S Mutyifölde között ingáz.
Jövőjében nincs, ki hisz tán,
S szaga, mint székrekedt kíngáz.
Pimpós bele tiszta penész,
Korrupció tartja egybe.
Mind, ki fosztja, „szintén zenész”,
Sittre ezért egy se megy be.
Ki tehette, régen elment,
Aki maradt, nem tudja mért:
Az Úr elnéző s tán felment,
S nem zuhan le csapás, a mért?
Zagy tör be majd rothadt léken,
Sárrá lesz a por és homok,
S nem marad e lápvidéken,
Csak málló stadionromok…
„Hát igaz, ami igaz, költő úr, amikor én székrekedés közben kínlódok, akkor a pimpós belemből olyan gáz szivárog elő, hogy attól még a dögevő madarak is lehullnak az égből! Olyankor nekem kell elfogyasztanom az elhullott állatokat, hogy megmaradjon az ökológiai egyensúly. Ilyenkor viszont muszáj meginnom pár liter kompóttal erjesztett mohapálinkát, amitől viszont nemcsak az saját belső egyensúlyom borul fel, de én magam is.” /Dögkúti Tömény, erdész/
„Szórakozik a Hatóságommal, költő polgártárs?! Ady Endre komp-ország és Frady Endre kompót-ország, mi?! Azt hiszi, hogy nem vesszük észre a párthuzatot, vagy mit?! Stikában uszályt szít és sok gyáva nyuszit uszít?! Korbácsolja a hangulatot és lehúzza az ideológiát?! Maga politikailag veszélyesebb, mint három Népszabadság vezércikk! Holnap hajnalban magára húzott vizes lepedőben befárad a Hatóságomhoz két egyforma pofonért!” /Csávás Kálmán táborszernagy, a Negatívizmus Elleni Riadóegység (NER) függetlenített párttitkára és ideológiai ökle/
„Áááááááááállítsa máááááár leeee valakíííííííí ezt aaaaa forgóóóóóóó koporsóóóóóót…” /Ady Endre/
„Az én erjesztett kompótom is megpimpósodott! Ez nem életszerű, úgyhogy itt aknamunka történt! Nyilvánvaló, hogy a tudjuk kik merényeltek! Gyorsan írok is egy névtelen levelet és feljelentem őket! Bűnhődjenek a hitvány pirézek!” /özv. Hörcsög Hubáné Habszájú Hedvig, nyugalmazott házmester/
„Az elmúlt bő negyedszázad ismeretében újra csak azt mondhatom: Tetszettek volna forradalmat csinálni!” /Antall József, néhai miniszterelnök/
„Ady pesszimista komp-országa Frady Endrénél immár pót komp-országként, azaz kompót-országként lebeg a totalitárius reményvesztettség langymeleg miazmás pocsolyájában. A korrupció bűzhödt kipárolgása rátelepszik a költő lelkének érzékeny húrjaira és elrozsdásítja a pengetés tiszta hangjait. A bús poéta a járt utat a járhatatlanra cserélve látja meg az alagút végét és mindjárt beér. Igazi mazochista sötétséglíra! Szuicid hajlamúaknak csak kezelőorvosuk jelenlétében ajánlott!” /Delej Dezsőné Szilaj Szerénke, a Citromba Harapott Nihil c. kortárs irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/
„A nyilvánvalóan elmegyógyintézeti kezelés előli szökésben lévő Frady Endre magát költőnek gondolva versnek szánt gusztustalan förmedvényt hagyott a világirodalom küszöbe mellett. Anyámat mindenesetre figyelmeztettem, nehogy belelépjen! A vers maga, ha eltekintünk attól, hogy szélsőségesen káros a józan észre és visszafordíthatatlan retardáltságot eredményez, Frady Endrére teljesen veszélytelen, mert neki már úgyis mindegy! A gyanútlan olvasóknak viszont az ég irgalmazzon!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Poéta gyermekeim, ne aggódjatok a földi igazságtalanságszolgáltatás miatt! Az utolsó napon majd mindenki igazságosan kimért adagokban kapja meg a magáét. És persze természetesen irgalmazok, akinek irgalmazok.” /az Úr/
„Ó Uram, azon az utolsó napon segíthetek neked fejbe rúgni a bűnösöket?! Irgalmatlanul pokoli fejfájással jajgathatnak majd a kénköves bográcsaikban!” /Chuck Norris/
"Aki maradt, nem tudja mért" ?! Radnótival üzenjünk Frady Endrének, hogy ő is megértse:
"[...] de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
