A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tarhonya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tarhonya. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 20., csütörtök

Pásztortarhonya

Legelészik kint a nyáj a
Réten, míg a pásztor kajál.
Fogy a pásztortarhonyája
S körben lusta falás-zaj áll.

Pásztortarhonya jó kaja,
Ha tényleg tar a honya már,
Ám, ha bök a honya haja,
Érdes, mint a darált szamár.

Szakács ilyet ritkán vét el,
S tarhonyáról bundát lever.
Mennyei az ilyen étel,
Pásztortarhonya forever!


„Darált szamár… böááá… elnézést, de vizuális típus vagyok… hajas honya… jaj… böááá…” /Szépléleki Ottokárné Fátyolkai Cizella, festőművész és pénzhamisító/

„Hinnye, a múltkorában a fokosommal tonzúrán csűrtem egy keménynyakú labanc prépostot, oszt’ beleaprítottam a bográcsba! Tyű, de finom volt az a jó zsíros lelkipásztortarhonya! Még a Burkus kutyám is deákul ugatott és böfögött tőle egy hétig!” /Sobri Jóska, betyár/

„Hej, költő úr, írhatna már egy teljes nagylélegzetű művet rólunk, honyázókról is! Cudar egy élet a miénk! Tavasszal aratás után elvetjük a honyát, egész nyáron kapáljuk, öntözzük és trágyázzuk, majd az őszi honyaszüret után úgy hajasan bezsákoljuk. Sajnos a piacon alig kapunk érte többet, mint amennyiből a következő évi honyamag kijön. Csoda-e, ha nem jut az asztalunkra egyéb, mint egy kis száraz kenyér és némi darált szamár?!” /Honyai Miska, honyázó és megélhetési szamártolvaj/

„Nyájas költő nyálas böffenete! Frady Endréhez mindig is közel állt a népi líra, hiszen aki ekkora paraszt, annak rendszeresen vissza kell ásnia a gyökereihez. Versei legyökerezett tuskón kitüremkedő taplógombákként pöffeszkednek irodalmának sűrű sötét rengetegében. Egyetlen kiút egy kiadós erdőtűz lehetne. Égjen a sok honyabokor!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nehogy már minden egyes hajas honyaszemről leverjem a bundáját! Nem a Gundelben vagyunk, hanem az iskolai közétkeztetésben! Örüljön az a sok nyavalyás éhenkórász kölök, ha a mindennapos folyosói testnevelés órától porosan és büdösen egyáltalán beengedik őket a kajáldába! Vesszen a panelproli közoktatás!” /Hoffmann Rezsőné Hoffrau Jolán, a Nemzeti Közétkeztetési Vállalat szakácsa/

„Én egy félfordulattal úgy rúgom bele a honyafáról a honyafürtöket egyenest a bográcsba, hogy közben az összes szőr fennmarad a fán. Főzés közben pedig, hogy a rágóizmaim addig se pihenjenek, a fogaimmal ledarálok egy szamarat.” /Chuck Norris/

„Vegetáriánusként nem volt jó ötlet pásztornak állni. Utálom a pásztortarhonyát, és amikor ebédidőben legelni kezdem a füvet, mindig megtapos a nyáj!” /ifj. Pásztor Pista, a híres Pásztor pásztordinasztia huszadgenerációs leszármazottja/

„Ne füvezzél, édes fiam, nem vagy te rockzenész! Mindjárt kapsz egy akkora pofont, hogy fölkenődsz a honyafára kéregzsírnak!” /id. Pásztor Pista, a híres Pásztor pásztordinasztia tizenkilenced generációs leszármazottja/

„Mi a nagy hajas honyáinkat mindig legyőzték a Nemecsek sima üveggolyói. Muszáj voltunk einstandolni.” /Pásztor fiúk, a híres Pásztor pásztordinasztia elfajzott urbánus vadhajtása/

„Hű, de jó pásztortarhonyát ettem tegnap a KisBigben!” /Frady Endre, hidász- és költőgigász/

2014. január 16., csütörtök

Glandula adrenalis

Mai témánk: mellékvese.
Versíráshoz keresve se
Találhatnánk jobbat ennél.
Jó olvasóm, szólj, ha ennél,
Mert addig szünetet tartok
S tarhonyákat tartó tar tok
Tartalmába mélyedek el.
Vagy ez téged nem érdekel,
Csak az, miről szól e dal is,
A glandula adrenalis?
Mellékvese sárgás kérgén
Halad át az Rh-ás vér gén.
Ott a mellékvesevelő
Vérbe adrenalint belő,
S emígy tombol eme hormon
Harc közben bús huszti ormon.
Mit mondjak még fontosat én,
Ami bölcs, mint egykor Athén,
S ászként ül, mint némely szervám?
Megvan, ez egy páros szerv ám!

„Köszönjük, költő úr, hogy az étvágyunk mellett a tudatlanságunkat is elvette! Mi, a Sávolyszenthüttei Böllér és Népgyógyász Önképző Kör tagjai éhezzük és szomjazzuk a tudást, és az ön Mandula admirálisról szóló műve kellően megfeküdte a gyomrunkat. Azt tessék még megmondani, hogy az az Athén, az valami híres teniszező?” /Csomándi Csárli, böllér és amatőr kuruzsló/

„Ki szórakozik a nevemmel?! Rögvest lövetni fogom!” /vitéz Mandula Alfréd admirális, a Vigyorgó II. emeleti ’hadi’ folyosójának lakója/

„Ha lerúgnák a mellékvesémet, se tudnám megmondani, hogy ez a fenti ki-tudja-mi vajon orvosi, vagy irodalmi szempontból borzalmasabb-e. Inkább csak némán szenvedek.” /Dr. Hugyos Virgil, urológus és kortárs költő/

„Ha én rúgnálak mellékvesén, akkor nemcsak megszólalni nem tudnál, de a Földre visszarepülni se.” /Chuck Norris, az orbitális/

„Mi az elementáris szügyrühdüh hajtja ezt a rút szibarita vázat arra, hogy a jogos önvédelemből fintorgó világ elé tárja a bélgőzös hagymázait?! Mi bizgerálja ezt az embert és miért nincs még ellenszere?! Hadd ajánljam fel adóm egy százalékát és Hajdú Péter fele kiskirályságát egy Antifrady ellenszérum kifejlesztéséért! Anyám szerint csak le kéne fújni irodalmi ivartalanítóval. Mama, nem érted, hogy pont ez nincs még feltalálva?! Nem, nem teszem le a sövényvágó ollót!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Megállj Puzsér, úgy beperellek, hogy rámegy még a tigristank mintás alsógatyád is!” /Hajdú Péter, celeb/

„Tisztelt Mr. Frady! Dalszövegét utólagos engedelmével megzenésítettem. A ’Belső szervek és a testnedvek’ című musicalemhez szükségem lenne még egy ’Boldogtalan hasnyálmirigy’ és egy ’Agyonhajszolt agyalap’ című dalra. Volna szíves megírni a librettót? Jövő keddig! Előre is köszönöm!” /Andrew Lloyd Webber, zeneszerző/

„Hát arról miért nem írsz, te fattyú fűzfapoéta, hogy én termelem a hím nemi hormonokat?! Nélkülem kihalnátok mind! Mondjuk, nem lenne nagy kár értetek. A Föld mindenképpen fellélegezne.” /Glandula adrenalis alias mellékvese/

„Ja, fel… pfű…” /Föld, a naprendszer harmadik bolygója/

2012. április 24., kedd

Pöndöri tarhonyázós

Barna kislyány tésztát gyúrik,
Bámulják őt Gézák s Gyúrik.
„Két karoddal engem fonj át
Barna kislyány, ne tarhonnyát
Pöndörésszél!” – szól az egyik
Gyúri, osztán odamegyik
Pödmöllézve s csattanna csók,
Ám a tésztamálés kacsók
Osztanak, oszt’ oszt a fal és
Gyúrink szügyig tarhonyalés…