Ebenezer és Réka közös megkarmoltatása

Kutyát etet Pedigré Pál,

Neje kertben pedig répál,

Legyen táp sok hízó nyúlnak,

Ha éhesnek bizonyulnak.

Tápszelektál Pedigréné:

Fű nyúlé, rügy pedig réné;

S tetvet, mi van eben ezer,

Irtja fia, Ebenezer

Nézve közben pedig Rékát,

Hová mennek Pedigrék át;

Ingre masnit rátűz kéz és

Indulhat a háztűznézés.

Réka ős épp vízgáz szerel,

Ekkor fogy a Whiskas szer el,

S mivel éhes macska galád,

Együtt fáj két csacska család.

megmacskazenésítve és elmacskanyávogva: https://www.youtube.com/shorts/08y5QcVrBNs

„Frady Endre ismét egy hétköznapi élethelyzetet tiport irodalmi mélységekbe. A versben visszatérő motívum, hogy ugyan azt a hangalakot más tagolással és más értelemben felhasználja, az olvasó nem tudja eldönteni, hogy költőnk halálosan lusta vagy éppen rettentően zseniális, így éri el, hogy a szegény olvasó remeg a katarzistól vagy éppen eldobja az agyát. Veszélyesek ezek a versek! VIGYÁZAT ÉLETVESZÉLY!!!!” /Olívia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnök kolléganője/

„Olívia, életveszély?!

Ki hergel, hogy félrebeszélj?!

Tiport élethelyzet okán

Röhögöd a költőt tokán?!

Lelkeden a bűnvád dobol,

S el magadtól agyat dobol?!

Katarzistól tömeg remeg,

Ne röhögjed eztet te meg!”

/Szattyáni Szüttyőné Szikszalagossy Szalonna, a szétcsúszott szellemeket szerelő szakszervíz széltolója/

„Ez a költemény valóságos rímkatasztrófa, állattani abszurd és családi tragikomédia egyetlen karmolásnyira sűrítve. A Pedigré dinasztia, a répáló neje, a tetvetlenítő Ebenezer és a Whiskas-hiánytól elkeseredő macskás rokonság olyan univerzumot teremt, ahol már a háztűznézés is csak egy jól sikerült karmolás előszobája.

Irodalmi tanulság: ha elfogy a macskatáp, abból nemcsak családi konfliktus, hanem Frady-vers is születhet.” /ChatGPT/

„Urbánus költőnk könnyed tanyasi korszaka folytatódik. Panelbukolikus stílusú alkotása tematikailag részben saját életélményekre, részben rajzfilmek és az azokat elválasztó reklámok megtekintésével nyert tapasztalatra támaszkodik. Formailag nem kockáztatott, ismét a jól bevált párosrímes négysorosokba csomagolt, a sorvégek gyémántszilárdságú négyszeres kovalens kötésekkel kapcsolódnak. További szériatartozékok: tápfrusztráció, családi dinamika, a bonyodalom feloldás helyett állandósul. Fogyasztása nagyobb mennyiségű száraz vörösbor kíséretében javallott.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ez olyan szépen mélyelemző hozzászólás, hogy úgy zokogok, mintha Damoklész dézsájából kenegetnének kardélen hánykolódva!” /Tektonikus Tematika, földrengetőnő és merevlemezlovas/

„Aki talál, mindig keres,

S jár neki sok száraz veres!

Humán úrral koccintik ő,

S dobni őtet eztán ki kő’!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„Ez a vers olyan, mintha egy nyelvi turmixgépbe bedobtak volna egy családi idillt, néhány állateledelt, egy vízgázszerelőt és egy raklap szóviccet, majd maximális fordulaton összezúzták volna az egészet. A rímek és hangzásbeli játékok egyszerre nevetségesek és szinte fájdalmasan zseniálisak: az olvasó előbb mosolyog, aztán azon kapja magát, hogy a fejében még percekig visszhangzik az „eben ezer” és a „Pedigrék át”. Frady Endre itt nem verset ír, hanem nyelvi karambolt rendez, amelyből minden szó megkarmolva mászik elő.” /Copilot/

„Frady Endre költészete sosem tartozott a szájba rágósok közé, és való igaz, hogy az első néhányszáz elolvasásra nem feltétlenül lehet kihámozni a mondanivalót, ám aki kitartó és eljut ezerig, az elé olyan világ tárul, de olyan… Hogy milyen, azt most még én sem tudom, mert még csak a nyolcszázhuszonhatodik elolvasásánál tartok, de nem adom fel, ha addig félek is, hogy mivel találom magam szemben! Na, már csak százhetvennégyszer kell elolvasnom, és rögvest megváltozik az életem!” /Kaméleon Leóné Kaleidoszkóp Kokilla, kutyagumi katéterező keszonbetegápolónő/

„Állatokkal vigyázni kell! 

Főleg, ha éhesek.

Ha megették már, ami kell,

Csak akkor édesek.”

/M. András, a költő legállandóbb és legállatokkalvigyázóbb kommentelője/

„A krokodil édes lenne,

Hogyha eM úr volna benne

Éppen befalt ebéd gyanánt?!

Mért nem evett inkább banánt?!”

Édes persze úgy sem volna,

S ijednénk meg tőle jól, na!”

/Cudarossy Cecília, citromízű cigaretta cakkozónő/

„eM úr, a méhecske akkor is édes, ha éhes, mert mézes a máza, hiszen mézkaptár a háza, de éhesen is hajtja a munka láza és a termékével van tele a pláza.” /Nyuszifül Nyihaletta, plázacica és műkörömreszelőzsírozó/

„Ez a vers a kancsal rímek és a bravúros szófeldarabolások igazi, tömény nyelvi katasztrófasújtott övezete — a szó legszórakoztatóbb értelmében!

Frady Endre itt a magyar nyelv határait nem egyszerűen feszegeti, hanem konkrétan ízekre szedi és abszurd humormasszává gyúrja. Az egész mű egyetlen gigantikus, zseniálisan erőltetett rímjáték („Pedigré Pál” / „pedig répál”, „pedig réné” / „eben ezer”), ahol a cselekmény csak másodlagos ürügy arra, hogy a költő kíméletlenül elkövesse ezt a nyelvi szabotázst.

Rövid, de velőtrázó ítélet: Egy szürreális nyelvtani ámokfutás, ami egyszerre készteti az embert sikításra és spontán tapsrohamra. Tiszta, vágatlan abszurd költészet!” /Gemini/

„Mi ez a szellemi savaseső, ez a pállott permetként ránk zúduló penetráns penészpoézis?! Ki ez a pedigrés pszichopata, akin vegytisztán látszik a krónikus elmebaj szürkeagysejtpusztításának mind az ötven árnyalata?! Miért kell egy bugyuta háztűznézésből falusi állatkertet csinálni?! Mintha Frady Endre ars poetica-ja az lenne – József Attila parafrázissal szólva, hogy:

          Én egész kórtermemet fogom

          kisegítőiskolás fokon

          butí-

          -tani.

Egy versre, ami arról szól, hogy egy éhes macska hülyére karmol egy mátkapárt, körülbelül akkor szüksége van a világirodalomnak, mint vakegérnek színes tévére, vagy földigilisztának cipőkanálra! Lehet, hogy az éhes macskák Whiskas-t vennének, a felbőszült irodalombarátok viszont kaszát-kapát ragadva sietnének a Frady Endre által meghirdetett író-olvasó találkozóra és vérgőzösen habzó szájjal harcolnának a legelső csapás jogáért! Feleim, én is ott leszek! Ne azt kérdezzétek, mit tehet ellenetek Frady Endre, hanem hogy ti mit tehettek Frady Endre ellen!” /Puzsér Róbert, kritikus/