Vendégeink most a konok
Karakterű vérrokonok.
Maradnak még, eldöntötték
S befeszülnek, mint a lőtt ék.
Sáskahadként mindent esznek,
S nagy barátai a szesznek.
Terelgetném ajtó felé
Őket. Ülnek. „Kell még e lé!”
Bordalokat énekelnek
S nem tekintik intő jelnek
Azt, hogy őket ütöm-verem!
Ám agyamban ötlet terem:
Hogyan vessünk véget ennek?
Mi megyünk, ha ők nem mennek!
Kisangyalom padlót átás
És kikúszunk. Viszontlátás!
„Hé, Frady koma! Hát milyen unfertig az, hogy az egész rokonság napok óta teljes erejével azon dolgozik, hogy egy kis életet leheljen a satnya valóságotokba, te meg a kisangyaloddal együtt elszöksz egy padlóba vájt lyukon?! Sehol egy Auf Wiedersehen, sőt a hűtő, meg a spájz is kezd már kiürülni! Na, azt leshetitek, hogy mikor tesszük legközelebb a tiszteletünket nálatok! Der Tajtparaszt!” /Sepp Franzstadt, burgenlandi traktoros és vérrokon/
„Nálunk is hetek óta lenni sok kicsi sárga vérrokon és ők se akarni hazamenni. Szerencsére én kapni kamikaze kiképzés és mindjárt megnyomni kis piros gomb a köpenyem alatt és lenni jó nagy bumm!” /Aprito Kicsire, japán hentes és kamikaze/
„Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, úgyhogy kérem, nekem alibim van! De azért szeretném, ha szeretnének!” /Ady Endre, költő/
„Nálam is voltak idegesítő rokonok, akik sokáig akartak maradni, de már nincsenek nálam. Hogy hol vannak, azt nem tudom, csak a falakon és a plafonon lévő emberszabású lyukak jelzik, hogy milyen irányokban távoztak.” /Chuck Norris/
„Hazánk fő húzóágazata az idegenforgalom. A legendás magyaros vendégszeretet több bevételt jelent az államkasszának, mint a mókus fent a fán.” /Dr. Zimmer Ferenc, idegenforgalmi államtitkár és a Kű Lajos úttörőcsapat egykori nótafája/
„Ah, ja! Szép kis magyaros vendégszeretet, mondhatom! Schöne Ungarische Wirtschaft!” /Frau Franzstadt született Aranka Tafelschpitz/
„A költeményre jellemző a már-már shakespeare-i jellemábrázolás. A magányos introvertált hős harca az extrovertált hadak ellen. Hadd menjen a had! De a had marad. A némi rejtetten agresszív kolerikussággal megbolondított melankolikus költő egyre kétségbeesettebben küzd a szangvinikus siserahadak arctalan arcvonalával. Végül flegmán feladná, de hű társa, a Nő, aki mindig mélyre ás, most is megmenti és a felhalmozott javak terhétől megszabadulva boldogan haladnak kéz a kézben az élet rögös országútján a lenyugvó nap martyvörös korongja felé. Jaj, de szép! Brühühü…” /Dr. Wunderbar Barbara, alanyi költő és pszichopatológus/
„A vérrokonság azt jelenti, hogy két embernek van legalább egy közös őse. Nos, elmondható, hogy Noé mindnyájunk közös őse, így mindannyian vérrokonok vagyunk. Frady Endre, mi is jövünk!!!” /Dr. Prof. Karl-Heinz Katzenjammer, a Lebensmittel-i Egyetem genetika professzora és huszonhat gyerekes családapa/
„Nehogy a végén még kiderüljön, hogy én is távoli vérrokona vagyok Frady Endrének, mert akkor ijedtemben leeszem a partedlimet! Anyám, esküdj meg, hogy nincs egy előlem eltitkolt Frady Franciska leánykori neved és apám se Franzstadtról magyarosított Puzsérra!” /Puzsér Róbert, kritikus/
