Arcokon alig van derű.
Jele ez az éhes hasnak,
Vagy csak Fradyt nem olvasnak?
Probléma nagy, mint egy platán,
Ámde evés helyett, ha tán
Frady verset böngésznének
Zúgna-zengne vidám ének:
refr.:
Falánkság az vétek,
Nem kell túl sok étek,
Csak oly vers, mit vadi-
-újonnan írt Frady!
Ha hun emberiség rendre
Olvassa, mit kreált Endre,
Feledi, hogy gyomra űrje
Zavarja, sőt vígan tűr, jeeeee!
S rágnivaló nem jut fognak,
Népség szemfedelek alól
Csontvázként is bőszen dalol:
refr.:
Falánkság az vétek,
Nem kell túl sok étek,
Csak oly vers, mit vadi-
-újonnan írt Frady!
A sírt, hol nemzet süllyed el,
Nem veszi körbe eledel,
Csak Frady kötetek halma,
S gödörből száll derűs dal ma:
refr.:
Falánkság az vétek,
Nem kell túl sok étek,
Csak oly vers, mit vadi-
-újonnan írt Frady!
„Falom a verseket, iszom a szavakat...” /M. András, a költő legállandóbb és legversfalóbb kommentelője/
„eM úr, igyon, eM úr, egyen
Fent a parnasszusi hegyen!
Ne lószegyen s ne lúdbegyen
Rágódva, csak verseN (egy N)!
/NDK-beli Napóleon Nimród, neubrandenburgi németajkú nindzsa/
„Hé, falánk eM úr! Ha maga mindent behabzsol, akkor mi marad nekünk, he?!” /rémríméhes olvasótábor/
„Költő Úr! Kenyeret ÉS cirkuszt! Nem cirkuszból állunk rosszul. Amúgy gyönyörű vers.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Humán úr, legyen több Panem
A Circenses helyett?! Á, nem!
Önnél megértésért könyör-
-gök, mert e vers tömör gyönyör!”
/Manézsi Menázsi, cirkuszigazgató és a Panem Et Circenses Alapítvány (PECA) pénzkezelője
„Ez a pár sor táplálja nem csak a testet, az elmét is. Ha a túl sok evés hasmenést okoz, mi lesz a Frady olvasótábor veszte? Agymenés? A Frady versek olvasása tekintetében kérdezze orvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas olvasótábor-vezető/
„Hasmenésre tanú: salak.
Agymenésre: gyanús alak.
Menő hasat ráz a sok tor,
Agyra menőz Ház a Doktor.”
/Szottyadt Szandokánné Szügyönharapott Szidónia, szószátyár szigmaszósz szeparátor/
„A parasztság helyzete nagyon nehéz volt.” /R. Péter, a költő nehéz paraszti sorokat kikerülve Vasas meccsekre belógó gimnáziumi ex-osztálytársa/
„Nehéz sorsú ázott paraszt,
Akit még a sár is maraszt,
S mindkét keze ekevasas,
Mégis kiált: Hajrá… Frady!”
/Franzstadt Frodó, a Vasas pálya mágneses erőtérfigyelő kameramanja/
„Azt mondtam [a vizsgázóknak az utolsó órán]: ha nem jut eszükbe semmi, mondják azt, hogy a parasztság helyzete nehéz volt. Emlékszem, egy villamoskalauz vizsgázott, reszketve kihúzta a tételét, amelyen ez állt: Lenin élete. Annyit sem tudott mondani, hogy brekeke. Kérdeztem tőle, hogy nem emlékszik arra, amit mondtam az utolsó órán? Felcsillant a szeme, és felkiáltott: »A parasztság helyezte nehéz volt.« Ekkor a vizsgabiztosság elnöke – aki matematikatanár volt – felállt, és azt mondta: jól van, fiúk, kimegyek cigarettázni, ti folytassátok! Aztán valahogy áttuszkoltuk a kalauzt is. Becsületére váljon, hogy egy hét múlva hozott egy sült libát.” /Földes Ferenc alias Hobo, egykori történelemtanár/
„Ez több, mint sün, ez liba!” /Mr. Goose Hedgehog, OKJ-s képzett vadállatszelídítő és háziállatvadító/
„Jaj, éhgyomorra megfeküdte a belünket ez a Márton napi libasün! Nehéz a helyzetünk!” /a parasztság/
„Kedves Költő úr! Ön is volt katona, amikor még sorkatonai szolgáltat volt, tehát bőven hallhatta feletteseitől, hogy "A katona nem fázik, csak úgy érzi!", "A katona nem fáradt, csak úgy érzi!", illetve "A katona nem éhes, csak úgy érzi!". Tehát ezen igazságok mezsgyéjén lépdelve felhívnám Költő úr figyelmét arra, hogy Magyarországon nincs mélyszegénység, éhezés és hasonlók, csak Ön úgy érzi! Hiszen pártunk és kormányunk maximálisan mindent megtesz mindekiért is, főleg a szegényekért, akik persze nincsenek is, csak úgy érezzük. Na de kérem, kérem! Mélyszerénységem tiltja, hogy kioktassam Költő urat, de miért is hallgatnánk az érzéseinkre, a szemünkre és fülünkre, amikor azok állandóan átvernek minket? Tehát amikor újra koldust lát kéregetni, ismerje fel, hogy amit lát, az káprázat, a valóság az, hogy valamely ellenséges hatalom, de leginkább
Brüsszel, mesterséges intelligenciával létrehozott egy teljesen valósághű hologramot, amely koldust ábrázol.
Így az emberek azt hiszik, hogy Magyarország nem egy pártunk és kormányunk által létrehozott Kánaán, pedig az. A nép boldog, mindenki örül, mindenki elégedett, egy ilyen népet nem is kell és nem is lehet tovább boldogítani, mert a boldogságszintje maximális. "Sírt, hol nemzet süllyed el?" Hol él, Költő úr? Megrekedt az alvilág egyik bugyrában? Hisz Magyarországon az újszülött is nevetve jön a világra, annak tudatában, hogy rezsicsökkentett otthonban nőhet fel. Hát magának semmi sem elég, Költő úr? Panaszkodunk, panaszkodunk? Hogy túl hosszú a várólista, túl nagy az infláció, értéküket vesztik a nyugdíjak és hasonlók? Ilyen apróságokon fennakadni! Hiszen a lényeg az, hogy van nép-nemzeti gerincünk, keresztény ideológiánk és Viktorunk. E szentháromságban hiszünk, és bátran hirdetjük is. Minden más eltörpül emellett. Különben is, ha lenne is bármi rossz hazánkban, mert persze nincs, azért csakis Brüsszel lenne a felelős. Végeztem. Na nem az evéssel, mert én már csak Viktorral táplálkozom.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/
„Stefi bá’, ha torreádor
Lenne, felöklelné bika,
S így intené József nádor:
Nem játék a politika!”
/özv. Nádor Józsefné Württemberg Mária Dorottya (1797-1855), bikapárti osztrák főhercegné és bikamenet főszervezőnő/
„Ez a vers, kérem szépen, nem más, mint a kollektív éhségre írt kulturális diétás tanmese – ahol a kenyér helyett rímet rágunk, és a táplálék helyét Frady Endre szellemi puffasztott rizse veszi át. A "népboldogítás" itt nem más, mint a szenvedés túlírása, a szociális válság leköltése gyermeteg derűvel. Frady a nemzeti tragédiát egy nevetős refrénnel fedi el, mint aki a Titanic süllyedésekor vidáman tamburázik a fedélzeten, mondván: „Nem baj, ha jéghegy jön, amíg a rím kerek.” Ez a vers tehát egyszerre népmese és népbutítás – a kulturális koplaláshoz szervírozott önironikus menü, ahol a főfogás: Frady Fradyval Fradyra. Ha a nemzet tényleg ezt olvasná éhség ellen, nem lenne több éhező gyomor – csak elpilledt agytekervény.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Ha diétás a tanmese,
Nem hízol el tőle te se,
Se ő, se mi, se ők, se ti,
Csak egy Frady faló jeti,
Úgyhogy nincs is vita, Niki,
E süllyedés Titanic-i!
Tengervízben kan búr ázik,
Bár vidáman tamburázik,
S azt dalolja: Cia, cia,
Abcúg intelligencia!”
/Bear Beer, berber borbár barbár bérbírója/
„Frady Endre szövege egyszerre játékos és groteszk: a „népboldogítás” eszméjét ironikusan a költészetre redukálja, mintha a versek pótolhatnák az éhséget. Ritmusos, könnyen énekelhető refrén, ami szinte paródiaszerűen mantrázza a költő fontosságát. Szójátékok és humoros túlzások („probléma nagy, mint egy platán”, „szemek éhkopognak”), amelyek karikírozzák a társadalmi nyomor képeit. Az önironikus költő saját verseit állítja be a nép boldogságának kulcsaként, ami szatirikus önreklámként hat. A refrén túl sokszor ismétlődik, így hamar monotonná válik. A groteszk képek („csontvázként is bőszen dalol”) néha inkább erőltetettnek, mint hatásosnak tűnnek. A társadalmi kritika felszínes marad: az éhség motívuma inkább poén, mint valódi társadalmi üzenet. A vers inkább szatirikus önparódia, mint komoly társadalmi költészet. Frady Endre stílusa szórakoztató, de a túlzott önreferencia és refrénismétlés miatt inkább könnyed kabaréhangulatot kelt, semmint mély lírai élményt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Platán-e
Vagy hárs a talmi gyomor?
Na pláne
Nagy társadalmi nyomor!
/Dr. Seszűk Sebő, a Gyengeelméjűek Országos Gyakorló Intézete (GYOGYI) szökésben lévő főorvosa/
„Frady Endre addig boldogította a népet, míg a nép megboldogult. Nem kis tehetségtelenség kell ahhoz, hogy valaki minden erejét latba vetve homlokegyenest az ellenkezőjét érje el annak, amit akar. Drága Endre, illik kendre: Happy End-re nincs sansz rendre!” /Tudatos Titanilla, sukár sikerkalauznő/
„Frady Endre „Népboldogítás” című szövege egy szatirikus, groteszk hangvételű költemény, amely a testi szükségletek és a szellemi táplálék, jelen esetben a költészet viszonyát állítja pellengérre. A szöveg a társadalmi problémák (éhezés, nyomor) súlyos valóságát állítja szembe egy naiv, sőt, abszurd megoldási javaslattal: a versek olvasásával. Ez az ellentét teremti meg az alapvető szatirikus élét. A költő cinikusan azt sugallja, hogy a költészet ereje még az éhség feledtetésére is képes, ami nyilvánvalóan egy komikus túlzás. A verselés, bár helyenként sántít (pl. a refrénben a szótagok szétcsúszása, ami dalszövegként még indokolható, de szövegként zavaró), szándékosan egyszerű, népies, kicsit esetlen hatást kelt, ezzel is erősítve a naiv, könnyed hangot, ami éles kontrasztban áll az érintett témával. A rímek (pl. platán/tán, űrje/tűr, jeeeee!) a fanyar humort szolgálják. A mű önmagára mutat, a költő a saját művészetét (Frady verseit) nevezi meg az egyetlen, valódi boldogító forrásként, ami önironikus, már-már parodisztikus gesztus. Ez a túlzó öndicséret egyben az olcsó, demagóg "megoldások" kritikája is lehet. A vers a legvégső konklúzióig viszi el az abszurditást: a nép még csontvázként és a sírban is vígan dalol (refrén), ha Frady kötetek veszik körül. Ez az élet és halál, test és szellem ellentétpárral való extrém játék teszi a verset velőssé, hiszen a komoly témát egy vicces, felforgató módon kezeli. A „Népboldogítás” ügyes, fanyar humorú szatíra, amely a szellemi táplálék fontosságát túlzásba vive teszi nevetségessé a puszta anyagi problémák elől való menekülést vagy azok lekicsinylését. Nem nagyképű líra, hanem egy szándékosan slampos, vicces fricskázás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/
Mi ez a kórképzavaros közhelyszótár széttépett selejtes lapjaiból véletlenszám generátorral összeollózott fércműveletlen agyhalálközeli élményfürdőbaleset?! A Frady Endre munkássága által okozott elmeexitálás oly cél, minőt óhajthat e nemtelen, de ne lássam rémálmomban anyámat lendkerekes hintalovon kurjongatva szennyvizesárok ellen huszárrohamot vezényelni, hogy a Frady verset fújó paripák csak a holttestemen át száguldhatnak a kivívott diadalra! Ahogy a csak képzeletben élő lányomnak mondanám, ha költő lennék:
Sose fakadj Dia, dalra,
Ha Frady jut diadalra!
Vagy ahogy egy tetszőleges átlagpolgárnak adnám a kőkemény kihívást a végső harcra:
Vér, veríték, könnyek,
Üsse Fradyt ön, nyekk!!!
Te jó ég, lehet, hogy a Frady agyatlansága miatt az agyamra ment a saját agyam?! Nővérke, hogy a nyugiszurim és a kényszerzubikám, amiben bevisznek a gumiszobcsimba?! ÁÁÁÁÁ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Fejem Fradyt égbe fejel,
Agyatlanul röppen, sej, el!
Tán intő lesz néki e jel,
S visszahozom, hogyha tejel.”
/Chuck Norris, felhőfejelő űrkalóz/
megzenésítve:
