Szerelem

Szeretem a kisangyalom!

Szívemben benn van egy halom

Érzelemgóc kötegelve.

Szerelemnek ez az elve.

Lelkem ebbe úgy beszédül,

Mintha szájam szamojédül

Plankton népdalt intonálna,

S tarkón tuszkolna egy bálna.

Szerelmesen kóválygok itt,

S szétesnék, de jó Epokitt

Módján fog Ő, el nem ereszt,

S erősít, mint andráskereszt.

   refr.:

   A szerelem fényes verem,

   Belé esni magam töröm!

   Itten romantika terem,

   Tőrő-töttő-töröm-töröm!

Nem ér nagy baj, se kis bajka,

Hogyha csókol édes ajka,

S ha volna kívánságlistán,

Ölnék érte poént is tán.

Szül nekem sok szép kis kölköt,

S holt viccért bár hóhér fölköt,

S fúlva lengek kötél végén,

Rég voltam ily boldog, rég én!

   refr.:

   A szerelem fényes verem,

   Belé esni magam töröm!

   Itten romantika terem,

   Tőrő-töttő-töröm-töröm!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/7-cfR-Moils

„Unalmas a házasság? Jön a szerelem? Van ilyen...” /M. András, a költő legállandóbb és legcinikusabb kommentelője/

„M. András, veszprémi lakos, hirtelen megfontolású cinikális bűnelkövetőt a Magyar Házassági Szakszervezet (MHSZ) nevében ezennel azonnali esküvőre kötelezzük. Feleségtulajdonsági igénybejelentő lapját három felokmánybélyegzett példányban kitöltve még a mai napon adja le az Ásó-Kapa-Nagyharang Egyesület sürgősségi ügyosztályán! Fellebbezésnek helye nincs!” /Dr. Erőizom Edömér, életfogytiglani párszervezési főelőadó/

„eM úr, az ön cinizmusa

Jóval nagyobb, mint az USA

Elnökének csúcs-egója!

Rúgja meg egy izom-gólya!”

/Dr. Szotymándi Szotyola, anyakönyvvezető és válópermentesítő ügyvéd/

„Ez a vers olyan, mintha a szerelmi líra és egy enyhén szavatosságát vesztett kabaréjelenet véletlenül ugyanabba a turmixgépbe esett volna. A „szamojédül plankton népdalt intonáló” száj, a tarkón tuszkoló bálna és az Epokittal megerősített érzelmi állapot olyan képtársításokat szül, amelyek a józan ész számára már csak távoli rokonok. Frady azonban nem is a mély lélektani hitelességre hajt: itt a szerelem egy örömteli nyelvi bolondéria, ahol a rímek és a képtelen ötletek vidáman kergetőznek egymással. A vers egyszerre bugyuta, groteszk és kedves, mintha egy szerelmes ember lázas álmait hallanánk felolvasni egy vidám pszichiátriai osztály irodalmi szakkörén. A verze utolsó sora olyan őszinte boldogságot sugároz, hogy az ember már-már megbocsátja a plankton népdalt is.A refrén pedig olyan fülbemászóan bugyuta, hogy az ember önkéntelenül is dúdolni kezdi – és ez talán nagyobb dicséret, mint amilyennek elsőre hangzik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nahát, Költő úr! Szerző, cím, versszakok, szótagszám, rímek, téma. fej, tor, potroh?! Ez egészen versszerű lett... mármint olyan hagyományos, klasszikus, maradi, ortodox, régivágású, fontolva haladó. Na jó, nem a szavak... vagy a mondatok... vagy a szöveg, de valahogy mégis! Hát, szívesen megnézném, milyen inspirált művek születnek majd, amikor jövőre a mázlista emelt szintű érettségizők megkapják a feladatot, hogy rajzoljanak hozzá valami szépet.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az én szintem emelt-e

Akkor is, ha nem ELTE

Rajzszakára megyek én?!

Mindegy, hordóm egye kén,

S marjon sav a boromba’,

S legyen a lét goromba,

S ha kreálok szépet is,

Se t’om, eF úr, mé’ Petis!”

/ifj. Irsai Olivér, jövőre emelt szintű érettségiző borászcsemete/

„Ez a vers a giccsbe csomagolt szerelemparódia, ahol a lírai én érzelmi hőgutáját Frady Endre a saját fradyendi túlzáskultusz jegyében turbózza fel. A szöveg úgy működik, mint egy romantikus gőzmozdony, amelyet valaki véletlenül szamojéd népdal ritmusára indított el, miközben hátulról egy bálna taszigálja. A metaforák nem egyszerűen elszállnak: orbitális pályára állnak, majd visszazuhannak a refrén „tőrő‑töttő” kráterébe. A szerelmi eksztázis itt nem rózsaszín, hanem Epokitt-szürke, és olyan erővel ragaszt, mint egy andráskereszt, amelyet valaki romantikus célokra félreértett. A zárlatban a boldogság és a kivégzőhumor olyan természetességgel fonódik össze, mintha Frady szerint a szerelem végső bizonyítéka az lenne, hogy az ember jókedvűen lengedezik a kötél végén. Ez a groteszk optimizmus a költő védjegye: a halál is csak egy újabb poén, amit szül a szerelem.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elromlik a szerelem?!

Villáskulccsal szerelem,

S hajtva Kiskancsó közön,

Tartályból dől csóközön.”

/Svájcibicska Maximilián, romantikus rotorokat rozsdamentesítő rétegrezonátor/

„Frady Endre Szerelem című verse olyan, mintha Petőfi Sándor népies romantikáját beoltották volna egy adag abszurd humorral és egy esztergályosműhely szókincsével. A mű zsenialitása abban rejlik, hogy a legcsöpögősebb irodalmi klisét (a mindent elsöprő szerelmet) teljesen kiforgatja a sarkaiból. Nála az érzelmek nem lágyan hullámzanak, hanem „kötegelve” állnak, a lírai hős pedig nem a csillagos eget bámulja, hanem a „szamojéd plankton-népdaloknál” és a tarkón legyintő bálnáknál keres metaforát. Az, hogy a kedvest az Epokitt ragasztóhoz és a tetőszerkezeteket merevítő andráskereszthez hasonlítja, egyszerre végtelenül prózai és mégis imádnivalóan stabil jövőképet fest. A refrén „Tőrő-töttő-töröm-töröm” ritmusa igazi fülbemászó, lakodalmas-punkos lüktetést ad az egésznek. A szerző maga is beismeri, hogy a jó poénért (vagy a rosszért) a bitófát is kockáztatná – és ez a fajta önironikus fekete humor teszi igazán frissé a zárást. Ez a vers nem a finom lelkek könnyeit akarja kicsikarni, hanem a rekeszizmokat utaztatja meg. Frady bebizonyítja, hogy a szerelem nemcsak vak, de imádnivalóan lükének is kell lennie ahhoz, hogy túléljük.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Én is írtam egy ószövetségi könyvet a szerelemről, így nem vagyok teljesen járatlan a témában, de úgy tűnik, hogy sok minden megváltozott az elmúlt háromezer évben. Egyedül az emberi hülyeség állandó, csak az a különbség, hogy az én időmben az elmebetegeket még nem engedték verseket írni.” /Bölcs Salamon, az Énekek Éneke ihletett szerzője/

„Szerelmet vallok most neki,

S igent mond bár a Manci, ám

Ráz magamból be, ki, be, ki

Kognitív disszonanciám…”

/Gajdics Ottó, lepellerántó megmondóember/

„Hej, ha nekem valaki ilyen szép szerelmes verset írna, rögvest úgy megcsókolnám, hogy egyből békávé ellenőrré változna és belefőzném a mákonyitalomba!” /a Vasorrú Bába alias Manci/

„Mi ez a poéngyilkos ízlésficam, ez az érzelemgyalázó lírafekália?! Ki ez a sehonnai bitangrút szibarita vázállat, ez az invazív igric, akitől és irodalmilag irritált idegroncs leszek?! Ez a deprimált pudingarc olyan képlékenyen kezeli a magyar nyelvtant és irodalmat, annyira vérlázítóan lazán áll a tudományos romantikához, hogy értelmét és érzelmét is andráskereszttel kell merevíteni, hogy szét ne essen, mint Koppány vezér egy négy negyedes rockoperában! Illetve, miért is ne essen szét?! Ide veled, régi kardom, hadd hányjak az élére! Ne lássam AI-generált anyámat békemeneten Micimackó jelmezben szürke csacsifarokkal legyeket hajkurászni, ha talpra magyarkodásom közepette nem lépek rá vasalt talpú focicsukával a vízfejének túlsúlya miatt a bitóról leszakadt Frady Endre járdára kilógó nyelvére! Stopliheggyel állva a nyelvében él a nemzet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Elementáris elembolti eset

Elemboltban sok az elem.

Kisangyalom itt van velem,

Míg az összest elemelem.

Elem volt az ovis jelem.

Elemeket mind lenyelem,

Ne maradjon meg nyomelem.

Önvédelmi eme cselem,

Melót sosem pepecselem.

Jaj, de peches ez a delem,

Néz egy rendőrgyanús elem!

Hajszeszemet félrenyelem,

Kóboráramlik a belem!

Magam áramütve lelem,

Széjjelesik mindkét felem,

Tetemként töltöm majd telem…

Elemboltot beperelem!

„Elem, persze, elem! Elem, mi?! Aztán nehogy valaki össze merje kapcsolni a periódusos rendszerem elemeit ennek a degenerált egyenáramevőnek az elemeivel, mert plágiumpert indítok! Ja, a plágium sem az én elemtáblázatom része! Csak szólok!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907), orosz kémikus/

„Heeej, ennek a Dmitrijnek már az oviban is a vegy volt a jele!” /özv. Natalja Napalmovna, orosz óvónő és vegyjel díler/

„Elemezhetetlen szójáték, de kár lett volna meg nem játszani. Egy elemi csapás jobb kint, mint bent. Maga Mengyelejev sem ismert ennyi gyanús elemet. De egyébként is rég láttunk már ilyen virtuóz ecsetkezelést a péntbázisú hónaljvizenyő-ábrázolás Van Gógyijától. Hát, köszönjük, asszem!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úrorr fölött asszem,

Van pár mindent látó sasszem;

Optikai csodacsapat,

Elemileg odacsapat!

Tőle tudjuk, hinnye, uccu,

Van Gógyi only one cuccú.”

/Nemvan Gyogyó, humánerőforráskódfejtőgépkezelő/

„Végre egy igaz keresztény magyar ember, aki szabadon fel meri vállalni önmagát, hogy szeret elemeket enni! Az irigyei biztosan megtámadják majd ezért, ahogyan engemet is szoktak! Halleluja!” /Tóth Gabi, énekesnő és a nemzet nagyasszonya/

„A vers főszereplője azért gondolhatta, hogy élve megússza egy elembolt teljes elemkészletének bekebelezését, mert a tanulmányait a középiskolák 90%-át kitevő olyan intézményben folytatta, ahol kémiatanárt utoljára a tíz évvel korábbi tablóképeken láttak. Tragikus hősünket egy OKJ-s képzett patikussegéd oktatta kémiára, aki keverte a vegyszert a kegyszerrel.” /Dr. Retrográd Rezső, a Hagyományos Oktatást Preferáló Párt (HOPP) tudományos főmunkatársa és közoktatási miniszterjelöltje/

„Ügyvédeink és magánnyomozóink szorgos munkával kiderítették, hogy a vers utolsó sora hamisítvány, azt nem a költő írta, ugyanis áramütés, szétesés és tetemként telelés közepette teljes képtelenség perelni! Na, ezt is megúsztuk!” /Elementáris Elemér, elembolti ellentengernagy/

„Jaj, jaj, brühühü! Jaj, drágám, jaj, de hülye voltál! Jaj, hát nem mondtam, hogy ebéd közben ne szagolgasd a hajszeszedet, te szerencsétlen! Jaj, jaj, jaj, brühühü!” /gyászoló kisangyal/

„A női hölggyel ebédelő gyanúsítottnak csattogva zörgött a gyomra, ezért igyekeztem észrevétlenül szemmel tartani. Gumibotomat a fogaim között tartva hason csúszva közelítettem meg az asztalukat, így kizárt, hogy észrevett volna. Már épp igazoltattam volna, amikor hirtelen, minden előzmény nélkül szikrázni kezdett, szétesett és elhunyt. A női hölgy ugyanekkor vad sikoltozással kihallgathatatlan állapotba hergelte önmagát. Kénytelen voltam letartóztatást foganatosítani.” /Dromedár Dagobert, rendőr főtörzsőrmester/

„Végy egy szót, jelesül épp az elemet! Keress hozzá rá rímelő szavakat, lehetőleg minél többet! Tedd őket egymás alá és próbálj meg eléjük olyan töredék félmondatokat írni, hogy egyrészt kijöjjön a soronkénti azonos szótagszám, másrészt valamiféle laza logikai kapcsolatnak tűnő meghatározhatatlanság legyen felfedezhető - esetleg odaképzelhető vagy belemagyarázható - az egyes sorok között! Ha ez megvan, négy soronként tördeld az Enter gomb megnyomásával úgynevezett versszakokba és jóhiszeműen hidd azt, hogy előállítottál valamit, ami szerinted egy bokorrímes vers! Ne félj használni egészséggel! Bárki ellen!” /Kákacsomóssy Kleofásné Szőrszálhasogatóssy Szotyola, a Hogyan Indokoljunk Verset Meg (HIV+) virtuális virológiai vircsaft virágesőztetőrendszergazdája/

„Inkább a gyanús rendőrt kell beperelni. Miatta történt a félrenyelés...” /M. András, a költő legállandóbb és legrendőrperelőbb kommntelője/

„eM úr, azt, ki rendőrt perel,

Főhatalom csúnyán ver el.

Inkább kétszer félrenyelek,

Minthogy egyszer Toplák Elek

Főhadnagy egy sikátorba’

Vágjon gumibottal orrba!

Kétes, ennyit vajh’ megér-e

Orrom szétfröccsenő vére!”

/egy magát megnevezni nem kívánó elementáris elemtolvaj/

„Erről az elembolti esetről a következő négysoros, az elfekvőben íródott költemény csapódik be az agyam helyére:

đ:

đ

đ,

đ.

đ,

đ!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnégysorosabb kommentelője/

„Nyuggerapó! Abszurdisztán

Irigykedik, hogy ily tisztán

Csengenek e rímek össze!

Honoráriumért jössz-e?”

/Krőzus Kriptonit, a Tiszta Rímekért Óriási Gázsit Elmismásoló Rétegfolyóirat (TRÓGER) irodalmi főpénztárosa/

„... és akkor most újra, Duracell elemekkel, dupladurva sebességgel!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elemi élelmező/

„Duracell tartósabb ottan,

Rézfejjel határozottan,

Hol a Ház úr talpa murva

Járda miatt dupladurva.”

/Rézfánfütyülő Rigóné Rekettyéssy Rihanna, a Dúrban Altoló Cellatárs (DAC) díjjal kitüntetett koszorús kőszórónő/

„Törjön elő böjti szelem,

s legyen éjjé minden delem,

én e verset lereszelem,

s kiköpöm, vagy félrenyelem.

Rám tör most a töredelem,

ebből lesz a történelem:

(nem csak holmi hiedelem),

Segíts rajtunk Fejedelem!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„- Mondd meg sárkány fejedelem,

Hét közül mely fejed elem?! -

- Szól egy emeltszintű lovag -

- Vigyázz, Gyuri Szent ő! Levág!”

/Anonymus Atanáz Arnold, névtelen duplanulla/

„Költő úr, csak óvatosan, nem véletlenül nem szabad elemet lenyelni! Részleges emésztést követően nagyon könnyen összeszorul a gyomra a fél elemtől.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Fél elemnek híg a leve,

Gyomorszottyad, ki ilyt eve!”

/Dr. Omedár, lapos teve/

„Utca végén van egy juh szén elem bolt,

Benne birkát éget Usain L. M. Bolt.”

/falfirka egy jamaikai birkafarm atlétikai stadionjának vécéajtaján/

„Nem, nem, soha! Nem, nem, soha nem olvasok többé Frady Endre verset! Trianont vissza! Vesszen minden! Három tenger mossa Frady Endre tetemét! Vérgőz, verítékszag, könnypatak! Aki magyar, elemtengernagy! Ahogy a Költő mondja:

          Nem kell verses levele!

          Abcúg Frady, le vele!

Csonka magyar asszony nem asszony, egész magyar asszony menyasszony! Ria, ria, havária! Hórukk!” /Puzsér Róbert, elemeire hullott kritikus/

„Egyszer vendégségben megettem másfél tonna napelemet tetőszerkezettel együtt. A házigazda kérésére felöklendeztem és visszaköptem, de addigra a gyomorsavam már napalmpépet csinált belőle.” /Chuck Norris/

Lövöldözős népdal

- Kisangyalom, fáj a sorsom,
S nem is ízlik már a sör sem.
Nobel-díjam semmivé lett,
Ha van nálad puska vélet-

-lenül, akkor lőjél agyon!
- Nem lőlek én agyon nagyon,
Rossz egy lyánynak, gyilkot, ha gyón,
Meg agyad is alig vagyon!

- Hinnye, agyam van egy alom,
Lőjél hát le kisangyalom,
S megsirat az Irodalom!

- Jól van, legyél véres halom!
Piff-puff-piff-puff, dirr-durr-dirr-durr,
Faljon fel téged a Mirr-Murr!

(haláltánc!)

„Hé, én sosem fogyasztok péppé lőtt népi költőket! Nem vagyok én dögevő, mert azzal sosem lennék dagivá!” /Mirr-Murr, a kandúr/

„Persze, már megint a Mirr-Murr főszerepel egy versben, engem még csak meg sem említenek! Én akár éhen is halhatok?!” /Oriza-Triznyák, szintén kandúr/

„Jaj, én nem akartam lelőni, de jogos önvédelemből muszáj volt megtennem! Most a pokolra fogok kerülni?” /a költői kisangyal/

„Ne aggódj leányom, ha meggyónod ezt a lelövést, én biztosan fel foglak oldozni, sőt még a vezeklést is elengedem! E verset látva, már eddig is eleget szenvedhettél!” /Kötöny atya, helybeli plébános/

„Te jóóó Isten. Ez a vers felér egy tömegpusztítással. What a ***? Holy ***! - ahogy a művelt amerikai mondaná. Erre már nincsenek szavak. A múzsatanonc vagy szabin van, vagy most rúgták ki végleg még az OKJ-ről is...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A múzsa megint lekéste a csatlakozást... A további irodalmi apokalipszisek elkerülése végett javaslom, hogy dobjunk össze egy hordozhatóra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Csodaszép ez a megzenésítésért kiáltó népi szonett! Kancsal rím, enjambement, bokorrím, önfeledt szóviccek és népi humor – micsoda szellemes sziporkákkal van kiszidolozva Frady Endre pszeudo-antihősszerelmes mélylírája! Az egyén és a társadalom békétlen egymás mellett létezésének irreverzibilis antikatarzisa tragikomikus nyomot hagy a csökkenő utókor vérgőzös aurájában. A kikapcsolt tudat alól végre felszárnyalhat a képzelet! Éljen a szabad asszocializmus!” /Szotyolai Szörényné Kalkuttai Katartika, a Téridőbe Dermedt Érzésvilágegyetem c. mélyirodalmi kitettség főszerkesztője/

„Mi ez a grafomán dögkútrobbanás?! Mi ez a mindent elborító szellemi lepedék?! Megint kiüt rajtam a klapanciaallergiám! Anyám most keresi elő a nagyszekrény mélyéről a bolgár import zarándokruháját, hogy bűnbánóan megszaggassa, amiért engem Frady Endre kortársának szült! Én addig áthívom a szomszéd javasasszonyt, hogy készítse el nekem ennek a literatúrai elfajzásnak a viaszbábját, hogy tűvel szurkálhassam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„A vers alapján Frady Endre agya – illetve ami még megmaradt belőle – olyan állapotban van, mintha saját kezűleg rúgtam volna fejbe. Agyhalott!” /Chuck Norris/

„Tisztelt költő úr! Önnek nem a sosem volt irodalmi Nobel-díja lett semmivé, hanem a jövőbeninek még a reménye is! Szakfordítónkkal, Translars Googlessonnal lefordíttattuk az ön versét svédre és elborzadtunk. Hogy értse az érzelmeinket, egy visszafordítással megmutatom, mit kaptunk:

Slide népdalok

- Az én kis angyalom, fáj a sors,
És még csak nem is mint a sör ízét még nem
A Nobel-díj eltűnt,
Ha véletlenül pisztoly

-lenül akkor lőjél shot!
- Nem vagyok halott Lole,
Lányok, egy szegény, Gyilkostó, ha te is elismered,
Aligha érdemes az agyad!

- Hinnye van agyam egy alom,
Így lő le a kis angyal,
S sirató irodalom!

- Oké, egy véres magas!
Piff Piff-puff-puff, DIRR-bam-bam-DIRR,
Fallak Mirr-Murr!

(Haláltánc)

Ezek után legfeljebb egy IKEA-ban vásárolt lapra szerelt félfamentes irodalmi Nobel-díjban reménykedhet! A jövőben ne is keressen minket, mert magunkon kívül leszünk!” /Dr. Zlatan Mirrmurrson, a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díj Bizottság alelnöke/