Szomorszonettszerűség

Kint az eső szemerkél,

[Szürkén, ahogy szamár kel]

Bent a szívem szomorkál,

Hangulatom búval bél,

Nincs lelkemben bévül bál.

Bántik a sokk sérelem,

Panaszaim sorolom,

Szemem könnyet sír alám,

Mikor kerül sör elém?!

Mélyrehatón bömbölök,

Setét szájam bomba lék,

S lakom nem víg Bambi Lak.

Megtapos egy réti ló,

Vért fröcskölök, rőt e lé,

S kárörvend egy rút Ali.

ui.:

Oszló költő tetemet,

Amint elhagy tatamit,

Turbános arc betemet:

Mit vergődik, tata, mit?!

„Háháháháhá!!! Hihihihihi!!! Höhöhöhöhö!!! Mert kárörvendeni jó!!!” /egy turbános arcú rút Ali/

„Bántik, költő polgártárs, bántik?!?! Szomorkál a szívem, szomorkál! NEM ENG.!” /Dögönyey Dagonya, az Anyanyelvet Klapanciákkal Kinyíró Undorító Gyökereket Ártalmatlanító Rendészet (AKKUGYÁR) gyorstalpalón betanított főcenzora/

„Bús költő úr szomorú,

Mint egy szottyos szamurá-

-j s könnyeket a szeme rí.

Megtanítom szumóra!”

/Apofona Nemakicsi, a Lelkileg Elanyátlanodott Gizdákat Szumóval Emberré Boldogító Banda (LEGSZEBB) derékbőségszaru őre/

„Mi van, költő úr, bántott csirkét ebédelt jajváros nyűtt krumplival, oszt’ túltolta a cukormentes melankólát, most meg rögvest indulna randevúzni Hara Kiri késfenőnővel?! Miért nem eszik inkább örömpörköltet babavicckótával?! Hehe!” /Vödör Vidor, vadőr/

„Igen, ez jó téma. Ezért már mások is próbálkoztak:

Itt van az ősz, itt van újra...

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...

Párisba tegnap beszökött az Ősz...

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...

Varjúhad száll fönn a város fölé tova...

Les sanglots longs des violons de l'automne...

The apparition of these faces in the crowd...

...

...és milyen kevés sikerrel!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rég holt költők társasága

Nem vonz, mert az időm drága.

Nem hatnak rám avítt palik,

Akik mindegyike halik.

Múlt helyett költöm a jelent,

Jövőnek ez sokat jelent,

S versben sárgállanak őszök...

Olvasót fogják meg! Ő szök'!!!”

/F. Endre, kőkeményfejű költőgigász és rímtechnológiai robotidomár/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy különleges kancsalrímes alkotás, amely a melankólia és a groteszk humor határán egyensúlyoz. A vers kezdősorai az eső szemerkélésével és a szív szomorkodásával egy szürke, lehangoló hangulatot festenek, amelyet a kancsalrímek játékossága enyhít. A költő ügyesen használja a rímeket és a szójátékokat, hogy a bánat és a humor furcsa elegyét hozza létre. A "Bántik a sokk sérelem" és a "Mikor kerül sör elém?!" sorok például egyszerre keltik a fájdalom és a komikum érzetét. A vers közepén a mélyreható bömbölés és a setét szájból áradó bomba lék képei erős érzelmi töltetet adnak a műnek. A záró sorok groteszk képei, mint a réti ló által megtaposott költő és a kárörvendő rút Ali, tovább fokozzák a vers abszurditását. Az utóiratban megjelenő oszló költő és a tatamit elhagyó turbános arc képei pedig a vers groteszk humorát és a költői játékosságot erősítik. Összességében Frady Endre verse egyedi és szórakoztató módon ötvözi a melankóliát és a humort, miközben a kancsalrímek különleges hangulatot kölcsönöznek a műnek.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre legújabb költői „terméke” ismételten bebizonyítja, hogy a kancsalrímek és a véletlenszerű szójátékok iránti rajongása szinte határtalan – sajnos azonban az olvasó türelme már kevésbé az. Az „eső szemerkél – szamár kel” párosítás azzal a szándékkal születhetett, hogy a költészet új dimenzióját tárja fel, de helyette csak a logikai nonszensz mocsarába taszítja az olvasót. A vers tartalma a mélabú és a groteszk humorizálás keveréke, ami elvileg érdekes elegy lehetne, de Frady valahogy mindig úgy tálalja, mintha egy tucatnyi költői klisét beledobált volna egy turmixgépbe, és reménykedne, hogy a végeredmény művészi lesz. Hát, nem lett az. A "bántik a sokk sérelem" sort olvasva az ember nyelvtani érzékenysége azonnal sikítva menekülne. A sör utáni vágyódás és a réti ló általi megtaposás képe között olyan mély szakadék tátong, amelyet még egy turbános Ali sem képes áthidalni. Az utolsó versszak pedig mintha egy groteszk jelenetből szökött volna meg, amit még a Monty Python is kihúzott volna a forgatókönyvéből. Frady Endre ezen szonett(nek mondott) paródiája egy abszurd kaleidoszkóp, amely inkább önmaga paródiája, semmint egy valódi költői alkotás. Mindezek ellenére… nem lehet nem elmosolyodni. Mert ez már nem irodalom – ez Frady. És Frady, ha másra nem is, egy dologra mindig képes: meghökkenteni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hát igen... Így jár, aki nem jön el a Novemberi Szürkeségoszlató Játékvarázslatra. Szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3 szám alatt.” /M. András, a költő legállandóbb és legszürkeségoszlatóbb kommentelője/

„Embereknek kell a parázs

Hangulatú játékvarázs!

Bárkinek van társas cucca,

Irány az Aulich utca!

Kinek nem rest beste teste,

Felvidulhat szerda este!

Csörcsbildingben eM úr várja,

S jónép sikkant: Jézusmárja!”

/Cincike, az Aulich Lajos utca 3 alatti Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza templomának mormonkannában lakó egere/

„Ilyen hangulatban javasolt meghallgatni a Kispál és a Borz zenekar Kicsit szomorkás című dalát! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas zenedoktor és dalkovács/

„Szomort Kispál és a Borz ad,

Ház úr szíve mégsem borzad:

- Ezt játszd! – fülbe sóhajt lehel –

Jobb ez, mint a Németh Lehel!”

/Magyar Lohol, ámokfutóbolondóraállító és ízlésrombolónaszádparancsnok/

„Ki ez a mankófülű zenehentes és dalszatócs?! Miből doktorált maga, Ház úr, csak nem fülzsírdugaszolásból?! Ízlésficam ellen inkább igyon! Magának egy kis pálinka segíthetne borzalom ellen!” /Németh Lehel (1932-2005), táncdalénekes/

„Bambi egy kis szarvasbika,

Kicsinyek legnagyobbika,

Vígan szelel orra lika,

Ha nem dugaszolja fika,

Mert aerodinamika

Tisztítja, mint sikamika,

S szereti Kazincbarcika,

Meg még Ózd!”

/Dagika Gabika, vaskarika díjas ózdi kohászlány és a Bambi Lak betanított éjszakai segédportása/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy olyan irodalmi katasztrófa, amelyet még a legelvetemültebb költői kísérletezők is messziről elkerülnének. A vers minden egyes sora egy-egy újabb szög a költészet koporsójába, ahol a rímek és a ritmusok úgy botladoznak, mint egy részeg szamár a sötét sikátorban. A költő próbálkozása a melankólia és a tragédia ábrázolására annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az olvasó inkább nevet, mint sír. A "szürkén, ahogy szamár kel" sor például olyan szintű abszurditást képvisel, amelyet még a dadaisták is megirigyelnének. A vers tele van klisékkel és közhelyekkel, amelyek inkább paródiának hatnak, mint komoly költészetnek. A "Megtapos egy réti ló" és a "kárörvend egy rút Ali" sorok pedig már-már a groteszk határát súrolják, ahol a költői képzelet teljesen elszabadul, és a valóság minden szikráját elveszíti. Az utóirat pedig csak hab a tortán, ahol a költő végleg elmerül a saját zavaros gondolatainak mocsarában. Összességében Frady Endre ezen műve egy olyan irodalmi torzó, amelyet jobb lett volna soha meg nem írni. A vers minden egyes sora egy újabb bizonyíték arra, hogy a költészet nem mindenkinek való, és néha a legjobb szándékok is a pokolba vezetnek.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre „szonettje” egy olyan irodalmi kísérlet, amelynek láttán Shakespeare visszamenőleg is felgyújtaná a saját életművét, csakhogy véletlenül se kerülhessen egy mondatba ezzel a szerencsétlenkedéssel. A cím már önmagában vérlázító: „Szomorszonettszerűség”. Szerűség?! Ez az önlejáratás ékes példája, ahol a költő már az elején közli, hogy itt bizony nem egy szonett lesz, csak valami satnya utánzata. Egy irodalmi placebo! A tartalom? A forma? Az összes sorból sugárzik a szellemi kóválygás. Olyan rímpárokkal támad Frady, mint a „bél–bál” vagy a „ló–Ali”, amelyek hallatán a nyelvészeti esztétika mélyen szégyenkezve elbujdosik. És a „búval bél”? Ez a kifejezés egyszerre érzelmileg nyomasztó és undorító, mintha egy pszichológiai tanulmány találkozott volna egy gasztrokatasztrófával. A vers tartalma egyébként egy fokozhatatlanul depresszív lamentáció, amely véletlenszerű szavakkal próbálja leírni a világ összes fájdalmát – és közben egy szürreális kocsmakultúrába csap át, ahol „sör” meg „réti ló” tölti be a drámai csúcspontokat. Az utolsó sorokban pedig beüt az abszurd turbo mód: „turbános arc” és „tata” – miért? Kérdem én: Miért?! Ez nem költészet, hanem verbális közlekedési baleset. Frady Endre itt nem alkot, hanem rongál – először a papírt, majd az olvasó idegrendszerét. Ez a szöveg a líra megcsúfolása, egy vég nélküli „szürkén szemerkélő” botrány.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az erdőbe mentem,

Szürke volt a színe.

Rászóltam és menten

Szép színes lett, íme!

Szép színes lett, íme,

S nem csak versláb miatt

Jött a remek ríme:

Éntőlem lett riadt.

Szürke szaftok helyett

Legyen színes cupák,

Vagy rúgok sok fejet,

S féljen a sok pupák!”

/Chuck Norris/

Elementáris elembolti eset

Elemboltban sok az elem.

Kisangyalom itt van velem,

Míg az összest elemelem.

Elem volt az ovis jelem.

Elemeket mind lenyelem,

Ne maradjon meg nyomelem.

Önvédelmi eme cselem,

Melót sosem pepecselem.

Jaj, de peches ez a delem,

Néz egy rendőrgyanús elem!

Hajszeszemet félrenyelem,

Kóboráramlik a belem!

Magam áramütve lelem,

Széjjelesik mindkét felem,

Tetemként töltöm majd telem…

Elemboltot beperelem!

„Elem, persze, elem! Elem, mi?! Aztán nehogy valaki össze merje kapcsolni a periódusos rendszerem elemeit ennek a degenerált egyenáramevőnek az elemeivel, mert plágiumpert indítok! Ja, a plágium sem az én elemtáblázatom része! Csak szólok!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907), orosz kémikus/

„Heeej, ennek a Dmitrijnek már az oviban is a vegy volt a jele!” /özv. Natalja Napalmovna, orosz óvónő és vegyjel díler/

„Elemezhetetlen szójáték, de kár lett volna meg nem játszani. Egy elemi csapás jobb kint, mint bent. Maga Mengyelejev sem ismert ennyi gyanús elemet. De egyébként is rég láttunk már ilyen virtuóz ecsetkezelést a péntbázisú hónaljvizenyő-ábrázolás Van Gógyijától. Hát, köszönjük, asszem!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úrorr fölött asszem,

Van pár mindent látó sasszem;

Optikai csodacsapat,

Elemileg odacsapat!

Tőle tudjuk, hinnye, uccu,

Van Gógyi only one cuccú.”

/Nemvan Gyogyó, humánerőforráskódfejtőgépkezelő/

„Végre egy igaz keresztény magyar ember, aki szabadon fel meri vállalni önmagát, hogy szeret elemeket enni! Az irigyei biztosan megtámadják majd ezért, ahogyan engemet is szoktak! Halleluja!” /Tóth Gabi, énekesnő és a nemzet nagyasszonya/

„A vers főszereplője azért gondolhatta, hogy élve megússza egy elembolt teljes elemkészletének bekebelezését, mert a tanulmányait a középiskolák 90%-át kitevő olyan intézményben folytatta, ahol kémiatanárt utoljára a tíz évvel korábbi tablóképeken láttak. Tragikus hősünket egy OKJ-s képzett patikussegéd oktatta kémiára, aki keverte a vegyszert a kegyszerrel.” /Dr. Retrográd Rezső, a Hagyományos Oktatást Preferáló Párt (HOPP) tudományos főmunkatársa és közoktatási miniszterjelöltje/

„Ügyvédeink és magánnyomozóink szorgos munkával kiderítették, hogy a vers utolsó sora hamisítvány, azt nem a költő írta, ugyanis áramütés, szétesés és tetemként telelés közepette teljes képtelenség perelni! Na, ezt is megúsztuk!” /Elementáris Elemér, elembolti ellentengernagy/

„Jaj, jaj, brühühü! Jaj, drágám, jaj, de hülye voltál! Jaj, hát nem mondtam, hogy ebéd közben ne szagolgasd a hajszeszedet, te szerencsétlen! Jaj, jaj, jaj, brühühü!” /gyászoló kisangyal/

„A női hölggyel ebédelő gyanúsítottnak csattogva zörgött a gyomra, ezért igyekeztem észrevétlenül szemmel tartani. Gumibotomat a fogaim között tartva hason csúszva közelítettem meg az asztalukat, így kizárt, hogy észrevett volna. Már épp igazoltattam volna, amikor hirtelen, minden előzmény nélkül szikrázni kezdett, szétesett és elhunyt. A női hölgy ugyanekkor vad sikoltozással kihallgathatatlan állapotba hergelte önmagát. Kénytelen voltam letartóztatást foganatosítani.” /Dromedár Dagobert, rendőr főtörzsőrmester/

„Végy egy szót, jelesül épp az elemet! Keress hozzá rá rímelő szavakat, lehetőleg minél többet! Tedd őket egymás alá és próbálj meg eléjük olyan töredék félmondatokat írni, hogy egyrészt kijöjjön a soronkénti azonos szótagszám, másrészt valamiféle laza logikai kapcsolatnak tűnő meghatározhatatlanság legyen felfedezhető - esetleg odaképzelhető vagy belemagyarázható - az egyes sorok között! Ha ez megvan, négy soronként tördeld az Enter gomb megnyomásával úgynevezett versszakokba és jóhiszeműen hidd azt, hogy előállítottál valamit, ami szerinted egy bokorrímes vers! Ne félj használni egészséggel! Bárki ellen!” /Kákacsomóssy Kleofásné Szőrszálhasogatóssy Szotyola, a Hogyan Indokoljunk Verset Meg (HIV+) virtuális virológiai vircsaft virágesőztetőrendszergazdája/

„Inkább a gyanús rendőrt kell beperelni. Miatta történt a félrenyelés...” /M. András, a költő legállandóbb és legrendőrperelőbb kommntelője/

„eM úr, azt, ki rendőrt perel,

Főhatalom csúnyán ver el.

Inkább kétszer félrenyelek,

Minthogy egyszer Toplák Elek

Főhadnagy egy sikátorba’

Vágjon gumibottal orrba!

Kétes, ennyit vajh’ megér-e

Orrom szétfröccsenő vére!”

/egy magát megnevezni nem kívánó elementáris elemtolvaj/

„Erről az elembolti esetről a következő négysoros, az elfekvőben íródott költemény csapódik be az agyam helyére:

đ:

đ

đ,

đ.

đ,

đ!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnégysorosabb kommentelője/

„Nyuggerapó! Abszurdisztán

Irigykedik, hogy ily tisztán

Csengenek e rímek össze!

Honoráriumért jössz-e?”

/Krőzus Kriptonit, a Tiszta Rímekért Óriási Gázsit Elmismásoló Rétegfolyóirat (TRÓGER) irodalmi főpénztárosa/

„... és akkor most újra, Duracell elemekkel, dupladurva sebességgel!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elemi élelmező/

„Duracell tartósabb ottan,

Rézfejjel határozottan,

Hol a Ház úr talpa murva

Járda miatt dupladurva.”

/Rézfánfütyülő Rigóné Rekettyéssy Rihanna, a Dúrban Altoló Cellatárs (DAC) díjjal kitüntetett koszorús kőszórónő/

„Törjön elő böjti szelem,

s legyen éjjé minden delem,

én e verset lereszelem,

s kiköpöm, vagy félrenyelem.

Rám tör most a töredelem,

ebből lesz a történelem:

(nem csak holmi hiedelem),

Segíts rajtunk Fejedelem!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„- Mondd meg sárkány fejedelem,

Hét közül mely fejed elem?! -

- Szól egy emeltszintű lovag -

- Vigyázz, Gyuri Szent ő! Levág!”

/Anonymus Atanáz Arnold, névtelen duplanulla/

„Költő úr, csak óvatosan, nem véletlenül nem szabad elemet lenyelni! Részleges emésztést követően nagyon könnyen összeszorul a gyomra a fél elemtől.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Fél elemnek híg a leve,

Gyomorszottyad, ki ilyt eve!”

/Dr. Omedár, lapos teve/

„Utca végén van egy juh szén elem bolt,

Benne birkát éget Usain L. M. Bolt.”

/falfirka egy jamaikai birkafarm atlétikai stadionjának vécéajtaján/

„Nem, nem, soha! Nem, nem, soha nem olvasok többé Frady Endre verset! Trianont vissza! Vesszen minden! Három tenger mossa Frady Endre tetemét! Vérgőz, verítékszag, könnypatak! Aki magyar, elemtengernagy! Ahogy a Költő mondja:

          Nem kell verses levele!

          Abcúg Frady, le vele!

Csonka magyar asszony nem asszony, egész magyar asszony menyasszony! Ria, ria, havária! Hórukk!” /Puzsér Róbert, elemeire hullott kritikus/

„Egyszer vendégségben megettem másfél tonna napelemet tetőszerkezettel együtt. A házigazda kérésére felöklendeztem és visszaköptem, de addigra a gyomorsavam már napalmpépet csinált belőle.” /Chuck Norris/

Nyári tetem dala

(hullajó hőtágulási höhöhö...)

Hűha, jön a hőhullám,

S forróságtól nő hullám!

Megduzzaszt, mert galád a

Hő s rám szorul faláda.

Bő humusztest csírás, ó!

Ládámról szól sírásó:

„Gödörbe beragad ok

Nélkül!” s közben dagadok.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

Véget vetve zavarnak,

Szűk nejlonba csavarnak.

Tudom jól, hogy kell e mez,

Mert büdösség jellemez.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

„Költő úr, ha már egyszer volt szíves elhalálozni, akkor ne danolásszon, hanem bízza ránk a hőtágulás okozta térfogat növekedésének kordában tartását! Maga csak nyugodjon békében és nem lesz semmi hézag, legfeljebb dilatációs!” /Tetemes Tihamér, a temetkezési vállalat tetemtérfogat koordinátora/

„Kétségtelen ugyan, hogy télen az elhunytak a hideg miatt valóban kisebbek és nem kell nekik akkora sírgödör, ám a fagyott talajrögök miatt ennek kiásása sem gyerekjáték! Bizony gyerekek, a sírásók élete nem csak játék és mese, mégis bőszen munkadaloljuk, hogy

          Kisebb tetem, nagyobb tetem,

          Mindegyiket eltemetem,

          Aztán sosem veszem zokon,

          Ha sok jattot ad a rokon!

Na, szóval minden porból vétetett hunyjon el nyugodtan és ne aggódjon, mi elintézzük, hogy visszatérjen a porba!” /Gödör Géza, Kossuth-díjas sírásó/

„Jaj, de kedves gyerekdal! Megzenésítjük és hatalmas sikerünk lesz vele a Vadul Éneklő Rocker Gigászok Ősállati Zenefesztiváljának (VÉRGŐZ) after death partyján!” /Hullafolt Huba, a Zombi Brothers frontembere/

„Kedvenc irodalmi sziklaugrónk újabb performanszát jelentette be. A cím felmutatásával jelezte, hogy ezúttal a megszokottnál is feketeövesebb gyakorlattal örvendezteti meg a nagyérdeműt. A sokat látott pontozók komoly várakozással tekintettek fel a szirtre, ahonnan a túlélés legcsekélyebb esélye nélkül zuhan majd a Mester, akinek a családja majd átveheti a posztumusz elismerést. Arra még a legtapasztaltabbak sem számíthattak, hogy az esztétikai élményt nem a rettenthetetlen sportoló több tucat tökéletesen kivitelezett légi bukfence biztosítja majd, hanem egy rekordmagasságból elkövetett hasas, mely után a sportoló a legjobb egészségben partra úszik, és a fecskéjéből a vizet röhögve a hitetlenkedő szemtanúkra csavarja. Köszönjük, Mester, de nem vagyunk méltók!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mester, humán polgártárs úr, Mester?! Maga szerint Frady Endréről lett elnevezve a közterületünk?! Ebben az esetben követeljük az utcánk nevét Margaritára változtatni! Szeretjük a pizzát, főleg nyáron, amikor a nagy melegben kitágul!” /Sajtos Soma, a Mester utca lakóközösségének szócsöve/

„A regényem magyar fordítása Frady Endre és Mozzarellás Pizza címen jelent meg?! Amíg ezt nem tudtam, addig békében nyugodtam…” /Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891-1940), orosz orvos és író/

„Megmondva a tutit, a költő könnyed játékossága pajkosan átszaglik még ezen a fajsúlyos tematikán is, miközben olyan létkérdéseket boncolgat, hogy van-e hőtágulás a halál után és olyan irreverzibilis állításokat fogalmaz meg, sőt kijelentéseket tesz, mi szerint igen! Hiszen miért is ne, ugyebár?! Attól, hogy meghalunk, még élvezhetjük az életet odaát, sőt, pont ekkortól tudjuk magunkat igazán átadni az önfeledt végtelenné terjedésnek! Nem a külcsín számít, hanem bélbe csinált nagy dolgok! Merjünk büdösek lenni! Igazi érzékirritáló multifunkcionális ingerlíra! Kötelező olvasmány nyárra, punktum!” /Kőbevésett Ólmosbotné Megfellebbezhetetlen Apelláta, a Majd Én Megmondom! (MÉM) című miheztartási magazin mértékadó matrónája/

„Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteménél csak a Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteme által Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteméről írt verse lehet borzalmasabb! Nem az a baj, ha egy sehonnai fércember gusztustalan szerves trágyává boldogul, hanem az, hogy ezt még rímekbe szedve közhírré is téteti! Nincs az az irodalmi szagelszívó berendezés, amelyik meg tudna minket szabadítani ennek a szellemi szagbarbárnak a miazmás kipárolgásaitól! Hiába szellőztetnek a kortárs túlélők, fellélegezni csak az utókor fog! Ezt mi már anyámmal egy felhőn üldögélve fogjuk nézni, hacsak nem kell épp leordítanom egy illetékes angyal fejét amiatt, hogy a mennyei média kezd elbulvárcelebesedni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, drága híveim, ez a vers bemutatja, hogy azért célszerű feltámadni, nehogy az ember hulla legyen egész életében! Szörnyű dolog lehet az örökkévalóságig oszolni, úgyhogy legyünk óvatosak és eksztázisba esés előtt kapcsoljuk be a biztonsági öveket!” /Karizma Kázmér, igehirdető és gyülekezeti fő név/

„Hullahad, oszolj! Az utolsó harsonaszó jelezte ’Fel, támadunk!’ parancsra majd újra össze lehet állni egy közös örökkévalóság idejére. Addig mindenki nyugodjon békében és egy hangot ne halljak!” /Gábriel arkangyal/

 „Hááát… nem irigylem a halandókat! A félisteneket kevésbé sajnálom.” /Chuck Norris/

Bűn és bűnhődés

Jeti ugrált előttem,
Fogtam magam s lelőttem,
Hívén, hogy egy tetemet
Friss hó úgyis betemet.

Sajnos a hó nem esett,
S tettemet, e nemeset,
Scotland Yard-tól valaki
Nyomozgatá vala ki.

Űznek s futok fel-le... nem
Segít, mivel ellenem
Bevetnek több szakaszt, ó!
Fa vár rám, az akasztó.

(haláltánc!)

„A kétezer-tizennyolcas esztendőt befejező
Frady fércmű a költőt szerencsére lefejező,
Bár tönk és bárd helyett, ami itt szerepel, az bitó,
Ámde hála az égnek, az sem élethosszabbító!”
/Csasztuska Szilveszter, OKJ-s képzett hóhérsegéd és átokmondóka gyártó kisiparos/

„Már írni akartam, hogy igen így kell lezárni az évet. De az a szokásos utolsó versszak, mint egy betonfal megállít, öl és nyomorba dönt... Kár érte, jó is lehetett volna.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Az új Frady Endre vers olyan, mintha belehánytak volna a Pegazus nyerge alá, és a kitocsogó puhulmányból tocsmákoltak volna össze valami óborzalmat! Pfuj!” /Pép Pál, lepényleső kisiparos/

„Súlyos anakronizmus, Költő Úr! A Yard nyomozgathat, de a halálbüntetést 1965-ben eltörölték Nagy-Britanniában (legalábbis gyilkosságért). Texasban (amely nem egy következmények nélküli állam) mondjuk történhetne, csak a Yardot kellene Sheriffre cserélni. De ha az efféle lényegtelen apróságokat mind költői eszközként értelmezzük, melyek a téma időtlenségét, és univerzalitását hivatottak kifejezni, akkor nem mulasztjuk el észrevenni és méltatni a címbeli utalást sem, melyet számos a témához kapcsolódó szó követ, hidegen racionális sorrendben. Az irodalom nagyjai közül sokakat megihletett ez a téma, de kevesen tudták ilyen figyelemreméltó tárgyilagossággal elhagyni a történet végéről elhagyni a katarzist. Minek regényeket írni, ha három versszakban is megoldható?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az izé kevésbé irritáló, mint Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij hasonló című műve, mert ez sokkal rövidebb, mint a másik, így hamarabb kiderül, hogy egy szót sem értek belőle.” /Egyszerű Egyed, a Heurisztikus Életbölcsességeket Tanító Állami Gimnázium (HÉTÁG) orosz nyelvi előkészítős hallgatója/

„Amennyiben Frady Endre bármelyik műve bekerül a Nemzeti Alaptantervbe és ily módon kötelezővé válik, mi egy emberként visszaadjuk a diplománkat és közmunkásként inkább éhen halunk, minthogy ennek a z irodalmi szeméthegynek a tanításával megfertőzzük a jövő nemzedékét!” /Szikla Szilárdné Vasököl Viktória, a Magyar Tanárok Köre (MTK) rendíthetetlen szóvivője/

„Én nem vagyok ennyire elkötelezett, így sztrájktörőként, háromszoros fizetésért bármelyik Frady művet hajlandó vagyok megutáltatni a nebulókkal. Amúgy ahogy a mai XYZ-s degenerációs gyerekeket nézem, nincs olyan irodalmi klasszikus, akiket ne fikáznának le alapból, ha nem zenés videoklip formájában tálalják őket. Mindegy, elvekből úgysem lehet megélni!” /Gerinctelen Gézáné Nulla Nihilla, közmunkában OKJ-s képzett magyartanár/

„ Mi ez az irodalmi aberráció, ez a legeslegelsőszámú közellenségeskedés?! Ha megválasztanak a főpolgármesternek, akkor úgy népszerűsítem a Sétáló Budapest koncepciómat, hogy a járdákra és az úttestekre Frady Endre retteneteket festetek fel, amin az emberek örömmel taposnak majd! Anyám szerint ez nem jó ötlet, mert a kutyatulajdonosok nem csak az ebeik után nem takarítanak majd fel, de saját maguk is az utcán fogják elvégezni a kis- és nagydolgaikat, sőt a kutyátlanok is! Lehet, hogy a Sétáló helyett Hasmenő Budapest élén fogok menetelni?! Látjátuk beleim szümtükhel, mik vogymuk?!  Mocskos Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer egy rám támadó jeticsorda összes fejének a lerúgása miatt Jetifalva lakosai halálra ítéltek  és felakasztottak, de a nyakizmom megfeszítése után már nem volt időm eltemetni őket, mert épp gazsulálni siettem valamelyik kérészéletű kelekótya kelet-európai kiskirálynak. Sajnos, amióta Bruce Lee félhülyére vert, nem mindig tudom, mit művelek... ” /Chuck Norris/

„De jó, hogy kitaláltságom folytán valójában sosem léteztem, különben már rég kihaltam volna!” /Jeti Jenő, Jetifalva jegyzője/

Hentergő hős

Lacikonyhán Herkules
Szája széle hurkalés
S dől belőle horkolás.

Segédnek szól Lacika:
- Ez a nyálzó ló ciki,
Rugdald már ki léccike!

- No, mögállj csak Höraklész,
Nyakadon most hurok lösz!
Look boss I öm how röckless*#…

Kutyát tépve felébred:
- Hulljon e két fél eb rád,
S széttörsz, mint egy falábrúd!

Így lett e hely tatami,
Hol a segéd teteme
Herkulesi tuti mű.

*röckless = vakmörő

# „szolgálati közlemény = Lacika, Höraklész és képzeletbeli barátaik egy heti hidegélelemmel felszerelkezve fáradjanak be a nyelvtannáci tanszékre egy kis korrepetálásra:

Balámbökö big a fún
Bálömböki bag ú fan
Bölömbika búg a fán /Lázár Ervin/

Emígyen bőg Aromo,
S hogy kancsalít a ríme,
Mind elszívja erőm, ááááá!!!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem csoda, ha jóllakottan elfáradtam, mert előtte meg kellett mérkőznöm a nagyöklű Badszpenszerrel és nagyétkű Terenszhillel sör-virsli versenyben! Mivel csak harmadik lettem, érthető, hogy idegessé váltam, amikor az a szögedi akcentussal angolul vartyogó konyhasegéd elkezdett fojtogatni. Muszáj voltam agyonverni egy széttépett kutyával, mert ki nem állhatom a rétotürk nyelvekben az anglicizmusokat!” /Herkules, a hentergő hős/

„Ez a Herkules teljesen kiütötte magát. Kár érte, kiváló hurkaügynök volt!” /Badszpenszer & Terenszhill/

„Segédem oly hurka,
Hősnyakra font hurka
Nem ért kellő hatást,
Sőt ő dobott hátast!”
/Konyhás Laci, lacikonyhás és betanított állítmányi költő/

„És Obiwan megremegett, lerogyott a földre.
Luke: -minden rendben mester?
- vmi nagyon rossz dolog történt, mintha milliók kiáltottak volna fel egyszerre és utána néma csend.
- De mit sikítottak mester?
- "De miért F. Endre??? Miért????"”
/P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves Költő Úr!
Hentergő hős című époszában rengeteg értéket találtam, míg... el nem olvastam kérem! Hát mi az kérem, hogy Lacikonyhán Herkules? Kérem, Herkules nevét a lesésre célozva emlegetni? Ez kérem kellemetlen. Sőt mi több történelemromboló: Nimbuszromboló. Doromboló... bocs, az mást jelent! Hööööhöööhöööö, az elébb csak viccelődtem Önnel kedves Mester! Nakéremszépen! Rátérve mostmár a vers konkrétumaira: ez egy remekmű! Rímei megrezegtetik rekeszizmaimat úgy, hogy lassan izomlázam lesz kérem! De ha az lesz, én Önt beperelem könnyű testi sértésért! Na jó, elég lesz kárpótlásul, ha abba a bizonyos Lacikonyhába meghív egy véres, egy májashurkára, egy fokhagymás kolbászra, egy szelet tarjára, mindehhez friss fehérkenyeret kérek majd, meg kovászos uborkát! Ja, csapolt sört is kérek, hejjnekem az is a kedvencem!
S ha így lekenyerezett, azt sem fogom bánni, ha egy szegedi kannibállal találkozunk! Ismeri a klasszikus viccet ugye, kedves Költő úr! Nem? Elmondom!
- Te gyerök, hol van az anyád? - kérdezi a kannibál apa a fiát.
- Mögöttem. - válaszolja a gyerek.
- Mögötteeeeed? - mondja az apa, s jól képen vágja a srácot.
Nem ismerte? Höhhh, sokat kell még Önnek tanulnia Költő úr!”
/egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen lektor/

„Ez a vers oly rímtelen,
nem bírom el rumtalan,
idős korom rém-telén,
elmebajt hoz rám talán.”
/D. György, a költő reál végzettségű kollégája/

„DÉLIDŐRE
Harangszót nyel el a lápotok,
de hallga’ csak; büszke lópaták!
megérkezett a hős lovas,
s kérdezi, kész-e a húsleves.”
/Hepp Béla, kortárs dokker/

„A kancsal bokorrímek fékezetlen habzású cárja, az önfeledt szócsűrés-ragcsavarás és fonémacséplés alfája és ómegája, sőt bétája, kappája és nűje is – a herkulesi deltát és a kört teljessé tévő pít már meg sem említve – szóval ez a korszaktalan zseni ismét a retinánkra vetítette poétai névjegyének kicsinyített fordított képét, amelyet a többi kortárs költő által meggyötört agyunk visszafordít és a helyére tesz, miközben a szépre szomjazó lelkünkben felbugyog a katarzis kispatakja, azaz a kulináris koleszterint kínáló lírai hurkalé. Hiperszupertunkosszaftcunami!  Óbegyönyörűelalélok!” /Überalles Üledékné Achtungachtung Aranka, a Jajanyámmiértszültélilyenelvontnak?! című letargialírai pablog pikk asszója/

„Aúúú!!! - jajgatnám, ha a spanyol inkvizíció kínozna, de nem lennék ennyire visszafogott, ha ennek szellemi guanónak a felolvasásával tenné! Akkor ugyanis anyám szerint is azt üvölteném, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a Herkules gyerek erős jóindulattal megfelelő padavanom lehetett volna, ám sajnos csupán félisten a fiúka, így alkalmatlan!” /Chuck Norris/

Vízesés

Vízesésben sok az esés,
No meg a névadó víz is,
S látványzata olyan mesés,
Múl' tőle a lelki krízis.

Ám mi van, ha én is esek,
S versemből a betűk velem,
Bőgő ő-k és síró s-ek,
S x-ek, p-k meg néhány l, m?

Palacsinta leszek, tetem,
Mint kin átgördült egy henger
S hullámsíri költészetem
Felbugyogó  betűtenger...

„Jaj, költő úr, most megríkatott,  mert elképzeltem, amint a szomorkásan szétkenődött teteme összezsírozza a vízesés alatti folyószakaszon lévő orvhorgászstégem cölöplábát, míg én az ön gusztustalan bűzétől indíttatva végig okádom a partszakaszt!” /Peca Pál, községi polgármester és orvhorgász/

„Költő úr, gratulálok az újdonsült Darwin-díjához!  Nem jutott eszébe, hogy a vízesés fölött fürdeni tilos és életveszélyes?! Arra sem gondolt, hogy az óvatlan zuhanása közben ráeshet egy gyanútlan heringre és akár meg is ijesztheti?! Ki fogja kifizetni a szerencsétlennek a haltrauma terapeuta méregdrága vizitdíját?!” /Dr. Grünwald Géza, az Intenzív Zöldek az Életért (IZÉ) civil szervezet hiperaktivistája és haltrauma terapeuta/

„Na, pont az ilyen agyatlan költőtetemek elkerülése végett kell mobilgáttal megvédeni a kerületi polgármesterségem alatt illegálisan beépített árteret az árvíztől! Minden úton elvezetjük a Római partról a vizet máshová!” /Tarlós István, főpolgármester/

„Bocsi srácok! Egyrészt magamra vállalok minden felelősséget, másrészt a természetemből fakadóan nem tehettem mást. Őszintén sajnálom!” /a gravitáció/

„A brüsszeli csipke cizelláltságú olvasó fénytörő könnyein átszűrt mélylíra oly csillogóan tükrözi a vízesésben materializálódó tragikus szabadesés önfeledtségét, mint a mókus fenn a fán, azaz a múlt ifjúság tündér taván bugyborékoló boldogságtól ordítani tudás antitézisének szuverenitását mintegy. A hullaáztató betűhullás hullulutrullulu dallama beleég oda is, ahol a lelkek eldologiasodott teflonnal vannak bevonva és rögvest lereped a szívek köré vont közönypáncél is. Mindazonáltal éljen a gyászünnep!” /Szigony Szomorné Juhéj Jajlilla, középiskolai magyartanár és betanított hullamosó/

„Depressziót gerjesztünk, költő polgártárs, depressziót?! Pont most, amikor szorgos népünk épp győzni készül és a keményen dolgozó kisemberek szavazatain keresztül azt üzeni Brüsszelnek, hogy  Hunnia jobban ködösít?! Éppen a Zolimpia doppingmentes sikersorozata előtt gerjesztene nemzettudathasadást?! Na, jöjjön csak ide egy akkora munkaalapú társadalmi pofonért, hogy az újra kívánatos berlini fal adja a másikat!” /Csávás Kálmán, a Magyar Állami Közjót Okozó Nyilatkozat (MÁKONY) első önkéntes aláírója és az Állami Verselhárító Hivatal (ÁVH) koki- és sallerosztója/

„Semmi ok az aggodalomra, mindössze annyi történt, hogy a vécéajtónk belső felén lévő naptár júliusi képén egy vízesés szerepel. Még pár nap és átlapozzuk.” /Frady Endre, költőgigász/

„Mi ez a kertvégi fabudin előkínlódott galandférges székletlíra?!  Ha a gimnáziumban ilyen verset írtam volna, a magyartanárnőm állszakállt ragasztva kiállt volna a körútra koldulni, nehogy bárki rájöjjön, hogy köze van a munkásságomhoz! Anyám szerint a Lenin körúton sosem koldult senki, de ő még a boldogult átkosban szocializálódott. Akkoriban még egy tisztességes hullámsírhoz is pártállami tűrés, vagy támogatás kellett. Pont, mint ma. Kár, hogy Frady Endrét ma se tiltja senki!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Téved Puzsér úr! Mi rendszeresen blokkoljuk a gumipoéta kommentjeit. Minket nem érdekel a szólásszabadság. Mert mi megtehetjük!” /www.origo.hu/

„A rólam szóló címe miatt a verset  saját költségemre lefordíttattam svédre és naponta próbálom átadni a királynak, hogy küldje tovább az akadémiájának, hátha összejön érte az irodalmi Nobel-díj, amiből talán nekem is csurran-cseppen valami. Sajnos sosem találom otthon!” /Viggo Vattenfall, svéd postás és amatőr vízesésfotós/

„Jaj, már megint jön  a fradysta postás! El kell rejtőznöm! Elment már?” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Szeretem a vízeséseket. Felfrissítő felúszni rajtuk. A Niagara a kedvencem.” /Chuck Norris/