Vaku

Botolva kiált a vak Úúúú!-t
S csobbal nyeli el őt a kút,
Én meg kattintom a vakut:

Vakrepülést örökítek
Röhögve, de dél-pesti TEK
Lecsap rám és várnak sittek.

Sitten bolhásak a priccsek?!
Büntetést hadd semmisítsek!
Óvadékra nincsen itt csekk?!

Elfutnék, mint egykor Zalán,
Ám a lábam puding talán…
S fény gyúl ki bent agyam falán:

Elmémbe villan a vaku,
S összeáll most az I, a Q…
Álom volt csak, rémalakú!

„Kedves költő úr, én úgy látom, hogy az a bizonyos I és Q nem összeáll, hanem épp szétesik, már persze, ha valaha is össze volt állva. Mindenesetre javaslom, hogy sürgősen keressen fel magánklinikámon, ahol minden bizonnyal orvosolni tudjuk az Ön becses ön- és közveszélyességét! Ugye nem allergiás a hidegzuhanyra, a fémszálas pamutzubbonyra és a gumifalakra?” /Dr. Agyalapi Lappantyú, a Poézist Univerzálisan Kikezelő Intézet (PUKI) tulajdonosa és főorvosa/

„Bámulatosan lazán kezeli Költőnk a cím és a szöveg, valamint a bármi és bármi más közötti kohéziót. Kis jóindulattal tetszőleges cím alatt is elkövethette volna ezt a kis Darwin-díj-gyanús kriminalisztikai esszét. A Stern magazin címlapfotóját ezúttal Tekintsa Wakumba feltörekvő zimbabwei fotótehetség készítette a Vakok Intézetében a vers felolvasásának pillanatában.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Na, ez most kivakuzta a maradék agysejtjeimet is. Már az első sor értelmezése sem volt könnyű. Összefüggést igyekszem NEM keresni, ezt kitanultam az előző remekművekből, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt hogy lehet így megalkotni? Egy hatalmas előnye, hogy nem oly hosszú, mint fájdalmas... Most érzem, elnyel a sötét. Este félek majd elaludni, legutóbb is mi lett a vége...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ebből a valamiből már csak egy vakegér evés miatt gyulladt vakbelű vakond hiányzik! Meg minden egyéb, amitől jó vers, vagy egyáltalán vers lehetne: tartalom, értelem, mondanivaló és sorolhatnám. Amúgy nem is rossz, hanem egyenesen rettenetes. NEM ENG.!” /Kegyenci Kegyetlenc, az Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) betanított vicecenzora/

„Mi ez a vakvezető világtalan sületlenség?! Mi ez a rókasárga földbe vert orral történő mélyszántást is alulmúló hagymázas tébolylíra?! Frady Endre a mindig rosszban sántikáló verslábaival ismét vérhólyagot rúgott az agyamra! Anyám szerint ez is kezelhető, ugyanis mivel fejben dől el minden, így ott belül is tudom borogatni. Te jó ég, csak nem lejárt szavatosságú akciós szóvicctablettákat árusítottak a nyugdíjfolyósító büféjében?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bokorrímek koronázatlan királyának koszorúzott költő, a szépirodalom zabolázhatatlan fenegyerekének tartott Frady Endre ismét fokozta a fokozhatatlant és a poézis Szergej Bubkájaként újabb két centivel megjavította a Parnasszus fölé ugrás saját maga által tartott világrekordját! A csodapoétában vakon hívők önként és dalolva ugranának kútba bálványukért, hiszen Ő már számos versével elérte, hogy olvasója hirtelen felkelt és járt egyet! Avassuk szentté! Mert megérdemli!” /Ló Reál, a Frady Endrének Rajongó Dalokat Éneklők Köre (FERDÉK) szólamvezető főpapja/

„Egy vakmerő udvari igric gúnyolódik a vakságomon?! Átlátok ám a szitán! Vakondok elé vele!” /Vak Béla, király/

„Ha egy fát három irányból megvilágítunk a fényünkkel én, a Nap és a vaku, akkor a velem átellenben lévő oldala lesz mohos.” /Chuck Norris/

Kompót-ország

Kompót-ország Abszurdisztán
S Mutyifölde között ingáz.
Jövőjében nincs, ki hisz tán,
S szaga, mint székrekedt kíngáz.

Pimpós bele tiszta penész,
Korrupció tartja egybe.
Mind, ki fosztja, „szintén zenész”,
Sittre ezért egy se megy be.

Ki tehette, régen elment,
Aki maradt, nem tudja mért:
Az Úr elnéző s tán felment,
S nem zuhan le csapás, a mért?

Zagy tör be majd rothadt léken,
Sárrá lesz a por és homok,
S nem marad e lápvidéken,
Csak málló stadionromok…

„Hát igaz, ami igaz, költő úr, amikor én székrekedés közben kínlódok, akkor a pimpós belemből olyan gáz szivárog elő, hogy attól még a dögevő madarak is lehullnak az égből! Olyankor nekem kell elfogyasztanom az elhullott állatokat, hogy megmaradjon az ökológiai egyensúly. Ilyenkor viszont muszáj meginnom pár liter kompóttal erjesztett mohapálinkát, amitől viszont nemcsak az saját belső egyensúlyom borul fel, de én magam is.” /Dögkúti Tömény, erdész/

„Szórakozik a Hatóságommal, költő polgártárs?! Ady Endre komp-ország és Frady Endre kompót-ország, mi?! Azt hiszi, hogy nem vesszük észre a párthuzatot, vagy mit?! Stikában uszályt szít és sok gyáva nyuszit uszít?! Korbácsolja a hangulatot és lehúzza az ideológiát?! Maga politikailag veszélyesebb, mint három Népszabadság vezércikk! Holnap hajnalban magára húzott vizes lepedőben befárad a Hatóságomhoz két egyforma pofonért!” /Csávás Kálmán táborszernagy, a Negatívizmus Elleni Riadóegység (NER) függetlenített párttitkára és ideológiai ökle/

„Áááááááááállítsa máááááár leeee valakíííííííí ezt aaaaa forgóóóóóóó koporsóóóóóót…” /Ady Endre/

„Az én erjesztett kompótom is megpimpósodott! Ez nem életszerű, úgyhogy itt aknamunka történt! Nyilvánvaló, hogy a tudjuk kik merényeltek! Gyorsan írok is egy névtelen levelet és feljelentem őket! Bűnhődjenek a hitvány pirézek!” /özv. Hörcsög Hubáné Habszájú Hedvig, nyugalmazott házmester/

„Az elmúlt bő negyedszázad ismeretében újra csak azt mondhatom: Tetszettek volna forradalmat csinálni!” /Antall József, néhai miniszterelnök/

„Ady pesszimista komp-országa Frady Endrénél immár pót komp-országként, azaz kompót-országként lebeg a totalitárius reményvesztettség langymeleg miazmás pocsolyájában. A korrupció bűzhödt kipárolgása rátelepszik a költő lelkének érzékeny húrjaira és elrozsdásítja a pengetés tiszta hangjait. A bús poéta a járt utat a járhatatlanra cserélve látja meg az alagút végét és mindjárt beér. Igazi mazochista sötétséglíra! Szuicid hajlamúaknak csak kezelőorvosuk jelenlétében ajánlott!” /Delej Dezsőné Szilaj Szerénke, a Citromba Harapott Nihil c. kortárs irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

 „A nyilvánvalóan elmegyógyintézeti kezelés előli szökésben lévő Frady Endre magát költőnek gondolva versnek szánt gusztustalan förmedvényt hagyott a világirodalom küszöbe mellett. Anyámat mindenesetre figyelmeztettem, nehogy belelépjen! A vers maga, ha eltekintünk attól, hogy szélsőségesen káros a józan észre és visszafordíthatatlan retardáltságot eredményez, Frady Endrére teljesen veszélytelen, mert neki már úgyis mindegy! A gyanútlan olvasóknak viszont az ég irgalmazzon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Poéta gyermekeim, ne aggódjatok a földi igazságtalanságszolgáltatás miatt! Az utolsó napon majd mindenki igazságosan kimért adagokban kapja meg a magáét. És persze természetesen irgalmazok, akinek irgalmazok.” /az Úr/

„Ó Uram, azon az utolsó napon segíthetek neked fejbe rúgni a bűnösöket?! Irgalmatlanul pokoli fejfájással jajgathatnak majd a kénköves bográcsaikban!” /Chuck Norris/

"Aki maradt, nem tudja mért" ?! Radnótival üzenjünk Frady Endrének, hogy ő is megértse:
"[...] de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

WC-papír

Sün hátán a gurigával (L. János liverpooli bajkeverő felvétele)

Midőn telik csurig a
Gyomor s megy a bendő,
WC-papír guriga
Polcról leveendő.

Mely örömmel Wekerle
Telepeket épít,
Oly vidáman teker le
Méternyit jó nép itt.

Átizzad a jassz* nájlon-
-ingben, akit bűn hajt.
Sitten kell, hogy használjon
Papír helyett sünhajt.

*nagyvárosi csirkefogó

„Áááá, te nyavalyás zugfirkász! Még verselgetsz is arról, hogy huzigálhatom kifele magamból a tüskéket a cella-klotyón, mi?! Na csak szabaduljak ki egyszer! Esküszöm, hogy összefirkállak, mint Stevie Wonder az autogramkérőket!” /Jaszkari Jenő budapesti főjassz és jeti imitátor/

„All you need is sün. All you need is sün. All you need is sün, sün sün. Sün is all you need!” /L. János liverpooli bajkeverő és beatle/

„Kikérem magamnak, hogy egy primitív anyagcsereversben a nevem olcsó rímként fel legyen használva! Hadd nyugodjak már békében!” /Wekerle Sándor ex-miniszterelnök és telepfelelős/

„Dömdödöm!” /Dömdödöm/

„Köszönjük Önnek, Költő úr, hogy a mi sanyarú sorsunkról megírta az igazságot!” /egy magát megnevezni nem kívánó sündisznó/

„Höhöhö! Ugye, milyen jó, hogy mi egyáltalán nem használtunk semmit?!” /XIV. Lajos/

„Túl nyálas, giccses, magasztos, emelkedett és finomkodóan nyárspolgári ahhoz, hogy dalszövegnek fel tudjam használni ezt a ... (hosszú füttyszó) !!!” /Dopeman/

„Nem bírom tovább! Ez borzalmas! Gyere török barátom, tűnjünk el innen! Hopp!” /Dugovics Titusz/

„Na végre! Nem hiába bíztam mindig Frady Endrében! Végre ki mert lépni a cukipofa nyálpolgári ál-lilaság csónakjából a kis kezdőbetűs nagy éLET lánglelkű pöcegödrének tengerére és sufniproliként mert szügyig merülni a valóság bűzferedőjébe! Ez az! Merni kell kézigránátot dobni a latrinába és ugyanakkor merni kell merni! Ki kanállal, ki lapáttal, ki tollal! Anyám, végre egy VERS, amit felolvashatok neked!” /Puzsér Róbert nagyon kritikus/

„Segítsééég! Ezt a vadkant valaki felhergelte ezzel a költeménnyel! Futáááá... /Zrínyi Miklós/

„Ez a puha izé egy sün volt?! Á, tehát ezért van itt ez a sok törött tű!” /Chuck Norris/

„Na Koppánykám! Meghallgatod még egyszer ezt a verset, vagy inkább a felnégyelést választod?” /István a király/

„Ó, sün! Már hittem azt, Auchan! Jól van, akkor mi nem perelni!” /Jean-Pierre Madarastesco/

„Ketteske! Költőke!!! Nézze csak, ott gurul a gyógyszere! (pofon) Vegye csak föl, be és komolyan, mert legközelebb nem engedem ki zubbony nélkül sétálni!!!” /Izom Izabella főápolónő/

„Mikor már azt hisszük, értjük a földi lények kommunikációját, jön egy újabb Frady Endre vers és összeomlik a rendszerünk! Már a sokadik kódfejtőnk utazott haza leszázalékolt idegroncsként a Marsra! Szerintem hagyjuk a kapcsolatfelvételt, egyszerűen lőjük szét őket!” /Alien Xzywkljhg dühönc kis zöld ufonauta/

Szegény Lenin!

(posztumusz bosszú)

Ímélt brutál nagyim ír,
Sittre addig nem ül be,
Míg mél nem jut Vlagyimír
Iljicshez a Kremülbe.

Cirill az ő levele,
A betűi, hű, furák!
„Долой его! (Le vele!)
Ленин, Ленин, ты дурак!”