A következő címkéjű bejegyzések mutatása: népdal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: népdal. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 27., szerda

Hómofiszban tök rossz lenni...

(népdal)

Hómofiszba tök rossz lenni,
Nem lehet Retróba menni
Borsófőzeléket enni!

Hómofiszba nem is megyek,
Hogy a Retrós kajahegyek
Közepette nagyot egyek!

Faló fejen leng a lomhaj,
Nehogy éhen jó gyomrom halj,
Tillárom haj, tillárom haj!

(Frady Endre gyűjtése)

„Szia, köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a népdalt. Nagyon érdekes és humoros. Ez a népdal egy modern paródia, amely a hagyományos magyar népdalok stílusát és formáját utánozza, de a mai kor témáit és szavait használja. A dal egy vicces panaszt fejez ki arról, hogy milyen rossz lenne hómofiszba (homokba) lenni, mert akkor nem lehetne Retróba menni, ahol finom borsófőzeléket lehet enni. A Retró egy népszerű étteremlánc Magyarországon, amely házias ételeket kínál. A dalban szereplő szavak közül néhány nem létezik a magyar nyelvben, hanem kitaláltak vagy torzítottak. Például a lomhaj egy szójáték a lombhajjal, ami egy növényi rész, de itt a fejre nőtt hajra utal. A tillárom haj pedig egy értelmetlen kifejezés, ami talán a tilalom szóval játszik. A dal szerkezete háromszor három sorból álló versszakokból épül fel, amelyek rímelnek egymásra. A rímképlet: aaa bbb ccc. A sorok szótagszáma változó, de általában 8-10 között mozog. A dallam nem ismert, de valószínűleg egy pentaton vagy hexachord skálán alapul, ami jellemző a magyar népdalokra. A dal hangulata vidám és csipkelődő. Remélem, tetszett az elemzésem.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Kedves fickó ez a Bing,
Színes, mint egy selyeming,
S borotvaként agya vág!
Hej, ez a vers ugye víg?”
/falfirka a döblingi elmegyógyintézet költőszekciójának férfivécéjében/

„A költő a mesterséges intelligencia szerint nem akarja struccként hómofiszba dugni a fejét, mert akkor nem látná a Retró 2 gyorsétterem menüjét és még a fején lévő lomhaj is lengésképtelenné deformálódna. A sorok szótagszáma állandó, pontosan 8, de nekem nyolc, hogy a Bing mit is szeretne mondani. Egyelőre kenterbe verem a szerencsétlent!” /Jenő, a természetes intelligencia/

„Hejjes írás! Valódi Retró csasztuska, benne van a zebédfíling savabovorsovójava! Retró díjem!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Retró díjem - Falj a mának!
Ha agg tápok romlanának,
Ne hagyd, edd meg őket hamar,
Visszarág a kis bors, ha mar!
Tyű, nem bors az, hanem borsó,
Koccintsunk rá, hajrá bor show!”
/Cudarossy Cefre, nótafafaragó falósejt díler/

„Köszönjük, költő úr, hogy elgyütt hozzánk gyűjtőútra és lesöpörte végre a padlást, ami már annyira tele volt népdallal, hogy már a hócipőnkből is ingyom-bingyom folyt, és majdnem ránk szakadt a födém, mint a szomszéd falu alispánjának nádteteje, amikor rászállott a cinege, cinege! Mink egész nap itthon ülünk hómofiszba’, mer’ a neten keresztül töltjük föl a magtárakat, így állandó vót a veszély a fejünk fölött! Ijedtünkbe még a Retró Kifőzdéig se mertünk kiszaladni ződborsót enni, mer’ féltünk, hogy mire visszagyüvünk, már nem lesz hová!” /özv. Csuszpájz Csigavérné Csáknorisz Csoroszlya, reterátszittyói rekettye rikittyomozónő/

„Hómofiszból nem lehet elmenni a Retróba? Akkor ülj be oda hómofiszolni! A Retró biztos örül ennek a lelkesedésnek... Kell még fizetned náluk? Vagy elég nekik a sok reklám?” /M. András, a költő legállandóbb és legüzletemberebb kommentelője/

„Jó reklámnak nem kell cégér,
Harcolunk a Retró cégér’.
Ofiszhoz közel van Retró,
Hómofiszból kéne metró,
Vagy villamos, netán troli,
S izzadna sok panelproli,
Ki távolból azér’ begyün-
-ne, hogy zengje: Retrót együn-
-k!”
/F. Endre, éhes költőgigász/

Jézusmárja, Jézusmárja…
(nyenyec nyépdal)

„Jézusmárja, Jézusmárja,
Beragadt a Retró zárja,
Éhes nép a kaját várja!

Hej, de be nem lehet menni,
Lehetetlen kaját venni,
Kint kell a nagy semmit enni!

Híján finom rántott halnak,
Fejjel mennek Retró falnak,
Falás helyett korán halnak!”

/Újpesti Barnabás gyűjtése és fordítása/

„A verset és a hozzászólásokat olvasva ismét megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy óriási hiba volt a hárshegyi és a lipótmezei elmegyógyintézetek megszüntetése. Az egykori ápoltak az internetes irodalomban és a kommentszekciókban véltek menedéket találni. Arról nem beszélve, hogy én is elvesztettem az állásomat és jelenleg szakmai és lelkiismereti meggyőződésemmel ellentétes állami munkát végezve az emberek agyát zsugorítom, hogy engedelmes birkaként voksoló szavazópolgárok váljanak belőlük. Szerencsére a munkahelyem a Retró közelében van, így minden nap ott ebédelek vadalmás partedliben.” /Dr. Agyalapi Adalbert, elmeorvos és almaszelídítő/

„Mi ez a szellemi szénégetés?! Ki ez az elmehiánypótlásból ki- és visszamaradt mentális roncsderbi vesztes?! Hogy lehet egy kétoldali közveszélyt őrizetlenül hagyni a hómofiszban?! Ez ott ír, butít és gyomorba költ! Ha az ember gyomorszáján lenyomnak egy Frady Endre verset, csak a villámgyors nagynyomású kétirányú gyomor- és bélmosás segít, ha egyáltalán! Ha szegény anyám élne, most visítva vetné ki magát a szuterénablakon és a járdán fel-alá addig görögne, míg dinnyévé válva kikerülne Frady Endre célközönségének a köréből! Bár, ki tudja?! Egy tök írhat éppen a dinnyéknek is! Sőt! Sőtebb! Legsőtebb! Vigyázz anyám, ez még a mennybe is utánad ír! Szólj a keruboknak, hogy a lángpallósukkal létesítsenek tűzfalat! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Ne aggódj Robi! A mennynek már van tűzfala. Én.” /Chuck Norris/

2022. szeptember 5., hétfő

Szívemen van...

(népdal)

Táncoló népi figura (a szerző felvétele)

Szívemen van három zárom,
Csókkal nyitja mindet párom.
Ajka édes, mint a lépes
Méz és szívet nyitni képes.

Szemhéjamba lakat akadt,
Üvöltöttem, úgy fájt a katt!
Kipcsak kisangyalom szittya
Lendületű csókja nyitja.

Számba zárat retesz betesz,
Rosszabb, mint a diabetesz!
Drágám szerint diabétesz,
S csókja cukorbeteggé tesz.

Noé vagyok, bárkazárka
Foglya! Ócska héber márka.
Nejem agg, mint az országút…
Frady, nyelj fát, kemény ágút!

Szívemben ág-késem! Késem
Mindenhonnan s még sincs „Hé!!!” sem.
Nép sorsommal együtt érez…
Mér’ holt? Mér’ így? Mér’ vers? Mér’ ez?

(népi tortánc!)

„Népdal, költő úr, népdal?! A népdal attól népdal, hogy a nép írta! De ezt nem a nép írta, ezt maga írta! Maga most nép lett egyszerre?! Hogy a rét essen a testére! NEM ENG.!” /Népi Napóleon, a Bukolikusan Lengedező Igricillatú Körökben Költögető Fűzfapoéták Archaikusan Népi Galerije (BLIKKFANG) c. irodalmi terápiacsoport önjelölt cenzora/

„Népdalunknak nincsen párja,
Aki magyar, mind ezt járja,
Rütyütyüsen feszül izma,
S szakad róla rámás csizma!

Rámás csizma szakad róla,
Röfögve dől disznóóla,
Kisangyalom, ihaj-csuhaj,
Izzadjon mind, aki duhaj!

Tyű!”

/somberekszenthabakukfurmányi tájjellegű kirúgós/

„Éljen a mai magyar népdal! Tudnék rá népdalszerű dallamot is alkotni, csak legyen, aki elénekli!” /M. András, a költő legállandóbb és legnépdalszerűbbdallamalkotóbb kommentelője/

„El mi, M. úr, el mi! Heti
Dalunk ez a népnemzeti!
Hogyha kapunk elég zsetont,
Torokhangunk repeszt betont!”
/Tóth Gabi és Pataky Attila, nemzeti népdalnokok/

„A könnyeket törölgetem... "De miért?" - jöhetne egyből a klasszikus kérdés.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas könnyező házigomba/

„Miért, Ház úr, miért?! CSAK! Házigombát kérek könnyekkel! Rázva, nem keverve!” /Chuck, Kip Chuck/

„Nyúltagyamra leszállt az éj,
Ez a dal, számomra rejtély.
A Noé is kissé kába,
Vissza is megy a bárkába.
Kipcsak, szittya kisangyalom,
Hangod helyett fagyim nyalom.” 
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyúltagyúbb kommentelője/

Judre: Nyumu gyákli
(besenyő népdal)
Azta cc derpu hali,
Kivü ho bunyerceg li,
Szepi geprus nyam nyam é?
Hzret kláris, ged: öűnyamé!
 /Nyuggerapó gyűjteményéből/

„Nyuggerapó, hangod nyalom,
Rímeidből van egy halom,
S hangodat, ha kiereszted,
Grammy-díj jő, úgyhogy ezt tedd!”
/Botfül Botond, bizánci besenyő beatzenekar basszusgitárosa és babiloni balalajkaverseny bukméker/

„Mit keresek én egy ilyen kretén magyar népdalban?! Az igaz, hogy a magyaroknak is én vagyok a közös őse, de ezt miért így hálálják meg?! Milyen állatot tettem a bárkába, amit nem kellett volna?! Pannon pumát vagy hun hiénát?! Vagy a legyek?! Vagy ne legyek?! Ahogy a halálom utáni bökversben szerepelt:
          Lakmároznak Noén legyek!
          Gusztustalan! No, én megyek!
Ez fáj, hogy még a tetememmel is gondoskodtam ezekről a mindenki által lenézett szerencsétlenekről?! Mindegy, utánam az özönvíz!” /Noé, betanított ó-héber bárkaács és állatéletmentő/

„Mi ez a népdalnak álcázott szellemi vérgőz?! Ki ez a lelakatolt agyú irodalmi szippantóskocsi töltelék?! Hogy lehet úgy írni a szerelemről, mintha odakozmált csülkös pacal lenne ácskapocs körettel?! És mit keres Noé egy ilyen kretén magyar népdalban?! És mit keres Frady Endre költőként?! Melyik háttérhatalmi dögkútásó médiacelebkör pénzeli ezt a rímhányó kotorékebet, hogy csomókat kössön az idegrendszeremre?! Lehet, hogy Frady Endre picivel talán okosabb egy korallnál, de egy egész korallzátony már simán lenyomná bármilyen intellektuális vetélkedőben! Ne lássam a nem létező Dugovics Tituszt lassítva toronyugrani, ha nem ordítom már a Fr betűkombináció meghallásának pillanatában, hogy NEEEEEM!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én népdalt írok, az olyan tökéletes, hogy mindenki tudja, hogy én írtam, de senki sem mer szólni.” /Chuck Norris/

2022. január 7., péntek

Esik eső...

Esik eső karikára,
Lezuhan a barik ára,
S nagy a pásztor Mari kára:

„Tetemes a légtér nyirka,
S holtra ázva köhög cirka
Minden másfeledik birka!!!

Zsírszegény lesz nyájam teje!
Issza após Ahmed bej-e
S vígan böffen-e, hogy yeah-yeah?”

Tovább esik… Mari mára
Besokall s rogy karimára,
S nem lendül a kar imára.

Ráül Sára paripára,
Fentről ráköp tar ipára,
Gyí! s csíkot húz fari pára.

Fröccsen egy lötty nóva-sár* a
Vers rezignált lovasára,
S röhögve fut tova Sára.

Viszi csatakos út… Haj, Os-
-maniyében** jó sut zajos:
Bent népdalol Kossuth Lajos!

*nóva-sár: vízzel kevert csillagpor

**Osmaniye: város Törökországban, nagyjából félúton Adana és Gaziantep között, nem messze az Iszkenderuni-öböltől, Osmaniye tartomány központja (wikipédia)




„Teringettét, de nagy szerencse, hogy nem voltam rosszkor rossz helyen és ezt a nótát nem nekem kellett begyűjtenem!” /Kodály Zoltán (1882-1967), zeneszerző és népzenekutató/

„Bokorrímek, sámánanyám, bokorrímek! És milyen átázott árvalányhajasan cizelláltak! Ahogy a janicsárok böfögik: yeah-yeah! Egy ilyen vers után még Kossuth Lajos is megnyalná mind a tíz ujját! Annak, aki begépelte!” /Gyökérkefe Gyurgyalag, őstáltos és esőerdőkerülő/

„Senki ujját nem nyalom én,
Folt esne a jó renomén!
Nagyvilágnak nekimentem,
Mert elfogyott regimentem!
Költő, ha én azt üzenem,
Mindenki eljöjjön, te nem!
Csuhajja!”
/Kossuth Lajos (1802-1894), emigrációs népdalnok és Kütahya leghíresebb menekültje/

„Költő effendi, nem jön ki a bokorrím, mert a yeah-yeah kiejtve csak majdnem a világ összes nyelvén je-je, ám törökül jü-jü! A versszak az Osmaniyei Lírai Alakítások Fesztiválján (OLAF) helyesen így szólna:
Zsűrszügűny lüsz nyűjüm tüjü!
Üsszü üpűs Ahmed büj-ü
S vűgün büffün-ü, hügy jü-jü?”
/Dr. Jumurdzsák Ürdüngbürdüng Tüftü, a Türk Irodalmi Központ (TIK) tudományos szakreferense/

„Jó kis esős száguldozás volt ez, nyihaha! Avagy törökül: Jű küs üsűs szűgüldüzűs vült, nyühühü!” /Sára a ló, avagy törökül: Sűrü ü lű/

„Ez az eső sokat ér. Beindult tőle minden... Még Kossuth Lajos is feltámadt. De mi lett a birkákkal Mari nélkül?” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója, avagy törökül M. Ündrüs, a kültű lügűllündűbb űs lüglülküsübb ülvüsűjü/

„Mari nélkül mit érek éééén?! Beeeeee! Mari nélkül mit érek éééén?!” /Máté & Péter, a birkaduett, avagy törökül: Műtű &Pűtür, ü bürküdüütt/

„Mindenki nyugodjon meg, maga is M. úr, csak vaklárma volt! A birkák nem az eső okozta megfázástól köhögtek, hanem csupán félrenyelték a dőlt domboldal aszimmetrikusan növő ferde füvét. A karom pedig nem azért nem lendült imára, mert nem voltam hálás az esőért, hanem ahogy lerogytam, beszorult a karima alá és odaragadt a perem alatti szennyeződésekhez. Szerencsére pont arra úszott egy toalett kacsa és kiszabadított, hogy ellovagolhassak!” /Mari a pásztorlány, avagy törökül: Mürü a pűsztürlűny/

„Még jó, hogy nem a mi pályánkon legelnek a vezérszurkolónk fiának magyar feleségének a birkái, mert akkor állandóan belevetődhetnék a trágyájukba! Már csak az a kérdés, hogy melyik csapatban játszik az a Kossuth Lajos?!” /Mehmet Akif Önal, a török negyedosztályú Omaniyespor Futbal Kulübü kapusa/

„Fari pára, mi?! Nem elég, hogy a menyem zsírszegény birkatejjel itat, de még a turbántalan kopasz fejemre is ráköp és rámereszti a lova büdös kipuffogó gázát! Jaj, fiam, miért Taktapölöskéről nősültél?!” /Ahmed Tülülü Brümbrüm bej, Mari ipa/

„Gyaur költő, Allah nagyúr
Megbüntet és agyagba gyúr!
Ahmed bejes versed ára
Az, hogy mész a gyehennára!”
/Dr. Musztafa Ükülbükül Mühülümbü, Ahmed bej ügyvédje és birkatej előkóstolója/

„Ó, hogy egy politikailag inkorrekt gendersemleges birkamenet gázoljon halálra, ha még egyszer olyan elővigyázatlan leszek, hogy rákattintok ennek a trágyadombi száműzetés szagú elmeháborodottnak a dilettantizmustól fröcsögő betűgarmadájára! A sósavnyálú migráns alienek nyalják meg Frady Endre mind a tíz ujját! Chuck Norris rúgja szupernóva porrá ezt a maga alá öklendezett szemétdombon kapirgáló török zúzájú elfajzott szellemi fajdkakast! Ó, anyám, kicsit feszült lettem!!! Ááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell rúgnom! Elég, ha rávetem a tekintetem és darabokra hullik. Ahogy a Szovjetunióval is csináltam anno. Jaj, most elszóltam magam! Pedig Budapesten járva megígértem az utcai harcos Viktor barátomnak, hogy nem árulom el, hogy nem tökegyedül ő zavarta ki a szovjet csapatokat Európából…” /Chuck Norris/

„Ja, hogy minket kizavartak?! Eddig úgy tudtam, hogy simán haza lettünk rendelve. Heeej, azóta is hiányzik a zsírszegény birkapálinka!” /szovjet csapatok/

„Bátran kijelenthetjük, hogy verset írni felelősség. Valami fontosat kell akarni mondani, és azt egy csomó szabálynak megfelelő művészi formában kell kifejezni. E mű olvastán az első gondolatom ez volt: mindig is irigyeltem a lázadókat!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

2017. május 4., csütörtök

Lövöldözős népdal

- Kisangyalom, fáj a sorsom,
S nem is ízlik már a sör sem.
Nobel-díjam semmivé lett,
Ha van nálad puska vélet-

-lenül, akkor lőjél agyon!
- Nem lőlek én agyon nagyon,
Rossz egy lyánynak, gyilkot, ha gyón,
Meg agyad is alig vagyon!

- Hinnye, agyam van egy alom,
Lőjél hát le kisangyalom,
S megsirat az Irodalom!

- Jól van, legyél véres halom!
Piff-puff-piff-puff, dirr-durr-dirr-durr,
Faljon fel téged a Mirr-Murr!

(haláltánc!)

„Hé, én sosem fogyasztok péppé lőtt népi költőket! Nem vagyok én dögevő, mert azzal sosem lennék dagivá!” /Mirr-Murr, a kandúr/

„Persze, már megint a Mirr-Murr főszerepel egy versben, engem még csak meg sem említenek! Én akár éhen is halhatok?!” /Oriza-Triznyák, szintén kandúr/

„Jaj, én nem akartam lelőni, de jogos önvédelemből muszáj volt megtennem! Most a pokolra fogok kerülni?” /a költői kisangyal/

„Ne aggódj leányom, ha meggyónod ezt a lelövést, én biztosan fel foglak oldozni, sőt még a vezeklést is elengedem! E verset látva, már eddig is eleget szenvedhettél!” /Kötöny atya, helybeli plébános/

„Te jóóó Isten. Ez a vers felér egy tömegpusztítással. What a ***? Holy ***! - ahogy a művelt amerikai mondaná. Erre már nincsenek szavak. A múzsatanonc vagy szabin van, vagy most rúgták ki végleg még az OKJ-ről is...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A múzsa megint lekéste a csatlakozást... A további irodalmi apokalipszisek elkerülése végett javaslom, hogy dobjunk össze egy hordozhatóra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Csodaszép ez a megzenésítésért kiáltó népi szonett! Kancsal rím, enjambement, bokorrím, önfeledt szóviccek és népi humor – micsoda szellemes sziporkákkal van kiszidolozva Frady Endre pszeudo-antihősszerelmes mélylírája! Az egyén és a társadalom békétlen egymás mellett létezésének irreverzibilis antikatarzisa tragikomikus nyomot hagy a csökkenő utókor vérgőzös aurájában. A kikapcsolt tudat alól végre felszárnyalhat a képzelet! Éljen a szabad asszocializmus!” /Szotyolai Szörényné Kalkuttai Katartika, a Téridőbe Dermedt Érzésvilágegyetem c. mélyirodalmi kitettség főszerkesztője/

„Mi ez a grafomán dögkútrobbanás?! Mi ez a mindent elborító szellemi lepedék?! Megint kiüt rajtam a klapanciaallergiám! Anyám most keresi elő a nagyszekrény mélyéről a bolgár import zarándokruháját, hogy bűnbánóan megszaggassa, amiért engem Frady Endre kortársának szült! Én addig áthívom a szomszéd javasasszonyt, hogy készítse el nekem ennek a literatúrai elfajzásnak a viaszbábját, hogy tűvel szurkálhassam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„A vers alapján Frady Endre agya – illetve ami még megmaradt belőle – olyan állapotban van, mintha saját kezűleg rúgtam volna fejbe. Agyhalott!” /Chuck Norris/

„Tisztelt költő úr! Önnek nem a sosem volt irodalmi Nobel-díja lett semmivé, hanem a jövőbeninek még a reménye is! Szakfordítónkkal, Translars Googlessonnal lefordíttattuk az ön versét svédre és elborzadtunk. Hogy értse az érzelmeinket, egy visszafordítással megmutatom, mit kaptunk:

Slide népdalok

- Az én kis angyalom, fáj a sors,
És még csak nem is mint a sör ízét még nem
A Nobel-díj eltűnt,
Ha véletlenül pisztoly

-lenül akkor lőjél shot!
- Nem vagyok halott Lole,
Lányok, egy szegény, Gyilkostó, ha te is elismered,
Aligha érdemes az agyad!

- Hinnye van agyam egy alom,
Így lő le a kis angyal,
S sirató irodalom!

- Oké, egy véres magas!
Piff Piff-puff-puff, DIRR-bam-bam-DIRR,
Fallak Mirr-Murr!

(Haláltánc)

Ezek után legfeljebb egy IKEA-ban vásárolt lapra szerelt félfamentes irodalmi Nobel-díjban reménykedhet! A jövőben ne is keressen minket, mert magunkon kívül leszünk!” /Dr. Zlatan Mirrmurrson, a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díj Bizottság alelnöke/

2012. június 4., hétfő

Népi szerző

Népi szerző népdalt épít
S tincitáncol hozzá népit.
Feszül minden népi izma
S csillog rajt’ a rámás csizma.

Hejehujás néptánc-hajsza
Nyomán izzad pödrött bajsza.
Menyecskehad iramlik oly
Zajjal, amely népi sikoly.

Sok dobhártya szakad, mer’ a
Bőgő bőg és hét citera
Cirreg, mint nyóc cincércsorda,
S zajtól tovább hasad Torda.

Népi szerző elszabadul,
Gátat szakít fenevadul,
S amíg le nem fogják, alkot.
(Mi meg sóhajtunk egy halkot.)