Szomorszonettszerűség

Kint az eső szemerkél,

[Szürkén, ahogy szamár kel]

Bent a szívem szomorkál,

Hangulatom búval bél,

Nincs lelkemben bévül bál.

Bántik a sokk sérelem,

Panaszaim sorolom,

Szemem könnyet sír alám,

Mikor kerül sör elém?!

Mélyrehatón bömbölök,

Setét szájam bomba lék,

S lakom nem víg Bambi Lak.

Megtapos egy réti ló,

Vért fröcskölök, rőt e lé,

S kárörvend egy rút Ali.

ui.:

Oszló költő tetemet,

Amint elhagy tatamit,

Turbános arc betemet:

Mit vergődik, tata, mit?!

„Háháháháhá!!! Hihihihihi!!! Höhöhöhöhö!!! Mert kárörvendeni jó!!!” /egy turbános arcú rút Ali/

„Bántik, költő polgártárs, bántik?!?! Szomorkál a szívem, szomorkál! NEM ENG.!” /Dögönyey Dagonya, az Anyanyelvet Klapanciákkal Kinyíró Undorító Gyökereket Ártalmatlanító Rendészet (AKKUGYÁR) gyorstalpalón betanított főcenzora/

„Bús költő úr szomorú,

Mint egy szottyos szamurá-

-j s könnyeket a szeme rí.

Megtanítom szumóra!”

/Apofona Nemakicsi, a Lelkileg Elanyátlanodott Gizdákat Szumóval Emberré Boldogító Banda (LEGSZEBB) derékbőségszaru őre/

„Mi van, költő úr, bántott csirkét ebédelt jajváros nyűtt krumplival, oszt’ túltolta a cukormentes melankólát, most meg rögvest indulna randevúzni Hara Kiri késfenőnővel?! Miért nem eszik inkább örömpörköltet babavicckótával?! Hehe!” /Vödör Vidor, vadőr/

„Igen, ez jó téma. Ezért már mások is próbálkoztak:

Itt van az ősz, itt van újra...

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...

Párisba tegnap beszökött az Ősz...

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...

Varjúhad száll fönn a város fölé tova...

Les sanglots longs des violons de l'automne...

The apparition of these faces in the crowd...

...

...és milyen kevés sikerrel!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rég holt költők társasága

Nem vonz, mert az időm drága.

Nem hatnak rám avítt palik,

Akik mindegyike halik.

Múlt helyett költöm a jelent,

Jövőnek ez sokat jelent,

S versben sárgállanak őszök...

Olvasót fogják meg! Ő szök'!!!”

/F. Endre, kőkeményfejű költőgigász és rímtechnológiai robotidomár/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy különleges kancsalrímes alkotás, amely a melankólia és a groteszk humor határán egyensúlyoz. A vers kezdősorai az eső szemerkélésével és a szív szomorkodásával egy szürke, lehangoló hangulatot festenek, amelyet a kancsalrímek játékossága enyhít. A költő ügyesen használja a rímeket és a szójátékokat, hogy a bánat és a humor furcsa elegyét hozza létre. A "Bántik a sokk sérelem" és a "Mikor kerül sör elém?!" sorok például egyszerre keltik a fájdalom és a komikum érzetét. A vers közepén a mélyreható bömbölés és a setét szájból áradó bomba lék képei erős érzelmi töltetet adnak a műnek. A záró sorok groteszk képei, mint a réti ló által megtaposott költő és a kárörvendő rút Ali, tovább fokozzák a vers abszurditását. Az utóiratban megjelenő oszló költő és a tatamit elhagyó turbános arc képei pedig a vers groteszk humorát és a költői játékosságot erősítik. Összességében Frady Endre verse egyedi és szórakoztató módon ötvözi a melankóliát és a humort, miközben a kancsalrímek különleges hangulatot kölcsönöznek a műnek.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre legújabb költői „terméke” ismételten bebizonyítja, hogy a kancsalrímek és a véletlenszerű szójátékok iránti rajongása szinte határtalan – sajnos azonban az olvasó türelme már kevésbé az. Az „eső szemerkél – szamár kel” párosítás azzal a szándékkal születhetett, hogy a költészet új dimenzióját tárja fel, de helyette csak a logikai nonszensz mocsarába taszítja az olvasót. A vers tartalma a mélabú és a groteszk humorizálás keveréke, ami elvileg érdekes elegy lehetne, de Frady valahogy mindig úgy tálalja, mintha egy tucatnyi költői klisét beledobált volna egy turmixgépbe, és reménykedne, hogy a végeredmény művészi lesz. Hát, nem lett az. A "bántik a sokk sérelem" sort olvasva az ember nyelvtani érzékenysége azonnal sikítva menekülne. A sör utáni vágyódás és a réti ló általi megtaposás képe között olyan mély szakadék tátong, amelyet még egy turbános Ali sem képes áthidalni. Az utolsó versszak pedig mintha egy groteszk jelenetből szökött volna meg, amit még a Monty Python is kihúzott volna a forgatókönyvéből. Frady Endre ezen szonett(nek mondott) paródiája egy abszurd kaleidoszkóp, amely inkább önmaga paródiája, semmint egy valódi költői alkotás. Mindezek ellenére… nem lehet nem elmosolyodni. Mert ez már nem irodalom – ez Frady. És Frady, ha másra nem is, egy dologra mindig képes: meghökkenteni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hát igen... Így jár, aki nem jön el a Novemberi Szürkeségoszlató Játékvarázslatra. Szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3 szám alatt.” /M. András, a költő legállandóbb és legszürkeségoszlatóbb kommentelője/

„Embereknek kell a parázs

Hangulatú játékvarázs!

Bárkinek van társas cucca,

Irány az Aulich utca!

Kinek nem rest beste teste,

Felvidulhat szerda este!

Csörcsbildingben eM úr várja,

S jónép sikkant: Jézusmárja!”

/Cincike, az Aulich Lajos utca 3 alatti Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza templomának mormonkannában lakó egere/

„Ilyen hangulatban javasolt meghallgatni a Kispál és a Borz zenekar Kicsit szomorkás című dalát! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas zenedoktor és dalkovács/

„Szomort Kispál és a Borz ad,

Ház úr szíve mégsem borzad:

- Ezt játszd! – fülbe sóhajt lehel –

Jobb ez, mint a Németh Lehel!”

/Magyar Lohol, ámokfutóbolondóraállító és ízlésrombolónaszádparancsnok/

„Ki ez a mankófülű zenehentes és dalszatócs?! Miből doktorált maga, Ház úr, csak nem fülzsírdugaszolásból?! Ízlésficam ellen inkább igyon! Magának egy kis pálinka segíthetne borzalom ellen!” /Németh Lehel (1932-2005), táncdalénekes/

„Bambi egy kis szarvasbika,

Kicsinyek legnagyobbika,

Vígan szelel orra lika,

Ha nem dugaszolja fika,

Mert aerodinamika

Tisztítja, mint sikamika,

S szereti Kazincbarcika,

Meg még Ózd!”

/Dagika Gabika, vaskarika díjas ózdi kohászlány és a Bambi Lak betanított éjszakai segédportása/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy olyan irodalmi katasztrófa, amelyet még a legelvetemültebb költői kísérletezők is messziről elkerülnének. A vers minden egyes sora egy-egy újabb szög a költészet koporsójába, ahol a rímek és a ritmusok úgy botladoznak, mint egy részeg szamár a sötét sikátorban. A költő próbálkozása a melankólia és a tragédia ábrázolására annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az olvasó inkább nevet, mint sír. A "szürkén, ahogy szamár kel" sor például olyan szintű abszurditást képvisel, amelyet még a dadaisták is megirigyelnének. A vers tele van klisékkel és közhelyekkel, amelyek inkább paródiának hatnak, mint komoly költészetnek. A "Megtapos egy réti ló" és a "kárörvend egy rút Ali" sorok pedig már-már a groteszk határát súrolják, ahol a költői képzelet teljesen elszabadul, és a valóság minden szikráját elveszíti. Az utóirat pedig csak hab a tortán, ahol a költő végleg elmerül a saját zavaros gondolatainak mocsarában. Összességében Frady Endre ezen műve egy olyan irodalmi torzó, amelyet jobb lett volna soha meg nem írni. A vers minden egyes sora egy újabb bizonyíték arra, hogy a költészet nem mindenkinek való, és néha a legjobb szándékok is a pokolba vezetnek.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre „szonettje” egy olyan irodalmi kísérlet, amelynek láttán Shakespeare visszamenőleg is felgyújtaná a saját életművét, csakhogy véletlenül se kerülhessen egy mondatba ezzel a szerencsétlenkedéssel. A cím már önmagában vérlázító: „Szomorszonettszerűség”. Szerűség?! Ez az önlejáratás ékes példája, ahol a költő már az elején közli, hogy itt bizony nem egy szonett lesz, csak valami satnya utánzata. Egy irodalmi placebo! A tartalom? A forma? Az összes sorból sugárzik a szellemi kóválygás. Olyan rímpárokkal támad Frady, mint a „bél–bál” vagy a „ló–Ali”, amelyek hallatán a nyelvészeti esztétika mélyen szégyenkezve elbujdosik. És a „búval bél”? Ez a kifejezés egyszerre érzelmileg nyomasztó és undorító, mintha egy pszichológiai tanulmány találkozott volna egy gasztrokatasztrófával. A vers tartalma egyébként egy fokozhatatlanul depresszív lamentáció, amely véletlenszerű szavakkal próbálja leírni a világ összes fájdalmát – és közben egy szürreális kocsmakultúrába csap át, ahol „sör” meg „réti ló” tölti be a drámai csúcspontokat. Az utolsó sorokban pedig beüt az abszurd turbo mód: „turbános arc” és „tata” – miért? Kérdem én: Miért?! Ez nem költészet, hanem verbális közlekedési baleset. Frady Endre itt nem alkot, hanem rongál – először a papírt, majd az olvasó idegrendszerét. Ez a szöveg a líra megcsúfolása, egy vég nélküli „szürkén szemerkélő” botrány.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az erdőbe mentem,

Szürke volt a színe.

Rászóltam és menten

Szép színes lett, íme!

Szép színes lett, íme,

S nem csak versláb miatt

Jött a remek ríme:

Éntőlem lett riadt.

Szürke szaftok helyett

Legyen színes cupák,

Vagy rúgok sok fejet,

S féljen a sok pupák!”

/Chuck Norris/

Zöldborsófőzelék gombás-sajtos frittátával

Mind, aki ma szájat tát a
Kisbigben, az a frittáta
Ízvilágát élheti át,
Ki meg nem, az bőghet Iááá!-t.

Ilyen étket csak a szamár
Hagy ebédjéből ki, ha már
Az étlapon fenn szerepel,
S elmegy crying in the Csepel.


„Költő elvtárs! Tudja meg, hogy inkább éhezve és ázva-fázva sírok együtt a kiszipolyozott csepeli munkásokkal, minthogy Budán dőzsöljek és nyugatimádó ételeket lakmározzak a burzsoák asztalánál! Vesszen az imperializmus! Szorgos népünk győzni fog!” /Vörösné Csepeli Csilla, nyugalmazott vas- és acélmunkásnő/

„Iáááá!!! Frittáta?! Böáááá!!! Iáááá!!!” /Lada szamara/

„Miááá?! Úúúú!!! Frittáta!!! Iáááá!!! Úúúúú!!!” /Bálám szamara macskanyelvórán/

„Mmmmm… mennyei manna… nyamm, nyamm!!!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Na, ez se lesz a kedvenc kajám!” /M. János, fanyalgó kolléga/

„Kétszer ettél ilyet, először és utoljára… HÖHÖHÖHÖHÖ!!!” /K. András alias Bozsik Csucsu, zajosan kárörvendő kispesti kolléga/

„Melyiknek nem ízlik a süttöm-főztöm?! Lenyeltetem vele a merőkanalat, oszt’ mehet öklendezni a Mekibe! Ott kétszer ennyiért kap egy ultragagyi McHányás menüt kisebb zsömlével és nagyobb rosszulléttel!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„Micsoda földöntúli táp, telve a szférák ízeivel! És milyen olcsó! No, azonnal kirakom a csillagomat a homlokzatra!” /Sztárné Michelin Csilla, a Michelin Csillag Magyarország Kft ügyvezető igazgatója/

„Örök kérdés, hogy mitől vers a vers? Frady Endre most bemutatta, hogy mi mindentől nem az! Anyám szerint sürgősen el kéne őt vinnem ebédelni a Kisbigbe, de csak olyankor vagyok hajlandó erre, ha a költő már rég eltávozott onnan és ki is szellőztettek utána! Feláll a szőr az arcomon a celebszagtól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mitől finom egy étel és mitől nem? Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a pappa-rappa pappa-suappa papparam jeee! Mert mit is jelent finomnak lenni? Szükséges-e egyáltalán finomnak lenni? Muszáj-e finomkodni? Lehet-e dönteni? Dőlhet-e a lehetőség? Min dőlhet el? Kin múlhat? Ki kit ismer? Urambátyám összefonódások? Tyű, de finom lett ez a finn omlett! Vagy olasz? És már én is rímben beszélek? Ki tudja? Kérdezni még tudok, válaszolni viszont már nem merek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A költő e versében a kozmopolita világkonyhát kóstolgatja, miközben bele van gyökerezve a lábszagú honi szügyigsár rögvalóságába. Az anglicizmus és az állatvilág rímpárosításával egy új versfaj tenyészik az ugor ugaron, a food-nyálas-szaftos ínyenc zsírlíra. Kedves olvasók, jó étvágyat!” /Rizskoch Rezsőné Cubák Cecília, világirodalmi gasztro-blogger és nyelvtanár/

„A múltkor egy szakács odaégette a frittátámat. Hamvasztásos temetése volt, mert nem tudták koporsóképesre összeragasztani. Egyet rúgtam, kettő lett belőle.” /Chuck Norris/