szereplők:
Apa ............ XY
Anya .......... XZ
Fiú ............. WI
Apa egy széken ülve elmélyülten olvas. Fiú bejön.
Fiú: Apa!
Apa elmélyülten tovább olvas.
Fiú: Apa!!!
Apa továbbra is elmélyülten olvas.
Fiú: APAAA!!!!!!
Apa: (ijedten felugrik) Jaj! Mi történt?! Tűz van?! Tűz van!!! Fiam, mit állsz ott?! Hívd a tűzoltókat!
Fiú: Apa!
Apa: Igen?!
Fiú: Apa, nincs tűz.
Apa: Nincs?! De jó! Akkor be tudom fejezni ezt a sürgős olvasmányt! (visszaül és olvasni kezd)
Fiú: Apa!
Apa elmélyülten olvasna... de a fiú megveregeti a vállát.
Fiú: Apa!
Apa: Fiacskám, jól érzékelem, hogy folyamatosan csak azt hajtogatod, hogy apa, apa, apa?
Fiú: Igen, jól érzékeled.
Apa: És miért?
Fiú: Mert ilyen öregen is egész jó az érzékelőrendszered. Már a korodhoz képest. Gratulálok!
Apa: Köszönöm! (Apa tovább olvasna)
Fiú: Apa! (Apa sóhajtva felnéz) Apa, kérdezhetek valamit?
Apa: Már meg is tetted.
Fiú: Apa, mi miért nem hasonlítunk egymásra?
Apa: Nem hasonlítunk?!
Apa feláll, nézegetik magukat és egymást, méregetik a magasságukat, a testalkatukat, a hajukat...
Apa: Hmmm... tényleg nem.
Fiú: Miért nem?
Apa: Tudod, az a helyzet, hogy én nem vagyok a vér szerinti apád.
Fiú: És anya?
Apa: Ő sem a vér szerinti apád. Fura is lenne, nem?
Fiú: Aha.
Apa: Sajnálom, fiam. De úgy látom, egész nyugodtan fogadod a hírt.
Fiú: Valójában már sejtettem.
Apa: Honnan? Miből?
Fiú: Tudod, amikor egyszer együtt elmentünk vért adni, és kiderült, hogy a te vércsoportod nullás, az enyém pedig AB-s, akkor elgondolkodtam. Rákerestem a neten, hogy jól emlékszem-e és kiderült, hogy igen. Nullás vércsoportú apának nem lehet AB-s vércsoportú gyereke. Az anya vércsoportjától függetlenül teljesen lehetetlen!
Apa: Drága fiam, már Petőfi Sándor is megmondta, hogy nem higgyünk el mindent, amit a neten olvasunk!
Fiú: Petőfi?!
Apa: Vagy Arany? Nem tudom, nem mind Arany, ami fényesebb a láncnál...
Fiú: Az a kard, ami jobban ékesíti a kart. Nemzeti Dal. Petőfi.
Apa: Na, ugye, hogy Petőfi! Te meg itt vitatkozol! Inkább menj el fodrászhoz, vágasd le a lányosan hosszú hajadat és annyival is jobban fogunk hasonlítani!
Fiú: Na, ez a másik! Talán azért lányosan hosszú a hajam, mert az után a bizonyos véradás után találtam a fiókodban...
Apa: Mit kerestél te a fiókomban?!
Fiú: Pénzt sörre, de nem ez a lényeg!
Apa: Te is szereted a sört?! Én is! Na látod, ebben hasonlítunk!
Fiú: Szóval találtam egy fotót, ami a ráírt dátum alapján a születésemkor készült, és ti vagytok rajta anyával, és egy rózsaszín pólyás kisbaba, a csuklóján a Lujza névvel.
Apa: Rég volt, tán igaz se volt...
Fiú: Apa!!! Lehetséges, hogy én el lettem cserélve?!
Apa: Nem, nem lehetséges. Biztos.
Fiú: De hát hogyan?! De hát miért?!
Apa: Nem direkt volt! A kórházban történhetett valami baki.
Fiú: De hát miért nem cseréltetek vissza?!
Apa: Tudod, csak évekkel később vettük észre, hogy valami nem stimmel.
Fiú: MICSODA?!?!?! Évekig nem tűnt fel, hogy nem lányotok van, hanem fiatok?!?!?!
Apa: Tudod, rettenetesen elfoglaltak voltunk. Szegény anyáddal csak pörögtünk, csak pörögtünk a mókuskerékben... Mindkettőnknek fontos állásunk volt a minisztériumban. Gyakorlatilag mi voltunk a két alappillér. Kora reggel mentünk, késő este jöttünk és amikor félálomban fürdettünk, meg pelenkáztunk, nem realizáltuk, hogy fiunk van...
Fiú: Őrület! Ezt nem hiszem el! És napközben ki vigyázott rám?!
Apa: Arra már nem emlékszem. A mókuskerék kegyetlenül szétrázza a memóriát.
Fiú: Aha... És mi volt az a két alappillér állás a minisztériumban? Te voltál a miniszter, anya meg az államtitkárnő?!
Apa: Nem, nem államtitkárnő volt. Ő volt A titkárnő. A minisztérium szíve és esze. Én meg a főportás. Tudod, fiam, a miniszterek és az államtitkárok jönnek, majd mennek és senki sem vesz észre semmit. A munka nélkülük ugyanúgy folyik, mint velük. Sőt...
Fiú: Sőt?!
Apa: Sőtebb! De ha A titkárnő és A főportás eltűnik, másnap már megszűnik a minisztérium. Rajtunk kívül még a takarítónő és a büfés van majdnem ugyanilyen jelentős kulcspozícióban. Téged is azért nem akartunk taníttatni, nehogy túlképzett legyél, ha majd ilyen állásba akarunk elhelyezni.
Fiú: Mégis leérettségiztem! Ráadásul jelesre!
Apa: Ez szegény megboldogult anyád hibája. Annyira pörgött a mókuskerékben, hogy elfelejtette nem beadni a jelentkezésedet a gimnáziumba.
Fiú: Ó, anyám!!!
Anya: (valami fehér lepedőszerű cuccban szellemként belebeg) Hívtál, fiam?
Apa: Gizi?!?!
(Apa elájul. Fiú meglepődik, majd sóhajt.)
Fiú: Na, ne szellemeskedjünk! Nem is vagyok a fiad!
Anya: De hívtál!
Fiú: Nem érdekes, inkább nézzük meg, mi van apával!
Anya: Semmi, csak elájult. Így próbál meg kimenekülni a mókuskerékből.
Fiú: És te, te hogy próbáltál.
Anya: Sehogy. Apád mondta, hogy az ő apja mondta, hogy a mókuskerékből való menekülésnek két útja van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.
Fiú: Aha, már értem a sört.
Anya: Én sajnos sosem szerettem a sört. Én csak a meghalásban reménykedhettem.
Fiú: A meghalásban?
Anya: Igen. Aki meghalt, azt már nem érdeklik a határidők. Csak az volt a baj, hogy annyira elfoglalt ember voltam, hogy meghalni sem volt időm.
Fiú: Végül mégis sikerült.
Anya: Igen, egyszer elengedtek két nap szabadságra. Kiszáguldottunk a tengerpartra...
Fiú: És elvitt a szíved?
Anya: Nem, egy kalózhajó vitt el. El akartak adni egy másik minisztériumba rabszolgának.
Fiú: Hoppá! És mi történt? Megöltek?
Anya: Ugyan már! Ismerhetnéd anyád karakterét!
Fiú: Nem vagy az anyám!
Anya: De karakterem az van! Úgyhogy az elrablásunk másnapján már én voltam a hajó kapitánya, a legénységet pedig betanítottam a minisztériumi munkára. A kapitányt kiképeztem főportásnak, hogy a drága Gézámnak legyen helyettese és gyakrabban kimenekülhessen a mókuskerékből.
Fiú: De mitől olyan túlterhelt egy főportás?!
Anya: Nem mitől, hanem kitől. Tőlem. Az általam irányított minisztérium akkor forgalmat bonyolított le, hogy Gézám egy nap vastagabb portakönyvet írt tele, mint Tolsztoj Háború és békéje.
Fiú: Értem. És te végül mibe haltál bele?
Anya: Fogadtam a Halállal, hogyha be tud jönni a portán keresztül a minisztériumba úgy, hogy az én Gézám nem igazoltatja és nem hagyatja vele ott a portán a kaszáját, akkor végezhet velem.
Fiú: És?
Anya: Vesztettem!
Fiú: Hogyhogy? Apa mit csinált?!
Anya: Aznap a volt kalózkapitánnyal együtt épp a munkahelyi alkoholizmus útját választották a mókuskerékből való menekülésre, így duplán látta a Halált és véletlenül a másikat igazoltatta.
Fiú: Bár nem vagy az anyám, mégis sajnálom, hogy meghaltál!
Anyám: Hát még a minisztérium hogy sajnálta! Másnapra megszűntek!
Fiú: És apa?
Anya: Ő nem ért rá sajnálni, mert a kijózanodása után másnapra már egy másik minisztérium főportáján taposta a mókuskereket.
Fiú: Na, most már ideje lenne felkelteni apát!
Anya: Késő. Ő már újra velem van.
Apa: (valami lepedőszerűségben szellemként feláll) Hurrá! Kimenekültem a mókuskerékből!
Fiú: Jézusom! Lehet, hogy jobban jártam volna, ha az elején hagyom olvasni?
VÉGE
