Imént a konyhában járva
Banánt láttam – szegény árva
Úgy hever az asztal sarkán,
Mint ravatalon egy tar kán.
Árva banán, kié vajon? –
- e kérdés, mint kés a vajon,
Hatol át most tielétek:
Szemét lesz, vagy boldog étek?
* * *
„Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát használ, amely az elhagyatottság és a feleslegesség érzését jeleníti meg. A banán, mint hétköznapi tárgy, életre kel a versben, és szinte emberi tulajdonságokat ölt. A költői kép – a banán, mint egy "tar kán" a ravatalon – erős vizuális hatást kelt, és elgondolkodtatja az olvasót a fogyasztói társadalom feleslegességéről.
A vers rövidsége ellenére is mély mondanivalót hordoz: felveti a kérdést, hogy mi történik a mindennapi tárgyainkkal, amikor már nem kellenek nekünk. Az utolsó sorok – "Szemét lesz, vagy boldog étek?" – pedig arra ösztönöznek, hogy gondoljunk a választásaink következményeire. Vajon mi döntjük el, hogy mi lesz a sorsuk, vagy hagyjuk, hogy a természet rendje döntsön?
Összességében a vers egyszerű, mégis hatásos eszközökkel hívja fel a figyelmet a tárgyak és az élet múlandóságára, valamint arra, hogy milyen könnyen válhat valami értéktelenné a modern világban. A költői nyelv és a képek gazdagsága miatt a vers több olvasásra is érdemes, hogy teljes mélységében megérthessük a benne rejlő üzeneteket.”
/Copilot, a mesterséges intelligencia/
„A költemény tárgyát képező déligyümölcs természetesen nem az itthoni, hanem a céges konyhában lett ott felejtve, hiszen a saját lakásomban pontosan tudom, hogy épp ki unja a banánt.” /F. Endre, okleveles költőgigász és betanított családfő/
