szerelem,
Ki nem hiszi, beperelem!” – dúdolgatta Dr. Duhajcsoki Rögénc válóperes ügyvéd és elégedetten számolgatta a legutóbbi sikeres ügy zokogó nyertesétől kapott honoráriumát.
- Mondja csak kedveském – fordult a dekoltázsig könnyes ex-Csományiné született Dinnyei Franciskához – hozzám jönne feleségül?
- Mi?
- Igen mi. Mi ketten szép pár lennénk.
- De maga ronda!
- Ezért kell maga ezt kiegyenlítendő. Maga csodaszép!
- Na ne már! Pont most kéri meg a kezemet, amikor éppen elváltam?!
- A legjobbkor, nem? Most biztos, hogy nincs férjnél. Ki tudja, ha legközelebb összefutunk, talán már újra házas lesz.
- És akkor ön mit tenne?
- Hogyhogy mit? Elválasztanám magukat. Én ebből élek és nem is rosszul. Szóval hozzám jön?
- Hát…
- Nézze, én lehoznám magácskának a csillagokat is az égből!
- Az lehetetlen. A legközelebbi csillag a Nap, de azt még megközelíteni se lehet, mert folyékony szénné olvad az űrhajó is.
- Ja, akkor nem. Viszlát!
- Viszlát!

(három évvel később Dr. Duhajcsoki Rögénc irodájában)

- Jó napot kívánok ügyvéd úr!
- Á, kezeit csókolom! Öööö… Fruzsina, ugye?
- Franciska. Ugarnyáki Jenőné Dinnyei Franciska.
- Már megint férjnél van?
- Igen, azóta már negyedszer, de válnánk.
- És mi van az előző hárommal?
- A svéd misszionáriust megették Új-Zélandon a kannibálok, az új-zélandit pedig az eszkimók. Az eszkimó pedig agyvérzést kapott az Egyenlítőnél.
- Értem. Részvétem!
- Köszönöm!
- És ki ez az Ugarnyáki Jenő?
- Egyenlítői magyar. Amikor találkoztunk, a feketéket tanította székely rovásírásra.
- Sikeresen?
- Hát… végül is megmenekültünk…
- Szerelem volt első látásra?
- Ó igen!
- És mi történt?
- Hát, a másodikra már nem. Menekülés közben leesett a parókája és elvesztette a műfogsorát.
- Aha… Ha elválasztom, hozzám jön?
- Igen.
- Igen?
- Igen.
- Hogyhogy?
- Nézze, én nem erőltetem a szerelmet mindenáron, de ügyvédné még sosem voltam. Pár hónapig kibírom…
- Aztán válunk?
- Válunk. Vagy maga váratlanul meghal.
- Az is lehet. És akkor maga meggyászolna engem mint özv. Duhajcsokiné?
- Persze. Krokodilkönnyeket ejtenék a sírjánál. Megmutassam? Valahogy így… - zokogott üvöltve a nő.
- Hej, de titokzatos dolog ez a szerelem! Csoda-e, hogy ezt hajszoljuk mindenáron?

Két tyú...

Két tyú megbeszélt a bozót
Tövébe egy találkozót.
Szólt a hím tyú: „Beléd esek!”
Ilyenek a szerelmesek.

Boldogok voltak a kis tyúk,
Ám arra ment bősz Maris tyúk.
Csőre kemény, nem híg vatta,
S őket kikapirgálgatta.

Így halt ki faja a tyúnak,
S nyomán tyútlan szelek fúnak.
Rí s kérd káró, treff, kőr, bubi
S youtube: „Tyú be or not tyú be?”

„Költő úr, tudja-e, hogy a jogtalan brand és névhasználat miatt úgy bepereljük, hogy még az ükunokái is arról koldulnak majd. Ön forgás közben is sokat fog csuklani a sírjában.” /Dr. Jutyúb Jonatán, jogtanácsos és almanach díler/

„A mai házi feladat ez az egyszerű bárgyúságnak induló, ám a végére kőkemény anglomán tébollyá fokozódó un. retard-vers. Jövő órára még nem kell kívülről megtanulni, viszont írásban ki kell belőle gyűjteni a legbugyutább rímeket és az értelmetlen szavakat. Egy ötös aláért azt is le lehet írni, hogy vajon mit gondolt a költő. Legfeljebb nem olvasom el.” /Túlhajszolt Tihamérné Portfólió Piroska, középiskolai magyartanár és varrónő/

„Nekem ez volt az irodalom érettségi tételem. Majdnem nem lett elég pontom a felvételihez. Hogy mit gondolok a költőről, az most nem írnám le, de a viaszbábúját azóta is rendszeresen szurkálom.” /Tyúváry Tyimúr, elsőéves pszichológia és fekete mágia szakos hallgató/

„Áááá… áááá… áááá… áááá…” /Frady Endre, lüktetve fájó költőgigász/

„Áááá… áááá… áááá… áááá…” /Kop  pány  ve  zér/

„Bocsánat, hogy beleszólok, de felnégyelés esetén a páciens csak egyszer mondja azt, hogy áááá…, mert a későbbiekben már nincs annyira életben, hogy ezt megtehetné. Emellett azt is meg kell jegyezni, hogy n részre vágás esetén a vágások száma n-1. Köszönöm, hogy elmondhattam.” /Dr. Bárdos Béla, bonc- és illemtanár/

„Áááááááááááááááááááááááááá... youtube... áááááááááááááááááááááá... not tyú be... áááááááááááá... híg vatta... ááááááááááááááááá...” /Puzsér Róbert, kritikus állapotba került kritikus/

„A "legakciódúsabb sületlenség, de legalább rövid", illetve az "instant evolúciós tragikomédia ötéveseknek" kategóriákban nevezném. W.S. (nem az angol) büszke lenne, ha ő írta volna.” /F. Péter, ELTE bölcsészkarát is megjárt zuglói statikus és tömbházmester/

„Péterem, Péterem, nézz szét! Körben az emberek bőgnek! Üsd Fradynak feji részét, fájjon a lét eme dögnek!” /W.S., nem az angol/

„I like the last line! Tyú is bee, isn’t it? Too bee or not too bee?” /W.S., az angol/

„A múltkor megrúgtam egy tyúkat zaklató tyúkot. Egy tollpárna maradt a helyén és mire a Földet megkerülve berepült a számba, a légsúrlódástól már rendesen átsült. Köretnek utána rúgtam még másfél kiló rizst és egy vájdling uborkasalátát is. Én mindenhez értek. Mindenhez IS!” /Chuck Norris/

Asszisztens

Savanya II. (balra) és Küsztics

A bombaként meglőtt labda a menteni igyekvő Savanya II. lábáról a hosszabbítás utolsó percében 2:2-es állásnál (gólok: Savanya II. 11-esből az 1. percben, Savanya II. öngól a 2. percben, Savanya II. 11-esből a 88. percben és Savanya II. öngól a 89. percben) a felső lécről majdnem függőlegesen vágódott le, majd a berobbanó Savanya II. kivágta a lelátóra. A stadion egy emberként hördült fel. Gól, vagy nem gól?
Az erős takarásban álló Vasznyák Vendel játékvezető kétségbeesetten nézett ki a szögletzászlónál remekül helyezkedő Sobrányi Konrád asszisztensre, aki azonban a pályának háttal állva épp egy csinos szőke hölgynézővel flörtölt.
- Mióta a megszokott partjelző helyett ezt az idióta asszisztens titulust aggatták rá, valahogy nem tudja komolyan venni a feladatát! – sóhajtotta Vasznyák Vendel, majd a sípjába fújva megadta a gólt. Abban a pillanatban elszabadult a pokol. A három testvér, Savanya I., Savanya II. és Savanya III. rárohantak a szerencsétlen sípmesterre és üvöltve ütlegelni kezdték. A gyepen és a lelátón egyaránt tömegverekedés tört ki. A pályára özönlő lovas rendőrök kurjongatva biztatták egymást és önfeledten kardlapozták a fiai mellett a bevásárlószatyrával hadakozó Savanya nénit, meg akit értek. A nézőtérre zúduló kommandósokat felszaggatott ülések zápora fogadta. Mindenhol dúlt a küzdelem, mindenki belevetette magát a harcba. Illetve csak majdnem mindenki…
Sobrányi Konrád asszisztens ugyanis a csinos szőke hölggyel kéz a kézben andalgott a stadion főbejárata felé. A másik kezében diadalmasan foszforeszkált a sárga zászló.
Sobrányi Konrád és Savanya Katinka (mert, mint kiderült, így hívták a csinos szőke hölgyet, aki csupán névrokona volt az ötgólos Savanya II.-nek) hamarosan összeházasodtak és néhai Vasznyák Vendel játékvezető mártíromságának első évfordulóján megszülettek szerelemikreik, Sobrányi Samu és Sobrányi Saci.
Az asszisztens és családja azóta is boldogan élnek, ha nem csak szimulálják.

Szerelmes slágerdal

(Eurovíziós Dalfesztiválra megzenésítendő mű)

Beléd estem és te is belém estél,
Oxigénnel telt meg a légüres tér.
Szép szemed csupán melegít, nem éget,
Birtokolom benned a mindenséget.

A szomjas magány elillanó ködrém,
Te vagy a kakaóval teli bögrém.
Betakar téged a bolyhos zöld plédem,
Kérdezlek: csókolom, ez már az Éden?

refr.:
Ez hát az igazi szerelem,
Mederbe sohasem terelem.
Az a jó, a szívem, ha kitárt,
Szólaltass meg, mint egy fagitárt!

Rád vártam mindig, de nem tudtam róla,
Olvasztasz engem, mint jeget a kóla.
Szívem kihagy, ver is, de néha áll is,
Hangulatom miattad vertikális.

refr.:
Ez hát az igazi szerelem,
Mederbe sohasem terelem.
Az a jó, a szívem, ha kitárt,
Szólaltass meg, mint egy fagitárt!


„Na, ehhez képest... az én Kedvesem az olyan gáz, mint Japánban a sárgaláz, és oda-vissza megaláz, ahogy hipertisztán lalaláz, jobb, mint a Kedvesem, odavág rendesen!” /ByeAlex/

„Te jó ég, ettől az én hangulatom is vertikális, mert szabadeséssel gyorsulva zuhantam magam alá. Most horizontálisan fekszem. Anyám ugyan könnyek között dudorássza ezt a birkabutító bárgyúságot, pedig mindig mondom neki, hogy hagyja a hagymapucolást másra, helyette engem vigyen a padlásra. Vertikálisan. Onnan nézem majd a horizont alá süllyedő költőt.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem lehet nem észrevenni sem a refrén trioláit, sem a többi rész ütemtelen voltából fakadó totális megzenésíthetetlenségét. Hangszereléshez a refrénnél a triangulumot, a többi résznél pedig a benzinmotoros láncfűrészt javasolnám. Utóbbival a fagitárt is könnyen meg lehet szólaltatni. Egyszer.” /Dr. Tigrényi Tivald, kortárs zenekritikus és nagyothalló készülék ügynök/

„Ha ezt a slágergyanús számot az angyali Schmidt Verocska zenésítené meg és adná elő a tündéri bülbül hangocskájával, akkor biztosan megnyerné a fesztivált, ergo és én is fellélegezhetnék, hogy nem okozott benne maradandó károsodást, hogy anno a szövegmegnemtanulásom miatt a duettünkkel kiejtettem öt az első Megasztárból. Hajrá és csikidám!” /Szikora Róbert, R-Go dalnok és X-Faktor zsűritag/

„Ezt a ’dal’-t látva nem bánom, hogy nem kellett megérnem a módszerem sárba tiprását.” /Kodály Zoltán/

„Ne búsulj Zolikám, mert az egy garast sem ér! Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!” /Kálmán Imre/

„Állj, zene leáll! Dalra fakadás nincs!!!” /egy ismeretlen Gyalog Galopp király - http://www.youtube.com/watch?v=m9ia1xMhqQ4 /

Pokoli szerelem

Bogrács mélyén én és párom
Szétfőttünk, mindkettőnk má’ rom.
Testünk-lelkünk itt, ahol vad
Pokol tombol, egybeolvad.

Szeretetünk immár heves
Fortyogású l’amour leves.
Ördög, aki belénk kóstol
Megtér s lészen jó apostol.

Rossz karaktert veszít el eb-
-lelkéből sok gonosz celeb,
S miként fociban a Pelé,
Oly király e agape-lé!

„Ki az a Pelé?! Sosem hallottam róla! Ahogy Maradonáról, vagy Messiről sem. Ezek mind lúzerek! Én viszont nem csak Luzitánia, de az egész világ császára vagyok! Zseni vagyok! Szuper vagyok! Király vagyok! Pokoli jó vagyok! Éljek soká!” /Christiano Ronaldo, CR7 típusú realista madridista egoista futballista és hajzselé reklámarc/

„Kikérjük magunknak azt a feltételezést, hogy itt a Pokolban nincs elegendő bogrács és bárkit is összeeresztünk a szeretteivel akár csak egy közös megfőzőcskézés erejéig is! Mi itt lent kőgazdagok vagyunk és velejünkig romlottak!” /Lucifer, főördög/

„Bocs főnök, de a hír igaz, én tényleg jó lettem. Neked is meg kellene térned, különben a végén még oda jutsz, ahol most is vagy, oszt’ főzögetheted saját magadat!” /Baál apostol, a megjavult ördög/

„Ha a főördög úrék odalent kőgazdagok, akkor ideje lenne végre kifizetniük a már két hónapja leszállított és három hónapja leszámlázott százötvenezer acélbográcsunkat!” /Vájdling Winnetou, a Nemzeti Bogrács- és Biligyár gazdasági osztályvezetője/

„Mekkora ötlet! Rendezzünk Pokol heteket! Árusítsunk McL’amour szendvicset szénszavas agape-lével és a gyerekeknek menüben adjunk hozzá zenélő kínai műanyag minibográcsot! Kajálni fogják a birkák, és dőlni fog a lé!” /Old McDonaldhadafarm, a McDonald’s termékváltási főigazgatója/

„Mi ez a poklos nyál, amivel megöklendeztet ez a pokolfajzat költő?! Böllértrancsír! Hát a belem kifordul arra a gondolatra, hogy egy olyan levest kelljen megkóstolnom, amiben Frady Endre van szétfőve! Anyám szerint erős fűszerezéssel bármilyen mellékíz eltüntethető, de miután legutóbb épp a szakácskönyvet főzte bele parajsodóba, ebben a kérdésben inkább az összekócolódott bélbolyhaimra hallgatok. Rettenetes!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Dante Alighieri óta nem ábrázolta senki ilyen mélyenszántóan a pokol sötét bugyrait, ugyanakkor Frady Endre meg is haladta a nagy elődöt, amennyiben a szó szerint is lángoló szerelem szeretetfőzetté történő metamorfózisát oly plasztikusan vetíti elénk, ahogy rajta kívül legfeljebb Babits Botond, a nagy költő méltán elfeledett unokája tudta a időnkénti józanabb pillanataiban. Amor vincit inferno.” /özv. Babits Botondné Vattacukor Jolán, kisnyugdíjas magyar-latin szakos tanár/

„007-es ügynök! Megszerzi ennek az agape-lének és a l’amour levesnek a receptúráját! Elkészítteti és jó útra téríti vele a brit ellenes Bugundiföld oroszbarát diktátorát! Ha elfogják, mi nem tudunk semmiről! Ne vigyorogjon, hanem induljon!” /M., James Bond főnöke/

„No, én ezt megzenésíttetem a Bódi Gusztival, oszt’ a Zsülikém elénekli duettban a Bunyós Pityuval és megnyerjük vele a Fásyvíziós dalfesztivált! Dőlni fog a lé!” /Fásy Ádám, lakodalmas rockguru/

„A pokol minden ördöge fél tőlem. Joggal.” /Chuck Norris/

Kard és szerelem II.

Kard Kösztény az ifjú huszártiszt olyan, de olyan szerelmes volt a bájos Böszményi Butéliába, hogy ez az érzés teljesen vakká tette. Bamba vakságába észre sem vette, hogy fordítva ült a lovára. Csak lógott boldogan a ló hasa alatt, a fejébe szállt vértől veres arccal bárgyún mosolyogva, és az sem zavarta, hogy az állat minden lépésénél kobakon rúgta. Álmodozásából csak a tarkójára spriccelő langyos lóvizelet riasztotta fel. Körülnézett és meglátta Vitéz Böszményi Böhönc dandártábornok tótágast álló házát. Döntött:
- Hóóó! Most leszállok és megkérem a bájos Butélia kacsóját!
Bekopogott. Bentről borízű ordítás felelt:
- Ki az?!
- Kard!
- Ki?!
- Kard!!!
- Micsoda?! Kard ki kard?! – szakította fel az ajtót a dandártábornok és egy villámgyors szablyasuhintással levágta az ifjú huszártiszt lóvizelettől csöpögő orrszőrzetét. – Na, mondjad, miért ébresztettél fel az ebéd utáni szundikálásomból?!
- Én csak, én csak… az Ön lányát… a lánya kezét szerettem volna kérni…
- Mindjárt! – böffent az öreg és beviharzott a házba. Egy sikoly hallatszott és a dandártábornok már hozta is kifelé a bájos Butélia balkarját. – Tessék, itt van! Jó lesz ez, vagy hozzam inkább a másikat?
Kard Kösztény elkérte a kart és megvakarta vele a hátát. Elégedett mosoly öntötte el az arcát:
- Végre meg tudom vakarni a hátam közepét! De jó!
- Minek örülsz, te huligán?! – ordította az ajtón kiszaladó Butélia és megmaradt kacsójával hatalmas nyaklevest kevert le a másik kezével a hátát vakargató kérőjének. Nagyot toccsant az ifjú huszártiszt lóvizeletes arca.
- Ne legyél már félkarú tapló! – kiáltott rá a lányára egy hegyeset pökve a dandártábornok.
- Jó apuci, nem leszek! Ígérem, hogy megjavulok! – mondta Butélia és cuppanós puszit adott apja megenyhült tekintetére, majd a szemgolyót kiköpve a kérője karjaiba omlott…

Kard Kösztény aznap szerelemittasan ment haza, és ha a másnapi csatában leendő apósával egyetemben miszlikre nem szabdalták volna, akkor boldogan éltek volna, míg meg nem halnak. Így azonban csak ő élt boldogan, míg meg nem halt. Butélia viszont egyedül maradt, világgá ment és a világirodalomba fojtotta bánatát. Késői haláláig William Shakespeare, Lev Tolsztoj, P.G. Woodehouse, P. Howard és Henryk Sienkiewicz művészneveken alkotott maradandót. Utóbbi nevét sosem tudta helyesen kiejteni, de nem is akarta...
… És elközelített a vég. Amikor a százhuszadik születésnapján egy a térdei közé szorított borosüveg beszorult dugóját akarta kihúzni, az üveg nyaka képlékenyen megnyúlt, a bájos Böszményi Butélia pedig egyensúlyát vesztve kizuhant a vár legmagasabb tornyának ablakából, egyenesen a vizesárokban lubickoló krokodilok közé. A krokodilokat a kezében lévő nyúlt nyakú üveggel ugyan agyonverte, de amikor letelt a számára megszabott idő, hirtelen megboldogult, úgyhogy végül is boldogan halt, míg még élt.
A nyúlt nyakú borosüveget pedig a népnyelv azóta is butéliának hívja.

Kard és szerelem

"Hrrr..." /Luke Skywalker felvétele/

- Szia Luke!
- Szia Han!
- Mi az az izé és mit csinálsz vele?
- Kard és szerelem.
- Mi baja?
- Hiába nyomogatom ezt a fránya gombot a fogantyún, nem pattan ki a lézerpenge!
- Mutasd csak!
- Tessék!
- Ez az a gomb?
- Igen, de vigyázz, mert fordítva tartod! Neeee!!!
- Hrrr…
- Jaj, Han! Mit tettél?
- Hrrr… meg…ja…ví…ví…tottam… hrrr…
- Köszi!

Szotyi

"Nyakig nyálas szotyihegyben"

Szotyi héját felém köpte
Fél kettőkor kisangyalom,
Ívben csillant nyálas röpte,
S térdemig ért már a halom.

Jaj! Fel leszek négyelgetve,
Bosszúszomja olthatatlan!
Kisangyalom éles nyelve
Csípős, mint egy bolha-katlan:

„Szotyolázva terád vártam,
Megegyezve negyed egyben,
S itt ülök most tök bezártan,
Nyakig nyálas szotyihegyben!!!”

„Továbbálljak? Tovább álljak?”
Hezitátor néz így egy nőt...
Olybá tűntem, mint egy ál-jak,
Bundaként reám is hegy nőtt...

Héjas dombbá váltunk, s váltunk...
(Folt esett az etiketten!)
Fiam! Randin rossz a nyál-tunk!
Jobbak lesztek-e ti ketten?

Tetőablak...

Tetőablak esőeres,
Barna kislyány, engem szeress!
Ha nem szeretsz, megpusztulok,
Mint egy félbe vágott tulok.

Esőeres tetőablak,
Ló zablája nyálas zablak.
Nyálas, mint e kicsi dalom,
Sírós-rímes ritmushalom.

Ablakeres tetőeső,
Barna kislyány, engem leső’?
Ugye engem, nem a Gézát,
Ki a szomszéd házból néz át?

Esőablak, erestető,
Zsandárokkal kerestet ő,
Engemet, ki úgy szeretek,
Mint rigó rikkát a retek.

Tetőablak, tetőablak,
Lego-kutyám, széjjelkaplak
S poraidon víziló nő!
Szuri, zubbony, ápolónő…

A szerelmes huszár

mottó: Sietni emberi dolog, de állati veszélyes!

A tragédia előtti percek (Frady Endre felvétele)

Szerelmes a nyalka huszár,
Vágtatna a kedveséhez,
Ám a nagyvárosi busz ár
Miatt lova folyton fékez.

„Rút BéKáVé, abcúg buszok! –
- nyerít a ló – Ez így gyatra
Sebesség! Gyorsabb, ha úszok!”
S lekocog a Duna-partra.

Tragikus lesz itt e mese:
Huszár hullámsírján nőnek
Stégek s beáll hű kedvese
Bús vízibuszsofőrnőnek.

Mocsárlápi szerelem

Haláp Irén szerelmes sziréndala

Négyszögletű mocsárfertő
Legbüdösebb nyula hopp!
Ugrott s taslit lekevert ő
S pörögtem, mint hullahopp.

Bűz-sün karcolt hátam mögött,
S szakadt rólam ruhahát,
S kárörvendő nyúl röhögött
Légtérbe bősz bruhahát.

Ekkor jött meg Haláp Irén!
Csapd le csacsi!-n nyert eszét
Vesztve futott a lápi rén,
A sün, a nyúl szerteszét…

„Megmentettél, Haláp Irén!
Amit érzek, szerelem!”
S rám dalolt e bájos szirén…

Halláskárért perelem.

Szép vers

Vadul zúdul ronda vers ár,
Allitera túrán ver sár,
Iszamós irályok irtó
Mások, mint egy fűzöld ír tó.

Ebből elég! Szép versekért
Esd a tömeg, így hát e kért
Katarzist a líra vízén
Evezve hozom el, bíz én!

Legszebb versek szerelmesek,
S szerelembe, midőn esek,
Hű poézis égbe emel,
S könnypatakban úszik szem el.

Igaz költő szépet ír ám!
Bús lelkeket én szép lírám
Reménytelenségből kiránt
Elefántcsonttoronyiránt.

Nyúlszerelmi tragédia

Megszitáltak sörétek,
Elkerültek mázlik,
Köret lettem, kör-étek,
S van rajtam vagy száz lik.

Rostásra sült nyuszita*
Vagyok és a szesznek
Hódolgató huszita
Lovagok épp esznek.

Well-done lelkem csúszik át
Túlra s hallok áment.
Nyúlnőm nem ad puszikát,
Sőt új nyúlfile-t rámment.

*nyulusz likacsusz lukullusz

Kályhagyári évszakok

(megzenésítendő dalszöveg)

Nyár van újra, nyár!
A Balaton csúcsra jár,
Szabadság miatt a kályhagyár
Alig termel már.

Tél jön, szörnyű tél!
Jaj, jegesen bőg a szél!
Kályhagyár megint bőséget él,
Éhkopptól se fél.

Ősz van közben, ősz!
Avarban oson a csősz,
Csúzlizok, elkap, kérdezi bősz
Tekintettel: Lősz?!

Tavasz nincs sehol?
A szerelem hol dalol?
Kályhagyár csősznője tudja jól,
S csősz után lohol.

Dalnak vége már,
Boldog a csősz házaspár,
Kályhagyár csillagos égre vár,
Kell egy hőhatár.