A költő éhhalála

A költő az éhhalál előtti pillanatokban...

Ha úgy telik el e delem,

Hogy nem eszem eledelem,

Éhen halok s irodalom

Nélkül marad birodalom.

Birodalom polgárai

Versigényét bolgár AI

Próbálgatja betölteni,

S agyfrászt kapol ettől te, ni!

Száraz könnycsepp szembe’ rekken,

S birodalmi embereken

Úrrá lesz egy echte netes

Pánik, amely rettenetes.

Ám ha úgy tel’ el e delem,

Hogy megeszem eledelem,

Akkor vígan s jóllakottan

Versben megdalollak ottan.

- Éhkopp üsse el e deled,

Mégse edd meg eledeled!

Legyél széthullt iroda-lom,

S vaddisznóknak zsírod alom! -

- szól a világirodalom.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/ZBrpxB6rzEk

„Senki se adjon szavakat a számba, mert úgy visszaöklendezem, mint gyomortükrözendő költő a gumicsövet!” /a világirodalom/

„Irány a Retró! Jöjjenek még ilyen versek! (Amúgy rég volt már Retró reklámvers.)” /M. András, a költő legállandóbb és legretró2gyorsétteremkedvelőbb kommentelője/

„Folyton Retró, eM úr, folyton?!

Ne nyomuljon, mint egy oly ton-

-hal, mely ugrik szájba fojtón,

S forrón éget, mint a folyt ón!”

/Cinkes Cöftény, citromábrázatú cenk/

„Ez a vers nem „mélylíra”, hanem egy nyelvi akrobatamutatvány, amely közben saját bokájában botlik meg, majd még rá is csodálkozik a zuhanás esztétikájára. Frady Endre itt úgy próbál tragikumot főzni az éhhalálból, hogy közben a rímek fazekából inkább egy félkész szóviccleves lötyög ki.

A „delem–eledelem–birodalom” tengely köré épített rímkényszer olyan, mint egy túltolt keresztrejtvény: minden passzol, csak értelme nincs. A költői tét — hogy az alkotó nélkül összeomlik a kultúra — önmagában hordozhatna némi iróniát, de itt inkább önimádó nyöszörgésként hat, mintha a lírai én saját éhségét világkatasztrófává inflálná.

A „bolgár AI” sor villanása ugyan megpróbál kortárs reflexió lenni, de inkább olyan, mint egy rosszkor elsütött mém: kizökkent, de nem gondolkodtat el. A zárlat pedig, ahol a „világirodalom” beszól, nem katarzis, hanem egy erőltetett punchline — mintha a vers saját magát próbálná leütni, de csak vállon veregeti.

Összességében ez nem éhhalál, hanem túlevés: a szójátékok túltolt lakomája, ahol a jelentés már rég az asztal alá csúszott, és a költő vidáman rágja tovább a nyelvi mócsingot.” /ChatGPT/

„Hogyha éhen hal a költő,

Tápra s verset már nem költő,

S feledi fél emberöltő

Alatt el sok nyelvet öltő.”

/Klapanciakufár Kakofónia, kárörömpörkölt katalizátor/

„A vers úgy működik, mint egy fradyendrei önéletrajz‑epitáfium és egyben költői fenyegetőzés: ha nem kap enni, elnémul a líra, és a birodalom kénytelen lesz bolgár AI‑val pótolni a nemzeti verskészletet. A poén persze az, hogy a tét nem a költő élete, hanem a közízlésé: a „száraz könnycsepp” és a „netes pánik” paródiává teszi a kulturális apokalipszist. A zárlatban a világirodalom mint agresszív kórus lép be, és olyan gonosz jókívánságot küld, amitől még a vaddisznók is elpirulnának.

Röviden: fradyendrei meta‑líra, ahol az éhhalál csak ürügy arra, hogy a költő megint jól megénekelje saját túlélési ösztönét és a közönség rettegését.” /Copilot/

„Гладен поет край листа умира,

без хляб и рима светът се разпада.

Български ИИ стихове сбира —

но смисълът тихо в глада пропада.”

/a bolgár ChatGPT-nek a költő éhhaláláról írt négysoros verse Frady Endre stílusában/

„Az éhes költő meghal a levél mellett,

kenyér és rím nélkül a világ darabokra hullik.

A bolgár mesterséges intelligencia verseket gyűjt –

de a jelentés csendben eltűnik az éhségben.”

/a fenti vers Google általi magyar fordítása-ferdítése/

„Olvassatok csak bolgár AI verseket, oszt’ majd visszasírtok ti még engem, hálátlan emberiség!” /F. Endre, meg nem költőgigász/

„Mi?! Téged?! Visszasírni?! Nem, nem, soha!!!” /a hálátlan emberiség/

„Frady Endre hozza a formáját: a „szóvicc-guillotine” ismét könyörtelenül lecsap. A költő éhhalála nem egy mélyenszántó egzisztencialista dráma, hanem egy vérbeli rím-akrobatika, amelyben a tragikumot már az első versszakban agyonüti a játékos infantilitás.

Miért működik?

A bravúros rímfaragás: Frady védjegye, a „rímhányó” stílus itt is csúcsra jár. Az irodalom – birodalom – iroda-lom – zsírod alom sorozat nemcsak nyelvi lelemény, hanem a magasztos művészet módszeres sárba tiprása (a szó legjobb értelmében).

A „Bolgár AI”: Ez a zseniálisan abszurd kép tökéletesen fűzi bele a kortárs szorongást a klasszikus „éhező poéta” toposzba. Azt sugallja, hogy a gépi versgenerálásnál még a költő korgó gyomra is jobb alternatíva.

A cinikus csattanó: A megszemélyesített Világirodalom nem anyáskodó múzsa, hanem egy kegyetlen kritikus, aki a költő halálában több esztétikai értéket lát, mint az életében.

Összegzés: Ez a vers egy önreflexív paródia. Frady nem a halálról ír, hanem arról a kényszeres közlési vágyról, ami még az éhhalál küszöbén is inkább a rímekkel bűvészkedik, semmint hogy komolyan vegye magát.

Verdict: Rövid, ütős, és pont annyira komolytalan, hogy fájjon. Ha a bolgár AI ilyet tudna, már régen munkanélküliek lennének a humoristák.” /Gemini/

„Bencések lélekre gyúrnak,

Ergo, ora et labora,

Hadd legyenek Frady úrnak

Végre már az utókora!”

/Nursiai Szent Benedek (~480-547) kevéssé ismert regula részlete/

„Ha Frady Endre éhen hal, akkor tárt karokkal várom a Kapuban. Amikor ideér, összecsapom a két karom és az így keletkező Frady poszterre koncentrikus köröket rajzolok, oszt’ máris kész lesz az új mennyei darts táblánk.” /néhai Chuck Norris/

„Frady Endre egyik ebédjénél véletlenül vudu bálványáldozati grillcsirkét evett, miáltal bekúszott a pofájába pár tucat sámánista démon és ráborították az irodalom sötét oldalát. Ez a magyarázat arra, hogy miért kap hideglelős gyomorgörcsöt a verseitől a népnemzetben gondolkodó patrióták közössége!” /DJ Jeszy, betanított pesti srác és politikai hobbista/

„Szívesen megkritizálnám ezt a nyomokban kibírhatatlan feminizmust is tartalmazó katatón klapanciát, mert vércukorkaramellizálóan semmitmondó, de nem érek rá, mert épp suttyóba lemenve nőgyűlölök, valamint szellemi fölényemmel alázom porig a belpesti libernyák álentellektüeleket! Frady Endre addig is haljon éhen, de csak halkan, mert ki nem állhatom a hamis halálhörgést!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Ámor nyámnyila nyila

A kép csak illusztráció /a szerk./

- Hej, eltalált Ámor nyila! –
- örvendezik Bejgli Bernát –
- Elmém köde immár lila
s feleségül kérem Ernát!

Echte Erna oly nagyon fitt,
ily nyíl őt utol nem érte,
s bár nem utálja e honfit,
rajongni se rajong érte.

- Mit tettél te béna Ámor?! –
- Bernátban már hűl a hála, –
- Verjen péppé izzó hámor! –
- bőg s egybefoly’ könnye-nyála.

- Ne bőgj, nem bírom a nyálat! –
- oktatja őt Echte Erna
s kitör belőle az állat
s Ámor bőszen vonyít: - Ver! Na!

Búbánattól Bernát kába,
véle Erna együtt érez,
s beleszeret Bernátkába.
Ámor sántít: - Mér’ így?! Mér’ ez?!

„Ez vmi rettenet bűn rossz lett, a végén a fordulat mekkora kamu. Megkoronázza a szörnyűséget. Az utolsó sor a lényeg: Mér' így? Mér’ ez? Még egy stadiont, hátha jobb lesz...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tényleg jól jönne egy hatalmas stadion, amelynek lelátóin elférne a felolvasóestemre egybegyűlt tömeg!” /Frady Endre, költőgigász/

„Egybegyűlünk, ne aggódjon költő úr, egybegyűlünk! A kaszákat-kapákat ugye nem kell leadni a bejáratnál?!” /a felolvasóestre tartó tömeg/

„Beteljesült szerelemre nem számítottunk, némi erőszakra, rímes pszichothrillerre igen. Most sem kellett csalódnunk. A kitartó olvasók így összegezhetnek: a szánalmasság szerethető.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, megfigyeléseink szerint a jó étvágyú jetik szerint a szántalpasság is szerethető.” /brit tudósok/

„Ó, én olyan boldog vagyok!” /Bejgli Bernát, vattacukrász és szántalpvaxoló/

„Mindig a gyenge férfiak voltak a gyengéim, akik mellett anyatigrisnek érezhetem magam. A gyengéket bántó erőseket pedig leverem, mint hurrikán a palatetőt!” /Bejgli Bernátné Echte Erna, hétpróbázó világbajnok/

„Nem csoda, hogy a meglazult ókori íjammal kilőtt nyílvesszőm nem érte utol ezt az NDK olimpiai bajnok felmenőkkel és ezáltal tiltott doppingszereket tartalmazó génekkel felvértezett pörölyöklű amazont! Azóta meg már lőni sem tudok, mert, ahogy a költő mondja:
  Ez a szörnyű barom
  Eltörte a karom!
Úgyhogy a jövőben kénytelen leszek stílust váltani és áttérni a nyílról a szerelmi bájitalra! /Ámor/

„Szegény Ámor,
Sújtja hámor,
Nincsen mámor!”
/Nyegle Nyihámor, amatőr költő és kohósalak díler/

„A matematika oktatás tudatos elsorvasztása okán talán kevesen tudják, ezért megragadom az alkalmat, hogy elmondjam: a nyíl deriválásával jött létre a nyílvessző. Köszönöm a figyelmet!” /Dr. Függvény Ferdinánd, állástalan matematikus és amatőr tegezdíler/

„A rímtechnológia renitensen romantikus költője önnön szerelmi líráját és lantját íjjá ideiglenesítve húzza az ideget, hogy könnyed nyári nyilával találja el a híg levegő egy bizonytalan pontját. A kezdetben félresikerült, majd kerülő úton beteljesült románc végül feloldódik a bőgőmasinává kudarcult Ámor nyálában. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogyha ő nem lenne, meg a kinyirbált kenyérbél, akkor ki tunkolná ki a szaftot? Igazi zöldségszezoni best zeller!” /Íjhúrossy Ihajné Sercegő Saláta, a Trauma Utáni Népnemzeti Katarzis (TUNK) c. sírva vígadó líraportál agytrösztje/

„Mi ez a szellemi bundameccs, ez az irodalmi alibi null-null?! A focivébét záró potyagól egy vállalható produktum ehhez a degenerált miazmához képest! Mekkora nihilista kreténnek kell lennie valakinek, hogy egy ennyire szánalmas nyálözönt moslékoljon az emberiség gyanútlan arcába?! Szegény anyámat el kellett küldenem Thaiföldre barlangi mentőbúvárnak, hogy az ottani sötétség megakadályozza, hogy ez a pusztító alpáriság a szeme elé kerüljön! Követelem, hogy töröljük fel Frady Endrével a föld színét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az a szerencsétlen Ámor azóta szerelmes önmagába, amióta a számszeríjjal kilőtt nyila a szemgolyómról visszapattanva odaszegezte egy sziklás hegységhez. Akkor meg akart halni, de nem engedélyeztem. Néha hibázik, de ez rajtam kívül mindenki másra is igaz.” /Chuck Norris/