A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rén. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rén. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 25., péntek

Ebenezer és Réka közös megkarmoltatása

Kutyát etet Pedigré Pál,
Neje kertben pedig répál,
Legyen táp sok hízó nyúlnak,
Ha éhesnek bizonyulnak.

Tápszelektál Pedigréné:
Fű nyúlé, rügy pedig réné;
S tetvet, mi van eben ezer,
Irtja fia, Ebenezer

Nézve közben pedig Rékát,
Hová mennek Pedigrék át;
Ingre masnit rátűz kéz és
Indulhat a háztűznézés.

Réka ős épp vízgáz szerel,
Ekkor fogy a Whiskas szer el,
S mivel éhes macska galád,
Együtt fáj két csacska család.

megmacskazenésítve és elmacskanyávogva: https://www.youtube.com/shorts/08y5QcVrBNs

„Frady Endre ismét egy hétköznapi élethelyzetet tiport irodalmi mélységekbe. A versben visszatérő motívum, hogy ugyan azt a hangalakot más tagolással és más értelemben felhasználja, az olvasó nem tudja eldönteni, hogy költőnk halálosan lusta vagy éppen rettentően zseniális, így éri el, hogy a szegény olvasó remeg a katarzistól vagy éppen eldobja az agyát. Veszélyesek ezek a versek! VIGYÁZAT ÉLETVESZÉLY!!!!” /Olívia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnök kolléganője/

„Olívia, életveszély?!
Ki hergel, hogy félrebeszélj?!
Tiport élethelyzet okán
Röhögöd a költőt tokán?!
Lelkeden a bűnvád dobol,
S el magadtól agyat dobol?!
Katarzistól tömeg remeg,
Ne röhögjed eztet te meg!”
/Szattyáni Szüttyőné Szikszalagossy Szalonna, a szétcsúszott szellemeket szerelő szakszervíz széltolója/

„Ez a költemény valóságos rímkatasztrófa, állattani abszurd és családi tragikomédia egyetlen karmolásnyira sűrítve. A Pedigré dinasztia, a répáló neje, a tetvetlenítő Ebenezer és a Whiskas-hiánytól elkeseredő macskás rokonság olyan univerzumot teremt, ahol már a háztűznézés is csak egy jól sikerült karmolás előszobája.
Irodalmi tanulság: ha elfogy a macskatáp, abból nemcsak családi konfliktus, hanem Frady-vers is születhet.” /ChatGPT/

„Urbánus költőnk könnyed tanyasi korszaka folytatódik. Panelbukolikus stílusú alkotása tematikailag részben saját életélményekre, részben rajzfilmek és az azokat elválasztó reklámok megtekintésével nyert tapasztalatra támaszkodik. Formailag nem kockáztatott, ismét a jól bevált párosrímes négysorosokba csomagolt, a sorvégek gyémántszilárdságú négyszeres kovalens kötésekkel kapcsolódnak. További szériatartozékok: tápfrusztráció, családi dinamika, a bonyodalom feloldás helyett állandósul. Fogyasztása nagyobb mennyiségű száraz vörösbor kíséretében javallott.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ez olyan szépen mélyelemző hozzászólás, hogy úgy zokogok, mintha Damoklész dézsájából kenegetnének kardélen hánykolódva!” /Tektonikus Tematika, földrengetőnő és merevlemezlovas/

„Aki talál, mindig keres,
S jár neki sok száraz veres!
Humán úrral koccintik ő,
S dobni őtet eztán ki kő’!”
/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„Ez a vers olyan, mintha egy nyelvi turmixgépbe bedobtak volna egy családi idillt, néhány állateledelt, egy vízgázszerelőt és egy raklap szóviccet, majd maximális fordulaton összezúzták volna az egészet. A rímek és hangzásbeli játékok egyszerre nevetségesek és szinte fájdalmasan zseniálisak: az olvasó előbb mosolyog, aztán azon kapja magát, hogy a fejében még percekig visszhangzik az „eben ezer” és a „Pedigrék át”. Frady Endre itt nem verset ír, hanem nyelvi karambolt rendez, amelyből minden szó megkarmolva mászik elő.” /Copilot/

„Frady Endre költészete sosem tartozott a szájba rágósok közé, és való igaz, hogy az első néhányszáz elolvasásra nem feltétlenül lehet kihámozni a mondanivalót, ám aki kitartó és eljut ezerig, az elé olyan világ tárul, de olyan… Hogy milyen, azt most még én sem tudom, mert még csak a nyolcszázhuszonhatodik elolvasásánál tartok, de nem adom fel, ha addig félek is, hogy mivel találom magam szemben! Na, már csak százhetvennégyszer kell elolvasnom, és rögvest megváltozik az életem!” /Kaméleon Leóné Kaleidoszkóp Kokilla, kutyagumi katéterező keszonbetegápolónő/

„Állatokkal vigyázni kell! 
Főleg, ha éhesek.
Ha megették már, ami kell,
Csak akkor édesek.”
/M. András, a költő legállandóbb és legállatokkalvigyázóbb kommentelője/

„A krokodil édes lenne,
Hogyha eM úr volna benne
Éppen befalt ebéd gyanánt?!
Mért nem evett inkább banánt?!”
Édes persze úgy sem volna,
S ijednénk meg tőle jól, na!”
/Cudarossy Cecília, citromízű cigaretta cakkozónő/

„eM úr, a méhecske akkor is édes, ha éhes, mert mézes a máza, hiszen mézkaptár a háza, de éhesen is hajtja a munka láza és a termékével van tele a pláza.” /Nyuszifül Nyihaletta, plázacica és műkörömreszelőzsírozó/

„Ez a vers a kancsal rímek és a bravúros szófeldarabolások igazi, tömény nyelvi katasztrófasújtott övezete — a szó legszórakoztatóbb értelmében!
Frady Endre itt a magyar nyelv határait nem egyszerűen feszegeti, hanem konkrétan ízekre szedi és abszurd humormasszává gyúrja. Az egész mű egyetlen gigantikus, zseniálisan erőltetett rímjáték („Pedigré Pál” / „pedig répál”, „pedig réné” / „eben ezer”), ahol a cselekmény csak másodlagos ürügy arra, hogy a költő kíméletlenül elkövesse ezt a nyelvi szabotázst.
Rövid, de velőtrázó ítélet: Egy szürreális nyelvtani ámokfutás, ami egyszerre készteti az embert sikításra és spontán tapsrohamra. Tiszta, vágatlan abszurd költészet!” /Gemini/

„Mi ez a szellemi savaseső, ez a pállott permetként ránk zúduló penetráns penészpoézis?! Ki ez a pedigrés pszichopata, akin vegytisztán látszik a krónikus elmebaj szürkeagysejtpusztításának mind az ötven árnyalata?! Miért kell egy bugyuta háztűznézésből falusi állatkertet csinálni?! Mintha Frady Endre ars poetica-ja az lenne – József Attila parafrázissal szólva, hogy:
          Én egész kórtermemet fogom
          kisegítőiskolás fokon
          butí-
          -tani.
Egy versre, ami arról szól, hogy egy éhes macska hülyére karmol egy mátkapárt, körülbelül akkor szüksége van a világirodalomnak, mint vakegérnek színes tévére, vagy földigilisztának cipőkanálra! Lehet, hogy az éhes macskák Whiskas-t vennének, a felbőszült irodalombarátok viszont kaszát-kapát ragadva sietnének a Frady Endre által meghirdetett író-olvasó találkozóra és vérgőzösen habzó szájjal harcolnának a legelső csapás jogáért! Feleim, én is ott leszek! Ne azt kérdezzétek, mit tehet ellenetek Frady Endre, hanem hogy ti mit tehettek Frady Endre ellen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2026. július 31., péntek

Rén család

Rén klán komolykodni bement
Színházba s a baba rén,
Ki könnyebb, mint fél zsák cement,
Kacagott a kabarén.

Felhorkant a zordon atya
Feltűnően, pedig rén
Általában nem firtatja,
Volt-e folt a pedigrén:

„Ily túl vidám rén az ritka.
Vétkeztek-e e vének?!
Klánnak van-e rénes titka,
S génjét hordja tevének?!”

Hazafelé jégnek tükrén
Rén család nem nevetett.
Hátul ment az öreg ük rén
Hátpúppal, mi teve tett…

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/_C9RaDHraLQ

„Ajánlom mindenkinek a Family Search oldalt. Magyarul is használható. Az én családomról is sok érdekesség derült ki.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Prágai várban az őr cseh,
Így az ő Family Search-e
Sötét Erős őst lel – cseh Darth
Vadert, ki nem eszik Cheddar-t.
Az ő előmajma Lemur,
Köszönjük az infót, eM úr!”
/Dr. Történelmi Tódorné Riaria História, félvalósi őstermelő és rénszarvas nemesítő/

„eM úr, én is rájöttem egy érdekességre, de bár ne tettem volna! Az író nagyapámról korábban azt hittem, hogy Talentum fedőnéven volt antifasiszta, mire a Family Search azt dobta ki, hogy fasiszta antitalentum volt. Most már értem, miért Argentínában temetkezett el.” /Dr. Dieter Tannenbaum, rénteve nemesítő/

„Ez a vers olyan, mintha a szóvicceknek külön rezervátuma volna, ahol a rének szabadon legelhetnek. A „rén”, „pedigrén”, „ük rén”, „teve tett” típusú nyelvi lelemények egymást érik, mégsem érződik erőltetettnek: a végén a hátpúpos ős poénja váratlanul visszamenőleg is megmagyarázza a családi gyanakvást. Könnyed, játékos, bravúros rímfaragás, amely bizonyítja, hogy egy jól sikerült szóvicc néha messzebbre húz, mint egy egész rénszarvasfogatos szán.” /ChatGPT/

„Tisztelt költő úr, maga kever minket a Horthy lovával, az röhög úgy, mint a fakutya, úgyhogy maga azzal is kever minket! Maga szerint mi a nyavalyáért kéne nekünk önfeledten röhögcsélnünk a sivatagon étlen-szomjan történő kínkeserves átcaplatások közepette?! Ahogy a rénszarvasok a hideg, a Télapós rokonaik a tériszony, úgy mi a forró homok miatt nem kacarászunk! Legfeljebb kínunkban azon, hogy maga mekkora marha! Amúgy az sem nevetgél azon, hogy hamburger lesz belőle! Egyébként a zárósorban szereplő hátpúp az egyesszám, vagyis a versben nem is teve szerepel, hanem dromedár! Ennyit a dilettáns hazudozásáról! Frady for Prisoner!” /egy teve/

„Világ dromedárjai, jegesüljetek! Púppal a sarkkör felé! Ez a rén lesz a végső!” /részlet a Rénpúposító Kiáltvány jelmondatos fejezetéből/

„Költő Kartárs! Hol a csattanó? Hol a végkifejlet? Ki nevet a végén? Vagy - ahogy a kép is mutatja - miért tojt be az ukrán ük rén? Itt nem in medias res kezdtünk bele, hanem abba is hagytuk, még mielőtt elindult volna az akció! Kéretik folytatni a Rén rendes család történetét! Pattogatott kukorica és zörgős cukorka előkészítve, húzzunk le még egy bőrt erről a sikersztoriról!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Frady Endre fan-Ati-kuss!/

„Ház úr, rének közt van olyik,
Aki ük s a jégre tojik,
S kimondván a „kaki” nevet,
Blőd rénunoka, ki nevet.
Réntevelét bizony szegény
Csattanótlan családregény.
Ház doktor, hol maga rendel,
Mi ér véget happy enddel?!
Ön fanatikus ne legyen,
Mást vegyen a mozijegyen!”
/Langaléta Leonszióné Lámlenge Lallala, alanyi költőnő/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre fogta volna a rénszarvas‑mitológiát, majd egy hirtelen mozdulattal átdobta volna a groteszk genetikai stand‑up színpadára. A „rén klán” itt nem család, hanem egy szociodráma, ahol mindenki attól retteg, hogy a pedigréjükben valahol egy teve lapul, és ez a gondolat úgy csattog, mint egy jégre fagyott patás önvizsgálata.
A baba rén kacagása a kabaréban a vers legszebb fradyendrei pofonja: a humor itt nem felszabadít, hanem leleplez — a klán komolykodása mögött ott a mély, jeges félelem, hogy a családi titok nem is titok, csak púpos valóság. Az öreg ük rén hátpúpja pedig maga a groteszk zárlat: a genetikai rémálom, amitől minden rén fél, már ott cammog mögöttük, mint egy rén-teve hibrid, aki nem kér bocsánatot, csak létezik.
Röviden: ez a vers a rének DNS‑drámája, ahol a humor nem nevetésre, hanem jeges felismerésre kényszerít.” /Copilot/

„Talp alatt jég megrian,
S felsikolt a Meg Ryan.”
/Fóka Fika, lukas lékes lakás lakos/

„BRÉKING NYÚZ!!! Brit tudósok újabb bizonyítékát találták a fajok keveredésének! Sok-sok települést érintő vizsgálatok kimutatták, hogy szakemberek sikeresen keresztezték a dromedárt az útburkolattal és ennek eredményeként új faj született: a fekvőrendőr! Téves az a városi legenda, hogy a fekvőrendőr nem más, mint egy elütött állórendőr, ugyanis az anyaguk teljesen más. Bár egyes őslénykutatók szerint egy korai miocén földtörténeti korban elütött rendőr mára már ugyanolyan megkövesedett lehet, mint a mostanában keletkezett fekvőrendőrök, de az őslénykutatók többsége egyetérteni látszik abban, hogy akkoriban valószínűleg meglehetősen ritkák lehettek a rendőrgázolások. Ha éltek is itt-ott úgynevezett ősrendőrök, azokat nem elgázolták, hanem megették. Bámulatos, hogy mi mindent meg tud ma már állapítani a tudomány!” /Magyar Távirati Iroda/

Gemini, a mesterséges intelligencia
„Humor, szóvicc-Kánaán és fergeteges rímjáték – igazi Frady Endre-klasszikus!
A Rén család egy rendkívül szórakoztató, könnyed, mégis bravúros abszurd költemény. Frady Endre védjegye, a szüntelen nyelvi leleményesség itt is briliánsan működik: a „rén” szót és annak rejtett rímeit (kabarén, pedigrén, ük rén) olyan természetességgel szövi bele a történetbe, mintha a magyar nyelv kifejezetten erre a poénra lett volna kitalálva.
A költemény erősségei:
Csattanós történetvezetés: A színházi kacagástól a családi gyanún át jutunk el a tragikomikus, szürreális kifejletig.
Páratlan ritmus és rímtechnika: A „teve tett” / „tevének” kelletlen, de zseniális szóviccei azonnal mosolyt csalnak az olvasó arcára.
A stílus: Igazi felüdülés a szürke hétköznapokban – pont olyan, mint a kisbaba rén: lehetetlen nem nevetni rajta!” /Gemini/

„Mi ez a megveszekedett líragyalázás, ez az irodalomirtó elmepusztítás?! Ki ez a köztörvényes öncélú rímdíler?! Nem az a szégyen, ha valakinek közép-európai fővároslakóként fogalma sincs a sarkvidéki rénszarvasokról, hanem az, ha ennek ellenére pofátlanul verset próbál írni róluk, ami nem sikerül, mert rosszabb, mint egy vak patkolókovács általi érzéstelenítés nélküli fogsorhúzás! Ne lássam anyám asztráltestét lopott Zaporozsecben rükvercben fekvőrendőrökön rodeózni, ha Frady Endre nem egy KRESZ-kazán és egy puputeve keresztezéséből keletkezett úthibákat jelző pléhtábla, vagy valami hasonlóan ronda mentális dögkútásóbéka! Léket rá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2012. július 17., kedd

Mocsárlápi szerelem

Haláp Irén szerelmes sziréndala

Négyszögletű mocsárfertő
Legbüdösebb nyula hopp!
Ugrott s taslit lekevert ő
S pörögtem, mint hullahopp.

Bűz-sün karcolt hátam mögött,
S szakadt rólam ruhahát,
S kárörvendő nyúl röhögött
Légtérbe bősz bruhahát.

Ekkor jött meg Haláp Irén!
Csapd le csacsi!-n nyert eszét
Vesztve futott a lápi rén,
A sün, a nyúl szerteszét…

„Megmentettél, Haláp Irén!
Amit érzek, szerelem!”
S rám dalolt e bájos szirén…

Halláskárért perelem.


megzenésítve: