A következő címkéjű bejegyzések mutatása: döglött ló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: döglött ló. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 11., szerda

Egyszerű lóvers

a döglött ló és az okosteló hűlt helye /Chuck Norris felvétele/
Döglött ló hál árokparton,
Alatta egy véres karton,
S karton fölött fekszik e ló,
S nincsen nála okosteló.

Ily teló, ha lenne nála,
Leesne az ember álla:
„Mi lehetett ennek titka?!”
De az ilyen eset ritka.


„Az a baj, hogy az ilyen vers is ritka! Jobb lenne, ha egyáltalán nem lenne! Ahogy én sem vagyok. Pedig úgy megennék egy lovat!” /Nessie, a Loch Ness-i szörny/

„Ilyet írtam, ha már a kollégák csak ilyen ritka egyszerűt hajlandóak elolvasni...” /Frady Endre, költőgigász/

„Jájjj! Nem teljesen erre gondoltam, de lényegesen jobb, mint az előzőek... Alakul, csak ne térj le a sötét oldal kedvéért az ösvényről!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Már késő! Endrénk arcpojétikája: "Országomat egy jó szójátékért!" Na de, Sorstársak, mégis, hány országa lehet a Mesternek?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az én Országom nem e világból való…” /a Mester/

„Király?” /Poncius Pilátus/

„Ki szólított?!” /Elvis Presley, a király/

„Szállj már le a magas döglóról, Elvis! Úgy arcoskodsz, mintha nem ugyanolyan bográcsban főnél, mint én! Pedig anno milyen jól elképzeltem, hogy nincs se menny, se pokol! Tévedtem…” /John Lennon/

„Döglónak bár híg a leve,
Szárítja a Napnak heve.”
/Szimpla Szilárd, Faék Díjas neoprimitív kortárs költő és lóbőr kikészítő iparos/

„Még hogy egyszerű vers?! Ha a mi kampányüzenetünk ilyen hosszú és bonyolult lett volna, sosem állítottuk volna magunk mögé a zembereket! A jó szlogen egy soros!” /Blőd Bögyénc, Bergengócia miniszterelnöke/

„Én sosem fogyasztanék döglött lovat, mert ahogy az ősi kannibál mondás tartja: Az vagy, akit megeszel!” /Nyamnyam Nyihámor, emberevő törzsfőnök és adóvégrehajtó/

„Döglött ló az árokparton,
Megeszi a kisangyalom.
Nem lehet ő finnyás, ha már
Éhbért kapó énektanár.”
/magyar pedagógus népdal/

„Mi ez a hiperidióta semmitmondás?! Ki kíváncsi ennek a taknya-nyála egybefolyt közveszélyes kreténnek az irodalmi kipárolgásaira?! Frady Endre is egyszerű, a verse is egyszerű, csak túlélni nehéz! Anyám szerint már ’56-ban is voltak döglött lovak, csak azokat nem megverselték, hanem megették a forradalmárok, az ellenforradalmárok és a népfelkelők! Ez a szellemi mélyszegénységben élő rímgyilkos most viszont feltrancsírozza és le akarja nyomni a torkunkon! Valami nagy-nagy gödröt kéne ásni és beleokádni Frady Endre sorokba öklendezett vérlázításait! Hányingere necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hülyére vertem egy okostelefont egy döglött lóval az árokparton. Kérdés?” /Chuck Norris/

2013. május 16., csütörtök

Befordultam a konyhára...


Befordultam a konyhára
S kifordult a gyomrom.
Padlón dögló, szegény pára,
S ránőtt zilált gyom rom.

- „Nem takarít itten senki,
Barna kislány léha?!”
- „Disszidáltak mind innen ki,
Szél söpör csak néha.”

- „Kisangyalom kitántorgott
S nem is tudok róla?!
Rágjon mindig fém kiborgot,
S oldja fel a kóla!

Hej, ez a hely mára már ól,
Ővele nem lenne!”
Kifordultam a konyháról
S nem maradtam benne.

„A világirodalom egyik legszebb szerelmes verse! A költő a nyomor elől kitántorgó disszidens kisangyala fájó hiányának borzalmát egy romos gyom benőtte lótetemes konyha látványa és szagványa okozta gyomorkifordulás parabolájával teszi plasztikusan feledhetetlenné. A fém kiborgba harapás reménytelen fájdalmát szénsavas kólában oldja fel az emlékezés. Ővele tiszta a konyha, rendes a ház, nélküle viszont csak dögtetemes ló ól. A költő a vers végén egy huszárvágással véget vet a konyhában maradásnak és kifordul mind belőle, mind pedig önmagából. Hát van olvasó, akinek eme realisztikusan szerelmetes jajkiáltás olvastán nem folyik könnye-taknya-nyála egybe?!” /Kissné Jambussy Mimóza, magyartanár és táplálék kiegészítő ügynök/

„Ha nem lenne szovjet metál műfogsorom, talán sosem tudnám feltörni ennek a szörcsögő fekete bádogembernek a kitinpáncélját! Az előbb kénytelen voltam leharapni és megenni a pirosan világító karddal hadonászó karját. Az otthoni üres kórházi konyha után jólesnek ezek a finom kiborg falatok! És még a kóla se kínai!” /Barna kislány, disszidens kisangyal/

„Áááááááúúúúú!!! Ez fáááááj!!! Jaj, old a kóla!!!” /Darth Vader, sötét nagyúr és félkarú kiborg/

„Kitántorogni a nyomor elől? Költő úr, ez politikailag veszélyes téma ám! Vigyázni kéne, mert könnyen bele lehet ám esni egy kínai kólával telt kiborg úsztatóba, oszt’ bugy-bugy! A javító-nevelő táborba egyelőre még ne menettérti jegyet vegyen! A verse, vagy amit maga annak nevez, természetesen NEM ENG.!” /Dr. Kontrolcé-Kontrolvé Dögéncz, főcenzor és metilalkoholista/

„Az én kiborg kisangyalom egyszer próbált takarítás helyett megszökni a konyhából, de amint lovon menekült, hozzávágtam a konyhát és egyből benne lett újra. A gebéjének meg lerúgtam a fejét. Azóta tudom, hogy döglött lónak híg a leve.” /Chuck Norris, a kiborg kisangyalok réme/

„Mi ez?! Ki merészelte idehányni ezt az elmeháborodott sehová sem vezetést?! Attól, hogy egy üres emberi koponyába belapátolunk egy agynyi mennyiségű vecsési káposztát kínai kólával, még nem kapunk értelmes embert, de még egy fűzfapoétát sem! Szegény anyám hamarabb átesne egy debil költőn, mint egy vak komondoron átesett döglött lovon. Meg is tiltottam neki, hogy sötétben kiborgokkal fogócskázzon! Olyan dühös lettem, hogy mérgemben csupa kisbetűvel írom le, hogy kissádámhajdúpéterfriderikuszsándor! Grrrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Andrej Joszipovics Fragyi! Tü plágizál minyá!” /Alekszander Alekszandrovics Petyófi, barguzini költő/