Kisbigben, az a frittáta
Ízvilágát élheti át,
Ki meg nem, az bőghet Iááá!-t.
Ilyen étket csak a szamár
Hagy ebédjéből ki, ha már
Az étlapon fenn szerepel,
S elmegy crying in the Csepel.
„Költő elvtárs! Tudja meg, hogy inkább éhezve és ázva-fázva sírok együtt a kiszipolyozott csepeli munkásokkal, minthogy Budán dőzsöljek és nyugatimádó ételeket lakmározzak a burzsoák asztalánál! Vesszen az imperializmus! Szorgos népünk győzni fog!” /Vörösné Csepeli Csilla, nyugalmazott vas- és acélmunkásnő/
„Iáááá!!! Frittáta?! Böáááá!!! Iáááá!!!” /Lada szamara/
„Miááá?! Úúúú!!! Frittáta!!! Iáááá!!! Úúúúú!!!” /Bálám szamara macskanyelvórán/
„Mmmmm… mennyei manna… nyamm, nyamm!!!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/
„Na, ez se lesz a kedvenc kajám!” /M. János, fanyalgó kolléga/
„Kétszer ettél ilyet, először és utoljára… HÖHÖHÖHÖHÖ!!!” /K. András alias Bozsik Csucsu, zajosan kárörvendő kispesti kolléga/
„Melyiknek nem ízlik a süttöm-főztöm?! Lenyeltetem vele a merőkanalat, oszt’ mehet öklendezni a Mekibe! Ott kétszer ennyiért kap egy ultragagyi McHányás menüt kisebb zsömlével és nagyobb rosszulléttel!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/
„Micsoda földöntúli táp, telve a szférák ízeivel! És milyen olcsó! No, azonnal kirakom a csillagomat a homlokzatra!” /Sztárné Michelin Csilla, a Michelin Csillag Magyarország Kft ügyvezető igazgatója/
„Örök kérdés, hogy mitől vers a vers? Frady Endre most bemutatta, hogy mi mindentől nem az! Anyám szerint sürgősen el kéne őt vinnem ebédelni a Kisbigbe, de csak olyankor vagyok hajlandó erre, ha a költő már rég eltávozott onnan és ki is szellőztettek utána! Feláll a szőr az arcomon a celebszagtól!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Mitől finom egy étel és mitől nem? Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a pappa-rappa pappa-suappa papparam jeee! Mert mit is jelent finomnak lenni? Szükséges-e egyáltalán finomnak lenni? Muszáj-e finomkodni? Lehet-e dönteni? Dőlhet-e a lehetőség? Min dőlhet el? Kin múlhat? Ki kit ismer? Urambátyám összefonódások? Tyű, de finom lett ez a finn omlett! Vagy olasz? És már én is rímben beszélek? Ki tudja? Kérdezni még tudok, válaszolni viszont már nem merek.” /Török Gábor, politikai elemző/
„A költő e versében a kozmopolita világkonyhát kóstolgatja, miközben bele van gyökerezve a lábszagú honi szügyigsár rögvalóságába. Az anglicizmus és az állatvilág rímpárosításával egy új versfaj tenyészik az ugor ugaron, a food-nyálas-szaftos ínyenc zsírlíra. Kedves olvasók, jó étvágyat!” /Rizskoch Rezsőné Cubák Cecília, világirodalmi gasztro-blogger és nyelvtanár/
„A múltkor egy szakács odaégette a frittátámat. Hamvasztásos temetése volt, mert nem tudták koporsóképesre összeragasztani. Egyet rúgtam, kettő lett belőle.” /Chuck Norris/
