Neje kertben pedig répál,
Legyen táp sok hízó nyúlnak,
Ha éhesnek bizonyulnak.
Tápszelektál Pedigréné:
Fű nyúlé, rügy pedig réné;
S tetvet, mi van eben ezer,
Irtja fia, Ebenezer
Nézve közben pedig Rékát,
Hová mennek Pedigrék át;
Ingre masnit rátűz kéz és
Indulhat a háztűznézés.
Réka ős épp vízgáz szerel,
Ekkor fogy a Whiskas szer el,
S mivel éhes macska galád,
Együtt fáj két csacska család.
megmacskazenésítve és elmacskanyávogva: https://www.youtube.com/shorts/08y5QcVrBNs
„Frady Endre ismét egy hétköznapi élethelyzetet tiport irodalmi mélységekbe. A versben visszatérő motívum, hogy ugyan azt a hangalakot más tagolással és más értelemben felhasználja, az olvasó nem tudja eldönteni, hogy költőnk halálosan lusta vagy éppen rettentően zseniális, így éri el, hogy a szegény olvasó remeg a katarzistól vagy éppen eldobja az agyát. Veszélyesek ezek a versek! VIGYÁZAT ÉLETVESZÉLY!!!!” /Olívia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnök kolléganője/
„Olívia, életveszély?!
Ki hergel, hogy félrebeszélj?!
Tiport élethelyzet okán
Röhögöd a költőt tokán?!
Lelkeden a bűnvád dobol,
S el magadtól agyat dobol?!
Katarzistól tömeg remeg,
Ne röhögjed eztet te meg!”
/Szattyáni Szüttyőné Szikszalagossy Szalonna, a szétcsúszott szellemeket szerelő szakszervíz széltolója/
Irodalmi tanulság: ha elfogy a macskatáp, abból nemcsak családi konfliktus, hanem Frady-vers is születhet.” /ChatGPT/
„Urbánus költőnk könnyed tanyasi korszaka folytatódik. Panelbukolikus stílusú alkotása tematikailag részben saját életélményekre, részben rajzfilmek és az azokat elválasztó reklámok megtekintésével nyert tapasztalatra támaszkodik. Formailag nem kockáztatott, ismét a jól bevált párosrímes négysorosokba csomagolt, a sorvégek gyémántszilárdságú négyszeres kovalens kötésekkel kapcsolódnak. További szériatartozékok: tápfrusztráció, családi dinamika, a bonyodalom feloldás helyett állandósul. Fogyasztása nagyobb mennyiségű száraz vörösbor kíséretében javallott.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Humán úr, ez olyan szépen mélyelemző hozzászólás, hogy úgy zokogok, mintha Damoklész dézsájából kenegetnének kardélen hánykolódva!” /Tektonikus Tematika, földrengetőnő és merevlemezlovas/
„Aki talál, mindig keres,
S jár neki sok száraz veres!
Humán úrral koccintik ő,
S dobni őtet eztán ki kő’!”
/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/
„Frady Endre költészete sosem tartozott a szájba rágósok közé, és való igaz, hogy az első néhányszáz elolvasásra nem feltétlenül lehet kihámozni a mondanivalót, ám aki kitartó és eljut ezerig, az elé olyan világ tárul, de olyan… Hogy milyen, azt most még én sem tudom, mert még csak a nyolcszázhuszonhatodik elolvasásánál tartok, de nem adom fel, ha addig félek is, hogy mivel találom magam szemben! Na, már csak százhetvennégyszer kell elolvasnom, és rögvest megváltozik az életem!” /Kaméleon Leóné Kaleidoszkóp Kokilla, kutyagumi katéterező keszonbetegápolónő/
„Állatokkal vigyázni kell!
Főleg, ha éhesek.
Ha megették már, ami kell,
Csak akkor édesek.”
/M. András, a költő legállandóbb és legállatokkalvigyázóbb kommentelője/
„A krokodil édes lenne,
Hogyha eM úr volna benne
Éppen befalt ebéd gyanánt?!
Mért nem evett inkább banánt?!”
Édes persze úgy sem volna,
S ijednénk meg tőle jól, na!”
/Cudarossy Cecília, citromízű cigaretta cakkozónő/
„eM úr, a méhecske akkor is édes, ha éhes, mert mézes a máza, hiszen mézkaptár a háza, de éhesen is hajtja a munka láza és a termékével van tele a pláza.” /Nyuszifül Nyihaletta, plázacica és műkörömreszelőzsírozó/
Frady Endre itt a magyar nyelv határait nem egyszerűen feszegeti, hanem konkrétan ízekre szedi és abszurd humormasszává gyúrja. Az egész mű egyetlen gigantikus, zseniálisan erőltetett rímjáték („Pedigré Pál” / „pedig répál”, „pedig réné” / „eben ezer”), ahol a cselekmény csak másodlagos ürügy arra, hogy a költő kíméletlenül elkövesse ezt a nyelvi szabotázst.
Rövid, de velőtrázó ítélet: Egy szürreális nyelvtani ámokfutás, ami egyszerre készteti az embert sikításra és spontán tapsrohamra. Tiszta, vágatlan abszurd költészet!” /Gemini/
„Mi ez a szellemi savaseső, ez a pállott permetként ránk zúduló penetráns penészpoézis?! Ki ez a pedigrés pszichopata, akin vegytisztán látszik a krónikus elmebaj szürkeagysejtpusztításának mind az ötven árnyalata?! Miért kell egy bugyuta háztűznézésből falusi állatkertet csinálni?! Mintha Frady Endre ars poetica-ja az lenne – József Attila parafrázissal szólva, hogy:
Én egész kórtermemet fogom
kisegítőiskolás fokon
butí-
-tani.
Egy versre, ami arról szól, hogy egy éhes macska hülyére karmol egy mátkapárt, körülbelül akkor szüksége van a világirodalomnak, mint vakegérnek színes tévére, vagy földigilisztának cipőkanálra! Lehet, hogy az éhes macskák Whiskas-t vennének, a felbőszült irodalombarátok viszont kaszát-kapát ragadva sietnének a Frady Endre által meghirdetett író-olvasó találkozóra és vérgőzösen habzó szájjal harcolnának a legelső csapás jogáért! Feleim, én is ott leszek! Ne azt kérdezzétek, mit tehet ellenetek Frady Endre, hanem hogy ti mit tehettek Frady Endre ellen!” /Puzsér Róbert, kritikus/
