Vízesés

Vízesésben sok az esés,
No meg a névadó víz is,
S látványzata olyan mesés,
Múl' tőle a lelki krízis.

Ám mi van, ha én is esek,
S versemből a betűk velem,
Bőgő ő-k és síró s-ek,
S x-ek, p-k meg néhány l, m?

Palacsinta leszek, tetem,
Mint kin átgördült egy henger
S hullámsíri költészetem
Felbugyogó  betűtenger...

„Jaj, költő úr, most megríkatott,  mert elképzeltem, amint a szomorkásan szétkenődött teteme összezsírozza a vízesés alatti folyószakaszon lévő orvhorgászstégem cölöplábát, míg én az ön gusztustalan bűzétől indíttatva végig okádom a partszakaszt!” /Peca Pál, községi polgármester és orvhorgász/

„Költő úr, gratulálok az újdonsült Darwin-díjához!  Nem jutott eszébe, hogy a vízesés fölött fürdeni tilos és életveszélyes?! Arra sem gondolt, hogy az óvatlan zuhanása közben ráeshet egy gyanútlan heringre és akár meg is ijesztheti?! Ki fogja kifizetni a szerencsétlennek a haltrauma terapeuta méregdrága vizitdíját?!” /Dr. Grünwald Géza, az Intenzív Zöldek az Életért (IZÉ) civil szervezet hiperaktivistája és haltrauma terapeuta/

„Na, pont az ilyen agyatlan költőtetemek elkerülése végett kell mobilgáttal megvédeni a kerületi polgármesterségem alatt illegálisan beépített árteret az árvíztől! Minden úton elvezetjük a Római partról a vizet máshová!” /Tarlós István, főpolgármester/

„Bocsi srácok! Egyrészt magamra vállalok minden felelősséget, másrészt a természetemből fakadóan nem tehettem mást. Őszintén sajnálom!” /a gravitáció/

„A brüsszeli csipke cizelláltságú olvasó fénytörő könnyein átszűrt mélylíra oly csillogóan tükrözi a vízesésben materializálódó tragikus szabadesés önfeledtségét, mint a mókus fenn a fán, azaz a múlt ifjúság tündér taván bugyborékoló boldogságtól ordítani tudás antitézisének szuverenitását mintegy. A hullaáztató betűhullás hullulutrullulu dallama beleég oda is, ahol a lelkek eldologiasodott teflonnal vannak bevonva és rögvest lereped a szívek köré vont közönypáncél is. Mindazonáltal éljen a gyászünnep!” /Szigony Szomorné Juhéj Jajlilla, középiskolai magyartanár és betanított hullamosó/

„Depressziót gerjesztünk, költő polgártárs, depressziót?! Pont most, amikor szorgos népünk épp győzni készül és a keményen dolgozó kisemberek szavazatain keresztül azt üzeni Brüsszelnek, hogy  Hunnia jobban ködösít?! Éppen a Zolimpia doppingmentes sikersorozata előtt gerjesztene nemzettudathasadást?! Na, jöjjön csak ide egy akkora munkaalapú társadalmi pofonért, hogy az újra kívánatos berlini fal adja a másikat!” /Csávás Kálmán, a Magyar Állami Közjót Okozó Nyilatkozat (MÁKONY) első önkéntes aláírója és az Állami Verselhárító Hivatal (ÁVH) koki- és sallerosztója/

„Semmi ok az aggodalomra, mindössze annyi történt, hogy a vécéajtónk belső felén lévő naptár júliusi képén egy vízesés szerepel. Még pár nap és átlapozzuk.” /Frady Endre, költőgigász/

„Mi ez a kertvégi fabudin előkínlódott galandférges székletlíra?!  Ha a gimnáziumban ilyen verset írtam volna, a magyartanárnőm állszakállt ragasztva kiállt volna a körútra koldulni, nehogy bárki rájöjjön, hogy köze van a munkásságomhoz! Anyám szerint a Lenin körúton sosem koldult senki, de ő még a boldogult átkosban szocializálódott. Akkoriban még egy tisztességes hullámsírhoz is pártállami tűrés, vagy támogatás kellett. Pont, mint ma. Kár, hogy Frady Endrét ma se tiltja senki!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Téved Puzsér úr! Mi rendszeresen blokkoljuk a gumipoéta kommentjeit. Minket nem érdekel a szólásszabadság. Mert mi megtehetjük!” /www.origo.hu/

„A rólam szóló címe miatt a verset  saját költségemre lefordíttattam svédre és naponta próbálom átadni a királynak, hogy küldje tovább az akadémiájának, hátha összejön érte az irodalmi Nobel-díj, amiből talán nekem is csurran-cseppen valami. Sajnos sosem találom otthon!” /Viggo Vattenfall, svéd postás és amatőr vízesésfotós/

„Jaj, már megint jön  a fradysta postás! El kell rejtőznöm! Elment már?” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Szeretem a vízeséseket. Felfrissítő felúszni rajtuk. A Niagara a kedvencem.” /Chuck Norris/

Lillafüred

Vay Erzsébet volt a Lilla,
Kiről nevesült e csoda,
Gyorsan rohanok is illa-
-berek-nádak-erek oda.

Javaslom, hogy ti is gyertek
Látni saját szemetekkel
Mily szépek a függőkertek,
Szerintem ezt nézni meg kell.

Van itt barlang, s kicsi vasút
Döcög szép zöld tájak mellett
S visz kocka- és hordóhasút.
(Bocs, ez a rím miatt kellett!)

Vízeséstől tátul a száj,
Átcsónakázható a tó,
Sok a víz, itt nem dúl aszály,
Jót kreált a Mindenható!

„Köszönöm, jól esik a dicséret! Tényleg remekül sikerült környék ez is. Nem véletlen, hiszen hosszú szempillantásokig dolgoztam rajta.” /Mindenható/

„Jaj, hagyjuk már ezt a klerikális demagógiát! Az alapanyagot a természet adta, a Palotaszállót a természetes kiválasztódással kifejlődött homo sapiens építette és ugyanez a faj duzzasztotta mesterségesen ilyen nagyra a tavat is. Zöldre meg mi festettük a tájat, hogy könnyen bele tudjunk olvadni, amikor a titkos megfigyeléseinket végezzük.” /Xrwyk23-Pljhg008XzS, a földi marslakó kolónia ügyvezető igazgatója/

„Bonjour, mon ami! Nekem sosem volt kocka a hasam, ugyanakkor hordó sem vagyok, csak kicsit pohos. Dolgoznak a szürke agysejtjeim, de nem tudom kitalálni, hogy akkor én kisvasút helyett mivel közlekedhetek? Mi belgák hova álljunk?” /Hercule Poirot, belga mesterdetektív/

 „Hogy vajon a mindenütt vízeséses és zöld Lillafüredet ellensúlyozandó nem lenne-e szükség egy mindenütt vízemelkedéses és lilla (sic!) Zöldfüredre is, annak megállapítására föl kellene állítani egy mindentől és mindenkitől független grémiumot - bár, hogy mi mindentől és ki mindenkitől kell és lehet függetlennek lennie egy ilyen holt nyelven elnevezett csúcsbizottságnak, annak eldöntését egy az előzőtől független másik ugyanilyen nevű csoportnak kellene eldöntenie. Ennek befolyásolására előbb fontos pozícióra kellene jelöltetnem magam, de, hogy független mérőeszközként ne hassak az általam vizsgálandó folyamatokra, utóbb inkább visszalépnék. Én csak termométer vagyok a terminátorok között, nem pedig determinátor termosztát. Valószínűleg…” /Török Gábor, elemző/

„Szép táj, szép vers, szép névadó! A nevem viszont nem volt olyan szép, mert nem egészséges, így később magyarosítottam. Ja, a mi nemesi családunkban valamiért minden Erzsébetet Lillának becéztek. Valószínűleg a sok belterjes házasság miatt genetikailag agyunkra ment a dzsentri jólét.” /Pejacsevich Tivadarné Margarin Erzsébet született Vay Erzsébet alias Lilla/

„Anyámmal épp most készültünk Lillafüredre, de lemondtam az utat. Szerinte egy rossz klapancia nem tehet tönkre egy szép élményt, pedig dehogynem. Egy korsó habos sörtől is el tud menni a kedvem, ha a pincér elmeséli, hogy mennyi patkány oldódott fel abban a hordóban, amiből csapolták. Frady Endre költészete egy a világirodalom erős sörében feloldott rágcsálómolekula kupac és körülbelül úgy is hat. Taccsra magyar, hí a kübli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy kisvasút áthajtott a kockahasamon és ettől úgy szétrázta a rajta ülő utasok hordóhasát, hogy okádtak, mint akinek patkány úszik a sörében.” /Chuck Norris/